Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Egy tudatos nőnek tartom magam elsősorban. Tisztában vagyok vele, mi az, amit meg szeretnék valósítani és keresem a hozzá vezető utakat. Szeretnék a bennem rejlő kreativitásból másoknak is juttatni. Regényeket és verseket írok, valamint képzőművészeti tevékenységet folytatok. Most a második gyermekünket várjuk, de a jövőben kreatív workshopok rendezésével és a kreatív írás oktatással szeretném keresni a kenyerem és emellett alkotni, összművészeti projekteken dolgozni.
A tükör mögül c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A könyvemben elsősorban olyan helyszíneket vonultatok fel, ahol magam is jártam, olyan mozaikokból építkezem a történeti vonatkozások tekintetében, melyeket családi anekdotákból vagy történelmi tanulmányimból ismerek, így az előkészítő szakasz nem volt hosszú. Borzasztóan nagy adományként élem meg, hogy nálam a mondanivaló olyan természetesen áramlik, mint mikor megnyitják a csapot és folyik belőle az üdítő víz. Ennek köszönhetően a könyv fél éven belül megszületett, pedig csak a gyermekem délutáni alvásidejével és néhány lopott esti órával gazdálkodhattam.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A tükör mögül nem önéletrajzi ihletésű könyv, de persze vannak elemek, amiket a valóságból merítettem, de ezek inkább csak mozaikok, a képzelet munkája fűzi össze és teszi koherenssé őket. A férfi főhősöm jelleme például hetven százalékban egy általam ismert ember tulajdonságaiból tevődik össze, de a maradékot hozzáköltöttem, hogy megfeleljen annak a képnek, amely bennem él és aki a mondanivalót hűen közvetíti mindazzal, amit gondol és mond. Törekedtem rá, hogy a szereplőim egyetemes jellegűek legyenek, akik fiúként és lányként lépnek az olvasók elé, majd Férfiként és Nőként hagyják el könyvem lapjait. Így tulajdonképp bármelyikünk lehetne a helyükben, magunkénak tudjuk érezni a velük történteket.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás mindig a lényem szerves része volt. Egészen pici koromtól élnek történetek a fejemben. Karakterek lépnek be a szobámba, jelenetek zajlanak előttem. Ha az utcán haladok és furcsa szóképek, hasonlat fergetegek táncát látom álmomban. Már 12 évesen nekifogtam egy regény írásának, több száz kézzel írott oldalon keresztül szőttem a történetet, de természetesen ez még a gyermeki naivitás nyomait viseli magán. Nem volt nehéz rátalálnom, miről szeretnék írni, csak ki kellett választanom a már meglévő több száz történetfoszlányból azt, ami a legélénkebben él bennem. Valamint fel kellett fűznöm a karaktereimet egy rendező elv köré, ami a rejtély lett. Mindannyian kíváncsi alkatok vagyunk és az ismeretlen megtapasztalása mozgat bennünket. A karaktereim is így gondolták ezt és úgy döntöttek, szeretnének velem együtt nyomozni. Így jutottam el a romantikus kalandregény műfajához.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A második, még kiadatlan, de már elkészült regényem szintén az érzelmekkel és kalandokkal átszőtt fejlődésregény jelleget képviseli, de egy egészen más történet. Friss, dinamikusan pörgő sztorival és eredeti karakterekkel láncolja magához az olvasót az első kritikusom, vagyis a férjem szerint. Ám a most íródó harmadik regényem másik műfajt képvisel, de ezen még szeretném rajta tartani a titokzatosság fátylát. Ezt az alkotói folyamatot is élvezem, eddig ismeretlen mélységekbe hív és izgalommal várom, hová vezet engem ez az új irányvonal.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Olyan szerencsés vagyok, hogy számomra az átlagnál kevesebb alvás is elegendő, így pacsirta alkat lévén hajnalban már általában alkotom. A második regényemet egy ilyen hajnalon fejeztem be, úgy éreztem bezárult a kör, minden a helyére került. A tükör mögül-nél más volt a helyzet, ezt trilógiaként képzeltem el, így a végén néhány kérdést nyitva hagytam és szándékozom folytatni a továbbiakban. Még érik bennem a folytatás, bár a főbb irányvonalak már megvannak.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A Fehér Ágnes álnévként hangozhat, de nem az. A férjem családneve ez, melyet már hivatalosan is felvettem. Nem rögtön az esküvőkor döntöttem így, hanem a könyv utómunkálatainak szakaszában, amikor átéreztem, mennyi mindent köszönhetek a férjemnek, aki a múzsám, mentorom és menedzserem is egy személyben. Mivel teljes lényemmel azonosulok az írásaimmal, ezért büszkén vállalom őket a valódi nevemen.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A regényeket tekintve mindig szerettem volna az emberi érzelmekre fókuszált történeteket alkotni. Ám gyermekként sosem gondoltam a lírára, mint nekem való műfajra. Azóta azonban felfedeztem magamnak a verseket és teljesen beleszerettem ebbe a kifejezési formába. A klasszikus rímes, illetve időmértékes verselést kedvelem. A kreatívmozgalom.hu internetes oldalamon kérdőívek alapján rendelni is lehet tőlem verset, sokaknak adhat extra élményt egy szépen megfogalmazott lírai alkotás, mely esszencia-szerűen ragadja meg a lényeget speciálisan az ő életére vonatkoztatva.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Inkább impulzív író vagyok. Nagy vonalakban fel van építve a történet és meg van határozva a terjedelem, valamint az, hogy az egyes kulcsjelenetek hány százaléknál következzenek be nagyjából. Viszont abban a pillanatban, amikor leülök írni, még nem tudom, mit hozok majd ki az adott helyzetből, de megelevenednek körülöttem a szereplők, jól szórakozom a társaságukban és már csak azt veszem észre, hogy a jelenet megírta önmagát.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindig változik melyik jelenet a kedvencem, de ez talán abból fakad, hogy mindet szeretem. A megírás során beleadom a személyiségem, mind hozzám tartozik, így mindegyikhez kötődöm. Szinte hihetetlennek tűnik számomra, de ez az igazság, így másképp nem nyilatkozhatom: soha nem volt olyan jelenet, amit utólag megváltoztattam volna és nem éreztem nyűgnek vagy nehezen íródónak egyik szakaszt sem. Mindössze annyi történt, hogy rövidítettem végül a regényen, hogy a kiadásra alkalmasabb legyen. Az utómunka viszont a gyengém, abban szükségem van a férjem segítségére, mivel az apró elgépeléseket és helyesírási hibákat én nehezen veszem észre a szövegben.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráci, ihlet, amihez nyúlsz?
A karaktereimből inspirálódom. Először ők vannak meg, velük barátkozom össze és utána kezdem szőni a sorsukat. Ezen kívül kell valami megfogható rejtély vagy kibontani való régi történet, ami felcsigázza a szereplők és remélhetőleg az olvasók fantáziáját is. A múlt benyúlik a jelenbe és alakítja a jövőt. Hiszen így van ez az életben is.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az első olvasóm a férjem, ő a legnagyobb kritikusom. Azonnal rámutat, ha valahol valami nem működik. Viszont így tudom, hogy amikor dicsér, akkor őszinte. Arra kér, hogy ne áruljam el neki a történet egyes részleteit alkotás közben, mivel a befejezés után, egészleges élményként szeretné azt befogadni. Ezt tiszteletben tartom, de rendkívüli módon várom a percet, mikor már közösen ötletelhetünk. Elsősorban a kiadóválasztásról, a promóciós lehetőségekről beszélgetünk, a történet alakítását rám hagyja, mindössze az apró következetlenségekre hívja fel a figyelmem, amit így könnyen tudok javítani.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelenik?
A szüleimmel belsőséges, bizalmas kapcsolatot ápolok, így ők mindenről tudnak, ami körülöttem történik. Végig szurkoltak nekem, hogy az írással elérjem a céljaimat, vagyis minél többekhez eljuttathassam a gondolataimat és ebből tudjak végül megélni. Pontosan tudják, hogy a legnagyobb kiváltságok közé tartozik, ha az ember a szenvedélyének élhet és segítenek abban, hogy ezt elérhessem. Édesapám a Csallóközben forgalmazza is a könyvem és édesanyám is széles körben népszerűsíti a tevékenységem.
Milyen érzés az első
könyved megjelenésére készülni?
Egyszer azt hallottam, hogy a hallhatatlanság triásza a következő: ültess fát, írj könyvet, nevelj gyermeket. Az írjunkkreativan.blog.hu-n megörökítettem a faültetést, december 2022.12.05-én megjelent az első könyvem A tükör mögül címmel és a 9 éves kisfiammal és az egész családdal együtt lelkesen várjuk az április végén érkező kislányunkat. Azt hihetnénk, hogy jól állok, ami igaz is, de a legfontosabb, hogy mindig legyen mivel inspirálódni. Az okos nagy fiam mellett ez nem is olyan nehéz, mivel ő megkérdezte már, hogy tudnék-e 50 könyvet írni és rövid gondolkodás után azt feleltem, hogy miért is ne.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?
Most jelent meg a Novum antológiájában egy novellám, talán ebben az
irányban is várhatók tőlem alkotások. De szeretnék az év vége felé önálló képzőművészeti
kiállítást is összehozni. A lányom megszületése után lassítanom kell majd, de
igyekszem hamar felvenni a fonalat, hiszen már több helyen szervezés alatt
vannak az író-olvasó találkozók a nyár elejére vagy szeptemberre. Míg a babámat
várom, írom a harmadik könyvet és zajlanak a második regényem utómunkálatai,
hogy azzal is a közönség elé léphessek belátható időn belül.
