Tényleg nincs. De Legéndy Jácint révén immár van költészete.”
– Dezső András
Legéndy Jácint
FBI: Maffiaszólam
Legéndy Jácint új verseskötete a rendszerváltás utáni évek lírai szempontból idáig teljesen érintetlen jelenségét, az olajmaffia és a diszkómaffia világát mutatja be valós szereplők elmondásai, illetve a költő saját élményei alapján.
Megjelent!
Prae Kiadó - 72 oldal - füles, kartonált
Illusztrációk: Legéndy Jácint önarcképei és kollázsai
A kötetről
A könyv egyéni és újszerű felépítéséből adódóan hagyományos verseskötetként, s mellesleg oratorikus verseskötetként ugyancsak olvasható. További érdekességei közé tartozik, hogy a borítót a képzőművész gyanánt is alkotó Legéndy Jácint avantgárd önarcképeinek és kollázsainak felhasználásával maga tervezte, s a belíveket szintén a költő kollázsai illusztrálják. Tehát a kiadvány lírai és vizuális értelemben egyaránt a szerző munkája, így Legéndy Jácint korábbi versesköteteihez hasonlóan művészkönyvnek is tekinthető. Költészeti, vizuális és könyvészeti szempontból rendkívül izgalmas darab: a gyűjtők számára kihagyhatatlan alkotás. Az oratórium elemeiként szolgáló, s ugyancsak Legéndy Jácint sajátos formai és nyelvi leleményeként ismert hasábverseket már folyóiratbeli megjelenésük alkalmával az év legfigyelemreméltóbb versei közt emlegették olyan jó nevű kritikusok, mint Mohácsi Balázs, vagy éppen Sánta Miriam. Ráadásul a versekben szereplő történetek és karakterek hitelességét is igazolva a téma hazai szakértője, az immár Pulitzer-díjas Dezső András (Maffiózók mackónadrágban, Magyar Kóla) írt a kötethez, úgymond stílszerűen, versértékű fülszöveget.
A könyvben megjelenő események nagyrészt a valóságon alapulnak, a szereplők pedig az olajmaffiához és a diszkómaffiához kötődő ugyancsak valós személyek, akikkel a rendszerváltás utáni évek folyamán Legéndy Jácint az éjszakában, illetve más helyeken összefutott vagy alkalmilag kapcsolatban állt. Ők spontán beszéltek ezekről az eseményekről, amikor még senki sem gondolta, hogy az elmondottak és a történtek alapján valamikor verseskötet születhet. E visszacsillogó spontaneitás és a hozzá kötődő érzelmi töltöttség alapján is látható: a versek a maffia ösztönös poétikáját ragadják meg. Érdekes, ahogy a történések emberi háttere kirajzolódik: a maffiafeleség, a maffiavezető, vagy éppen a börtönben vallásilag becsavarodott verőlegény kapcsolati, illetve személyes drámája megjelenik, s közben a rendszerváltás utáni időszak szinte napjainkig húzódó társadalmi viszonyrendszerei is értelmeződnek. Néhány szöveghez kötődően a sajtó nyilvánossága előtt zajló pereikről ismert maffiavezérek alakja is felidézhető. Mellesleg két szubkultúra, a zenei underground és a maffia vonatkozású alvilág is találkozik a verseken belül, sajátos hangulatot adva a kötetnek.
Fülszöveg
A tartozást behajtják. S a költészetnek volt egy komoly tartozása, amit most Legéndy Jácint fizet ki, hiszen versekbe foglalta a rendszerváltás utáni évek éjszakáinak világát. A sztorit, a nagy korszakot, amit már sokan megénekeltek, de úgy, ahogy ő, idáig senki sem. Tehát az oratóriumban felbukkanó karakterek jórészt valós szereplők. Emberek, akik dumálgattak, nem sejtve, hogy a történeteik egyszer majd versekben kelnek életre. A maffiafeleség, a maffiafőnök, vagy éppen a börtönben becsavarodott verőlegény drámái ezek. Olyan drámák, amiket a brutalitás, illetve az esendőség keretez, mindaz, amit a rendszerváltás utáni káosz kreált. Dolgok, amelyek az évek múltával szerethetőbbé váltak. Hogy is tartja a mondás? Az alvilágnak nincs romantikája. Tényleg nincs. De Legéndy Jácint révén immár van költészete.
Legéndy Jácint
Legéndy
Jácint avantgárd költő, performer, képzőművész. Verseit az
elmúlt évek folyamán számos irodalmi lap (Árgus, Jelenkor, Liget,
Részletek a kötetből
MINT SZÜRKEPATKÁNY
cellavers
be minket pedig aligha gondoltuk
róla hogy megteszi kigyúrt volt s
betonkemény akár egy akcióhős
de három éj után mint szürkepatkány
falát megzuhant a bezártságtól így
örömmel jelentkezett majd kezdett
pofázni habár évekig a múmiavékony
őt hiába vallatták s fenyítették egy
mafla szót nem húztak belőle ki
önbetörés érted a legnagyobb poén
s az árus végtagjait összeszíjazod
olyan személyleírást ad rólad hogy
voltaképp anyád se ismerne fel a
biztosító pedig fizet mint ásványvízért
parancsvers
egy tömbházat is szerezzél
a nagykörút legyen miénk
tizenhármastól a tizenhetes
számig s az épület pincerendszerében óhatatlanul szülessen
meg a posztmodern alvilág
akárcsak élet az idők
legelső kezdetén probléma
zérus a maffia lelke ott lebeg
már a szürkés betonpadlózatok
felett jobb oldalon kupleráj
teremtődik épp a semmiből
középen csilingelne majd
a diszkó baloldalt pedig egy
játékterem nőjön varázslatossá
alattuk újabb pincerendszeren
keresztül suhanhatsz
mint őskeresztény hívő az
underground járatokban s
persze a bevételt összegyűjheted
viszont gondoskodj róla
hogy a földszinti bárban a
lányok masszírozni is tudjanak
HORGANYCSÖVÖN PÖRÖGVE
mixvers
lehetséges hogy szakadt nadrágban
jövök úgy lengetőzik mintha egy rinocérosz bőrét viselném tudod radiátort kell cserélnem az underground
helyen ahol dolgozom a tulaj volt
maffiózó nem egyszer kívánták őt betonba de szimplán az arca lett betonkemény ha elszenderül s ráijesztesz
aktatáska záraként fordul át mind a
két szeme bizony a rendszerváltás
után havasföldön is kurvákkal üzletelt nem jutott pénz krómozott rudakra ezért a lányok méhtelepről szerzett horganycsövön pörögtek mint
grillcsirkék a sütőben egy vasárnap kilencven fokkal elforgatott képen
