Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.
„Miközben végigsimította a lábfejét, felnézett. A vár felől a másodperc töredékéig fény csillant meg, aztán ismét elborította a környéket az esti szürkület. A fiatal nő hosszasanfigyelte a hegyet, hátha ismét felvillan ott valami. Furcsállta, hiszen már jó ideje senki nem mehetett fel a várhoz. Martha asszonytól úgy hallotta, lezárták, amikor kitört a háború.”
„Ella a városból egyenesen a várhoz vezető, meredek utat választotta. Eleinte a szőlőtőkék között, majd a meggyűrődött vulkanikus szikla tövében futó erdei úton bandukolt a sötétben. Nála volt apja amerikai zseblámpája, de a sötétedő égbolton egyre fényesebben ragyogó hold sugarai adtak neki annyi világosságot, hogy biztonsággal gyalogoljon felfelé. Amikor elérte az elővárnál a Karl-bástyát, hangokat hallott, majd úgy tűnt, mintha két árny közeledne felé.”
„Lukas legszívesebben utánarohant volna. Ha felkapná és elfutna vele, ki a háborúból, akkor talán újra láthatná mosolyogni a feleségét. De ezt most nem teheti. Hozott egy döntést, ami mellett ki kell tartania, remélve, hogy Ella egyszer majd megbocsát neki.”
„Ella megérintette a nedves kőfalat. Salétromos lett a keze. Ujjai hegyével a finom porszerű anyagot dörzsölgette, kapaszkodó után tapogatott, tégláról téglára, de egy férfi húzta magával. Csak a csontos ujjait látta, amelyekkel rámarkolt a csuklójára. Ruhája vizes volt, testét rázta a hideg. Átázott a cipője, a harisnyája, lába egyre jobban fázott,már a térdénél járt a fagyos zsibbadás.”
„Ella fölnézett az arcára. Kimerültsége álmában is barázdákat húzott a szája mellé. Ajkai görcsös fogságban tartották összeszorított fogait, a szemhéja remegett, alatta a szemgolyóide-oda cikázott, mintha a férfi ki nem mondott gondolatai a menekülési utat keresnék álmában, de karjával még ekkor is szorosan ölelte a feleségét. A gyertya fénye aranyszínű kupolát vont föléjük, felmelegítette a szobát, és megnyugtatta Ellát. Teste elnehezült, majd álomba süllyedt, mint mézbe a kanál.”
„A
nő kinyúlt a férfi felé, és egy pillanatra megszorította a karját. Aztán
Felixszel a nyomában továbbindult a sötét erdei úton. Elérték a vár alatti
szőlőt, ahonnan már látszott a kórház. Itt-ott fény szűrődött ki az ablakokból,
messziről úgy tűnt, mintha hatalmas szentjánosbogarak repdesnének a parkban.”
Széljegyzet egy regény margójára
A határátlépés
A szerzőről
Bagó Tünde 1974-ben született Békés megyében, Vésztőn. Történelemtanár és művelődésszervező, majd jogász végzettséget szerzett. Újságíró, utazóblogger. Az Élet sója blog szerzőjeként 2017-ben jelentette meg a Bodeni-tó – Több mint útikönyv című élménykönyvét, amelyben lakóhelye, Dél-Németország legnagyobb turisztikai régióját mutatja be a szomszédos osztrák és svájci tóparti látnivalókkal. Férjével 2012 óta élnek a tó mellett. Számos történettel, szokással, kulináris érdekességgel ismerkedett meg, amelyek regényeiben is szerepet játszanak. Novelláit irodalmi lapokban (Élet és Irodalom, Helyőrség, Magyar Napló, ÚjNautilus, Librarius) és szerzői oldalán publikálja.
