Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Elena Honoria írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Cukorfalat című e-könyve illetve nyomtatásban nemrég A Varázslónő címmel, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A könyvek iránti szeretetem általános iskola
felső tagozatában robbant be az életembe, méghozzá egy romantikus történet
olvasásakor. Heather Graham; A hódító viking című könyve annyira elvarázsolt,
hogy együltő helyemben kiolvastam. Addig a napig, nem is gondoltam, hogy egy
könyv annyira magába tud szippantani, hogy teljesen elfelejtem a körülöttem
lévő világot. Onnantól pedig nem volt megállás. Az írónő összes könyvét, amit
csak meg lehetett kapni, kiolvastam. Évekig csak a romantikus zsánert
részesítettem előnyben. Egy nap azonban kölcsön kaptam Stephen King; Tortúra
című regényét, és egy új világ tárult elém, ami szintén nagy hatással volt rám.
Innentől pedig szintén nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb zsánerben
íródott könyvek. Én pedig imádtam mindegyiket, éppen milyen kedvem volt, annak
megfelelően választottam történetet. Számomra a fülszöveg és a borító együttes
hatása adja meg a végső döntést, hogy egymásra találunk-e.
A könyvek mellett a másik nagy
szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy
amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok
színesítették azokat az éveimet.
Cukorfalat és A Varázslónő c. könyved sok kutatómunkát
igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Cukorfalat e-bookom egy rövidebb írásom. Ez a
művem nem igényelt sok kutatómunkát. Amikor összeállt bennem a történet, egy rövid
vázlat után azonnal nekiálltam a megírásának. Annyira beszippantott a három
főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy néhány hét alatt elkészült a nyers
kézirat.
A Varázslónővel már egészen más volt a helyzet. Mivel
itt egy regényről van szó, ráadásul nekem ez az első könyvem, így sokkal több
időt vett igénybe az alkotómunka, mint az előzőekben, amikor novellákat írtam.
Az elején nagyon lassan haladtam, főleg amíg részletesen kitaláltam a
karaktereket, helyszíneket. A Varázslónő
kezdetben novellának indult, egy rövid történetnek szántam csupán. Néhány részt
követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebből akár több is lehet.
Ekkor újra terveztem mindent és ténylegesen elindult az a folyamat, aminek a
végén megszületett a regény. Nagyjából egy fél évet mondanék, mire a nyers
kézirat összeállt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Nagyon nagy százalékban a
fantáziámra hagyatkozom, de ahhoz, hogy megszülethessen bennem egy történet
alapja, kell hozzá egy gondolatcsíra. Valami apróság, ami felkelti az
figyelmemet, hogy tovább tudjam szőni a cselekményeket, karaktereket, amiket
aztán életre keltek a papíron. Ilyenkor amint lehet lejegyzetelek mindent,
nehogy elfelejtsem őket. Sajnos jártam már úgy, hogy nem volt nálam semmi,
amibe bele tudtam volna írni, mire hazaértem, addigra meg már elszállt az
ihlet.
A valóság pedig mennyire van
jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami
apró személyes dolgot az életemből. Személyek, helyszínek, események, amik
számomra sokat jelentnek, és ezzel emléket állítok nekik. Apróságok, ami az
olvasónak nem tűnik fel, de engem boldoggá tesz, hogy látom a történetben
megelevenedni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2020 augusztusában kezdődött írói
pályafutásam. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet, amik rövidebb
novellákban öltöttek alakot. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm
felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem
létrehoznék egy Facebook oldalt. Napokig álmatlanul forgolódtam, amikor azt
mondtam „Miért ne!”. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, mennyire
működne ez nekem.
Nagy
lelkesedéssel és izgalommal aztán 2020.szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria
írói oldalát. Kezdetben döcögősen indult, nem ismertem még ezt a világot.
Úgy éreztem, nem elég, ha kirakom egy-egy írásom, a marketingre is nagy szükség
van. Hiszen enélkül nem találom meg azt a közönséget, aki szívesen olvasná a
történeteimet. Az első fél év volt az igazán tanuló időszak. Sajnos
belefutottam egy-két rossz döntésbe. Nem jó helyen jelentek meg írásaim, így
sajnos megtapasztaltam azt is, milyen, amikor a sárga földig lehordják az
embert. Hetekig magam alatt voltam, annyi bántó kritikát kaptam. Egyszerűen
felfoghatatlan volt számomra, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Aztán rájöttem,
talán csak annyi történt, hogy rossz helyen lettek publikálva.
Sejtésem
beigazolódott, mert nem sokkal később rátaláltam különféle
írócsoportokra/közösségekre, és ott már barátságos és segítőkész emberekkel
hozott össze a sors. Azóta nagyon jó irányt vett az írói életem, mert egyre
több olvasóhoz jutnak el a webes novelláim, történeteim és verseim. Tavaly a
Smaragd Kiadó jóvoltából kiadtam Cukorfalat
e-bookomat, idén Valentin-napon pedig megjelent A Varázslónő.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre maradok a romantikus
vonalnál. Bár az e-bookomat és a regényemet nagyon különbözőnek látom, annak
ellenére, hogy mind a kettő romantikusnak számít. A Cukorfalat egy
házasságba enged betekintést, míg A
Varázslónő egy romantikus mese felnőtteknek, fantasy elemekkel. Széles a
skála ebben a zsánerben, úgyhogy igyekszem még ezt a területet boncolgatni.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Leírhatatlan. Egyszerűen elöntött
a teljesség érzése, amikor leütöm az utolsó pontot a billentyűzeten. Bár ekkor
még közel sem vagyok kész a kézirattal, hiszen még előttem áll a szerkesztés,
korrektúra és nyomdai előkészítés. A mai napig viszont ez a legmeghatározóbb pillanat
számomra.
Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért
döntöttél úgy, hogy mégsem saját néven jelenjenek meg az írásaid?
Sosem szerettem volna a civil
nevemen írni. Nem mintha bajom lenne vele, nagyon is szeretem. Ahogy a
történeteimben is szeretek a fantáziámra hagyatkozni, úgy döntöttem írói
létemben is arra hagyatkozom. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a
világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára
vagy versre. Éppen ezért nem szerettem volna egybemosni a privát életemet az
alkotói énemmel. Amennyire lehet elválasztottam a kettőt egymástól.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Ösztönösen jött, hogy a romantikus
zsánerben kezdjem az alkotást. Sokan azt mondják, hogy mást nem is tudtak volna
hozzám elképzelni. Fiatalkorom első és legmeghatározóbb könyve megadta az
alapot ahhoz, hogy a romantika legyen az én irányvonalam.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nagyon boldog voltam, hogy eljutottam
egy fontos mérföldkőhöz, ahol kézzelfoghatóvá vált az álmom. Sosem felejtem el
az első találkozást a regényemmel. Amikor megláttam a nyomdában a raklapra
rendezett gyönyörű példányokat, annyira elérzékenyültem, hogy örömömben
elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt végigsimítani a könyveken.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mivel eléggé sűrűek a napjaim,
így próbálom tudatosan megtervezni a feladataimat. Az írásra is próbálok külön
időpontokat kijelölni, de többször belefutottam, hogy az ideálisnak tűnő
pillanatban vagy nem jött az ihlet, vagy túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy
egy épkézláb mondatot leírjak. Máskor meg előfordult, hogy várakozás közben egy
zsúfolt, hangos helyen bevillant egy jelenet, akkor gyorsan előkaptam a mobilom
és amennyire tudtam lejegyzeteltem az ötletemet. Úgyhogy a tudatosság mellett,
van hogy impulzívan alkotok.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
A Cukorfalatban nincs kedvenc jelenetem, egyben az egész a kedvencem.
Mind a három karaktert izgalmas volt megírni. Maga a történet is hamar teljessé
vált, gördülékenyen ment a munka végig.
A Varázslónő már egy kicsit összetettebb. Ebben a regényben már
vannak kedvenc jeleneteim, de senkit sem szeretnék befolyásolni, így nem mennék
bele a részletekbe.
Szerencsére itt sem emlékszem
olyan fejezetre vagy történetszálra, amit nehezen írtam volna meg.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Nagyon gyorsan ki tud bennem
bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek
elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az
ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak
ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el.
Előkapom a jegyzetfüzetem vagy a telefonom, és néhány mondatban felvázolom az
alapját.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kéziratomat először a szerkesztőm
és a kiadóvezetőm látják. A munkafolyamat alatt is csak velük beszélek át
egy-egy fontosabb kérdést, amennyiben szükségét érzem ennek. Olvasni is ők
olvassák először, a véleményük nagyon fontos számomra, ők az első szűrő a
kézirat életében. A szerkesztőm csak javasolni szokott változásokat, a
gördülékenyebb történetvezetés vagy a hatásfokozás miatt. Ilyenkor átgondolom
vagy átbeszéljük és ezek után javítom a kéziratot.
Amikor túlvagyok a
szerkesztés/korrektúra körön indul a nyomdai előkészítés. Ebbe a folyamatba
néhány barátomat és családtagomat is bevonom. Amellett, hogy segítenek az
előforduló helyesírási, gépelési hibákat kiszűrni, a történetet is
véleményezik.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nyitottak és támogatóak. Örülnek
nagyon, hogy megtaláltam azt a területet, amiben kiteljesedhetek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Nagyon sok történetötlet van a
fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket. Idén még készülök egy megjelenéssel,
de ennek részleteit majd kicsit később osztom meg az olvasókkal. Az írás egy
gyönyörű kreatív alkotás. Az olvasás pedig egy nagyszerű módja annak, hogy
kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Minden könyv hozzánk tesz valamit,
akár íróként, akár olvasóként vagyunk jelen a könyv életében.
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Smaragd Kiadó
Elena Honoria írói oldala