Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ekker Éva írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Utolsó leheletig és Vad virágok címmel jelentek meg, amit a Ez-Könyv Kiadó illetve az azóta megváltozott kiadó Vízió könyvkiadó Egyesület oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
.jpg)
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Már egészen fiatalon elkezdtem írogatni, az akkoriban készült alkotásaimat azonban nem találtam elég érettnek, ezért nem álltam a velük a nyilvánosság elé. Később más irányt vett az életem, jogi pályára léptem, lekötött a munka és a család, így nem állt módomban az írással foglalkozni. Jó pár éve, egy kórházi kényszerpihenő kapcsán viszont ismét lehetőségem nyílt rá, hogy visszatérjek eme régi szenvedélyemhez, melyet azóta is művelek. Első könyvem a Sarki tűz című novelláskötet, melynek második kiadása nemrégiben jelent meg. Leginkább sci-finek mondják, de, mivel a történetek mind gondolatvilágukat, mind cselekményfonalukat tekintve teljesen egyediek, nehéz egyértelműen besorolni őket bármilyen kategóriába, én meglepő történeteknek nevezném őket. Legutóbb megjelent könyveim a Vad virágok, mely sci-fi-krimi-thriller és az Utolsó leheletig, mely cli-fi-thriller.
Utolsó leheletig és Vad virágok c. könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A könyveim alapvetően a képzelet szülöttei, ezért különösebb kutatómunkát nem igényelnek. Kivétel ez alól az Utolsó leheletig, mely túlnyomórészt a klímaváltozás miatt alaposan megváltozott Föld világában játszódik. Itt arra törekedtem, hogy a vonatkozó kutatásoknak megfelelően mutassam be ezt a környezetet. Ez esetben sem tartott azonban tovább maga az írás, mint általában, hiszen nem a cselekményhez kerestem tudományos alátámasztást, hanem fordítva. Érdekelt a probléma, ezért számos tanulmányt elolvastam a témában, amik arra ösztönztek, hogy egy regény keretében, „szórakoztató” formában én is ráirányítsam a figyelmet az emberiségre leselkedő veszélyekre.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és
valóság?
A történeteim kitaláltak, ilyen szempontból nincs közük a valósághoz. A bennük megfogalmazott gondolatok és a szereplők jellemvonásai azonban természetesen valós tapasztalatokon alapulnak.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta megtanultam olvasni, faltam a könyveket, talán ennek hatására mindig is keringtek a fejemben saját történetek. Ezeket először általános iskolás koromban vetettem papírra, leginkább csíkos vagy kockás füzetekbe, amik aztán később elkallódtak.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Mindig is elolvastam mindenféle zsánert, a lényeg, hogy jó legyen a könyv. Íróként sem zárkózom el egyik műfaj elől sem, a bennem kibontakozó történet határozza meg, melyikben írok. Az eddigi könyveim után talán meglepő, de most éppen egy romantikus történelmi regényben gondolkodom.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Addig nagyon szeretek írni, míg papírra vetem a belőlem kikívánkozó történetet. A részletes kidolgozás és a szerkesztés is olyan kihívást jelent, amiben élvezetet tudok találni. Mikor azonban már sokadszor olvasom át a könyvet, hogy csiszolgassam, javítgassam, az egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, ezért az öröm mellett, hogy reményeim szerint sikerült valami értékeset létrehoznom, igazából meg is könnyebbülök, mikor végre befejezem
Nem
gondolkodtál még írói álnéven?
De igen, és lesz is. Erről azonban egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved
megjelent?
Csodálatos. Alig hittem el, mikor a kezemben tartottam. De ezt talán csak az tudja megérteni, aki maga is átélte.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Ez is, az is. Jön az „ihlet”, az ötletek, nagy vonalakban összeáll a történet, aztán utána már a tudatos tervezés, kidolgozás, szerkesztés következik.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nincs kedvencem, igyekszem minden jelenetet úgy megírni, hogy nekem magamnak tetsszen, mert remélem, hogy akkor az olvasónak is tetszeni fog. Ez hol könnyebb, hol nehezebb.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van
valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Ebben nincs tudatos tervezés, egyszerűen élem az életemet, jár a fejemben mindenféle, aztán valamelyik gondolat valamiért kezd előtérbe kerülni bennem, majd lassacskán valamilyen történet kezd kibontakozni körülötte. Eddig még soha nem volt szükségem rá, hogy valahonnan szándékosan ihletet kelljen merítenem, inkább a bőség zavarával küzdök, annyi mindent szeretnék megírni, hogy jó ideig el vagyok látva témákkal
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Általában a kiadóm munkatársai azok, akik először látják a kéziratomat, és mint hozzáértőké, elsősorban az ő szavuk számít. Elfogadnám tőlük, ha javaslatokkal élnének a szöveg, vagy a történet bizonyos mértékű megváltoztatására, de ilyesmire még sosem került sor, mindig megfelelőnek találták a könyveimet úgy, ahogy azokat megírtam.
A családod miként fogadta a hírt, hogy
könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az elsőnél eléggé meglepődtek, de ma már természetesnek veszik. A családom tagjai olvasták minden könyvemet, és remélem, nem csak udvariasságból mondták, hogy tetszettek nekik.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled
az idén?
Több vasat is tartok a tűzben, vannak regényterveim, de hogy mennyi valósul meg belőlük, illetve hány kerülhet kiadásra közülük még az idén, az sok mindenen múlik, nagymértékben például azon, hogy az olvasók mennyire támogatják a magyar írók, köztük az én műveim megjelenését. Ezért is örülök, hogy helyet kaptam ezen a blogon, amely ilyen tiszteletre méltó módon felkarolta a magyar szerzőket. Köszönet érte!
