Chris Land: Lélekvesztő II. - ("Amikor először kezembe került a Lélekvesztő című könyv, nem számítottam, hogy ekkora kalandba lesz részem. Hogy mennyit fogok nevetni, sírni és csapkodni.Nem gondoltam volna kedvencem lesz. Sőt! Egy kedvenc karakterem van, akit imádok.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Chris Land írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam Lélekvesztő II. részét. Elképesztő egy történet, micsoda kaland… Hatalmas élmény volt számomra elolvasni. Nem hiába lett kedvencem Chris Land.

Chris Land:
Lélekvesztő II.

Tartalom:

 Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…

Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

Véleményem
5/5

Amikor először kezembe került a Lélekvesztő című könyv, nem számítottam, hogy ekkora kalandba lesz részem. Hogy mennyit fogok nevetni, sírni és csapkodni.Nem gondoltam volna kedvencem lesz. Sőt! Egy kedvenc karakterem van, akit imádok. Lahoud. Eszméletlen egy pasi. Zseniális karakter, iszonyat jó. Néha az volt az érzésem, hogy Raman és Webster csak dísznek vannak ott. Lahoud nagyon adta magát, minden helyzetben. Legyen akár veszélyes helyzet, humorral oldja meg. Meg kell, hogy jegyeznem, hogy az írónő maximálisan kihasználta az Egyiptom történelmét. Hiszen kalandok mellett egy kis történelembe is bevezet. Jó volt olvasni Egyiptom érdekeségeiről. Nagyon tetszett és ezekután szívesen utána is járok a történelemnek. Én is nagyon szeretem e csodás ország történelmét. Annyi érdekesség van.

Hallod ezt, akhi, akkor tarts ki! Csak tudnám, minek rohanunk ennyire, elvégre nem fog elszaladni ez az istenverte hegy, vagy arra is képes?

Maga a történet, ami velük történik, még Indiana Jones is sarokba vonulna és zokogna...  Istenem, ez nem semmi volt. Annyit nevettem, hogy a könnyeim is kicsordult.Elképesztő miken mennek keresztül. Filmben illő cselekmények. Volt egy rész a könyvben, amiért elsírtam magam. Ebben a történetben szinte éreztem a csalódást, a feladást és, hogy itt a vége...Az érzések teljesen átjönnek. Mintha én is velük lennék, ott lennék mellettük. Végig élném a harcukat... Élethűen megírt jelenetek. Semmi kétség Chris Land tehetséges, hatalmas fantáziával, szuper történettel megáldott írónő.  Nagyon ritka az olyan írónő, aki egyszerre humoros, romantikus, kalandos és izgalmas történelmi regényt ír. Ráadásul úgy, hogy a második kötet után is várjam a következő könyvét. Általában unalomban fúl a legtöbb második kötet, itt viszont nem, nem hogy unalomba fulladtam volna, hanem vigyorogtam könnyes szemmel végig.

Először lecseszel, végül hízelegsz. Igen, hülye vagyok és idegbajos, de te épp elég türelmes, hogy mindezt elviseled. 

Nem is tudnék ennél többet mondani, oly régen nevettem ennyire egy köteten. Elképesztő humorral és izgalommal töltötte meg a regényt az írónő. Imádtam, mindenegyes sorát. Egyik izgalom után a másikba estem.  Őszintén mondom nektek, én imádom Egyiptomot és annak minden történetével, rejtélyével együtt. Eddig aligha találtam ehhez fogható könyvet, mint a Lélekvesztőt. Egyszer talán majd ír még negyedik, ötödik kötetet. Kár lenne veszni, hagyni. Egy szóval kedves Chris Land, ne hagyd abba az írást. Mert nagyon jó, amit csinálsz.

Én pedig hátradőlve várom a következő könyveidet, mert holt biztos, hogy nem fogsz ennél a kettőnél megállni. Kellenek az ilyen történetek, hogy kikapcsolódjon az ember. Máshol járjon, és ezt az írónő megadja.

Nektek pedig kedves olvasó, ajánlom figyelmedben Lélekvesztő sorozatot, érdemes elolvasni, sőt, ha igazán ki akarsz kapcsolódni, akkor pont megfelelő ez a két könyv. Személyes kedvencem ez a két kötet, és szívből merem ajánlani.

 

A könyvet itt tudod megvenni:

NewLine Kiadó

Chris Land írói oldala

 

Beleolvasó: Chris Land: Lélekvesztő I. - (- De az Isten is azt akarja, hogy vedd meg. - Majd később lebeszélem róla. ")

Chris Land: Lélekvesztő I.részéből hozok újabb részletet nektek a blogomra. Már nem sok van az első részből, hamarosan a második részéből fogok hozni részleteket. Addig is a bejegyzésem alatt találhatjátok a vásárlási linket.

Chris Land:
Lélekvesztő I.



Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

 A kairói reptéren rahedli ember tolongott és borzasztó zűrzavar uralkodott a váróban, közben az atyát követve kiértem az utca forgatagába, ahol a helyzet mit se változott. Autók dudáltak, az eladók dicsérve árulták a portékájukat, s úgy meglepett egy gyerekekből álló csoport, hogy a papot is elvesztettem. Utána kutatva a szemem összetalálkozott egy burnuszt viselő férfi pillantásával, akinek koszos arca egyetlen másodpercre hirtelen átfutó félelmet keltett bennem, aztán az alak ellenállhatatlan és lehengerlő mosolyt küldött felém, ami még inkább nem tetszett, pedig ahogy jobban megnéztem őt, akár ellenállhatatlannak is titulálhattam volna az illetőt. Körülbelül száznyolcvan centi magas teremtés volt, poros burnusza fölül feszült rajta, alatta egy fehérnek alig mondható nadrágot és inget viselt. A fejét konyharuha borította, amit levett, így elővillant rövidre nyírt hollófekete haja, mégis inkább barna írisze és bronz bőrszíne vonzotta a szemem. Magabiztosságot sugározva higgadtan állta a tekintetem, ahogy végigmértem, türelem és nyugalom áradt belőle, mégis kikerülték őt az emberek, talán széles övében tündöklő tőre miatt. Ez viszont végképp nem foglalkoztathatta, mert úgy támasztotta felhúzott egyik lábával az oszlopot, mintha attól félne, hogy az kidől nélküle, s az egész épület ráomlik a jelenlévőkre.
Ekkor elém penderült egy gyermek, amely Kairó elmaradhatatlan eleven és nyüzsgő tartozéka, s talán a seregtől maradt le. Csíkos, pizsamaszerű öltözékben ricsajozott előttem, mintha az életét fenyegetném, s egyetlen szót üvöltözött felém: - Ajua!
Végül rájöttem, nekem kell a segítség, ugyanis mindenáron rám akart sózni egy pamut alsógatyát. Csillogó fekete szemeivel fürkészett, göndör haja fürtökben csüngött alá, kreol bőrében csak a foga fehérje világított. Szutykos arcáról és ruhájáról a mosópor-reklámok jutottak eszembe, aztán tisztáztuk, hogy velem arabul nem sokra megy, én vele magyarul semmire, így megállapodtunk az angolban, és végre közölhettem: - Nincs szükségem férfifehérneműre.
- De az Isten is azt akarja, hogy vedd meg.
- Majd később lebeszélem róla.
A gyerek tűnődve elővett egy dobozos Colát, felbontotta, meghúzta, erre lecsorgott az állán a fél adag. Amikor rájött, hogy figyelem, újra nekikezdett: - Ajua! Tessék, most Mira akarja, hogy megvedd, fizesd ki a felét, tíz font - nyújtotta az üres kezét. - Nusz na nusz.
Miután bambán próbáltam megfejteni a szavait, ő rohamot intézett ellenem, minitájfunt produkálva megállíthatatlanul cibálta a karom, és Istent hívogatta, világosítsa meg az elmém. Kevéske szabad pillanatomban akartam lehámozni magamról a gyermeket, sikertelenül. Zsebembe kotorva markába nyomtam pár piasztert, így tágra nyitotta a szemeit. - Mi ez? Ezért csak fél korty jár, ez az izé húsz font, azért mondtam, hogy nusz na nusz, azaz fele-fele.
- Idd meg, nekem nem kell, bár megmutathatnád, hol kerül annyiba.
A Mira nevezetű Szutykoskának angyali bájvigyor terült el az arcán és felnézett rám. - Majd máskor megmutatom, szóval kell a naci? Ne finnyáskodj már, nem mindegy, mit hordasz?
- Ne húzogasd a ruhám - söpörtem el a kezét.
- Hogy képzeled ezt? - kiabálta és bokán rúgott.
- A szentségit, beárullak Istennek, ha ilyen rossz vagy.
- Azt próbáld meg - fenyegetett, aztán durcásan rám nézett, és odébbállt a következő szavak kíséretében: - Tudd meg, hogy egész Keleten nélkülem nem mész semmire.
- Mit csinál itt? Már taxit is fogtam - tűnt fel a közelemben Credo, hogy odavezessen.
Amint beültünk a fekete-fehér kocsiba, egy nem mindennapi figura fogadott, aki hátratekintve üdvözölt, de nem tudtam eldönteni, vajon tényleg nekem magyaráz-e, mert kancsalsága nem tűrt határokat. A bal szeme enyhén jobboldali párti, míg jobbja furcsa baloldali pózt vett fel, közben megveregette a vállam, szélesen vigyorgott, ilyenkor a szemei jobbra-balra ugráltak, majd előkapott egy strucctoll porolót, leporolt, aztán kedélyesen megismételte az üdvözletét arabul: - Ah-laan!
- Ah-laan wah sah-laan! - viszonozta papom.
- Én is azt akartam mondani - böködtem az atyára.
- Khalim vagyok, Miss, üdvözlöm Kairóban, máris indulunk a Hiltonba - taposott a gázból a fékbe, mert előttünk egy taligát húzó fiú vágtatott át az úton, így a sofőr ráfeküdt a dudára.
Ekkor Credónak szegeztem a lehetetlen kérdést: - A Hiltonba megyünk?
- Oda, de ha így haladunk, az életben nem érünk el a szállóba.
- Ezek az európaiak folyton rohannak - döcögött a bandzsi, egyik szemével az utat fürkészve, másikkal a blúzom kivágására lesve. A pap jókora összeget ajánlott neki, ha a rövidebb utat választja, így lassan kibontakozott előttünk a Nílus partján épült tízemeletes szálloda.
Már a csarnok homlokzatát színes mozaikból kirakott hieroglifák díszítették, s ahogy beléptünk az épületbe, meglepően tágas tér fogadott: éttermek, kávézók, üzletsorok. A recepciónál elég nagy zsivaj támadt, amint odaértünk, mert egy kövér, szakállas, sasorrú arab követelte az igazgatót. Szélesen gesztikulálva rázta a kezét, minek következtében aranyszegélyes kaftánja addig röpködött rajta, míg bele nem akadt a fejét borító hosszú lepedőbe, erre három megszeppent muzulmán nő zúdult rá, akiknek csak a szemük látszott ki a higábból, őket követte két megtermett alak, a testőr szerepét betöltve. Miután Credo beszélt a recepcióssal, hozzám is szólt pár keresetlen szót: - Várjon itt, amíg tisztázok egy-két dolgot.
Követtem a tekintetemmel a papot, aki egy nyugalmasabb helyet választott a telefonáláshoz. Épp visszafordultam a pulthoz, hogy részese legyek a további eseményeknek, amikor meglöktek, így belebotlottam az előttem fekvő bőröndbe, s egyensúlyomat vesztve már elvágódni készültem, de egy hájas kéz elmarkolva visszatett az eredeti helyemre. Felnéztem a megmentőmre, aki maga Sasorr volt. - Al hamdu lillah. Hála istennek, remélem nem esett baja. Természetesen a kellemetlenségért majd kárpótolom, ej, még be se mutatkoztam, Khalifa Muzaffar ibn Sakkak a nevem. Megbocsát, tisztelt hölgyem - mondta, és egy európai ruhát viselő arabhoz lépett, akit én a Hilton vezetőjének néztem.
- Van egy kis gond - tért vissza Credo. - Maga itt fog lakni a Hiltonban, nekem hely hiányában a Mena House adatott, ám amint fölszabadul egy szoba a szállodában, korrigáljuk a helyzetet. Most fölliftezünk, és még eligazítom pár tisztázásra szoruló kérdésben.
Elkérte a kulcsot, felmentünk a lakosztályba, s amint ketten maradtunk, átadott egy térképet, hogy rögvest belekezdjen: - Miután berendezkedett, elmegy a bazárba és körülnéz.
- Gondolja, hogy ott lesznek a keresett régiségek?
- Elképzelhetőnek tartom, de most ne vegyen semmit, majd később. Ha talál valami hasonló tárgyat ahhoz, amit látott, azt tetesse el, mert, hogy szól a mondás? „Omne, quod est nimium, vertitur in vitium”, vagyis „minden, ami túlzás, bűnre vezet”. Azért adok egy köteg egyiptomi fontot, ha netán szüksége lenne rá, de alkudni kötelező. Amíg ön a piacot járja, én kapcsolatot teremtek az összekötővel. Ne keressen, én fogom hívni telefonon, még az is előfordulhat, hogy ma este meglátogatom… Még valami: a helyiek előnyben részesítik az európai nőket, ezért ha netán zaklatnák, legyen erélyes és elutasító, mert egyes arabok tolakodóan rámenősek lesznek, ha az érdeklődésnek csak parányi szikráját felfedezik az emberen - állt fel. Odacammogott a hátizsákjához, a vállára dobta, és Isten áldását kérve magamra hagyott.

*

Miután kipakoltam, elindultam lefelé. Épp az előtéren vágtam át, amikor futó pillantásom átsuhant a várón, s mintha fél másodpercre ugyanaz a férfi láttam volna köztük, aki a reptéren az oszlopot támogatta, de hiába keresgéltem őt újra, nem leltem rá, így a bazár felé vettem az irányt. Az utcán embertömegek, lárma, zaj mindenütt, a térkép is feleslegesnek bizonyult, végül egy turistarendőr segített ki szorult helyzetemből, s jócskán délutánba hajlott az idő, mire betértem a bazárba. Már az ötödik bolton vergődtem túl, amikor a közeli ajtónyílásból kirontott a tulaj és betessékelt az üzletébe. - Nézzen körül, rengeteg csodálatos portékám van. Látom, kedveli a régiségeket, akad itt alabástrom- és dioritszobrocska, amulettek, fajanszok, porcelánok - és ahogy mondogatta, azonmód tette fel a pultra. 

 

Folyt.köv.:

A könyvet itt lehet beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó

Chris Land: Lélekvesztő 1. - ("Elhűlve olvastam el a Lélekvesztőt, hihetetlen, hogy első könyves szerzőről van szó. Tehetséges! Eddig, hol a bánatban volt? Komolyan. Imádtam! ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Chris Land írónőnek, hogy megtisztelt azzal, hogy elolvashattam Lélekvesztő 1. c. kötetet, ami nekem személyes kedvencem lett. Nagyon megérte kivárnom, hogy kezembe vehessem, és elolvassam. Zseniális! Fantasztikus ez a könyv. Nem is lehet elmondani, hogy első könyves író. Hiszen tehetséges, elképesztő történetet írt. Imádom nagyon.

Chris Land:
Lélekvesztő 1.

 

Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

 

Véleményem
5/5

 

Elképesztő! Fenomenális! Imádom! Kell a következő!!!!
Elhűlve olvastam el a Lélekvesztőt, hihetetlen, hogy első könyves szerzőről van szó. Tehetséges! Eddig, hol a bánatban volt? Komolyan. Imádtam!
Lahoud, hát ez az ember csúcs!
Istenem, Lahoud micsoda beszélőkéje van. S az iram, amit diktál az írónő... Egy percet sem lehetett unatkozni.

Ráadásul fordulatos, izgalmas, humorba verhetetlen. Abszolut megérte kivárnom, hogy kezembe vegyem a könyvet. Kell egy olyan hangulat, hogy kellően átérezzem, befogadjam a történetet. Nem hiába szeretem történelmi kaland filmeket, sorozatokat. Mert csippetnyi történelmet is tesznek bele. Különösen Egyiptomot szeretem. Olyan titokzatos, veszélyes és kalandos. Mint maga az élet.

Aztán ott van Raman, valahogy kevésnek éreztem a jelenlétét. Jó,tudom, vannak bajai, de akkor is. Lehet hozzá, vagyok szokva, hogy a főszereplő férfi a "hős" számomra. De így is kedveltem. Nem mondom, hogy unalmas lenne. De Lahoud, jobb. Olyan nyugis fickó. Nem lehet felbosszantani sem. Lesz valaha dühös?? Bármi, ami érzelmeit ki tudná mutatni?

Amikor elkezdtem olvasni, olyan volt mintha egyik kedvenc filmemet néztem volna. Filmszerűen hatott rám ez a történet. Ramant, Ivan Sergei-t képzeltem magam elé, Lahoud.. Hát őt még nem tudom (nevetek).
Meg van...
Épp most ugrott be, emlékeztek Múmia filmre Brandon Fraser főszerepben? Na? Meg van? Ott van az a szereplő John Hannah, régész feleségének testvére, pont rá emlékeztet Lahoud.

Az ember nem is gondolná, hogy amikor leveszi a könyvesbolt polcáról ezt a könyvet, az írónő első könyvét tartja kezében. Mikor elolvassa, még mindig azon rágódik, vajon van még az írónőtől további kötetei? Aztán utánajár, és jól meglepődik, hogy ez az első kötet.

Webstert modernkori igazi amazon, és belevaló vagány nőszemély, aki akkor sem tudja befogni a száját, amikor kellene. Mondanám, hogy az árnyékától sem retten meg, de nem igazán lehet ilyet említeni. Számomra azok a kedvenc részek a könyvben,amikor ő is Lahoud beszélgetnek. Csapkodva nevetek, mert annyira jól meg van írva a beszélgetésük. Mindig várom, hogy mikor futnak össze. Szuper páros. Tagadhatatlan!

Egyiptom! Szívem csücske. Az egyik legszebb, leggazdagabb történelmi kor. Még mai is vannak titkai, ami felfedezésre várnak. Történetben megelevenedik a történelem egy korszaka, rejtélyekkel, titkokkal van kikövezve Egyiptom útja. Gyönyörű leírások, mintha ott lenne az ember teljes valójában. Se több, se kevesebb. Chris Land tudja mit kell tennie, hogy az olvasó ne érezze, hogy belefulladna a szájba rágós részletekkel.

Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a romantikus, kalandos, történelmi regényt. Ha te ilyen kalandra vágysz, akkor neked szól ez a történet, de vigyázz. Írónő irgalmatlan tempót diktál. 

 

Kedvenc idézeteim:

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni az első részét.

NewLine Kiadó

Chris Land: Lélekvesztő I.

A második rész pedig előjegyezhető

Chris Land: Lélekvesztő II.

 

Chris Land írói oldala