Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Kucsora Zsoltot írót, hogy meséljen egy kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Eclipse című sorozat könyve jelent meg eddig, amiket az Olvasnimenő Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Épp most kérdeztem meg feleségem az első melléknévről helyesli-e. Helyesli, szóval én egy családcentrikus férj, apa, vállalkozó, munkásember vagyok, aki igyekszik holmiféle hobbit fenntartani ebben a megbolondult világban. Kevéske szabadidőmet az autós hobbimban élem, ami már számtalan útra vezetett az elmúlt évek alatt. Neki, avagy ennek a szenvedélynek köszönhetem az írást is.
A Christine, avagy egy autóverseny története című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Benzin csorog az ereimben, de azért körültekintő vagyok. Néha a Google-lel dolgozom együtt, viszont van, amikor a könyvekből merítek ötleteket. Utóbbiból leginkább akkor, ha olvasás közben valami mélyen érint, amitől kitágulnak a szemeim, vagy erősen rácsodálkozom. Ezek a dolgok belém vésődnek és úgy érzem, jó dolog megosztani másokkal. Ha mondjuk könyvből merítek némi érdekességet, amire aztán felépítek néhány sort, azt is ellenőrzöm a világhálón, stabil erőforrásokból természetesen. Mondjuk, igaz néha ott is vannak badarságok, ész nélkül semmit nem lehet. Rengeteg munka volt mindkét könyv. A Christine az első könyvem, megmagyarázhatatlanul sok munka és utómunka volt vele, imádtam, de a napokban érzem leginkább, kicsit elfáradtam. A harmadik könyvem végénél járok jelenleg.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Első regényem önéletrajzként íródott, aztán végül fiktív kalandregénnyé vált… ennek nagyon hosszú a miértje. Míg ez az első igaz történeten alapszik, második könyvem a Rémálom a NASCAR-on már teljes egészében fikció sztori.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Évekig szinte minden szabadidőm és gondolatom az autóm körül forgott, aztán amikor 2017-ben hosszú időre távol került tőlem - egy hatalmas átalakuláson esett át -, muszáj volt elterelnem gondolataimat más irányba, elkezdtem írni az élettörténetemet. Jó hosszúra sikerült, pár hónapra rá jött az ötlet, hogy kellene kezdeni vele valamit. Innen indult az egész.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Már alig várom, hogy mesekönyvet írjak!!! Két kisfiam van. Az ötletet ők adták.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Az írás rendkívül megterhelő, időigényes dolog. Szenvedély nélkül nem működik, nagy próbatétel több téren is. Szeretek írni, viszont a finis mindig kifacsar. Amikor már semmi nem csöppen a félbevágott citromból, na, akkor még egy kicsit szorítani kell. Az utolsó cseppet is ki kell nyomni a szövegből. Lehetne még húzni, de egyszer úgy is el kell engedni. Erre mondjuk jó dolognak tartom a határidőt… ha nem lenne, talán sose készülnék el. Mindig eszembe jut valami, amivel fel tudom turbózni a sztorit. Ja, a kérdésre válaszolva, jó érzés, - nagy sóhaj - és nem egy pohár whiskyvel szoktam ünnepelni.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen
Nincs álnév. Ehhez ragaszkodom. Nem szeretnék elbújni semmi elől. Az nem én vagyok. Ami a szívemen, az a számon, ha valamit rosszul csinálok, esetleg valakit megbántok, viselem következményeit.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem terveztem az írást. Csak úgy jött. Talán a korral, talán a változás hozta, ami az ember életében évek múltán magától jön. Jelenleg úgy gondolom, felnőtt könyvek terén nem szeretnék más zsánerben írni. Próbáltam. Nem is oly rég leadtam egy novellát, ami meg is jelent egy könyvben, de nem az igazi. Nem jött ki az a valami, mi az autós regényeimnél kitör innen belülről. (Most a szívemen tartom a kezem.)
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ha tudtam volna repülni, fölmentem volna a csillagokig. Még így is majdnem sikerült.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Mára már mindkettő.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Regényeimben a barátaim és a párom erős karakterek. Nem csak ott, az életben is leírhatatlanul szeretem őket. Őszinte és segítőkész emberek, mindenben támogatnak, ez tükröződik a sorok közt, és az olvasó átérzi. Ezt tudom, mert kaptam már ennek kapcsán üzenetet, ez is rendkívül jó érzéssel töltött el. Jó érzés, hogy ott az esély, az olvasó is megszeretheti ezeket az embereket.
Nehézségek is akadnak természetesen. Néha visszafogom magam, mert ha leírnám azt, ami a fejemben van, akkor vagy nem jelenhetne meg a könyv, vagy komplett idiótának könyvelne el az olvasó. Viselkedni kell. Talán majd egyszer ez is kijön valamilyen formában, valamelyik írásban. Technikailag nincs olyan, ami nehéz. Egy kis utánajárással, tanulással mindent meg lehet oldani.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valamilyen inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A hobbim az autóm, és ami körülötte van. A múlt, a jelen, és a jövő. Egy Mitsubishi Eclipse gépjármű tulajdonosa vagyok. Ma már saját szobája van, csomó díja, szép történetei, és megjósolhatatlan jövője. Nekem ez adja az ihletet és az ötleteket. E köré építem az őrült gondolataimat. Amit nem tudok a való életben megvalósítani, amiről mondjuk lemaradtam valami miatt, vagy amit soha nem tudnék elérni, azt papírra vetem. Elvégre az írásban nincs olyan, hogy lehetetlen.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Csak egy személynek küldtem el a teljes kéziratokat, Nádasi Krisznek. Ő a szerkesztőm, lektorom, tanárom, ha ő nincs, könyv sincs. Mindenben segít, ha valahol elakadok, nem jutok dűlőre, felkeresem és rögvest segít. Örökké hálás leszek neki.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Még most is csak pislognak, mint hal a szatyorba.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?
Köszönöm, hogy vagytok, nem csak magam örömére, ugyanannyira nektek is írom a regényeket. Mi értelme lenne kinyomatni, ha nincs olvasó, nincs célközönség? Jó érzés adni valamit, szeretek írni, de ugyanannyira nagy öröm, ha el is olvassák azt.
Hogy mi várható idén? Jelenleg ugye az Eclipse harmadik részén dolgozom. Sajnos nem tudom megmondani, mikor fog megjelenni. Ez az év ugye felforgatott mindent, sajna nálam is, nem szeretnék ész nélkül a falnak rohanni, ezért azt mondom, idén nem sok százalékot adok a harmadik könyv megjelenésének.
Az érdeklődőknek és a bizonytalanoknak pedig azt üzenném, adjanak egy esélyt. Ha valami újra vágynak és nyitottak az új dolgok kipróbálásra, csak ajánlani tudom könyveimet.
Ölelek mindenkit és vigyázzatok magatokra.
Köszönöm a lehetőséget.
Én köszönöm!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
