Interjú Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónővel, akinek három kötete jelent meg eddig. Legutóbb a Ködcsempész címmel, Delta Vision Kiadónál

Nemrégiben jelent meg Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónőnek a harmadik regénye, a Ködcsempész, mely nálam már kívánságlistás. A kötet a Delta Vision Kiadó gondozásában jelent meg, az Ammerúnia sorozat részeként. Ez a kötet különleges a maga szempontjából, hisz Koppány Tímea néven jelent meg. Nekem többszöri elolvasás után esett le, hogy más név van a borítón, ami bizonyítja, hogy igen, lehet saját névvel is kiadni könyvet.

Ez már a harmadik köteted, mesélnél róla? Miről szól? Kinek ajánlanád?

A Ködcsempész egy önállóan is olvasható grimdarkfantasyregény, melyhez nem szükségesek háttérismeretek. Ahogy mondtad, Ammerúnián játszódik – ez az elfek és egyéb lények lakta világ több mint húsz éve színesíti a Delta Vision és a Cherubion kiadók palettáját, a benne korábban megjelent regényeket Eric Muldoom és Hernád Péter jegyzik. Ebben a világban játszódik a Ködcsempész, mely, amint említetted is, több szempontból egyedi: például ez az első női szerzős Ammerúnia-regény. Aki találkozott már a világgal korábban, annak lesznek benne ismerős dolgok, de a megírásakor prioritás volt, hogy előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen, hiszen várható volt, hogy sokan ennek a regénynek a lapjain fognak először találkozni Ammerúniával.

Mint említetted, névváltoztatás is történt, hiszen ez más jellegű szöveg, mint a korábbi regényeim. Aki azokat szerette, az ezt is fogja (ezt az olvasói vélemények is bizonyítják), akiknek azonban Havasfelföld túl morbid vagy túl reális volt, a Ködcsempész azoknak is ajánlott. Egy sötét, elfet próbáló világban járunk, a főszereplő pedig egy rablógyilkos, aki a maga módján mégis a szívünkhöz nő– aki szereti a dark/grimdarkfantasyt, annak érdemes kézbe vennie a Ködcsempészt.

Miről szól: egy férfiról, aki zsákutcába jutott, de a maga eszközeivel megpróbál kitörni. Az erkölcs ködös határmezsgyéjén vezető útját különféle karakterű nők szegélyezik, és egy züllött szerzetesrend nehezíti. Vajon szentesíti a cél az eszközt? Vajon meddig mehetünk el a túlélésért? A Ködcsempész egy nagyon lendületes történet felnőtt (nemtini!) főszereplőkkel.

Úgyhogycseppet sem ifjúsági irodalomról van szó, nem is annyira a korhatáros tartalom miatt, inkább azért, mert a karakterek életkoránál, helyzeténél fogva a felnőtt korosztályt érintő kérdéseket taglal.

Az előző két kötethez képest mennyire volt nehéz vagy könnyebb megírnod a Ködcsempészt?

Más volt, de miután belerázódtam a világba, bizonyos szempontból könnyebb. Amikor egy már létező fantasy világra írsz, az olyan, mintha egy olyan országban játszódna a történeted, ahol még sosem jártál – mindent meg kell tudakolni róla, mindent. A munka a háttéranyag, a már megjelent és a készülő ammeres szövegek rendkívül alapos tanulmányozásával, sokszori átolvasásával és kijegyzetelésével kezdődött, közben azonban működésbe lépett a fantáziám, és megformálta Ködcsempész karakterét. Mivel a nyelvi világa inkább a klasszikus fantasykre hajaz, a nyelvi regisztert csak szoknom kellett. Magát a történetet pedig elég gyorsan és lendületesen írtam meg, azt hiszem, érződik is rajta, hogy nem sokszor „tettem le a tollat” menet közben.

Milyen érzés Koppány Tímeaként, saját néven megjelenni? Előző két köteted Tarja Kauppinen néven került ki.

Azért használok immár két nevet, hogy elkülönítsük egymástól a zsánereket. Ez egy klasszikusabb, kevésbé botrányos/gyomorforgató történet, ezért sincs szükség hozzá idegen névre.

Miért pont fantasy, Ködcsempész történettel folytattad írásod?

Már jó ideje dolgoztam ezen a projekten, csak mostanra érett be. 2021-ben ismerkedtem meg Ammerúnia világával, majd a sorozatszerkesztő, Eric Muldoom invitálására csatlakoztam a kis létszámú, ám összetartó és aktív íróműhelyhez. Mivel extrovertáltságom dacára kritikus mértékben bizalmatlan vagyok, korábban fel sem merült bennem a közös alkotás gondolata, az íróműhely azonban egy új utat mutatott a számomra, amely immár több mint két esztendeje fontos része az életemnek.

Két év alatt írtam meg tehát a Ködcsempészt, bár ebből az első év nem írással, hanem kutatással telt. Azaz ekkor is írtam, csak mást: egy előkészületben lévő, többszerzős Ammerúnia-kötetet (Sötételf – Maszkok címen), amelynek során a Ködcsempész első ötletcsírái megfogalmazódtak bennem. Maga az írás talán fél év lehetett, ami az én mércémmel mérve elég rövid, de azért is tudtam ilyen hamar megírni, mert előzőleg nagyon alaposan beleástam magam Ammerúnia világába.

Mi a véleményed a hazai fantasy műfajról? Mennyire látod kelendőnek a fantasyt?

Ez azért nehéz kérdés, mert a fantasynek is számos megközelítése létezik. Én azt vallom, hogy a fantasy a valóságnál is valóságosabb lehet, hiszen több eszköze van az emberi természet bemutatására.

A célom nem csupán szórakoztató történetek írása egy fiktív világban. Számomra akkor jó egy fantasy, ha hihető. Ha olyan életszerűek a karakterek, hogy bármikor szembe jöhetnének az utcán. Egy jó fantasy a mágikus elemek dacára is életszerű, hiteles.

Mennyire látom kelendőnek: a Ködcsempész megjelenése előtt tartottam attól, hogy korábbi olvasóim közül sokan le fognak morzsolódni a zsánerváltás miatt. Noha valóban elmaradtak azok, akik nem mernek belevágni egy fantasybe (innen is biztatom őket, hogy vágjanak bele bátran – akinek a korábbi műveim tetszettek, ebben sem fog csalódni!), ezzel párhuzamosan jöttek új olvasók is, akiket épp a fantasy zsáner vonzott be. Ez azt mutatja, hogy a zsánernek van egy stabil rajongótábora, és akadnak olyan külsősök is, akik ugyan ritkán vesznek a kezükbefantasyt, de azért nem zárkóznak el tőle.

Bízom abban, hogy a Ködcsempész új olvasókat fog hozni a fantasy zsánernek a korábbi, fantasyt kevésbé preferáló közönségem felől is.

Úgy tudom, hogy jelenleg a Delta Vision és a Fumax foglalkozik fantasy műfajjal? Igaz?

(Ez csak az én véleményem, gondolatom.Ha esetleg tévednék, elnézést kérek.)

Több kiadó is foglalkozik fantasyvel jelenleg Magyarországon, de valóban a DV az egyik éllovas.

Közel vagy távoli jövően fogsz még fantasy zsánerben írni, vagy teljesen mással rukkolsz elő?

Igen, jelenleg előkészületben van a Ködcsempész folytatása, valamint két másik Ammerúnia-kötet (az egyik a már említett Sötételf – Maszkok), melyeken írótársaimmal együtt dolgozunk.

 A fotók Tarja Kauppinen/Koppányi Tímea szerzői oldalról kerültek fel.

Itt rendeld meg a regényt

Delta Vision Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ronnie W. A. -("A sci-fin, a high fantasyn és a történelmin kívül minden vonz. Leginkább a misztikus, erotikus vagy a pszichológiai témák érdekelnek, és ezeket szeretem keverni is. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ronnie W. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A róka vére c. könyve jelent meg eddig, melyet a Delta Vision Kiadó oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Nagyon köszönöm a lehetőséget, rettenetesen örülök! Akik ismernek, tudják, hogy ilyenkor mindig mennyire zavarban vagyok. Nézd el nekem, ha összehordok egy csomó zagyvaságot.

Ronnie W. A. néven írok, alkotok, polgárpukkasztok, szerkesztek. Egy regényem jelent meg eddig a Delta Vision Kiadó gondozásában. A róka vére egy igencsak erotikus urban fantasy. Van benne krimi, szerelem, szex, azték istenek. Páran a Muselière kapcsán ismernek. Ez egy alkotói csoport tele nagyszerű írókkal. Tavaly decemberben jelent meg a Csillagtalan című romantikus antológiánk a Book Dreams Kiadónál. És ismerős lehetek a BD Kiadó egyik szerkesztőjeként is.

A róka vére c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Rengeteg kutatómunkát igényelt. Ennek kapcsán sok emberrel ismerkedtem meg az interneten. Ki kell emelnem egy kedves mexikói párt, egy New York-i exrendőrt és egy magyar antropológust. Mindegyikük segített, hogy egy-egy jelenet jobb legyen. Rengeteg könyvet olvastam az azték kultúráról, történelemről. Magyar nyelven nem igazán bő a választék, és azt sem mondhatom, hogy annyira népszerűek lennének az aztékok, mint az egyiptomiak. Mindezek után csak remélni merem, hiteles és értelmes a mitológiai hátter. Maga a regény megírása nem tartott sokáig, ha jól emlékszem kettő vagy három hónap alatt elkészültem a kézirattal.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Minden történetem a fantázia szüleménye. Mindannyiunk érdekében remélem, egy obszidánkőben sem laknak leharcolt, ősi istenek. Szeretem felszínre hozni az emberi sötétséget, azt az oldalt, amit igyekszünk elnyomni, de sok esetben ihlet meg a természet, az állatok, az ösztönösségük, a vadságuk. Szeretem ezeket keverni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az első novellámat tizenegy évesen írtam, pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam a lélek-novelláimat. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg A róka vére alapja, ebben még csak a romantika volt hangsúlyos, illetve akkoriban még nem érdekeltek az ősi istenek.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fin, a high fantasyn és a történelmin kívül minden vonz. Leginkább a misztikus, erotikus vagy a pszichológiai témák érdekelnek, és ezeket szeretem keverni is. A napokban megfordult a fejemben, hogy kipróbálom magam egyszerű romantikusban, erotikus vonal és szörnyek nélkül. Nekem ez a kihívás. Majd meglátjuk, mi lesz a Momster munkacímű doksi sorsa. Azt hiszem, elég árulkodó a címe.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem éreztem soha kitörő örömet. Ezzel még nincs vége a munkának, éppen ellenkezőleg, a neheze utána jön, és úgy gondolom, egy hosszan elnyúló szerkesztési szakasz után sokkal nagyobb a megkönnyebbüléssel vegyes öröm.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ronnie Wen Anne. Ennek a rövidítése az írói nevem. Nem nyerte el mindenki tetszését a rövidítés, de én kitartottam mellette. Az igazi nevem Anikó, és a családom egy ideig a stílusom miatt Wednesdaynek hívott. Gondolom, mindenkinek ismerős Wednesday Addams. A külsőm mindig erősen hasonlított rá. Ebből jött a Wen. A moly.hu felületén így találtok meg. A Ronnie a férjem ötlete volt. Ma már fura lenne, ha nem ezen a néven írnék.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem az író választja a zsánert, hanem a zsáner az írót. 

Amikor leültem írni, nem úgy álltam neki, hogy ebből ez és ez lesz. Volt egy erősen nagyvonalakban felvázolt tervem, de soha nem tűpontos. Ha tervezném a szálakat, a zsánert, bármit, nem adtam volna ki semmit még. Én valahogy nem úgy működöm.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Azt kéne írnom, hogy boldog voltam, de igazából ez távol áll attól, amit éreztem. Hosszú volt a szerkesztési szakasz, és még utána a kiadóban pihent a regény egy évet, mindez érzelmileg lemerített. Azt hiszem, hogy én vagyok az egyetlen író, aki csak láttamozta a tiszteletpéldányokat, majd betolta a dobozt a sarokba pár napra. Később már tudtam örülni a Rókának. Szívből jövő, teljes örömöt a Csillagtalan megjelenésekor éreztem. Abban benne van vérem, verejtékem és a lelkem fele.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Érzésből, teljesen ösztönből írok, néha lecsukott szemmel, zenét hallgatva, és nem figyelem a szöveget a monitoron, vissza sem szoktam olvasni egészen a végéig, hogy ne zavarjon össze. Írás közben lesz kerek a történet, születnek meg a sorsok. Én inkább az a fajta vagyok, aki utólag szed szét mindent, hogy újraépítse, hogy tuti jó legyen.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van egy jelenet A róka vérében, ami nagyvonalakban pont úgy történt, mint nagyon régen a valóságban. Nagy kedvencem Rita és Lee beszélgetése éjszaka a hóesésben, miközben ülnek a kocsi motorháztetején. Bármikor olvastam, éreztem azt a békét, ami köztük van.

Nehezen a durva, erőszakos jeleneteket tudom megírni. Mert nem az a szándékom, hogy csak leírjam, hanem hogy úgy írjam meg, érződjön. Ilyenkor felkészülök, beleélem magam. Előkeresek egy hasonló vagy azonos emléket, az akkori érzéseimet és leporolgatom. Érzelmileg ez megterhelő.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Minden inspirál. Nyitott szemmel járok, mindent megfogdosok, megkóstolok, és ha kell, ezernyi kérdést felteszek. Néha csak élvezem a pillanatot és feltöltekezem pár madárfüttyel, a vízcsobogás hangjával vagy egy kacagással. Ezernyi történet születik a fejemben, csak idő kéne a megvalósításához.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nem vagyok az a fajta, aki azonnal mutogatja az írásait, és hagy beleszóljon bárki... olyan nem gyakran van. Van olyan novellám, ami úgy jelent meg, hogy nem látta előtte senki. Pálffy Gergő szerkesztő és Estell Ivy véleménye nagyon számít nálam. A Rókát Nemes István szerkesztette, az ő véleményétől mindig tartok, mert nem az a fajta ember, aki simogatja a fejem és megnyugtat, hanem nyers és őszinte, de igazából a közös munkát ez vitte a legjobban előre, és ebből is tanultam a legtöbbet. Remélem, lesz még alkalmam vele dolgozni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ma már nem okoz problémát felvállalni az írásaimat, de az elején cikinek gondoltam, hogy erotikus jelenetek vannak a novelláimban vagy a regényemben, aztán külön cikiszintet képviselt, hogy ezek az erotikus jelenetek még perverzek is. Az emberek furán néznek, különösen a rokonok. És jönnek a kérdések, Rólam, kit mintáztál...?, és Nem azért de, tényleg ráizgulok-e a rókákra (igen, van egy apró zoofil jelenet is benne), vagy valaha is érdekelt-e ténylegesen bármilyen rokonom szexuálisan? Nem és nem :D Nem a saját életem írom bele, még csak nem is a saját vágyálmaimat, hanem az emberekben lakó kíváncsiságot és az elnyomott sötét oldalukat veszem alapul, majd csavarom megfelelőre. De a családtagok, mint olvasók, mindezt sosem fogják megérteni. A szemük azt vadássza, hol vonhatnak párhuzamot az életemmel. Anyu például feladta a Róka olvasását még az elején. Nem hibáztatom érte, mert a főszereplőm erősen vonzódik a nevelőapjához. De úgy tűnik, a család mindezek ellenére büszke rám. Még a fiaim is. Ők hála az égnek, még sok évig nem olvashatják el. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A róka vére előzménykötetén dolgozunk Estell Ivyval. Már többen megfenyegettek, hogy jöhetne a folytatás. Nekik üzenem, hogy A zöld hold idén semmiképpen nem jelenik meg. A sorsa még teljesen kérdéses. A kiadó dönt majd arról, hogy megfelel-e nekik, megéri-e szerkeszteni, megjelentetni. Ha eljutunk a szerkesztésig, akkor is idő, amíg eljön a megjelenés ideje. Jövőre biztosan érkezik egy új Muselière kötet, és azt hiszem, Momster is elszabadul. Talán még idén.

Ronnie W.A. írói oldala

Delta Vision Kiadó