Jó olvasást kívánok!
Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?
Már nagyon régóta szerettem volna rátalálni arra az útra, ami tényleg nekem való. Mindig szeretettem alkotni, többféle dologba belekóstoltam, mint például az írás, a fotózás vagy a képszerkesztés.
Hét éve ismertem meg egy kedves barátnőmet, Victoria Millert közös érdeklődési körünk miatt. Ő akkoriban kezdett el írással foglalkozni. Egyszer megkérdezte, mi lenne, ha készítenék neki egy borítót, mert úgy gondolta, képes lennék rá. Az eredmény nagyon tetszett neki, teljesen együtt tudtunk működni és megalkotni azt, amit ő még csak a gondolataiban látott. Mindketten erős önbizalomhiányban szenvedtünk. Viszont képesek voltunk egymást inspirálni, előre vinni! Szóval addig rugdostuk a másikat, míg ő íróvá vált, én pedig belecsöppentem a grafikusok világába. Kb. fél éve, hogy komolyabban kezdtem el foglalkozni a borítótervezéssel.
A neved Chris Covers. Miért pont ezt választottad, honnan jött az ihlet?
Igazából ennek semmilyen különösebb története nincsen. Mikor úgy döntöttem, elkészítek egy saját oldalt, kellett egy név. Ezt találtam a legegyszerűbbnek, legkifejezőbbnek és még jól is hangzik. A Chris ugye a becenevem, a Covers pedig borítókat jelent.
Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzum/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?
Nagyon szeretem csak úgy szabadon engedni a fantáziám, miközben zenét hallgatok és szárnyal a képzeletem. Mondjuk úgy, nem vagyok irányítás alatt, és azt tehetek, amit csak szeretnék. Ilyenkor bízom abban, hogy miközben én alkotok, valahol egy történet is épp készül az adott borítóhoz. Az persze más kérdés, hogy aztán meg is találjuk-e egymást. De már erre is volt példa. Szóval a képzeletem eléggé széleskörű, így mindenféle irányban elkalandozok. Horror, fantasy, romantikus, alternatív stb…
Az emberek borítók tekintetében nagyon különbözőek. Van, akinél szóba se jöhet embereket ábrázoló borító, mert az olvasók fantáziájára akarják bízni a karakterekről kialakított képet, nem pedig a borítón viszontlátni egy konkrét személyt. De másoknál ez teljesen működik. Megtalálják a karakterükhöz illő személy fotóját, amit mindenképp szeretnének felhasználni a tervhez.
Szóval ezért is igyekszem mindenféle kategóriában referenciákat gyártani, minden téren kipróbálni magam és fejlődni. Nem akarok egyféle stílusban tucatborítókat készíteni, mert azzal csak olyan személyeket vonzanék be, akiknek konkrétan ez az egy stílus tetszik. Azt szeretném elérni, hogy ha engem felkér az író, ne érezze úgy, hogy be van határolva. Nincsenek határok! Bármilyen elképzelést meg fogunk tudni valósítani!
Igen, volt már, hogy elolvastam a könyvet, amihez elkészítettem a borítótervet, de ez idáig elég ritkán fordult elő. Inkább azt mondanám, hogy nem szoktam elolvasni a teljes történetet, hanem az íróban és a közös utunkban bízom, melynek a végén azt a tervet látja viszont, amit igazán szeretetett volna.
Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez már munka?
Ez már nem csak egy hobbi. Igazából hivatásként gondolok rá, mert imádom csinálni, és ebben az irányban is haladok tovább, remélve, hogy megállom a helyem, bármilyen akadály is jön még szembe velem.
Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?
Mikor először felkértek, vegyes érzelmekkel fogadtam. Igazából nagyon örültem, de egyben féltem is. Az járt a fejemben hogy: Hoppá! Na, itt már teljesíteni kell, ő nem a barátnőd, hanem ez már élesben megy! Jónak kell lenned, mert ez az elvárás. Ugyanakkor bizonyos elégedettség érzés is átszaladt rajtam. Hiszen ha már felkértek, akkor bizonyítottam valamit. Az író úgy gondolta referenciáimat végignézve, hogy igen, őt elég ügyesnek tartom ahhoz, hogy elkészítse a borítómat. És ez jó érzéssel töltött el.
Egyébként nemrég ért véget Renáta W. Müller: A Lázadó sorozatának borítóleplezése. Hihetetlen érzés volt egy ilyen tehetséges írónő oldalán viszontlátni az én munkámat. Na meg persze a kiadóén is.
A most megjelenő könyvek közül (melynek munkálataiban részt vehettem) először Zachary Reed könyvét foghattam a kezembe. Aki első regényével, én pedig első nyomtatásban megjelenő borítómmal, együtt debütáltunk a nagyközönség előtt. Nagyszerű érzés, hogy ezzel két álom teljesülhetett be, egy időben.
Általában mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?
Ez nagyon sok mindentől függ.
Van, hogy konkrét elképzelése van az írónak. Már látja maga előtt a megálmodott borítót, és ha ezt részletesen meg tudja velem osztani, akkor én legjobb tudásom szerint megpróbálom azt megvalósítani. Olyan is előfordul, hogy csak főbb információkat kapok az adott történetről. Karakterek külseje, helyszín, szimbólumok stb., és teljesen rám bízza az író, hogyan is alkotom meg a borítóját. De arra is volt példa, hogy az én ötletemet ötvöztük az íróéval, és így született meg az eredmény. Általában több tervet készítek, hogy tudjuk, melyik a megfelelő irány, amerre mennem kell. Ezért van olyan borítóterv, ami nagyon időigényes, és van, ami kevésbé.
De az biztos, hogy mindegyik munkában vannak új kihívások, melyek megvalósításával folyamatosan tanulok. A fejlődés pedig nagyon fontos ahhoz, hogy még több stílusban menjen a tervezés.
Hogyan látod magad mondjunk, 5 év múlva? Fogsz borítókat tervezni?
Nagy vágyam, hogy majd legyen egy olyan polcom, ami csak azokkal a könyvekkel van tele, amelynek a borítóját én terveztem. Remélem, 5 év múlva, ezt el is érem.
Még így a végén szeretném megköszönni neked ezt a lehetőséget, és a támogatást azoknak, akik esélyt adtak arra, hogy bizonyíthassak. Akit pedig érdekelnek a munkáim, azok Facebookon itt és Instagramon itt megtalálnak. Köszönöm szépen!
