Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Egy olyan író vagyok, aki jelenleg két zsánerben próbál mozogni, most ez tölti be az egész életemet. Nagyon szeretek alkotni, de nem csak írok, sokszor rajzolok is, ami a fantasy műfajnál nagy segítség. Imádok olvasni és rajongok a filmekért. Akik követnek vagy személyes ismernek, tudják, hogy hatalmas „kocka” vagyok. Falom a képregényeket és ha időm engedi, akkor videójátékozom. Nagyon érdekel a történelem, amit az egyik zsánernél előszeretettel használom.
Londoni idegenek és a Londoni szeretők sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Tudom, hogy itt a „Vörös és kék” sorozatra kérdeztél rá, de kétfajta választ adnék. Ennél a történetnél nem kellett sok kutatás, mert a regény nagy részét a valóságból merítettem. Viszont általában nagyon sokat kutatok és hátterezek. Az egyik fantasy regényemnél egy éves kutatómunkát végeztem, hogy minél egyedibb legyen a történet. Az írás folyamatában ez az egyik kedvenc részem, amikor kutatok, mert ilyenkor minden alkalommal tanulok is.
A Vörös és kék - sorozat nagy része, elég gyorsan megszületett, alig egy hónap alatt, az is igaz, hogy szó szerint éjjel - nappal írtam.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Ennél a sorozatnál rengeteg a valóság elem, itt nem használhattam a
fantáziámat, viszont ez is volt a cél, hogy bemutassak olyan helyzeteket, amelyek
bárkivel megtörténhetnek.
Más esetben viszont tényleg csak elindítom a fejemben a filmet és leírom, amit látok. Ez nálam így működik, a szereplők életre kelnek és én csak fogalmazok, gépelek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már kis gyerekkorom óta könyvek vettek körbe, és elég fiatalon kezdtem mindenféle történetet firkálni, komolyabban akkor kezdtem foglalkozni az írással, amikor olyan könyvet szerettem volna olvasni, ami azokkal az eseményekkel, szereplőkkel van tele, amiket én kedvelek. Magamnak írtam eleinte, és a barátaimnak tetszettek ezek, ők mondogatták, hogy vegyem komolyabban a regényírást. Nem mondom, hogy az alkotás könnyű, de tényleg szenvedély, amibe, ha az ember belekóstol, nem tudja abbahagyni.
Más zsánerben tervezedkipróbálni magad?
Igazából, a romantika műfaja volt az, ahol kipróbáltam magam, mert ilyet előtte nem csináltam. Inkább a horror és fantasy világában mozogtam eddig, de volt egy kis idő, amikor gengsztertörténetekkel is próbálkoztam. Jelenleg, azonban az irodalmi lektür és a fantasy marad számomra az a két zsáner, amiben dolgozni fogok.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Számomra, minden regényem, olyan, mintha a gyerekem lenne. Értük tűzbe is megyek, ha kell, ezért nagyon büszke voltam minden alkalommal. Egy folytatásos történetnél, mint a „London idegenek” esetében nagyon boldog voltam, a húgommal pezsgőt is bontottunk, amikor kész volt, mert az első két rész meg van, de jön a folytatás. Viszont, ha egy kötetes regényt írok, ott bujkál bennem egy kis szomorúság, mert búcsút kell vennem a karakterektől, akikkel addig szinte együtt éltem.
Fotó Ványai Nikolett |
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Budai Gina, egy félbe hagyott regényem főhőse volt. Azért választottam őt írói álnévnek, mert Gina rengeteg tulajdonságot kapott tőlem. Így jött az ötlet, hogy a romantikus regényeimet ezzel a névvel adjam ki.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nagyon sokáig nem gondolkoztam, hogy én romantikus műfajban írják, így számomra ez egy hatalmas kihívás volt. Sőt, eleinte ez a regény sorozat csak egy novellaként indult, és nem kiadásra szántam, csak a húgomnak. Viszont ez a novella életre kelt és több kötetes regénnyé nőtte ki magát. Egyáltalán nem akartam ebben írni és a jövőben is arra törekszem, hogy minőségi írást adjak ki a kezemből, ez azt is jelenti, hogy nem ragadok le egy műfajnál.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Régebben jelentek meg regényeim és nagyon örültem nekik, deúgy érzem, hogy ez a regény számomra az igazi fordulópont, mert új műfajban próbáltam ki magam. Nagyon büszke vagyok a történetemre, hogy eljutott ideig, közben izgatottság is mocorog bennem, vajon hogyan fogadják majd a kedves olvasók.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Lehet ezzel nem vagyok egyedül, de amikor elkapom a fonalat, akkor napokig tudok írni egyfolytában, ilyenkor az egész világ megszűnik, viszont néha eljön a blokk, amikor semmi sem jut eszembe. Ilyenkor támogatást szoktam kapni, átbeszéljük a vázlatot, visszaolvasok, és igyekszem visszarázódni. Nekem mindennap írni kell, ha csak három oldalt, akkor is, mert gyorsan ki lehet esni a ritmusból és a történet világából.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nagyon sok kedvenc jelenetem van, ezek javarészt a valóságból merített
elemek, szerencsére ez egy történet, ami szó szerint írta magát.
Bevallom, mivel ez volt az első romantikus történetem, számomra az intim
jelenetek megírása volt a legnehezebb, hogy egy középutat eltaláljak. Szerintem
ezt a legnehezebb leírni, hogy az ember ne legyen vulgáris, de ne is a
méhecskék és a virágokkal magyarázza el az olvasónak, mi is történik.
Viszont a többi zsánernél, egészen ösztönösen jönnek a jelenetek és nem szoktam megijedni semmilyen rázós témától.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Újra a húgomat említeném, aki nagyon segít nekem. Sokszor ő szokott ötleteket adni és beugrik valami. Ha a másik zsáneremet nézzük, ott váratlanul támadnak az ötletek. Általában én írás közben zenét hallgatok és ez sokat segít nekem. Szeretek képeket is használni, amik számomra csak kiinduló pontok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A húgom. A nyers kéziratot csak nagyon kevés embernek mutatom meg. Kell a külső szem, mert sokszor én nem veszem észre, ha éppen beleírok egy logikai bukfencet vagy nem bontok ki valamilyen jelenetet érthetően.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon büszkék rám, főleg arra, hogy kiléptem a fantasy komfortzónájából, és nagyon hálás vagyok nekik a rengeteg támogatásért és szeretetért. Szeretném megköszönni nekik azt a türelmet, amit kaptam tőlük. Egy íróval nem egyszerű együtt élni vagy éppen a barátja lenni. Valamikor a karácsony vagy a szilveszter is úgy telik el, hogy írok és észre sem veszem, hogy mi történik. Ha beszippant a történetem világa, minden más megszűnik. Ezt megértik, és támogatnak mindenben. Nagyon köszönöm nekik, hogy vannak, nagyon kevesen, de számomra ők a legfontosabbak, mert nélkülük nem tartanék itt.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A jövővel kapcsolatban rengeteg tervem van. Természetesen, szeretném a „Vörös
és kék” többi részét is megjelentetni. Készülőben van több regény is.
Egy író sosem unatkozik, mert a fantáziának nincsenek határai, és
igyekszem ebből minél többet meríteni.