Köszönöm S. A. Locryn írónőnek, hogy elfogadta az
interjúfelkérésemet. Az írónő első regénye a Gyufaláng, Tamás és Sándor
életét, szerelmük kibontakozását mutatja meg a halál árnyékában. A könyv
a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg. Locryn hihetetlenül jól
bánik az érzelmekkel, érzésekkel, a gondolatokkal. Az írása filmszerű
élmény volt számomra, nagyon nagy hatatást gyakorolt rám. Az biztos,
hogy nem egyszer olvasós ez a kötet. Ezért szeretném magát az írónőt és a történetét nektek bemutatni.
1.
Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Hogy kezdődött
számodra az írás?
Mindig is szerettem olvasni,
gyerekkoromban engem a szüleim nem a tévénézéstől tiltottak el, hanem az
olvasástól, amikor valami rossz fát tettem a tűzre. Azt hiszem, az írás is
innen jött, szerettem volna elolvasni a saját történeteimet is. Az egyik mottóm
is az, amit Beverly Cleary mondott: „Ha nem látod a polcon azt a könyvet, amit
el akarsz olvasni, akkor írd meg.” És bár van rengeteg olyan könyv, amiket
szívesen olvasok, és nagyon szeretek, mindig arra vágytam, hogy az én
történeteim is ott legyenek azon a bizonyos polcon.
2.
Hogyan kezdted el az írói pályát, vagy esetleg teljesen random
ötletként jutott eszedbe az írás
Kilenc évesen kezdtem el írni, az
első történetem egy Fecskék és Fruskák fanfiction volt. Ezt még füzetbe írtam,
amit mindenhova cipeltem magammal. Aztán lassan elkezdtem saját szereplőkről
írni, és azóta sincs megállás. Rengeteg történet van a fejemben, sokszor nem is
haladok velük olyan gyorsan, mint szeretnék.
3.
Hogy jött az ötlet, hogy megírd Tamás és Sándor történetét a háború
árnyékában?
Nagyon sok háborús történetem
van. Már gyerekkoromban is rettenetesen foglalkoztatott az első és a második
világháború, és a szüleim sosem értették, hogy honnan jönnek a kérdéseim,
amikkel bombáztam őket. Visszatekintve én sem értem... Az viszont biztos, hogy
minden évben halottak napján, mikor kimentünk a temetőbe, végtelenül
elkeserítőnek tartottam a katonasírok látványát. A temetőben van egy egész
parcella „Névtelen hősöknek” rengeteg sírral, ennél szomorúbb pedig nincs is a
világon. Azt hiszem, nekik is szerettem volna történetet adni. Azt nem állítom,
hogy van annyi, hogy mindenkinek jusson, de azért nagyon igyekszem. Innen
jönnek a háborús témáim. Tamás és Sándor esetében viszont a bajtársak közti
érzéseket szerettem volna bemutatni, ami ennél sokkal többé nőtte ki magát,
hiszen a Minden lettek egymásnak.
4.
Kik segítettek neked, hogy megvalósuljon könyv formában ez a történet?
Van egy barátnőm, a leghűségesebb
béta olvasóm, és a legnagyobb kritikusom, aki mindent elolvas és véleményez,
amit csak írok. Ő nagyon sokat segített, és tartotta bennem a lelket, amikor
épp nem láttam értelmét, hogy érdemes folytatni, és megírni Tamás és Sándor
történetét. Mellette a férjem segített nagyon sokat. Ő nagyon analitikus
gondolkodású, és nagyon jó abban, hogy a logikai hibákat megtalálja egy-egy
történetben. És a Gyufalángot is ezzel a kritikus szemmel nézte végig. Ő volt
az, aki pályán tartotta Tamást, hogy ne szaladjon vele nagyon messze az a
bizonyos ló. Ha olvastátok a könyvet, értitek, mire gondolok.
5.
Mit szóltak, hogy nem egy hagyományos romantikus történetet írsz, hanem
történelmi melegregényt? Kaptál emiatt rossz kritikát vagy volt, aki csúnyán
beszólt ezért? A családod miként fogadta, hogy LMBTQ történetet írsz?
A Gyufalángot általában jól
fogadták az olvasók, eddig szinte csak pozitív vélemények érkeztek a könyvre,
sőt általában elmondhatom, hogy a blogomon olvasható többi meleg történet is jó
fogadtatást kapott. De persze nem minden ment ennyire könnyedén. Abszolút úgy
látom, hogy mivel meleg történeteket írok, ezeket nagyon könnyű látatlanban
szidni. Főleg Facebookon, különböző könyves és írós csoportokban szokott ilyen
előfordulni. Volt már olyan, hogy az adminok léptek közbe egy-egy eldurvult
komment hadjárat esetén.
A családomban nem tudja mindenki,
hogy írok. Azt meg, hogy LMBTQ+-t, még kevesebben. Vannak olyan tagjai a
családomnak, akikről tudom, hogy nincs értelme ilyenekről beszélni velük, és
mivel nem vagyok önmagam ellensége, nem is erőltetem. Viszont, akik tudják, és
olvasták, nekik nagyon tetszett, és örülnek is neki, hogy emellett döntöttem.
Sőt minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a lehető legjobban reklámozzák
is a könyvet.
6.
Voltak nehéz percek vagy jelenetek, amiket nem tudtál megírni? Van
olyan jelenet, ami nem fért bele a könyvbe?
Több jelenet kimaradt a végleges
verzióból. Egyrészt azért, mert túl hosszú lett volna a könyv, másrész azért,
mert túl brutális lett volna tőle a történet. Egy-két csatajelenet például
ilyen a háborúból. Valahol meg kellett húznom a vonalat, és így sajnos voltak
olyan részek, amik nem kerültek bele. És igen, voltak bőven olyan jelenetek,
amiknek a megírásával megszenvedtem. Az egyik ilyen az, amikor Sándort
letartóztatják, és ami a fogságban történik vele. Egy kicsit bele is haltam,
hogy olyan borzalmak történtek vele. Vagy Tamás családja és az ’56-os
események. Itt is bőven voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben együtt
sírtam volna Tamással és Sándorral.
7.
Mesélnél arról, hogy mi késztetett arra, hogy történelmi meleg regényt
írj?
A melegség, illetve úgy általában
az LMBTQ+ emberek helyzete mindig is foglalkoztatott, és mindig is
elkeserítőnek éreztem, hogy mennyire alulreprezentált ez a téma nemcsak a
szakirodalomban, hanem a szép és szórakoztató irodalomban is. És mivel a történelem
mindig is nagyon érdekelt, adta magát a választás, hogy egy olyan kort mutassak
be, amiben eleve nem volt könnyű élni, hát még úgy, hogy ilyen titkokat is
cipelni kényszerült az ember.
8.
Tudtommal várható a folytatás. Mesélsz róla? Miről fog szólni? Benne
lesz Tamás és Sándor? Milyen korról fogunk olvasni a következő regényedben?
Igen, készül a Gyufaláng második
része is. Tamás és Sándor továbbra is nagy szerepet kapnak benne, de a
főszereplői a szomszéd gyerekek lesznek. Vagyis, akkor már fiatal felnőttek,
hiszen a második kötet cselekménye ’56-ra koncentrál majd. De azt elmondhatom,
hogy minden kérdésre választ kapunk majd, ami a Gyufalángban nyitott maradt.
9.
Kutatómunkát végeztél a történelmi háttér miatt? Ha igen, milyet és
hányszor kellett igénybe venned?
Nagyon sokat kutattam, minden
apróságnak tűnő dolognak utána akartam járni, hogy minél hitelesebb lehessen a
könyv. A végén már nem is számoltam, hogy hány órát töltöttem különböző
könyvek, tanulmányok és az internet bújásával. Volt egy egész dokumentumom a
jegyzeteimnek. Annak ellenére is törekedtem a történelemhűségre, hogy pár
eseményt szándékosan előre vagy hátra mozgattam az időben. Például a melegek
elleni fellépéseket pár évvel korábbra, hoztam, hogy még feszültebbé tehessem a
főszereplők körülötti atmoszférát.
10.
Tamásnak van egy érdekes képessége. Mért pont ezzel a képességgel
ruháztad fel? Mindig is ez volt eredetileg? Szerinted a valóságban is létezik
ez a képesség?
Eredetileg nem terveztem, hogy
ennyire fontos szerepet kap majd ez a képesség, pár rémálomnak szántam. De
akkor még valami hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban, sőt Tamás is
kissé „félembernek” tűnt. Kellett ez a képesség, hogy ki tudjon teljesedni,
hogy az az ember lehessen, akivé végül kinőtte magát.
Én teljes meggyőződéssel
gondolom, hogy létezik ilyen képesség, sőt sok ember meg is tapasztalta már,
csak épp nem tudja, hogy erről van szó, ahogy nem tudja hasznosítani sem.
Szerintem a „dejà vu” jelenség Tamás képességének egy enyhe formája. Valamikor
korábban láttunk már egy a pillanatot, aztán elfelejtettük. Tamás viszont nem
felejti el, ő képes cselekedni ezek alapján.
|
|
Forrás:Pillanatszilánkok | | | | | |
|
11.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Volt, amiből tudtál tanulni?
Kaptam nagyon hasznos
észrevételeket, amiket igyekszem majd a következő könyveimben hasznosítani.
Ilyen volt például, hogy hajlamos vagyok terjengősen, túl hosszú mondatokat
használva fogalmazni. Erre nagyon igyekszem odafigyelni, hiszen fontos az, hogy
az olvasó számára élvezetesek legyenek a történeteim.
12.
Mennyire könnyen engeded el a karaktereidet? Vagy nem tudod elengedni
őket, mert írás közben közel kerülnek hozzád, és újabbnál újabb történeteken,
töröd a fejed, ahol még szerepet kaphatnának?
Semennyire sem tudom elengedni
őket. Tamás és Sándor olyanok, mintha régóta a barátaim lennének. Éppen ezért
időről időre a magam szórakoztatására írok róluk hosszabb-rövidebb novellákat.
Ezek közül néhány már az írói oldalamra is felkerült, de bőven vannak még róluk
ilyen jelenetek.
És szerepet is fognak még kapni a
későbbiekben, hiszen ahogy korábban már említettem, még visszatérnek a
Gyufaláng folytatásában is.
13.
Miért pont S.A.Locryn az írói neved?
Az „S” és az „A” betűk a civil
nevemből jöttek. A Locryn egy brit misztikus krimi sorozat egyik
főszereplőjének a keresztneve. Mivel nagyon szeretem a sorozatot és a szóban forgó szereplőt is, az ő és az írónő (Harper Fox) tiszteletére
választottam ezt a nevet. Egyébként magát az írói nevet akkor találtam ki,
amikor pár éve indultam egy irodalmi pályázaton, és álnéven kellett beküldeni a
pályaműveket. Akkor annyira megtetszett, hogy azóta is ezt használom.
14.
Utolsó
kérdésem, tervezel-e még más fajta történetet írni, vagy maradsz ennél a
műfajnál?
Abban
egészen biztos vagyok, hogy továbbra is maradni fogok az LMBTQ+ főszereplőknél,
de van még több zsáner, amiben szívesen kipróbálnám magam. Például valami
sötétebb, horrorszerűségben, vagy valami teljesen modern környezetbe helyezett
történetben. De mivel a történelmi zsáner áll a legközelebb hozzám, egészen
biztosan abban is fogok írni még.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Book Dreams Kiadó
S.A.Locryn időkapszulái
További történeteit itt olvashatjátok:
Tamás és Sándor - Pillanatszilánkok