Ezúttal Bombicz Juditot kérdezgettem, akinek Mesék elalvás előtt című mesekönyve jelent meg a ForArt Kiadónál, valamint Csodák könyve című mesekönyve a NewLine Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel!
1.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Nos, először is köszönöm a lehetőséget, a kérdéseket. Örülök, hogy érdemesnek tartottál erre az interjúra. A nevem Bombicz Judit és már jó néhány éve írónak vallom magam. Ezen belül is főleg meseírónak, bár mással is próbálkoztam már. Civilben a lakóhelyemen vezetek egy cukrászdát, alkalmazottként. Végül is ez a pénzkereseti forrásom. A hivatásom viszont az írás. Imádok történeteket kitalálni és szórakoztatni velük másokat. Elváltam, amikor a lányom négy éves volt, így egyedül neveltem fel őt. Nem volt könnyű, de azt hiszem, a végeredményre nagyon büszke lehetek, ha ránézek a gyermekemre. A szerzői oldalamon minden hónapban nyereményjátékot indítok, ahol a nyertes saját mesét nyerhet. Eddig nagyon jók a visszajelzések. Végül is már 2018-tól minden hónapban avatunk egy-egy újabb nyertest. Az idei év végére tervezem megjelentetni harmadik mesekönyvemet, Mesevarázs címmel. Emellett van egy teljesen kész romantikus fantasy regény-kéziratom, valamint kettő félbehagyott. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, az még számomra is rejtély.
2.
Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?
Szerintem egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz a kicsiknek írni. Könnyű abból a szempontból, hogy szerencsére őrzöm magamban azt a kislányt, aki egykor voltam, így nagyon sok dolog előjön írás közben az emlékek közül. Valamennyire nehéz is, mert a gyerekek nagyon kritikusak tudnak lenni és gyorsan elutasítják, ami nem tetszik nekik. Igazából meg tudom őket érteni! Olvasni is szeretem a meséket, így sokszor előveszek egy-egy könyvet. Mivel még a gyermekkori mesekönyveimet is őrzöm, nincsen nehéz dolgom, hogy olyat találjak, amit szeretek.
3.
Gyerekkorodban volt kedvenced?
Szerintem mindenkinek volt gyerekkori kedvenc története vagy éppen írója. Nekem az egyik nagy kedvenc Benedek Elek volt. Minden meséjét szerettem. Kicsit nagyobb koromban viszont már Fekete István Tüskevár és Téli berek című könyvei varázsoltak el. Ez a varázs a mai napig tart. Emlékszem, volt egy mesekönyv, amit az egyik barátnőmnél láttam meg, és elkértem elolvasásra. Akkor nagyon tetszett. Fodor Sándortól a Csipike az óriástörpe volt ez. Valahogy más volt, mint amiket addig olvastam, és élveztem ezt a másságot. Eddig ezt a könyvet még sosem említettem sehol, mint ahogy Sebők Éva Boholy című könyvét sem, pedig azt is szerettem. Most beugrott még egy könyv, amit többször is elolvastam. N.Noszovtól a Nemtudomka Napvárosban. Ez sem a megszokott mesestílus volt, s említenék még egy utolsót, Hárs Lászlótól a Jutka és a cseretündér című könyvet. Ha most, felnőtt fejjel olvasnám őket, valószínűleg néha csodálkoznék, hogy mi volt, ami annyira megfogott akkor bennük.
4.
A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?
Saját magam nem illusztrálom a
meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én
is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a
mesekönyveimben látni. Nem ceruzával rajzolok, ha rászánom magam, hanem a
számítógépen a kurzorral. Ennek is van előnye, hátránya, ahogy minden másnak.
Beletelt egy kis időbe, amíg ráállt a kezem az egérhasználatra a rajzoknál, de
most már aránylag megy. Az illusztrátorommal nagyon szeretek együtt dolgozni.
Biztosan közrejátszik ebben, hogy óvodás kora óta ismerem, hiszen lányommal
egyidős és az óvoda óta barátnők. Bármit meg tudunk beszélni, még sosem volt
köztünk vita. Egyszerűen imádom Zsuzsi (Hiczkó Zsuzsanna) rajzait. Pont olyan a
stílusa, ami nekem bejön, ráadásul egyedi, nem tucat rajzokat készít.
5.
Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni
Ennek változó az ideje. Van olyan mese, amit húsz perc alatt megírtam, de van olyan is, amit többször is megrágtam magamban, mire úgy éreztem, megérett arra, hogy megszülessen. Ez hangulattól, kedélyállapottól is függ. Amikor valami nagyon világra akar jönni, akkor mindig rövid idő kell a megírásához. Néha azért vannak „nehezebb szülések”, olyankor kicsit tovább tart, vagy éppen két részletben születik meg a mese.
6.
Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?
Őszinte leszek, nem könnyű a
helyzetünk. Mivel a gyermekirodalom nem mindenkinek fontos. A legtöbb felnőtt
átsiklik a mesekönyvek felett, ha nincsen a környezetében kisgyerek, akit
esetleg megajándékozhatna velük. Szerencsére a kisgyerekes szülők között egyre
többen vannak, akik hangsúlyt fektetnek a mesélésre, hogy a kicsik
hozzászokjanak az irodalomhoz, és jól érezzék magukat ebben a
közegben. Viszont még mindig nagyon sokan nem veszik figyelembe, hogy a
mesékkel is megalapozhatják a gyermekek lelkivilágának fejlődését jó vagy rossz
irányba. Ha egy kisgyermek építő jellegű meséket hallgat, akkor valószínűleg
pozitív irányba fejlődik a lelki érzékenysége, esetleg hamarabb megtanulja az
emberi értékeket, hogy mi az, ami hasznosan segítheti őt az élete folyamán.
Egyelőre azonban még mindig a felnőtt regények által taposott ösvényen
kullognak a mesekönyvek, kicsit lemaradva. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben
még változni fog, pont az olyan emberek miatt, mint amilyen te is vagy, akik
propagálják nem csak
a felnőtt, hanem a gyermekirodalmat is.
7.
Miért éppen a NewLine Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?
Emlékszem, amikor az előző kiadóm
megszűnt, folyamatosan új gondozót kerestem a meséimnek. Sok helyen
kopogtattam, sok helyen elutasítottak. Volt olyan (inkább nem nevezem meg az
ismert kiadót), ahol azt a választ kaptam, hogy nem tudják vállalni, mert sok
ilyen stílusú, mondanivalójú mesekönyvet adnak ki. Szerintem ez csak szöveg
volt, de nem foglalkoztam vele tovább. Viszont pont te voltál, Ági, aki
ajánlottad számomra a NewLine Kiadót, mondván, nem veszítek vele semmit, ha
megkeresem őket. Igazad lett! Nem veszítettem, sőt nyertem, hiszen bizalmat
szavaztak a történeteimnek, pedig addig mesekönyvekkel nem is foglalkoztak.
Tehát, valamilyen szinten úttörő is lettem a Csodák könyvével, hiszen ez volt
az első mesekönyv, amit kiadtak. Szerencsére tetszenek nekik a meséim, úgyhogy
azt hiszem, mindkét fél megelégedésére szolgál az együttműködésünk.
8.
A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?
Nagyon sokáig csak néhány felnőttnek mutattam meg az írásaimat. Aztán kerestem olyan felnőtteket, akiknek a családjában kisgyermekek voltak, s kértem őket, olvassák fel nekik, hiszen ők a célközönség. 10-ből 9-szer pozitív volt a visszajelzés. A kicsik rendszeresen kérték az általam írt meséket. Ekkor már tudtam, hogy ezzel szeretnék leginkább foglalkozni. Az egyik legszebb dolog, amikor egy meseíró azt látja, hogy a kicsik csillogó szemmel hallgatják a történeteit. Szerencsére ezt tesztelhettem is a helyi óvodában már többször. Nagyon jó érzés, amikor azt látom, hogy akiknek készülnek a mesék, azok szeretik őket. Sőt, nem egyszer volt már, hogy a szülők bejöttek a gyermekükkel a cukrászdába, ahol a kicsi köszönés után már mondta is, hogy „megvan ám nekem a mesekönyved és alá is írtad nekem…”. Nos, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kaphatok.
9.
Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?
Jelenleg a harmadik mesekönyvön dolgozom. Rólam tudni kell, hogy mindegyik könyvem grafikus, digitális szerkesztését én csinálom a saját számítógépemen. Részben, mivel költségcsökkentő dolog, részben, mert nagyon szeretem csinálni. A grafikus részével hamarosan teljesen elkészülök, utána pedig kezdődik a szöveg beszerkesztése. A Mesevarázs reményeim szerint október tájékán kerül majd kiadásra.
10.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
Szeretném, ha a mesék is
megkapnák az őket megillető helyet az irodalom palettáján. Szeretném, ha az
olvasók egyre több magyar szerzőnek szavaznának bizalmat, hiszen rengeteg
tehetséges író él kis hazánk határain belül. Ami pedig nagyon fontos, az
olvasói visszajelzések. Ezekből hatalmas a hiány, pedig éppen ezek azok a
reakciók, amik segítenek nekünk tovább fejlődni, amik meg tudják mutatni, min
kellene változtatnunk, vagy esetleg éppen pozitív energiával töltenek fel
bennünket. Azt hiszem, minden írótársam nevében kérem a kedves olvasókat
(szülőket, nagyszülőket), ne fogják vissza magukat, és kérés nélkül is
véleményezzék a megvásárolt mesekönyveket. Jelen korunkban ez egyáltalán nem
nehéz, hiszen az internet közelebb hozta egymáshoz az írókat és az olvasókat.
Már elérhetőek vagyunk mindenki számára, nem kell dedikálásokat, könyvbemutatókat
vadászni, ha valaki tudni akar valamit egy-egy íróról. Kérdezzetek tőlünk
bátran, mondjátok el a véleményeteket nekünk azokon az oldalakon, csoportokban,
ahol megtalálhatóak vagyunk! Higgyétek el, mi is ugyanolyan emberek vagyunk,
mint ti! Annyi csak a különbség közöttünk, hogy mi leírjuk azokat a néha
hihetetlen, fantasztikus gondolatokat, amik megfogalmazódnak az agyunkban.
Kérlek, segítsetek nekünk a visszajelzéseitekkel, hogy minél több új
történettel örvendeztethessünk meg minden kedves olvasónkat!
Az írónő könyveit itt tudjátok beszerezni:
