Beleolvasó Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát. – Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára.")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből hozok újabb részletet. Ez sajnos az utolsó részt hoztam belőle, remélem tetszett nektek, amiket eddig hoztam. Így az előző részeket is beteszem ide, hogy újra elolvashatjátok vagy meg is rendelhetitek a könyvet az Olvasnimenő oldalán.

 

1.

2.

3.

4.

 

 Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

 

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– A helyetekben a kalózokat választanám.
– Hogy kiket? – kérdezte Auróra értetlenül, mire Lloyd felsóhajtott, és Jango szavába vágva kijelentette:
– Embercsempészek, akik a magunkfajtát szállítják át jó pénzért a hat bolygó egyikére, hogy azok ott a maguk módján próbáljanak boldogulni. – A következő pillanatban elnyomta a cigarettáját, Jango felé fordult, és megkérdezte tőle:
– Van sejtésed arról, hogy hol találjuk őket?
– Jó pénzért a biztosat is megmondom.
– Mennyit kérsz? – sóhajtotta Lloyd, miközben egy újabb cigarettára gyújtott.
– Kétszáz elég lesz – helyeselt Jango tettetett szerénységgel, mire a férfi leszámolta neki a kért összeget, ettől pedig megeredt annak a nyelve.
– A tizenhármas dokk az övék a kikötőben. Ott szokták lebonyolítani az üzletet.
– Kösz az infót – szólt gúnyosan Lloyd, mire megveregette Jango hátát, amitől a férfi előregörnyedt, mivel régi barátja nem kímélte őt. Amint ezzel megvoltak, Lloyd a félig fáradt, félig ittas társaság felé bökött, majd megjegyezte:
– Útra kell kelnünk.
– Maradjatok itt, és pihenjetek egyet! – ajánlotta Jango. – Ti újabb kétszázért kaphattok egy szobát, ahol meghúzhatjátok magatokat egy darabig! Ez kedvezményes ajánlat.
– Ja, nagyon kedvezményes – jelentette ki szarkasztikusan a férfi, majd a tántorgó társaságra vetette tekintetét, végül elfogadva az ajánlatot bólintott egyet, leszámolt újabb kétszer kétszázat, mire meghallotta Jango hangját.
– Öröm veletek üzletelni. Gyertek, adom a kulcsokat! – Erre két termen át vezette a társaságot, mire egy hotelben kötöttek ki, ami tisztának volt mondható, kövezete csillogott, a pultnál pedig egy kedves, fiatal fiú fogadta mosolyogva az érkezőket.
Auróra úgy érezte, hogy nem bírja már tovább, hiszen rogyadoztak a térdei. Így le is heveredett az egyik kanapéra, amíg a többiek a szobákat intézték, és végül megkapták a kulcsokat. Sam odalépett Aurórához, hogy ezzel felkeltse őt. A srác érintésére az meg is mozdult, de nem lehetett bírni vele; akárhogy is próbálkozott a barátja, nem tudta őt felhúzni a kanapéról. Addigra Laura is elhagyta magát, ő pedig a lépcsőre ült, de szemlátomást jobb állapotban volt vörös hajú barátnőjénél. Lloyd ezért odalépett Samhez, és így szólt hozzá:
– Menj, segíts a szöszinek! Én felviszem őt.
– Boldogulok vele! – igyekezett Sam Lloyd tudomására adni azt, hogy ő maga is fel tudja juttatni a lányt a szobájába, de némi próbálkozás után láthatóvá vált, hogy nem bírt vele. Ezért aztán Lloyd egy határozott mozdulattal állította arrébb a srácot, majd a karjaiba vette Aurórát, és úgy caplatott fel vele a lépcsőn, mintha mindig is ezt csinálta volna. Eközben Laura átkarolta Sam nyakát, majd botladozva követték őket.
Két szobát vettek ki; egyet a lányoknak, egyet pedig a fiúknak. Lloyd könnyebben boldogult Aurórával, mint Sam Laurával, így azok előbb is értek oda a szobához, a férfi nyitotta ki a lányszoba ajtaját, aztán megpróbálta lefektetni Aurórát a bent lévő ágyak egyikére. A lány viszont nem hagyta magát, hiszen ismét Lloyd zöld tekintetébe révedve találta magát, miközben egy részeg mosollyal arcán megkérdezte:
– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát.
– Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára. A következő pillanatban az ágyon ülő Auróra közelebb intette magához a férfit. Az ennek hatására leguggolt elé, hogy a szemébe nézzen, mire várta, hogy a lány megszólaljon. Az akadozva kérdezte tőle:
– Kettesben vagyunk. Nekem megmondhatod, hogy mi történt ma abban a szobában!
– Megmondhatnám… – mosolygott továbbra is ártatlanul a férfi, de aztán heccelődve hozzátette –, de akkor meg kellene, hogy öljelek. Azt pedig egyikünk sem akarná. – Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, amiben megjelent Sam Laurát cipelve, viszont Auróra nem vett róluk tudomást, ő csak a zöld szemű férfit látta.
– Lloyd? – kérdezte, így az kénytelen volt újra a lány felé fordítani tekintetét.
– Mondd!
– Ma egész jól szerepeltél.
– Most aludj! – bírta rá a vörös hajú lányt arra, hogy lefeküdjön az ágyra, így betakarta őt, miközben Sam ugyanúgy tett Laurával. A két férfi egyszerre távozott a lányok szobájából, csakhogy Lloyd nem aludni ment. Egyáltalán nem érezte magát álmosnak, így oda sem nézve Samre bökte ki:
– A bárban leszek. – Ezzel magára hagyta a fiút, aki olyannyira álmosnak tűnt, hogy alig tudott állni a lábán. Addigra pedig már rég az igazak álmát aludta, amire Lloyd megjelent a szobájukban, és rávetette magát a neki szánt, sarokban álló ágyra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Nem, de neked ennél sokkal fontosabb dolgod van! – igyekezett őt felvidítani a lány. – Egy hatalmas szíved, amely tele van érzésekkel. És hidd el, nem cserélném el a barátságodat senki máséért sem! ")

Vasárnap, akkor jöhet Aurora és Lloyd története, ugye? Ki olvasta már az első részét? Én most kezdtem el napokban, de íme a következő rész A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből hoztam most nektek egy kis részletet.

 Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

 – Nem hiszem – csóválta a fejét a szőke lány. – Szerintem csak féltékeny.
– Miért lenne az? Nincs oka ilyesmire! – ráncolta a homlokát a vörös hajú lány, majd bocsánatot kért Laurától, és Sam után indult, aki akkorra már egy csomó aprót dobált be egy nyerőgépbe, és igyekezett felkészülni a játékra.
– Ne haragudj! Nem akartunk megbántani – sóhajtotta a lány, mire Sam félrehúzta a száját, barna tekintetét Aurórára vetette, majd közölte vele:
– Valami azt súgja nekem, hogy Lloyd egyáltalán nem bír engem. Állandóan megjegyzéseket tesz, és bunkón viselkedik...
– Mint mindenki mással. Az lenne fura, ha nem viselkedne bunkón – vont vállat Auróra megkísérelvén elviccelni a helyzetet. – Ha minden beszólásán megsértődnénk, akkor mást sem tennénk egész álló nap, csak duzzogva ülnénk.
– Tudom, de veled más… Úgy értem, hogy engem nem igazán érdekel az, hogy mit gondol rólam. Valójában az érdekel, hogy te mit gondolsz róla.
– Mégis, mit gondolnék? – húzta össze a szemöldökét Auróra értetlenkedve. – Azt, amit mindenki más, hogy egy durva, kellemetlen alak, akire mind rá vagyunk szorulva, ezért kénytelenek vagyunk elviselni őt.
– Én mást gondolok – csóválta egy nagy sóhajjal a fejét Sam, mire Auróra félve megkérdezte tőle:
– Mégis, mit?
– Hát tudod, hogy ő ilyen… – próbálta felfújni a testét, és ezzel nagyobbnak tüntetni fel magát. – Én meg ilyen vagyok. – A következő pillanatban leeresztett. – Nekem nincs menő bőrdzsekim, meg nem vagyok két méter magas, és még izmaim sincsenek…
– Nem, de neked ennél sokkal fontosabb dolgod van! – igyekezett őt felvidítani a lány. – Egy hatalmas szíved, amely tele van érzésekkel. És hidd el, nem cserélném el a barátságodat senki máséért sem! – ölelte át Samet, amitől a srácban megrázkódott valami. Szeretett a lány közelében lenni, megbolondította őt Auróra édes illata, bőrének érintése. Így nem tehetett erről, behunyta a szemét, és ő is magához szorította a barátnőjét. Amint aztán elváltak egymástól, visszaültek Laurához, majd több órányi zaklatott várakozás lett osztályrészük. A végére már Sam elaludt a pulton, mire Laura és Auróra jócskán becsiccsentett. Érezték, ahogy forgott körülöttük a világ. Észrevették, hogy nem változott körülöttük a környezet, hiszen éjjelre szólt a dömping a helyen, csupán nappal csendesültek el a helyiek. A hajnal közeledtével egyre több lett a részeg, valamint megszaporodtak az olyanok, akik egy árva vas nélkül hagyták el a kaszinót.

Hamarosan Lloyd is feltűnt a színen, aki immár magán viselte kigombolt ingét, ami egy csíkban szabadon hagyta tökéletes felsőtestét. A kezében tartotta az atlétáját, kócos hajában csillámok szóródtak szét rendezetlenül, a testét pedig heveny izzadtság takarta.
Jango öreg, jó barátként köszöntötte őt, majd leült a társaság asztalához. Laura egy könnyed mozdulattal oldalba bökte Samet, aki ettől felriadt, miközben Auróra úgy érezte, hogy még mindig eszeveszett tempóban forgott körülötte az egész világ. Jango lett az első, aki megszólalt:
– Igazán izgalmas licit volt. – Aurórára pillantva közölte, miközben Lloyd egy cigarettára gyújtott. – Láttam ám azt a kis csalást, de szerencsére mind jól jártunk. Én megkaptam a pénzem, ti meg mindjárt megkapjátok az információt, amiért fizettetek, Lloyd pedig… – fordult a nyugodtan cigarettázó férfi felé. – Nos, ő legalább jól szórakozott az éjjel.
– Mit kellett tenned? – csúszott ki a vörös hajú lány száján ez a kérdés, amint megszületett elméjében a gondolat, de a férfi arcán egy rossz fiús mosoly jelent meg.
– Ami abban a szobában történt, az ott is marad. Mindannyiunknak jobb, ha nem beszélek róla. – Ezzel a lányt heccelve újra beleszívott cigarettájába, miközben Auróra újra megérezte azt a szurkálódó érzést a szívéből kiindulva az egész testében szétáramlani, amit csak Lloyd közelében tapasztalt.
– Nos, térjünk rá az üzletre – fordult Auróra felé Jango, akinek ezért el kellett szakítania a tekintetét a nyugodtan cigarettázó Lloydtól, hogy aztán immáron napszemüvegtől megfosztott pillantását a lány tekintetébe szúrja.
– Egy olyan különleges képességekkel rendelkező nőt keresünk, aki képes másokat lokalizálni. Izabellának hívjk, valaha Oldfield tanár úr társa volt.
– Van tőle emléketek? Tudjátok, emlék nélkül nem megy. Valami, ami valaha hozzá tartozott.
– Ha a lánya megfelel, akkor kezdje Rórával! – ajánlotta Sam, mire a férfi bogárszemei egy csöpp érzelem nélkül vetődtek ismét a lányra, aki körül a világ gyors forgása alig tudott megállni.
– Rendben. – Ezennel Jango megfogta Auróra kezét, behunyta a szemét, és a gondolataiba mélyedt. A kaszinó vezetője olyan sokáig tartotta magát abban a pózban, hogy már-már azt hitték róla, hogy elaludt, de végül mégis megmozdult, a lány szemébe nézett, majd így szólt:
– Édesanyád a Nardeen nevű bolygón van, körülbelül ötszázezer fényévnyire tőlünk. A Hetedik Bolygó planétái közül az a legnagyobb, így idő lesz, amíg megtalálod őt.
– Beutaztuk már a hat bolygót emlékek után kajtatva, szerintem menni fog – jelentette ki szűkszavúan Lloyd, mire Jango megrázta a fejét, és Aurórához fordulva fűzte tovább a mondandóját:
– Ha a könyvedben minden úgy szerepel, ahogyan valóban történt, akkor ez azért volt, mivel az uralkodónő átka akkorra már életbe lépett. Mágnesként vonzottak téged maguk felé az emlékek, a társaság többi tagja nem is tudott erről, de azért kerültetek önkéntelenül is arra a helyre, ahová végül kilyukadtatok, mivel közötted és az emlék között olyan erős kapcsolat létesült, hogy még a barátaid sem tudtak ellenállni a vonzásnak. Ez azonban más. A Nardeen a legnagyobb bolygó a Hetedik Bolygó közül, azt viszont nem látom, hogy azon belül hol kereshetnétek édesanyádat. Olyan lesz ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Nekem pedig homályos vízióim vannak egy sivatagról, csupán három hegyet láttam magasodni rajta, valamint az égen perzselő napot.
– Nekem bőven elég az, ha nem a fővárosban kell őt keresnünk – vonta meg a vállát Lloyd, ami maga után vonta Auróra kérdését.
– Mégis, miért?
– A főváros maga a pokol. Mivel sokan csak Szodoma és Gomoraként [1]emlegették, ezért röviden Gomora lett annak ez elnevezése. A hat bolygón az emberek hozzá lettek szoktatva a nyugodt élethez, a kényelemhez… Ahhoz, hogy egy bolygón ne legyen bűnözés és gyilkosságok, az kell, hogy az emberek állati természetüket valahol máshol élhessék ki. Gomora tűnt erre a legjobb helynek, ugyanis ott mindent megtehetnek, amit csak akarnak; szabadon gyilkolhatnak, rabszolgát tarthatnak, utcalányokkal hálhatnak. Vannak persze olyan társaságok, melyek éppen erre vannak kiélezve, arra, hogy odaszállítsák a hat bolygó tisztes állampolgárait egy kis izgalom kedvéért. Természetesen van egy kimondatlan szabály; ember embert nem ölhet, csupán az olyanokat, mint amilyenek mi vagyunk. Azokkal viszont bármit megtehetnek, amit nem szégyellnek. A mieink jogait senki nem védi. – Auróra elkínzott tekintetet vetett Lloydra, majd előjött a csuklása, így el-elakadó hangon kérdezte őt:
– Hogy... jutunk... át o...da? Hisz Jack...Jack...son a tanár úr...éknak seg...segéd...édkezik.
– Hacsak nincsen jó sok pénzetek, akkor felejtsétek el az élményturizmust – ajánlotta Jango. – Úgy hallottam, hogy százezreket is képesek elkérni azért, hogy átvigyék a gazdagokat egy-egy hosszú hétvégére. Persze ennél sokkal többet kérhetnek a visszaútért cserébe. Mondják, hogy vannak, akik sose térnek vissza. Persze ez többnyire azért van, mert annyira rákapnak a féktelen élet ízére, hogy a normális élet immár nem opció számukra. – Egy pillanatra elhallgatott, majd ennyit tett hozzá: 

 

---

[1] A két város a Bibliában és a Koránban is szerepel. Azokat az ott élők bűnei miatt Isten tüzes esővel pusztította el. Ezek  az erkölcsi romlottság és emberi gonoszság színhelyeiül szolgáltak.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

Beleolvasó - Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.)-("– Lloyd hajlandó lenne benevezni erre az úgynevezett hölgyválaszra. Az összeget, amit a társaságáért ajánlanának, megkaphatja maga. – Érdekes felvetés – mosolyodott el a férfi, mire fürkésző tekintettel mérte végig Lloydot, aki ettől néhány keresetlen szót dörmögött magában úgy, hogy senki ne értse azokat, mire Auróra folytatta: ")

Tegnap A hatalom köve volt, most pedig A hetedik bolygó című könyvéből hozok nektek beleolvasót. Bízom benne, hogy tetszett nektek az előző részletek az A hetedik bolygó, a Bolygókeringő 2.részéből.

Jó olvasást.

  Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

  – Nyughass, öcsi! Nem holmi apróról van most szó, hanem egy kész vagyont kellene összeszednünk! – itta ki az újabb adag whiskyt a poharából Lloyd, majd Aurórára pillantott.
– Nem bánom, csináljuk! – Ezennel az éppen távozóban lévő Jango felé bökött, hogy aztán velük tartsa őt, mire a lány megelőzte Lloydot.
– Jango! – kiáltott a férfi után Auróra, aki már majdnem elhagyta a pultot, de aztán visszafordult, és kérdő tekintettel nézett a vörös hajú lányra, akinek az arcát még mindig Lloyd fürkésző tekintete járta át. – Van egy üzleti ajánlatom a számára!
– Hallgatom – lépett vissza hozzájuk a férfi, és huppant rá ismét a bárszékre. Auróra érezte, hogy remegés szállta meg a hangját, ennek ellenére igyekezett komoly maradni, miközben némi segítség gyanánt Lloydra pillantott.
– Lloyd hajlandó lenne benevezni erre az úgynevezett hölgyválaszra. Az összeget, amit a társaságáért ajánlanának, megkaphatja maga.
– Érdekes felvetés – mosolyodott el a férfi, mire fürkésző tekintettel mérte végig Lloydot, aki ettől néhány keresetlen szót dörmögött magában úgy, hogy senki ne értse azokat, mire Auróra folytatta:
– Mit gondol? Megegyezhetünk?
– Szerintem sikere lesz a hölgyeknél – ismerte el a férfi, miközben újra végigjárt Lloydon a tekintete. – Úgy gondolom, hogy megkapjuk érte az ötezret.
– Akkor áll az alku?
– Ötezernél kevesebbért nem, kicsi szívem – nézett rá tettetett aggodalommal a férfi.
– Akkor egyezzünk ki ötezerben – vonta meg a vállát Auróra. – Ha kevesebbet kapnánk érte, akkor elválnak útjaink, ha többet fizetnének érte, akkor ötezret megkaphat maga, a maradék pedig a miénk lesz. Mit szól hozzá?
– Ez marhaság, hagyjad! – dörmögte Lloyd, de Auróra meg sem hallotta a férfi szavait, ehelyett a kezét nyújtotta, amit aztán Jango egy nagy mosollyal arcán fogadott el.
– Áll az alku. Öt perc múlva kezdünk a nagyteremben. Kíváncsian várom... – Ezzel otthagyta a társaságot, mire Auróra diadalittas tekintettel fordult Lloyd felé, akinek látszólag nem tetszett ez a felállás. Csakhogy innentől kezdve nem maradt más választásuk, a terembe kellett sietniük, ahol a műsor éppen akkor vette kezdetét, amikor ők beléptek oda.
Ott kisebb-nagyobb asztalkáknál különböző társaságok ültek. Azok is főként nőkből álltak. Auróra egyértelműen látta, hogy kik voltak azok, akik leánybúcsún vettek részt, ugyanis addigra már a menyasszonyok különböző emlékeit viselték a koszorúslányaik által előzőleg kitalált játékoknak. Többnyire tüllbe öltöztették őket, vagy különböző férfi szerveket ábrázoló eszközökkel lettek teletűzdelve. A szerényebbek pedig mókás kiegészítőket viseltek. Auróra elmosolyodott, ahányszor csak meglátta őket. Valójában felmerült benne az a gondolat, hogy vajon elérkezhet-e az életében egy olyan alkalom, amikor majd ő készül férjhez menni. Erre a gondolatra, egy pillanatra elszorult a szíve, hiszen titkon tudta rá a választ. Csakhogy nem mélyedhetett bele különösebben a gondolataiba, merthogy eközben Laura és Sam helyet talált magának a terem egyik messzi sarkában, majd oda letelepedvén italt rendeltek maguknak. Egy színpad állt hozzájuk közel, aminek tartalmát két hosszú függöny takarta el előlük.
Amint a közönség elhelyezkedett az asztaloknál, szétnyíltak a függönyök, mire a színpadon Jango jelent meg, aki fülig érő mosollyal üdvözölte közönségét. Hamarosan ismertette a jelenlévőkkel a licit szabályait, majd megkezdődhetett a műsor.
Laura és Auróra eközben italozni kezdett, Sam pedig maradt az alkoholmentes koktélnál. Egyre kellemetlenebbül érezte magát, amiért ő maradt az egyedüli férfi a teremben, persze a színpadon lévő férfiakat leszámítva. Azok félmeztelenül vonultak végig a hölgyek előtt, akik erre kiabáltak, nevettek, füttyögtek nekik. Laura és Auróra azon kapta magát, hogy ők is nagyokat nevettek, miközben hangosan kibeszélték a lánybúcsúzók reakcióit, a félmeztelen férfiak láttán pedig teljesen elpirultak. Az asztalukon is fellelhető volt olyan tábla, aminek segítségével licitálni lehetett, de ők persze nem használták azt. Nem akadt sok bátor jelentkező, akikre licitálni lehetett, ugyanis összesen hat férfi vállalkozott erre a nemes feladatra. Ehhez képest pedig a két barátnő dupla annyi lánybúcsús csoportot számolt meg a teremben.
Lloyd volt az utolsó, miközben az előtte lévő férfiak is szép summáért keltek el. Csakhogy, amikor a társaság immár félmeztelen vezetője is megjelent a színen, kitört az őrjöngés. A nők eszüket vesztve sikongattak, fütyültek neki, miközben Lloyd magában dörmögve ment végig a színpadon egy szál farmernadrágban, bakancsban, ing és atléta nélkül. Amellett, hogy egészen jóképű volt, csupa izom volt a teste, amit, a hölgytársaság egymást érő licitekkel díjazott.
Auróra lesütötte a szemét, amint meglátta a jól kivilágított színpadon lévő, mogorva férfit, mivel tudta, hogy, amint ránézne, egészen a füléig pirulna. Mégsem ülhetett ott egész végig magába roskadva, főleg nem úgy, hogy észrevette, amint Laura is hangosan kiabált, nevetett a közönséggel együtt. A tétek egymás után gyűltek, olyan négyezer-ötszáz körül viszont megtorpanni látszott a hölgyek lelkesedése. Ötezer ugyanis egy kész vagyonnak számított, még a Sohoban is. Ekkor Auróra egy kétségbeesett elhatározásra szánta el magát, ő is versenybe szállt, ezzel egy mozdulattal négyezer-hetet ígért félmeztelen vezetőjükért. Erre persze észrevette magán Lloyd pillantását, amitől lángolni kezdett az arca. A következő pillanatban az egyik bátor lánybúcsúztató társaság ismét harcba szállt érte, így újra vadul licitálni kezdtek. Ezt pedig egy másik társaság tagjai nem hagyhatták szó nélkül, így kettejük között dőlt el Lloyd sorsa, végül hétezer-kétszázért kelt el, és ezzel véget ért az esemény.
Amint a férfi elhagyta a színpadot, az útitársai felé indult volna, de Jango eléje állt, megrázta a fejét, majd a hozzá hamar beérkező licit összegéből átadott neki kétezer-kétszázat, a maradékot pedig zsebre rakta.
– Most pedig eljött az ideje annak, hogy megdolgozz a pénzért. – Ezennel a hölgytársaság felé intett, amely tagjainak egyenként mutatta be Lloydot. A férfi pillantása egytől egyig az útitársaira vándorolt, miközben tudta, hogy nem volt menekvés a sikoltozó, nevető, éhes nők elől, akik először nagyon is visszafogottaknak tűntek vele kapcsolatban. Ugyanis csak fotózkodni akartak vele, majd aztán kézen ragadták, és a kaszinó egyik számukra fenntartott helyisége felé vezették őt.
Auróra szíve egy pillanat alatt elszorult a gondolatra, hogy a következő néhány órát Lloydnak kiéhezett nők között kellett eltöltenie. Nem maradt sok ideje ilyesmin rágódni, mivel, ahogy mindenki más, ők is elhagyták azt a helyiséget, hogy aztán a bárpultnál találjanak maguknak elfoglaltságot.
Auróra érezte, ahogy az alkohol a fejébe szállt, miközben Laurával nagyokat nevettek az egykor színpadon, álló férfiakon, s élvezték, hogy ezzel cukkolhatták Samet. Amikor egy kicsit lecsillapodott a kedélyük, Auróra arrafelé pillantott, amerre nem olyan rég Lloyd tűnt el az izgatott nők társaságában, majd megjegyezte:
– Jöhetne már!
– Ez még eltart néhány óráig. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy mik történnek egy lánybúcsún. Akár hajnalig is maguknál tarthatják őt.
– Remélem, jól fog viselkedni – sóhajtotta Auróra egy pillanatra a lányokat féltve, mire Laura egy nagy mosollyal ajkán jegyezte meg:
– Szerintem, neki van oka félni a kiéhezett hölgyektől. Ti is láttátok, hogy milyen kiélezetté vált a verseny a legvégére!
– Most akkor ő lesz a megmentő? – kérdezte Sam sértődötten, mire a lányok észrevették, hogy ezzel megbánthatták a srác érzéseit. Sam felpattant székéről, és magukra hagyta a barátnőket. Auróra felsóhajtott, és Laurához fordulva szólalt meg:
– Lehet, hogy tapintatlanok voltunk.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

 

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) -("– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta: – Felnőttél. – Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket. – Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én. ")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből újabb részletet hoztam nektek. Remélem a múltkori tetszett, és hagytok nyomott a bejegyzésem alatt..

Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolyó
(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

 

ENGEDÉLLYEL

Részlet

– Igazán nem szükséges – dünnyögte az orra alatt Sam, de a pultos már rég eltűnt, hogy elkészítse az italokat. Hamarosan a whiskyt Lloyd, a whisky-kólát pedig Auróra elé tette. A napernyős italt pedig Laurához helyezte, mire a lány egy feltűnő mozdulattal tolta azt át Samnek, aki láthatóan zavarba jött ettől. Auróra szigorú tekintetet vetett Lloydra, aki ennek ellenére jól mulatott a helyzeten, majd kifizette az italokat. Már-már azon gondolkozott, hogyan szedje ki a pultosból az információt, amiért tulajdonképpen jöttek, amikor a pult mögül nyíló személyzeti ajtó mögül egy jellegzetes férfialak tűnt fel. Sárga öltönyt viselt, fehér inget, az ujjain pedig aranygyűrűk sorakoztak, miközben a nyakában szintén aranyló nyakláncok lógtak. A férfi kopasz fején egy kalap helyezkedett el, kezében sétapálca, apró bajusza kiemelte annak sápadt bőrét és termetes alakját. A férfi azért ment oda, hogy magával vigye az előző este termelt profitot, így a pultossal kezdett beszélgetésbe, miközben Lloyd akaratlanul is elmosolyodott, ugyanis ő maga is tudta, hogy épp jókor érkeztek.
– Szia Jango – köszönt rá mély hangján az öltönyös férfire, aki ezzel leemelte vöröses árnyalatú napszemüvegét a szeméről, így tekintete Lloydra irányult. Egy pillanatig meghűlt a vér az ereiben, majd egy furcsa mosolyt erőltetett az arcára, miközben igyekezett szívélyes lenni.
– Lloyd… barátom! Már ezer éve! Mi szél hozott ide téged?
– A segítséged kellene – kortyolt bele az italába a férfi, miközben Auróra és annak barátai is tágra nyílt szemekkel bámulták a jövevényt, aki előhúzott egy bárszéket a pult másik oldalán, majd letelepedett rá. Egyértelműen látszott, hogy nem tudta önmaga sokáig megtartani hájas testét, ezért szükségesnek tűnt minél hamarabb leülnie valahová.
– Sajnálom, de ez alkalommal nemet kell mondanom. Akármikor is találkozunk, Lloyd, annak sosincs jó vége. Vagy rám lőnek, vagy megfenyegetnek, vagy elvesztem a pénzemet. Úgyhogy tudod, hogy merre van a kijárat. – Ebben a pillanatban a pultos egy köteg pénzt adott át a férfinek, aki elfogadta azt, majd ugyanazzal a lendülettel vette elő vaskos tárcáját, hogy abba helyezze bele a nyereséget.
– Régi cimborák vagyunk már mi ketten – ivott még egy kortyot Lloyd. – Ezért tudnod kell, hogy csupán udvariasságból kértelek meg mintegy esélyt adva neked arra, hogy magadtól állj kötélnek, és ne kelljen szétvernem az egész kaszinót ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
– Te meg az udvariasság! – hahotázott a férfi színpadiasan, mire tekintete Aurórára tévedt, aztán a lányt végigmérve jegyezte meg:
– Hallottam a pletykákat, miszerint mostanság igencsak érdekes társasággal utazgatsz.
– Valójában nekem kellene a segítsége – vette át a szót Auróra azt remélve, hogy a férfi ettől majd kötélnek áll. – Meg kellene találnom valakit, egy olyan személyt, akinek szintén vannak különleges képességei.
– Olvastam a könyvét, érdekes szemszögből mutatja be a magunkfajtát – mosolygott Jango, majd előretartotta vastag kezét, amit a lány nem tudott mire vélni. Mégis lassan kinyújtotta a férfi felé a saját kezét, aki azt egy teátrális mozdulattal megragadva csókolta meg a kézfejét. – Örülök, hogy megismerhetem, Auróra. A rajongója vagyok!
– Akkor segítesz? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Lloyd, miközben kimondottan nem tetszett neki, hogy a férfi Auróra kezét csókolgatta.
– Sajnálom, barátom – csóválta a férfi a fejét tettetett bánkódással, majd elengedte a lány kezét. Erre beleszagolt a saját pénztárcájába.
– A fenyegetés nálam nem használ. Egyedüli dolog, amire hallgatok, az a pénz. Időközben ugyanis üzletember lettem.
– Nem vagy te más, mint egy nyomorult kis… – kezdte Lloyd elveszteni a fejét, de Auróra közbevágott, hogy útitársát csillapítva megkérdezze:
– Mennyi az ára?
– Ötezer – felelte szemrebbenés nélkül a férfi, mire egyből észrevette, hogy lehorgadt Auróra mosolya, mivel még álmukban sem rendelkeztek ennyi pénzzel. – Sajnálom – zárta rövidre a vitát Jango. 

 

– Nemcsak üzletember vagyok, hanem showman is. Ma hölgyválasz van, a félrészeg hölgyek, koszorúslányok és menyasszonyok pedig várják már, hogy felkonferáljam nekik azt, amiért jöttek. Talán valaki más majd segít rajtatok. – Ezzel lekászálódott a bárszékről, hogy otthagyja a szótlan társaságot. De még azelőtt váltott néhány szót a pultossal, hogy végleg távozott volna. Auróra a barátai felé fordult, hogy megkérdezze tőlük:
– Mi az a hölgyválasz?
– Az egy idióta szokás – itta ki a poharat Lloyd, hogy aztán a vörös hajú lány kíváncsi tekintetébe ütközzön pillantása. Ezért aztán felsóhajtott, és folytatni kényszerült a megkezdett gondolatsort:
– Azok, akiket odakint láttál, akik éppen lánybúcsún vannak, idejönnek, hogy aztán végignézzék, méregessék azokat a férfiakat, akik fél pucéran végigvonulnak előttük a színpadon. Végül licitálnak rájuk. A férfinak azzal a hölgytársasággal kell töltenie az estét, amelyik a legtöbbet ígéri érte, ezzel azt kell tennie, amit azok csak kívánnak tőle.
– Mégis, mennyi pénzről van szó? – kérdezte Laura, mire Lloyd megvonta a vállát, és egy pillanat töprengés után kijelentette:
– Ez változó. Attól függ, hogy mennyire tetszik a hölgyeknek az illető férfi.
– Ez egy testhezálló feladat lenne számodra – húzta fel Auróra kihívóan a szemöldökét, majd belekortyolt az italába. Lloyd határozottan rázta meg a fejét.
– Az biztos, hogy én ilyesmiben soha nem vennék részt.
– Nekünk pénz kell – vonta meg a vállát Laura, miközben tekintete összefutott barátnője pillantásával –, ez pedig egy elég könnyű pénzkereseti módszernek tűnik.
– Szó sem lehet róla! – ellenkezett Lloyd, miközben rendelt magának még egy whiskyt.
– Miért nem? – kérdezte ismét Auróra mosolyogva, csillogó szemmel. – A könyvem alapján annyit azért tudok rólad, hogy mindig is szeretted a hölgytársaságot. Most pedig alkalmad nyílna ezzel a javunkat szolgálni.
– Nem fogok végigmenni egy kifutón, miközben részeg banyák bámulnak engem, és licitálnak rám – ellenkezett Lloyd. – Ilyen mélyre azért soha nem süllyednék.
– Pedig azt hittem, hogy azért van kockás hasad, hogy azt több hölgynek is megmutasd! – erősködött Auróra kihívó tekintetét a férfire vetve. Lloyd viszont nem bizonytalanodott el:
– Valóban. Csakhogy szeretném én magam eldönteni, hogy kik azok a hölgyek, akik láthatnak engem. Ez egy húspiac, aminek eszem ágában sincs a részévé válni.
– Persze fordítva működhet, igaz? – húzta ki magát Auróra makacsul, miközben teljesen elveszett Lloyd zöld tekintetében. – Az persze nem zavar, hogy magad is tárgyiasítod a nőket, és úgy kezeled őket, mintha csupán üresfejű babák lennének, akiknek más sem számít, minthogy téged ugráljanak körül!
– Én senkit nem kényszerítettem semmire! – jelentette ki egy kisfiús mosollyal az arcán Lloyd, mire Auróra továbbra sem hagyva magát, ismét a férfi tekintetébe döfte barna pillantását, és ezzel megnyerte a csatát.
– Na persze! – Ezzel mindkettőjüknek eszükbe jutott az Antarktiszon megesett kirándulás, ami előtt Lloyd éppen azért csókolta meg Aurórát, hogy elkábítsa őt, és ezzel megmentse az életét. A lány ugyanis inkább feláldozta volna magát, minthogy másokban kárt tegyen. Egy hosszú pillanatig Lloyd tekintete fogságba esett Auróra sokatmondó pillantásától. Ezzel végignézett a vörös hajú lányon, a felszegett fején, a határozott arckifejezésén, a büszke tekintetén, mire az ő arcát is egy rossz fiús mosoly töltötte meg, amikor így szólt hozzá:
– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta:
– Felnőttél.
– Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket.
– Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

 

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte: – Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. ")

Tegnap kikerült Aurora Lewis Turner egyik kötete az A hatalom köve címmel, ma pedig A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) könyvéből hozok  részletet. Minden hétvégén fogom hozni írónő mindkét könyvéből részletet. Remélem tetszeni fog nektek, és támogatjátok vásárlással.

  Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

ENGEDÉLLYEL

---Részlet---

Auróra a menedék felsőbb szintjein kialakított parkolóban találkozott a barátaival, ahol szebbnél szebb, praktikusabbnál praktikusabb autók sorakoztak. Azon kapta magát, hogy a többieket nézte, ugyanis ők is ott álltak körülötte. A legtöbben hasonló ruhát viseltek, mint amilyet ő hordott, egyedül Lloyd állt ott kényelmes farmerben, ingben, bakancsban, egy cigarettával az ajkai között. Annak tekintete akaratlanul is Aurórára tévedt, aki Laurával és Sammel kezdeményezett beszélgetést. Ahogy végignézett a csapaton, tudta, hogy nem lesz elájulva rögtönzött útitársaitól, hiszen a vörös hajú lánynak jelenleg nem volt használható ereje, annak barátjáról pedig semmit sem tudott. Egy lépéssel közelebb került a társasághoz, hogy aztán megkérdezze az éppen hallgatásba merülő, sápadt fiút.
– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte:
– Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut valami használható, de Lloyd elhúzta a száját, hiszen egyáltalán nem nyűgözte le őt a srác.
– Mégis, ezzel a sok szarsággal, hogyan lennél képes megvédeni Aurórát? – A vörös hajú lányt furcsa érzés töltötte el. A múltját még mindig úgy szemlélte, mintha az egy érdekes könyv lapjaihoz tartozna. Azt viszont ennek ellenére is tudta, hogy ez lehetett az első alkalom, amikor az ő jelenlétében is az igazi nevén szólította őt a férfi. Egy pillanatig nem is találta a szavakat, elvesztette a fonalat, így majdnem lemaradt arról, hogy Sam előrelépett, és magabiztosan kijelentette:
– Úgy, hogy én soha nem hagyom őt magára. Jól tudja, hogy mindig számíthat rám. Másrészről pedig elég jól vezetek – tett egy lépést a mellettük álló autó felé, hogy ezzel megragadja az ajtón lévő kilincset, és egy mozdulattal tágra nyissa azt. – Így önként ajánlom fel a vezetői tudományomat.
– Erről ne is álmodj! – fogta meg vehemensen a srác vállát Lloyd, hogy ezzel visszatartsa őt attól, hogy beüljön a vezetőülésbe. – Én vagyok a főnök, tehát én vezetek. Talán majd egyszer… ha felnősz a feladathoz, töki – préselte ki a szavakat magából a vezetőjük, miközben érezte, hogy egyre jobban kitöltötte a belsejét a szokásos dühe. Sam viszont megrántotta a vállát, és nem törődve a goromba szavakkal visszavágott:
– Nem gond. Akkor hátraülök Aurórához.
– Azt lesheted! – folytatta Lloyd, mire a két lányhoz fordult, és kiosztotta nekik a helyüket:
– Hé, kölyök! – szólt újra így a vörös hajú lányhoz, aki kissé mérgesen fordult feléje. – Te mellém ülhetsz az anyósülésre – majd Laurára vetette pillantását –, te, szöszi, pedig hátraülsz ezzel a macskajancsival – biccentett rá sem nézve Samre, aki már-már nekiállt volna vitatkozni vele a megszólítás miatt, mire Laura kinyitotta a hátsó ülést elzáró ajtót, és így szólt a mellette álló fiúhoz:
– Jobb, ha bele sem kezdesz! – ezzel Sam becsukta a száját, majd beszállt az autóba. Auróra kelletlenül telepedett le az anyósülésre, így történt az, hogy Lloyd mellett foglalt helyet, aki, amint mindenki beült, elfordította az autóban a kulcsot beindítva ezzel a jármű motorját.

Némán hagyták el az otthonukként szolgáló menedéket, hogy ezzel az Amerika bolygó fővárosának forgatagában találják magukat. Az alkony vörös fényei befestették a várost, ahol már lassacskán kigyulladtak az utakat szegélyező lámpák fényei, mire egyre nagyobb reklámok és feliratok kezdték szegélyezni az autópályákat. Ahelyett, hogy elhagyták volna a belvárost, inkább annak közepe felé igyekeztek. Auróra látta már a centrumot, ezért az ott lévő turistalátványosságok kevésbé tudták felkelteni az érdeklődését, csakhogy észrevette, hogy azokat is elhagyva másféle épületek emelkedtek mellettük.
– Hová megyünk? – csúszott ki belőle önkéntelenül a kérdés, miközben a bulinegyed kellős közepén találták magukat.
– Ez a Soho – válaszolta neki szűkszavúan Lloyd. – Jango barátunk tudtommal itt vert tanyát.
A szavait bizonyítva azonnal fényreklámokkal kivilágított kaszinók jelentek meg a társaság szeme előtt. Némelyik úgy nézett ki, mintha egy azték templom lenne, másokat víz vett körül, jobban mondva egy üvegbura, amelyben tengeri állatok úszkáltak. Megint mások pedig tornyokként magasodtak az égbe egészen addig, amíg szinte elvesztek a felhők között. Lloyd fel sem nézett az útról, ugyanis őt cseppet sem vonzotta a látvány. A többiek mind az ablakon csüngve nézték az elsötétülő várost, amely immár magára vette neonfény kabátját, így villódzó világításba burkolódzott.
Hamarosan feltűnt előttük egy épület, amelyen egy óriási, világító felirat volt látható, amin egy koktélos pohárban ülő nő foglalt helyet, alatta pedig egy folyamatosan villogó Vegas Baby felirat helyezkedett el. Az a hely annak ellenére ki sem tűnt a többi közül, hogy egy monumentális épületnek lehetett mondható, aminek parkolójában több drága autó és limuzin is ácsorgott. Azokból pedig egymás után léptek ki utasaik, főként ittas hölgyek, hogy aztán a kaszinó felé induljanak.
– Mi folyik itt? – kérdezte Auróra, mire Laura adott neki felvilágosítást a történtekről, miközben mind elhagyták az autót.
– Közeledik a nyár, ez az esküvők szezonja. Ilyenkor sokan kaszinókba mennek lánybúcsúra.
– Életem utolsó szabad napját nem akarnám azzal tölteni, hogy elverek egy csomó pénzt – közölte meghökkenten a vörös hajú lány, mire Lloyd vette át a szót.
– Annál azért többről van itt szó. Különböző műsorokat szoktak rendezni nekik, miközben azokon a csajok bandákba verődve vesznek részt, majd a sárga földig lerészegednek. – Zöld tekintetét az épületen végigjártatva sóhajtott fel.
– Jango barátunkat is itt találjuk.
– Ez az ő kaszinója? – kérdezte Auróra, mire látta, hogy Lloyd bólintott egyet, aztán a bejárat felé indult. A társaság többi tagja szó nélkül követte a férfit, aki egy tágas terembe vezette őket, amelyben rulettasztalok, nyerőgépek és egyéb, pénzköltésre alkalmas berendezések sorakoztak. Lloyd magabiztosan nézett körül, mire kiszúrt magának egy bárpultot, így annak irányába indult.
– Nem inni jöttünk, Lloyd! – állította meg őt eléje állva Auróra, mire az elmosolyodott, a lány felé fordult, és mintegy az okításukra közölte:
– Jegyezzétek meg, ha kerestek valakit, és tudni akarjátok, hogy pontosan hol találhatjátok őt, akkor a legjobb megoldás a pultost faggatni. – A többiek egy emberként vonták meg a vállukat, mire követni kezdték a magas férfit. Az késként szelte át a tömeget, hogy aztán ráhuppanjon a pultnál lévő egyik bárszékre, majd rendeljen magának egy italt. Amikor a társaság többi tagja is odaért, megkérdezte tőlük:
– Ti isztok valamit?
– Kösz, nem – utasította vissza az italt a szőke lány, mire Sam is megszólalt:
– Én egy alkoholmentes koktélt kérnék.
– Tényleg? – vetette rá szokásos, élcelődő tekintetét Lloyd, majd egy rossz fiús mosollyal arcán folytatta:
– Ez aztán a férfias választás!
– Én whisky-kólát kérek, jég nem kell bele – ült le mellé a bárpulthoz Auróra, miközben a barátai is szorítottak maguknak helyet mellettük. Viszont Lloyd érdeklődő tekintete a vörös hajú lányon ragadt. Amint a pultos odafordult hozzájuk, pillantása elszakadt Auróra barna tekintetétől, és leadta a rendelésüket:
– Egy pohár whisky, egy whisky-kóla jég nélkül és egy alkoholmentes koktél lesz. – A pultos bólintott egyet azt jelezvén, hogy felvette a rendelést. Lloyd továbbra is vicces kedvében találta magát, így még utánaszólt a mixernek:
– A koktélba kérnék egy kis színes napernyőt is, tudja, olyat, amilyet a csajok italába szoktak tenni! 

Folyt.köv..

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala