Forrás: Balogh Anita szerzői oldala
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sosem egyszerű kérdés a bemutatkozás, mindenesetre rossz választ nem lehet rá adni. Hol is kezdjem? Fiatal debreceni kezdő írónőként még nincs sok mesélnivalóm az életemről. Néhány hónapja végeztem az egyetemi tanulmányaimmal, így azóta hivatalosan is az ÉLETET élem. A munka mellett persze igyekszem időt szakítani magamra, kedvenc kikapcsoló tevékenységeimre, is amik nagyon sokfélék. Az íráson és olvasáson túlmenően szeretek a kutyámmal és macskámmal is időt tölteni, élvezem a szabadban eltöltött perceket is. Természetesen ahogy a legtöbben, úgy én is sokszor bűnbe esek, és magukba szívnak a filmek és sorozatok.
Nem nevezném soknak, de azért nagyobb mennyiségű kutatómunkát igényelt, amit elsődlegesen az internet segítségével végeztem el. Azt hinné az ember, hogy a világháló segítségével sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz ez a folyamat, de ki kell ábrándítanom mindenkit. Szerintem időigényes volt, pláne amikor bizonyos, számomra addig ismeretlen épületek belső berendezései, helyiségei után kutattam. Az írás folyamata közel két évig húzódott, majd végül 2020-ban sikeresen megjelent a könyvem.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Igyekeztem többnyire valóságos helyszíneket és személyeket belevinni, így az olvasó is könnyebben azonosulhat a történettel. A megjelenített lények persze a képzelet szüleményei (bár ki hogy látja, még jómagam is hajlok az angyalok és démonok létezései felé).
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre még a fantázia, ifjúsági irodalom terén tervezek tevékenykedni, de nem zárom ki annak az eshetőségét sem, hogy kipróbáljam magam más területen is. A krimi és a thriller regények is felkeltik az érdeklődésemet, így valószínűleg majd ezek is az asztalra fognak kerülni.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Elégedett és boldog voltam, bár tudtam, hogy még közel sincs vége a dolognak.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Az elején még gondolkoztam rajta, hogy használjam-e a Wattpadon is használatos felhasználónevemet, avagy sem. Hiszen azért mégiscsak megváltozik az ember élete, mások viszonyulása, ha megtudják, hogy egy ismerősük könyvet írt. Többórányi fejtörést követően azonban mégis a saját nevem használata mellett döntöttem, ezzel is büszkén felvállalva, hogy honnan is jöttem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A fantázia világa mindig is vonzott engem. Mindig is egy nagy álmodozó voltam és ez a mai napig megmaradt bennem, így kétség sem fért hozzá, hogy ebben a zsánerben tevékenykedjek. A fantáziakönyvek számomra mindig biztosították a mindennapi életből való elszabadulást, a gondokról való megfeledkezést is. Véleményem szerint ez a legjobb zsáner, ami alkalmas arra, hogy kikapcsolja az olvasókat.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felemelő. Fantasztikus. Amikor először a kezembe vettem, olyan hihetetlennek tűnt az egész. Mindez persze meg sem valósulhatott volna családi támogatás nélkül.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Könyvírás terén a tervezés az nem nekem való. Előre képtelen vagyok mindent látni, hogy kik, mikor és hova érkeznek. Ilyen téren szerintem sokkal jobb az a módszer, amikor csak leülök a gép elé és engedem, hogy a történet arrafele menjen amerre csak akar. Nincs bennem ezernyi zavaró tényező, hogy a szereplőknek, ennek a résznek a végén ide kell kilyukadniuk. Hagyom, hogy a történet mesélés közben alakuljon ki.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Akad néhány. Nem akarok semmi konkrétumot mondani, de a főszereplő és segítői egy-egy kalandja igen élvezetes volt. De még bizonyos találkozásokat is mókás volt megírni. Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy bőven akadtak részek, amiket azért nehéz volt megírni. Főleg, amikor nem volt ihlet. Bár a másik nehézséget nekem inkább a sok kutatómunka okozta. Amikor ugyanis belefáradtam a folyamatos keresgélésbe, egy darabig otthagytam az egészet.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A Fény a sötétségben kiindulópontja egy álmom volt. Az alapötletem innen jött, majd a további történet már adta magát, ahogy haladtam az írással.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Legelőször édesanyám kezébe nyomom a gépemet, és általában az ő véleményére is adok a legjobban. A családból még egy-két személy szokta megnézni a kéziratomat, és ugyan meghallgatom a véleményüket, a történet alakulásába azért nem szólnak bele.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Egy kicsit meglepte őket a hír, hiszen nem gondolták volna, hogy kész könyvet fogok írni. Mindenesetre örültek és büszkék voltak rám.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Jelenlegi olvasóimnak szeretném megköszönni az eddigi támogatásukat. Terveim szerint idén kiadom a Fény a sötétségben – Veszélyes utakon című művemet, a várva várt folytatást. Nem tanácsolom senkinek, hogy kihagyja, újabb kalandok és meglepetések lapulnak majd meg a könyv lapjai között.
A könyvet itt tudod beszerezni
