Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Bali Brighton -("Hogy miként találom ki? Kinyitok a fejemben egy specifikus tulajdonságokkal felcímkézett kinder tojást, és meglátom, mi van benne.")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomat Bali Brighton írónővel folytatom. Köszönöm, hogy újra készíthetek veled interjút Bali Brighton, egyszer már készült, akkor még a sorozat első része jelent meg az Arronia-Az elveszett bölcs címmel. Mostanra már a második kötet is megjelent az Arronia - És az elveszett esszenciárium titka, amit ezúton is szeretnék megköszönni a könyved.

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Szia, Ági! Én is szeretném megköszönni az ismételt megkeresést. Debrecenben nőttem fel, és a szüleim nyitottságának köszönhetően gyerekkoromban mindenféle hobbit kipróbálhattam, ami csak eszembe jutott. Évekig jégkorcsolyáztam, rajzoltam és gitároztam. Végül szakmámat tekintve biológus lettem, és most folytatom a tanulmányaimat a Gyógyszerésztudományi karon, ahol onkológiai kutatással fogok foglalkozni az elkövetkezendő években. Messze áll az írástól, tudom, de nálam a kreativitás és a tudomány az elválaszthatatlan két felemet képezi. Írni tizenkétéves koromban kezdtem, akkor legalább három évig foglalkoztam ilyen-olyan történetek megírásával, de a rengeteg hobbim mellett végül háttérbe szorult. Néhanapján ismét felbukkant az életemben, de abban a tudatban tettem mindig félre, hogy ha elég érettnek érzem majd magam az írástechnikák megértéséhez, illetve lesz elég időm, akkor majd belefogok valami nagyobb volumenű dologba. Ez lett az Arronia, aminek az első gondolata már közel tíz éve, hogy megszületett a fejemben, de 2021. január óta foglalkozom igazán az írással.

Miért pont fantasy?

Mindig is érdekelt, hogy mi található az érzékelhető és ismert világon túl, és hogy milyen lehetséges elméletek léteznek. A fantasy-történeteket amolyan szórakoztató elméleteknek tekintem, és lehet, hogy nem feltétlen tudományos, de mindenképp kreatív és természetesen nem evilági. Leegyszerűsítve: szeretem megismerni az ismeretlent.
Ebből fakadóan egyébként a sci-fi is nagy kedvencem.

Valahol olvastam, hogy négy részes lesz a könyved, jól tudom? Mesélnél róla?

Eredetileg háromkötetes trilógiát terveztem, de amikor először küldtem kéziratot a szerkesztőimnek, akkor ők olyan hosszúnak találták, hogy javasolták a szétszedését. Igazából ez az oka, amiért a második kötet az elsőhöz képest egy éven belül megjelent. Természetesen rengeteg kiegészíteni való és átszerkesztendő dolog akadt még benne, de a kétharmad kézirat már megvolt. Örülök, hogy így alakult, hiszen a négy elem használata a történetem alappillére, így passzolni fog hozzá a négy kötet.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Én azt a tábort erősítem, akik szeretik a főszereplőjüket, de hiába kedvelem Ronit, néha sokkal izgalmasabb más karakterekről írni. Például Daemien jeleneteit pszichológiailag érdekesnek találom. Benne rengeteg feszültség gyűlt fel, és mivel szembemenő a motivációja, így néha még én sem tudom, hogyan fog reagálni egyes helyzetekre. Magát a karaktert viszont nem szeretem. Amikor pedig azt kérdezik, kit játszanék el szívesen, akkor azt felelem, hogy Moirát. Ő egy kívülálló, aki elszigetelve él, és titokban tartja a múltját és a származását. Amikor az ő jeleneteit írom, kicsit én is azt érzem, hogy nem ismerem.
Két kedvenc jelenetem a második kötetből született: az egyik, amikor Roni és Evon a yanusbogarakat nézi; a másik, amikor a végén Daemien megfenyegeti Ronit.
Az egyik egy lélekmelengető, a másik egy lélekszorító jelenet, de a kettősség – ahogy a kreatív és a tudományos oldalam is mutatja - mindig is jellemző volt rám.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Attól függ. Mivel létezik low fantasy és high fantasy is, így az előbbibe az is könnyedén belefoghat, aki nem szeretne egy teljes világot felépíteni. A fantasy történetekre jellemző szabályokat viszont mindkettő esetén be kell tartani. Elsősorban ügyelni kell, hogy következetesen kezeld a saját világodra jellemző szabályokat, és ne lépd át ilyen-olyan megmagyarázásokkal. Ettől nem fordulatos lesz a könyv, hanem illogikus. Például, ha a történet elején kijelented, hogy egy bizonyos karakternek nem szabad egy erőt használnia, mert belehal, akkor a végén ne legyen az, hogy valami csoda folytán mégis túlélte.
Személy szerint azt is fontosnak tartom, hogy ne legyen tele mindenféle fantasy lénnyel a világ. Például elég népszerű volt egy időben, hogy előszeretettel pakoltak bele vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat, de ha még ehhez bele írsz tündéreket, elfeket, törpéket, óriásokat, stb. az elveszi a fókuszt a lényegről, és egyszerűen túlzsúfolttá teszi a történetet. Abban az esetben működik, ha kifejezetten minél több lény bemutatása a cél. Illetve ha a legnépszerűbb Harry Potter esetet nézzük, akkor ott a fő szemszög a varázslókon van, és minden más csak mellékszál. Habár ez a mesés jellege miatt jobban elbírja a sokféle lényt. Vagy akár említhetném a Supernatural sorozatot is, ahol a vadászokon van a hangsúly az angyalok és démonok kapcsolatának bemutatása közben, minden más lény démoni jellegű és irtandónak tekintendő. Negatív példát nem szeretnék hozni, hogy ne húzzam le, és szerintem így is érthető a dolog.
Szerintem első sorban ezeket érdemes észben tartani a világépítésnél, ami a legelső dolog, amikor valaki fantasy történetbe kezd.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Itt mind a low fantasynek és a high fantasynek megvannak az előnyei és a hátrányai. Az előbbi esetében félig-meddig a való világban játszódnak az események, vagyis számításba kell venni a földi szabályokat a sajátjaid mellett, cserébe legalább már van kiindulópontod. Az utóbbi esetében nincs ilyen, ellenben nagyobb teret kapsz az alkotáshoz. Szerintem a legjobb példa erre, hogy a low fantasyegy színező, a high fantasy pedig egy üres papírlap.
A nehézsége nekem a képzelőerőn múlik, de ez fejleszthető.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A főbb karakterekhez eleinte készítettem vázlatot, leírtam a jellemzőjüket, a mottójukat, hogy miket szeretnek, mihez értenek és mihez nem, de hamar elhagytam. Amikor nekem megszületik egy karakter a fejemben, tudom egyből mindenkiről, hogy milyen. Interjút sosem írtam egy szereplőmmel sem, ezt legfeljebb szórakozásból tenném meg, nem azért, hogy megismerjem.
Hogy miként találom ki? Kinyitok a fejemben egy specifikus tulajdonságokkal felcímkézett kinder tojást, és meglátom, mi van benne.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Percy Jackson könyvek szerettették meg velem az olvasást, ez is maradt a kedvencem. Pont Percy miatt szerettem volna, hogy Roni néhol humoros karakter legyen. De nagyon szeretem a Marsit is, amiben Mark szintén szeret viccelődni. Kedvelem az ilyen embereket/karaktereket.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Először döntsd el, hogy low, vagy high fantasyt szeretnél, és építsd fel a világot a szabályrendszerével. Ez csontvázként fog szolgálni egész végig.
Ha nem érzed magad kreatívnak, ajánlom, hogy egy hangulatkeltő zene mellett nézegess a világodba illő képeket az interneten. Javaslom a biztonságos helyen történő fel-alá járkálást is (lényegében a mozgást). Én válságos helyzetekben mindig így agyalom ki a cselekményt.
Olyan dolgokat is érdemes számításba venni, amiket először elvetnél, mert lehet, hogy később beillik majd valahova. Illetve vizsgálj meg már létező történeteket, hogy mit hogyan oldanak meg bennük. Bónuszként a klisének számító dolgok is felhasználhatók, amennyiben egyedi hozzá a körítés. Bárki bármit mond, szeretjük a kliséket, nem hiába jön össze a dráma után a szerelmespár, nem hiába küzd a jó a gonosz ellen, nem hiába derül ki, hogy egy halott szereplő mégis él, stb. Ezek nagyon alap példák, de lényegében itt is az egyedi körítés szabja meg, hogy mennyire lesz érdekes egy fordulat. Ez utóbbi bekezdés mondjuk minden zsánerre igaz, de én a fantasy történetem során hasznát vettem.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

Igen, de még nem érzem rá késznek magamat. Egy horrortörténet nagyon izgalmas lenne, de mivel nem olvastam sok horrorsztorit, így nem tudom, hogyan foghatnék hozzá. Mivel a thrillert is nagyon szeretem, egy battle royale történetben is kipróbálnám magamat, pedig abszolút békepárti ember vagyok.
Illetve a krimi, de ebbe mindenképp csempésznék egy pici mágiát. A történet nincs meg, de egy alapkoncepció már felvetődött bennem. Talán az elkövetkezendő tíz évben a többi tervem után megvalósítom.

A borító gyönyörűek. Ki álmodta meg? Hogyan jött létre ez a csodálatos borítók?

Köszönöm. Valójába a grafikusommal, Vajda Attilával közösen hoztuk össze, nagyrészt neki köszönhetően. Nem volt egyszerű menet, mert nem tudtam pontosan, mit akarok. Elküldtem a cselekményt Attilának, és ő visszaküldött néhány borítótervet. Elmondtam, mi tetszik, és mi nem, aztán végeláthatatlan újabb tervek, ötletek, és változtatások születtek, amiket ezen túl már nem részleteznék. Attila maximális türelemmel állt hozzám, javaslatokat is tett, közben kikértem az ismerőseim véleményét is, hogy ők melyiket vennék le szívesebben a polcról, és melyik mit sugall nekik. A végeredmény szerintem egyedi lett, és illik is a történethez.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Ez a legkreatívabb zsáner. Ennél fogva szélesíti az ember látókörét, és mozgásban tartja az agyat azáltal, hogy olyanokat láttat az olvasóval, amivel eddig még nem találkozott. Mindezt egy szórakoztató köntösbe burkolva.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Hogy legyen valami olyan egyediség a történetben, ami másra nem jellemző, és tartsd be a saját világod szabályait. Lehetsz fantáziadús, de ne ess túlzásba, nem kell mindent egy történetbe belezsúfolni. Mivel olyan dolgokat mutatunk be, amiket még nem feltétlen látott mindenki, ezért érzékeltesd is a dolgokat, ne csak láttasd. Az olvasó így könnyebben megérti, és általánosan igaz, hogy minden érzékszervre érdemes hatni. Ezt egyébként én is folyamatosan gyakorlom még.
Végezetül: ne sajnáld a szereplőidet, ettől lesz plasztikus a személyisége. Egy tökéletes karakter, akinek nincs semmi külső és belső hibája, és nem történik vele soha semmi rossz unalmas, és egyáltalán nem hiteles. Ezt sajnos én is a saját káromon tanultam meg, de így lehetőségem nyílt, hogy az Arronia harmadik kötetében megváltoztassak egy szereplőt, aki eredetileg túl tökéletes volt. Most már nem az, ellenben különösképpen érdekes lesz.

Ági, köszönöm az interjút, és hogy ilyen lelkesen támogatod a magyar íróközösséget!

Én köszönöm, hogy vállaltad. További sok sikert kívánok!

Bali Brighton írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bali Brighton - ("Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Bali Brighton írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent fantasy regénye Arronia és az Elveszett Bölcs címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy olyan ember vagyok, aki könnyebben beszél az általa alkotott dolgokról – így a könyvéről is –, mint saját magáról. Vagy ez legtöbbünkkel így van?

Debrecenben születtem és itt is végeztem hidrobiológia mesterszakon. A tanulmányaim alatt az írás messze került tőlem. Fiatal koromban inkább zenéltem meg rajzoltam, de idővel valamiért elhagytam, ami azt vonzotta maga után, hogy bennem maradt az alkotási vágy. Ezt az egyetem után az írással töltöttem ki.

Mindig is felnéztem az írókra és emlékszem, tizenkét évesen írtam meg az első könyvkezdeményemet, amit természetesen nem fejeztem be, de megfogadtam, hogy egyszer én is kiadok majd egy könyvet. Az egyetem befejeztével végül eljött a kellő idő és elszántság, így belevágtam. Kimentem Írországba dolgozni egy időre, hogy ezt az álmomat mihamarabb meg tudjam valósítani. Kemény tizennégy hónapot töltöttem kint, de megérte.

Immár bő három éve, hogy töretlen a motivációm.

Arronia és az Elveszett Bölcs c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bő két év volt, mire azt mondtam, hogy mostmár kiadható formát kapott a könyv. 2021 januárjától kezdve először hónapokig terveztem az egész sorozatot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna az első kötet megírásába. Ezután a munka mellett majdnem minden nap ezzel foglalkoztam, és nem csak kutatómunkát folytattam, de azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan is érdemes felépíteni egy regényt, hiszen soha nem tanultam.

Már megvolt az első kötet, amikor 2023-ban elmentem Nádasi Krisz regényíró-tanfolyamára, ahol a tanultakat kamatoztatva átírtam az egész könyvet. Teljesen más szemmel néztem a szövegemre. Hihetetlen, hogy mire nem képes egy három napos kurzus. E mellett természetesen számtalan cikket olvastam, de amúgy is olyan ember vagyok, aki szereti magába szívni az új információt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyrészt a fantázia van jelen, de biológus mivoltomból sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami abszolút lehetetlen még egy fantasy történetben is. A legnagyobb gondom a bináris naprendszerrel volt. Habár nagyon érdekel a csillagászat, de sajnos nem vagyok asztronómus, így csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ér.

A bolygó fantasy világát, legfőképpen a környezet megjelenését azonban a fantáziám szülte. Ihletet azért merítettem innen-onnan, főleg az élőlények esetében. Sokat nézegetek képeket az interneten, de ha a valóságból merítek, azt is valamilyen szinten átalakítom, vagy valami pluszt adok hozzá.

A valóság olyan szinten viszont jelen van, hogy a könyvemben a lakosok egy része mítosznak tartja az emberek létezését. Illetve a bölcsek valós személyekről lettek mintázva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Elsőnek tizenkét évesen írtam és nagyon magával ragadott, de a sok hobbim miatt nem játszott nagy szerepet az életemben. Aztán voltak még kisebb-nagyobb próbálkozásaim, majd tizenhét évesen ismét belefogtam egy regénybe. Akkoriban nagyon ment a vámpír őrület, így természetesen én is erről írtam. Százhúsz-ezer szónál megálltam, és azóta se fejeztem be. Nem is tartom már így utólag jónak. Ez után szinte teljesen felhagytam az írással, mondván, ha majd igazán érzem magamban a motivációt és a képességet, akkor majd valami nagyba belekezdek. Nagyjából két-három év telt el, amíg az Arronia szikrája felcsillant bennem, és újabb öt év, hogy hozzá is fogjak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror foglalkoztat, mert fogalmam sincs, hogyan érhető el írásban a félelem, pedig olvastam már horrort. Nem kedvenc műfaj, mert hajlamos vagyok a valóságban túlfantáziálni a történéseket, de mindenképpen izgalmasnak találom, hiszen részben fantasy is.

Viszont nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, hogy én egy horrorba belekezdjek. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék-e félni írás közben.

De egy jól átgondolt krimi is érdekes lenne. Élvezném analizálni, hogy a karaktereim pszichésen hogyan állnak egy gyilkossághoz. Talán egy kis varázslattal vegyítve… Most támadt egy ötletem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A helyzet az, hogy bárki, aki valamit alkot, szerintem sosem érzi teljesen befejezettnek a művét. Mikor rajzoltam, egy rajztanárom azt mondta, hogy tudni kell, hol kell megállni. Úgy gondolom, ez az írásra is igaz, így sosincs bennem az a nagy hurrá, hogy tökéletes és készen vagyok vele. Egyszerűen kicsit megnyugszom, hogy na akkor ez így mostmár kerek és vállalható, ugyanakkor ott motoszkál a fejemben a rengeteg alternatív történés, kivágás és átírás, amit viszont el kell engednem.

Miért pont ez az írói álneved?

Valójában Bali a becenevem – igen nő létemre. Az igazi nevemhez kapcsolódva B betűs családnevet szerettem volna és egy nap megakadt a tekintetem a Brightonon, de ekkor sok más szóban volt még. Aztán másnap megismertem egy angol rappert, aki egyébként elképesztően intelligens dolgokról beszél a nem hétköznapi számaiban, és mint kiderült, ő Brightonból való. Megvolt a jel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Érdekesnek és kalandosnak tartom a fantasy történeteket. Képtelen lennék non-fictiont írni. Látható, még a fentebb említett krimibe is csempésznék valami varázslatot.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Olyan, mint amikor egyetemen átmentem egy vizsgán. Tudtam, hogy sikerült, hogy túl vagyok rajta, de a drukk még annyira bennem volt, hogy nem tudtam felocsúdni. Én ilyenkor nyugiban leülök, szép lassan realizálom, aztán elmosolyodom, hogy hihetetlen, de tényleg megcsináltam. A következő ilyen fordulópont az lesz, amikor a teljes Arronia-sorozat megjelenik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút tudatos. Le kell ülnöm és beleásnom magamat, mert látnom kell az ok-okozati összefüggéseket a dolgok között. Érdekes, mert kisebb koromban inkább impulzívan írtam, de nem éreztem, hogy így igazán jó történeteket alkotnék. Mikor elkezdtem tanulmányozni a regényírás fortélyait, hogy hogyan is lehet jól felépíteni egy cselekményt, onnantól kezdve neki sem álltam tervezés nélkül semmilyen történetnek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Személy szerint nagyon szeretem a humort. Általában jókat is nevetek a karaktereimmel a vicces részeknél, főleg, amikor barátian csipkelődnek. Ezeket a jeleneteket írni és visszaolvasni is szeretem. A másik kedvencem, amikor egy, az én lelki világomtól távol álló, már-már gonosz karakter bőrébe kell bújnom.

Igazából majd az Arronia második kötetében lesznek olyan jelenetek, amik igazán a kedvenceim lettek, de ebből még nem árulok el részletet. Az Elveszett Bölcsben imádom, amikor Archi megjelenik, és amikor Evon a végén hallucinál. Azt is szeretem, amikor beleragadnak a droszera növénybe és úgy tűnik, nincs kiút. Vagy, amikor az öntelt Daemien megjelenik, pedig a való életben távolról kerülöm az ilyen személyeket.

Olyan jelenet pedig, amit kifejezetten nehéz volt megírnom nem igazán akadt eddig. Kigondolni nehéz néha a cselekményt, de ha ez megvan, utána már egész konkrét elképzeléssel állok neki írni, a többi meg jön magától.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be. Illetve a céltalan fel-alá járkálás és közbeni agyalás a házban, ugyanis a mozgás jó agyserkentő. De ha ezt az utcán tenném, megeshet, hogy szirénázva, villogó fényekkel kellene járnom, mert ilyenkor elveszek a saját gondolataimban.

Illetve már írásnál, ha tudom, milyen hangulata lesz egy résznek, akkor olyan filmzenét keresek, ami illik rá, így sokkal jobban át tudom érezni a történéseket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőnek, a barátaimnak és az anyukámnak szoktam elküldeni, akik, mint hozzá nem értők, véleményt mondanak, hogy mi az, ami tetszik nekik a történetben, és mi az, ami nem. Ekkor még alakítgatok rajta, mielőtt elküldeném szakértőkhöz, akik aztán általában további javaslatokat tesznek. Ezeket az előbbi személyek segítségével átbeszéljük, és nem, nem mindig állnak az én oldalamra, de ez jól is van így. Csak az őszinte véleményből lehet fejlődni.

Úgy gondolom, hogy mindkét fél szava számít, hiszen az olvasók nagy része nem lesz szakértő. Ugyanakkor csak egy hozzáértő ember tudja megmondani, hogy mi miért nem fog működni a szövegben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először a szüleimmel kezdeném. Azt érdemes tudni, hogy számtalan hobbiba fogtam már bele, amiket lehet, hogy sokáig űztem, de nem lett belőlük semmi. Úgyhogy, amikor 2021 januárjában nekikezdtem az Arroniának, hónapokon át hárítottam otthon, hogy mivel foglalatoskodom. Aztán augusztusban – amikor a könyv háromnegyede készen volt – kinyomtattam a nyers szöveget és letettem eléjük az asztalra. Vártam volna valami reakciót, de csak szótlanul néztek egymásra meg a kéziratra. Aztán idézve őket, ledöbbentek, mert nem gondolták, hogy erre is képes vagyok. Szerencsére ezután is, és mai napig támogatnak az álmaim elérésében.

A család többi része pozitív megjegyzésként azt szokta mondani, hogy „hát, író még nincs a családban”. Közülük csak néhányan olvasták az Arroniát, de tudom jól, hogy ki milyen beállítottságú, így senkire nem sóznám rá a könyvemet, ha tudom, hogy nem szereti a fantasy-t, de összességében nagyon támogatóak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén tervezem megjelentetni az Arronia második kötetét. A napokban került szerkesztői kézbe, úgyhogy megy a munka ezerrel. A borító leleplezése a nyár folyamán várható. Végül szeretném megköszönni az összes olvasómnak a támogatást és a visszajelzést. Ha minden a tervek szerint halad, az Arronia-sorozat töretlenül halad előre mind a négy kötet megjelenéséig.

Bali Brighton írói oldala

Bali Brighton webshop

Itt leadhatod a rendelésed.