Nemrég vásároltam meg
Abby Jimenez: Az élet túl rövid
ahhoz, hogy ne merj szeretni (Barátnak
tartalak 3.) című könyvet. Azonnal ki is olvastam, pedig csak bele akartam
olvasni, hogy milyen, miről szólhat. Hát magával ragadt a történet.
Abby Jimenez:
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
(Barátnak tartalak 3.)
Tartalom:
Vanessa a saját szabályai szerint éli az életét – mindig csak az adott nap számít, és abból ki kell hozni a lehető legtöbbet. Nem akar elpazarolni egy pillanatot sem és nem szeretne lemaradni egy élményről sem, mivel nem tudja, hogy vajon őt is érinti-e ugyanaz a végzetes genetikai betegség, mint az anyját. Egyébként is, rengeteg tennivalója van, épp a világot utazza körbe, hogy megmutassa a több millió YouTube-követőjének, hogyan élvezzék ki életük minden pillanatát. De miután a féltestvére hirtelen Vanessára hagyja a kiskorú lányát, ő pedig kénytelen otthon maradni, hogy beláthatatlan ideig pótanyuka legyen, hirtelen már nem érzi magát formában.
Legnagyobb meglepetésére épp a szomszédban lakó, hihetetlenül dögös ügyvéd, Adrian Copeland ajánlja fel a segítségét. Elvégre alig ismeri. De ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Vanessa rájön, hogy az ő gondtalan életmódja és Adrian kiszámíthatósághoz való ragaszkodása hosszú távon nem fér össze. Csakhogy Vanessa tudja legjobban, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy féljen a legnagyobb kockázattól...
Véleményem
5/5
Amikor megvettem, én csak bele akartam olvasni a könyvben, de beszippantott ez a történet. Magával ragadott a humorra, vicces története, egyúttal szívszorító, nagyon szomorú. Vége felé már pityeregtem, törölgettem a könnyeim. Elképzelni se tudtam, hogy lehet úgy élni, hogy fejünk felett ott lóg a rettenetes halálos kór.
"Mindig kell, hogy legyen egy kaland, ami rád vár. Ha várhatsz valami, az egyenlő boldogság."
Vanessa egy hős! Minden szempontból. Imádtam, ahogy élte az életét, próbálta jót kihoznia minden rosszból. Majd megismerkedett szomszédjával Adrian-nel. Innentől kezdve kedvenc párosom lettek számomra, na meg a picur Grace. Velük örültem, szomorkodtam, lettem boldog. Kész érzelmi hullámvasút volt...
"Még ha nincs is pénzed vagy időd és rossz az idő, akkor is élhetsz izgalmas életet, ha megpróbálod."
Nehéz megírnom úgy a véleményemet, hogy ne kotyogjak el belőle. Tetszett az egész történet, hogy voltak vicces pillanatok, aztán szomorú részek. Kedvenc karakterem Drake. El tudnék képzelni egy külön történetet... Ahogy haladt a történet úgy lett világosabb, hogy mindketten odáig vannak, de még sem mernek lépni egymás felé. Drukkoltam, hogy végre kapjanak már össze magukat. Bolond is látja, hogy mi zajlik kettőjük közt.
Abby Jimenez most sem fukarkodott szívfájdalmas témához nyúlni, hiszen az előző két részében is valós személyről mintázta a karaktert. Itt is hasonlóan egy kitalált karakter köré építette a történetet a halálos kórra felhívva a figyelmet. Ami számomra nagyon jó, hiszen áltaka megismerhetjük a betegséget, azzal járó következményekkel.
"Bátor ember vagy, hogy ezt bevállalod, Adrian Copeland. Bátrabb, mint a nagyátlag."
Rég volt már,hogy ennyire megfogjon egy történet, Abby-től pedig már eleve nagyon vártam. Hiszen nem az első kötet számomra. Az első kettőt is imádtam olvasni, ráadásul visszatértek a kedvenc karaktereim az előző kötetekből. Bízom benne, hogy lesz még tovább, hanem is ezzel a történettel, de biztosan újat fog írni. Mindenképpen várom Abby Jimeneztől következő regényét. Minden sorát imádom. Kedvencem!
Ajánlom szívből nektek. Érdemes beszerezni, elolvasni szem nem marad szárazon. A vége, ahogy Adrian twitteren kereste Vanessát az egyszerűen zseniális. Végre legyőzte a fóbiát.
A könyvet itt tudod beszerezni:
Álomgyár Kiadó
