Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Anne Raven írónőt, hogy meséljen kicsit
magáról, és a könyveiről. Ezúton is
köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Illegális
szerelem című könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok
szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is köszönöm szépen a felkérést,
igazán megtisztelő. Magamról annyit, hogy anya vagyok, feleség, dolgozó nő,
olyasvalaki, aki folyamatosan arra vágyik, hogy többet hozzon ki magából.
Szeretem a természetet, imádok írni, olvasni, egy jó film előtt lustálkodni, de
épp úgy szeretek új dolgokat felfedezni, tanulni, fejlődni. Vágyom rá, hogy
egyszer eljussak azokra a helyekre, ahol már a regényeimben jártam, de arra is,
hogy új helyeket fedezzek fel. Alapvetően kitartó személyiség vagyok, igyekszem
pozitívan gondolkodni, és az idő az, amiből sosincs elég a számomra.
Illegális szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt?
Meddig tartott az írás folyamata?
Az Illegális szerelem című regényem nem igényelt
több kutatómunkát, mint a korábbiak, viszont azt hiszem, itt már igyekeztem a
korábbi tapasztalataimat felhasználva a hátteret, a világot, amiben a regényem
játszódik, sokkal jobban elmélyíteni, igazán hitelesen visszaadni. Maga az írás
épp ezért tovább tartott, de ha jól emlékszem, szűk egy éven belül elkészültem
vele.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Maga a történet egy általam kitalált, kreált világ.
Hogy mennyire van valóság alapja? Ki tudja? Alapvetően az egész, minden
szereplő, cselekmény, bizonyos helyszínek is a képzeletem szüleményei.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Azt hiszem 2016. volt számomra az az év, amikor az
írás berobbant az életembe. Teljesen véletlenül, gyakorlatilag a semmiből
csöppentem ebbe a világba. Akkortájt kezdtem el újra olvasni, élvezni a
könyveket, a történeteket. Borzasztóan feltöltött. Tucatnyi szerző regényén
voltam túl, amikor kezdett motoszkálni bennem a gondolat: mi lenne, ha én is
megpróbálnám? Hát így kezdődött…
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Nem tudom, egyelőre nem hiszem. Abban az egyben
biztos vagyok, hogy olvasni, írni is ebben a zsánerben szeretek igazán. Nekem
kell a habos-babos, szerelmes habcsók, a könnyed kikapcsolódás érzése, amit ez
a műfaj megad a számomra. Nem mondom, hogy soha, és hogy nem csapongok egy kis
krimi szál, néha erotikus vonal felé, de alapvetően maradok a gyökereimnél azt
hiszem.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Felszabadító érzés,
azt hiszem, ugyanakkor azonnali hiányérzettel is jár. A karakterek hozzád
nőnek, behálózzák az életed, velük kelsz és fekszel, úgy beszélsz róluk, mint
hús-vér emberekről, megszereted őket. Azt hiszem természetes, hogy az elengedésükhöz
idő kell.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
A saját nevem túl hosszú, és kevésbé hangzatos
szerzőként, így egy kicsit leegyszerűsítve, az angolra fordított változata
mellett döntöttem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, abszolút! Ez vagyok én. Ez tesz boldoggá, ez
kapcsol ki. Nem bírok semmi erőszakosat, véreset, brutálisat. Felkavar. A
valóság tele van ilyen dolgokkal, épp elég ott megélni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Természetesen nagyon jó, de mivel az első három
regényem csak ebook formátumban jelent meg, így amikor most áprilisban a
NewLine Kiadónál az Illegális szerelmet végre nem e-könyvként, hanem nyomtatott
könyvként tarthattam a kezemben, akkor vált valóra igazán egy álom. Szóval
valahol mérhetetlen büszkeséggel töltött el, de legalább ugyanennyire
félelemmel is.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Valamennyire tervezett, valamennyire impulzív. Írás
közben változnak a dolgok. Van egy kép a fejemben a történetről, a
szereplőkről, helyszínről, de így sem tudom pontosan, mi fog történni velük, mi
lesz a következő lépésük, csak megtörténnek a dolgok. A karakterek saját útra
lépnek, saját döntést hoznak…
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Vannak kedvenc jeleneteim, vannak mumusaim. Az
Illegális szerelemben az abszolút kedvencem a fotóstúdiós rész. Érzelmes volt,
emberi, őszinte. Számomra azoknak a részeknek a megírása legnehezebb, amikben
nincsenek mély érzelmek, de szükségesek a történet előremozdítása
szempontjából.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Semmi speciális. Sok szerzőtől hallottam már, hogy
zenét hallgat írás közben, de nekem ez nincs meg. A legtöbb esetben egy
pillanat, egy szó, egy érzés, egy hely, esetleg egy filmjelenet vált ki belőlem
ötleteket, ha pedig megvan az alap, arra építkezem.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Család, barátok, kollégák. Mindig ők az elsők,
akiknek elküldöm. Fontos számomra milyen hatást, benyomást vált ki a regényem
olyan embereknél, akik nem szakmai, csupán érzelmi, élmény szinten tesztelik.
Aztán persze jöhet a szerkesztő, aki rávilágít azokra a dolgokra, amikre még
figyelnem kell.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azt hiszem, nem igazán hitték el, hogy ebből valaha
is regény lesz, hogy tényleg végigcsinálom. Most már természetesen büszkék rám,
támogatnak mindenben.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az olvasóknak szeretném megköszönni a támogatást, a
bizalmat. Igyekszem méltó lenni rá. Törekszem minél színvonalasabb, izgalmasabb
történeteket írni a jövőben is, és remélem szeretni fogják azokat is. Annyit
elárulok, hogy nem lustálkodom. Az Illegális szerelem folytatásán dolgozom. A
megjelenést pedig jövő tavaszra tervezem.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
NewLine Kiadó webshop
Anne Raven írói oldala