Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Green írónőnek, hogy elkészülhetett ez az interjú. Anne L. Green írónőtől számos romantikus könyvet olvastam már és vannak kedvenceim is. Jelenleg 31 könyve jelent meg és 17 novellája az Álomgyár Kiadó gondozásában, nekem jelenleg 13 van összesen, de ami késik… Tudjátok... Illetve, nemrég ékezett hozzám új kiadásban, új borítóként az Eltitkolt múlt és Toszkán sorozatból a Toszkán borbáró címmel.
Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan
köszönöm lehetőségéért.
|
Forrás :Anne L. Green oldala |
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? |
Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy
Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs
és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam,
majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél
követeléskezelőként, azaz behajtóként.
Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű
feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy
ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább
csapatmunka.
Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé
ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a
kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy
kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven
Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő
kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig
kibontakozni.
Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik
Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek?
Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella
jelent meg?
Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat
lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem
lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám
ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak
karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem
jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.
Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem
jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább
egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín
feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok,
hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a
munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran
mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő
években változtatni.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor
elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim
nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami
minden könyvemben jelen van.
Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események
ihlették.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb
novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam
újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok
tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor
jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni
egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában.
Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a
könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de
akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó
lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom,
és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit
szólnak hozzá.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem olyan régen beszélgettem valakiről,
erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű,
amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy
világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti
kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége.
Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés.
Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra
várva, hogy elölről kezd az egészet.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat
ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt.
És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az
életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a
közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a
valóságot.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a
krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ez az érzés minden író életében különleges,
semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy
megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a
munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.
A remény hajnalát a kezemben tartani olyan
volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül
mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését
követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Valójában mindkettő. Habár szívből írok és
hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés
is. Anélkül nem állna össze a történet.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és
az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb
arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika
és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a
tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban),
amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy
gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális
probléma. Széles tárházból válogathatok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a
történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott
történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen
is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél
kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több
kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a
könyv segítőnek születik.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy
elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.
Amikor megszületett az első regényem, a családom
tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy
ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.
Mára viszont olyan családom van, akik
támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik
hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? |
Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd
sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt
újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.
Az évnek azonban még nincs vége. November
04-én két könyvem is egyszerre debütál.
Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a
Lapokba zárt titkok.
Anne L. Green írói oldala
Álomgyár Kiadó