.jpg)
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Az életem nagy részét építészként és külkereskedőként töltöttem, de mindig érdeklődtem a művészetek iránt, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb megpróbálok kiteljesedni valamelyik művészeti ágban.
Angyalnak születtem, Az őrangyalok apokalipszise és A Fényhozó c. kötetek sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2019-ben még csak az angyalokkal és a mennyországgal foglalkoztam, mert nagyon érdekelt a téma. Kiterjedt kutatásokat végeztem, majd egy évig tanulmányoztam a világ vallásait, filozófiáit, különböző mitológiákat és legendákat. Beleástam magam a gnosztikus irodalomba (gnoszticizmus vallási-filozófiai irányzatok összefoglalóneve) , olvastam az apokrif iratokat (a Bibliába be nem került vallási szövegeket jelenti), foglalkoztam angelológiával és démonológiával is. Tudni akartam az igazságot, hogy csupán az elme játékáról van szó, vagy valóban létezik az égi világ és az embereket megrontó sötét erők. Végül arra a felismerésre jutottam, hogy igaz, ami fellelhető a világ egymástól eltérő kultúráiban, s amiről a különböző nézetek és tanok szólnak. Lehet, hogy másképp nevezik őket, de az egyetlen, a legfőbb hatalom, a mennyek világa és az angyalok, valamint a gonosz erők mindegyikben megtalálhatók. Számomra egyértelmű bizonyítást nyert, hogy ez a tudás egyetemes. Ezt követően döntöttem úgy, hogy írok arról, amit megismertem. Nem akartam állást foglalni egyik nézet vagy hit mellett sem, így ezeket az ismereteket ötvözve írtam meg a regényeimet.
Az első kötet megírása pár hónap volt, aztán sokáig nézegettem, javítgattam, végül 2021 májusában jelent meg az Angyalnak születtem. A következő rész, Az őrangyalok apokalipszise karácsonyra került az olvasókhoz, és most augusztusban jelenik meg a harmadik kötet, A Fényhozó.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A könyveim mennyei és démoni szereplői, azok feladatai főként az angyaltudományokból, a démontudományokból és az apokrif iratokból származnak, kivéve a három frissen született angyal főszereplőt, és néhány mellékszereplőt. Az égi és démoni karakterek kinézete jórészt történeti források alapján született, bár igen kevés hiteles leírás létezik róluk, a jellemvonásokat nagyrészt az írói fantázia alkotta. A fontosabb földi szereplőket pedig létező személyekről mintáztam, remélem, soha nem jut a tudomásukra. A Mennyország felépítése a különböző hitvilágok alapján állt össze, még a megjelenő színek, anyagok, fények, illatok is, a részletek már a fantázia alkotásai, bár sok olvasóm szerint egyfajta „csatornázás” eredményei, mert nagyon sok mindenben visszaigazolásokat nyertek.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Még nem gondolkodtam rajta, bár kisebb kihívásokban már részt vettem. Közönségdíjas lett egy írásom, ahol egy kedvenc karakterünk nevében kellett levelet írni a szeretetről Valentin napra, én a rókát választottam A kishercegből. Ezen kívül írtam már novellát is a jövőből, amiben üzenetet kellett visszaküldeni a jelenbe.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nagyon fáradt vagyok, mert egyszerűen nem tudok leállni közben, amíg úgy nem érzem, hogy jó. Utána, amíg a szerkesztés és a korrektúra folyik, még nézegetem, hogy a tördelés és a nyomda előtt javítsak rajta, ha valami kiderül, aztán ha megjelenik, két-három hét elteltével már hiányzik az írás.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Az egyértelmű volt, hogy az egyik főszereplő, az őrangyal nevében születik sok fejezet, ezért lett az ő neve az írói álnevem. Ő egyes szám első személyben mesél a könyvekben, így kerül a lehető legközelebb az olvasóhoz.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem tudom, mert nem terveztem írói pályát. A téma adta a fantasy zsánert, de nagyon jól érzem magam benne.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Csodálatos, amikor az olvasókhoz került, és rettenetesen izgultam, amíg meg nem jöttek az első vélemények. Nagyon szerették, azóta is miattuk írok, folyton követelik a folytatásokat.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Azt hiszem, ha ebbe a mókuskerékbe bekerül valaki, nehéz leállni. Az első három kötet – bár külön-külön is megállja a helyét – egyetlen szempontból összefügg, ezért az a vonal lezárásra került. Sajnos nem mondhatok ennél többet, mert ahhoz mindhárom részt el kell olvasni. Az ötletek persze továbbra is jönnek, mert a Mennyországban mindig történik valami, s mivel a történetekben a jelenkor legfontosabb problémái, valamint a tudományok is megjelennek, valószínűleg születnek még újabb regények.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Az egyik kedvenc jelenetem az első részben van, amikor Suifa alig egy nappal a születése után már le is kerül a Földre, mert kijelölték számára a felügyelete alá tartozó lelket. A szülés közepébe csöppen, és pánikrohamot kap. Nagyon nehéz megírni azokat a jeleneteket, ahol erőszakot, gyilkolást kell ábrázolni, de mivel a gonosz is földi világ része, kénytelen vagyok hitelesen leírni. Ezeket mindig megszenvedem, mert alapvetően kikerülném, de nem tehetem.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az első és legfontosabb célom az égi világ és az égi szolgálók életének a bemutatása. Ezen felül aktuális földi dolgok, összefüggések felismerése ihleti őket.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A férjem a legfőbb társam és kritikusom, igen sok párbeszédet harcolt már ki, hogy megszakítsam a mondandómat, mert hajlamos vagyok az ismertetésekre, leírásokra, bemutatásokra, koncentrálni. Emiatt aztán Jókainak hív, ami sokszor helyre rakja az elképzeléseimet. Rajta kívül a szerkesztőm látja először a kéziratokat, az ő véleménye nagyon sokat számít, ha ő nem válik a rajongójává a regényeimnek, soha nem jutottak volna az olvasók kezébe, de ő azt mondta, „ezt nem szabad veszni, hagyni”. A történet alakulásába senki nem szól bele, készen kapják.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Édesanyám, aki azóta már nincs velünk, nagyon büszke volt, számára szinte természetesnek tűnt, bár a megjelenést már nem érte meg. Azt mondta, mindig tudta, hogy mi van bennem. Sokan csodálkoztak, a férjemet pedig szintén büszkeség tölti el, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Legfőképp annak örülök, hogy
elmondhatom másoknak, mi van odafent, és kik veszik körül az embereket idelent.
Remélem, hozzájárulok ahhoz, hogy megértsék az emberi élet célját, a Földön
zajló eseményeket, folyamatokat. Ami a következő könyvemet illeti, van egy igen
nagyszabású elképzelésem a témáról, amit szeretnék nagyon jól megírni, ezért azt
nem tudom garantálni, hogy elkészülök vele az idén, de igyekszem.
