A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Amíg a ház aludt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Amíg a ház aludt. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 15., vasárnap

Tudtad-e? Gazdag Tamás Dávid

 Tudtad-e? rovatomban Gazdag Tamás Dávid író hét érdekességet osztott meg, mely a nemrég jelent meg Amíg aludt a ház címmel, könyvéről és sok más hét érdekes dolgokat hozott  nekünk.

Jó olvasást!









2024. augusztus 18., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gazdag Tamás Dávid - ("Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gazdag Tamás Dávid írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben jelent meg Amíg a ház aludt című könyve, a Garbo Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget! Gazdag Tamás Dávid vagyok, decemberben leszek 30 éves. Ezt az életkort még nekem is szoknom kell, mert nem érzem magam ennyinek.

2018-ban költöztem Budapestre. Jelenleg tanítóként dolgozom egy általános iskolában. A tanítás mellett, a gyerekek mindennapi életét is egyengetem.

Kiskorom óta közel éreztem magamhoz a könyveket és az irodalmat. Igazi könyvmollyá 14 éves koromban váltam. Akkoriban legjobban a fantasy vonzott, de mindig szerettem a lélektani kérdésekkel foglalkozó könyveket és a krimiket is.

Amíg a ház aludt c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet magja egyszer csak kipattant a fejemből. Közel egy évig írtam a regényt, és a kutatómunka folyamatosan zajlott. Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában. Édesapám segítségét is kértem, aki rendőrként dolgozik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy érdekes kérdés, mert kezdetben azt hittem, hogy a fantázia és a valóság egyenlő arányban oszlik el történeteimben, de amikor “olvasóként tértem vissza” a kézirathoz, rájöttem, hogy bizony több a valóságból kiragadott elem, mint előtte gondoltam. Azt mondanám, hogy az arány 40-60%, a valóság javára.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenhat évesen kezdtem történeteket írni. Először csak az asztalfióknak, A5-ös méretű vonalas füzetekbe. Ezek elsősorban fanfiction-ök voltak kedvenc tévésorozatok mintájára, amik aztán idővel kinőtték magukat. Írtam például egy „6 évados”, tinédzserekről szóló sorozatot, ami a Beverly Hills, 90210 világában játszódik. Egy-két füzet még a mai napig megvan, de ezeket titkos helyen őrzöm. Néha nosztalgiázom velük. 

Ezt követően hosszú időre felhagytam az írással, de három-négy éve újra fellángolt ez a szenvedély. A kidolgozás alapja ugyanaz maradt, mint kamaszkoromban. Először mindig kézzel írom meg a fejezeteket (most már A4-es füzetekbe), s utána viszem gépre, ha kész vagyok eggyel. Így mire gépre kerül, már egyszer átdolgozom az adott jelenetet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen szeretnék a lélektani, pszichológiai thriller vonalon maradni. De ki tudja? Vannak ötletek a fejemben más zsánert illetően is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Euforikus és felemelő. Megsirattam azt a bűvös négy betűs szót, amikor leírtam, hogy “Vége”. Két napig három méterrel a föld fölött lebegtem. Tudtam, hogy ez még csak az út kezdete, de bárki életében nagy dolog befejezni egy könyvet. Főleg, ha az illető első könyvéről van szó.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a saját nevem, bár a Dávidot nem sűrűn használom. Régen nagyon hosszúnak találtam, főleg az írásbeli érettséginél, amikor a feladatsor minden oldalára fel kellett írni a teljes nevemet. Azonban, mielőtt elküldtem a kéziratot a kiadónak, jött egy sugallat, hogy a teljes nevemmel szeretnék szerepelni a könyvek borítóján. Álnéven nem gondolkodtam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Amikor írni kezdtem még nem gondolkodtam kimondottan zsánerekben. Viszont minden írásomban megjelent a lélektani vonal, így tudat alatt kicsit mégiscsak erre indultam már a kezdet kezdetén.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Már a kézirat tervezési fázisánál fontos tudnom, hogy honnan hova szeretnék eljutni. Kibővített vázlatot írok a történetről, kidolgozom a fejezeteket, szereplőket. Mindig adok nekik mozgásteret, hogy kicsit feszegethessék a határaikat, de mivel hajlamosak „elindulni a saját útjukon”, így gyakran kell visszaterelnem őket az általam kijelölt útra. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc jelenetem is van a könyvben. Itt sem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem azt a fejezetet, amit először írtam – A legsötétebb éjszaka címet viseli –, kezdetben ezt szántam az első fejezetnek, de a történet közepére került. Van egy jó zsaru, rossz zsaru jelenet, ami a fanyar humorossága miatt áll közel a szívemhez, valamint az utolsó fejezet is nagy kedvenc.

Természetesen akad olyan jelenet is, aminek írása közben egy kis időre le kellett tennem a tollat, mert megviselt lelkileg. Ez főleg az erős érzelmi részeknél van így. Írás közben együtt lélegzem a szereplőimmel. Azt érzem, amit ők éreznek. Ott vannak a fejemben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az emberi sorsok nagyon meg tudnak érinteni, ezáltal inspirálnak is. Részben az élet adja az ihletet, de különböző dalok, idézetek, könyvek, filmek és a sorozatok is jótékony hatással vannak a képzeletemre.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelső olvasóm anyukám volt, aki két nap alatt olvasta el a történet első változatát.

Mellette a barátaimat szoktam még bombázni egy-egy fejezetrészlettel, vagy fejezettel. A kész kéziratot is megmutattam nekik.

El kell mondanom, hogy nekem vannak a legszuperebb barátaim. Elmondták a véleményüket a történetről, karakterekről, a cselekmény hangulatáról, és a bennük kiváltott érzésekről. Az egyik nagyon jó barátom fejezetről fejezetre elemezte a történetszálakat, és folyamatosan írta a véleményét, ahogy haladt előre a cselekményben.


A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom tagjai nagyon támogatók voltak, amikor megtudták, hogy írok. Izgatottan várták, hogy kezükbe vehessék a regényt.

Az egyik legmeghatóbb élmény a testvéremhez köthető. Ő köztudottan nem szeret olvasni. Ennek ellenére, miután megkapta a könyvet, nem tudta letenni, és tippelgetett, hogy mi fog történni a következő fejezetekben. Elmondta, hogy kit látna szívesen a megfilmesített változatban.  

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és olvassák a regényemet, mellyel az volt a célom, hogy gondolkodásra késztessem az embereket, és olyan történetet hozzak létre, ami akár a szomszédban is játszódhatna.

A jövőt illetően annyit elárulhatok, hogy gőzerővel dolgozom a következő kéziraton. Legkésőbb novemberre szeretnék elkészülni vele. Szintén lélektani témákat boncolgat, de egy egészen más környezetbe kalauzolja el az olvasókat. Meg sem állunk Hollywoodig!

Szeptemberben 28-án pedig dedikálni fogok a Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pontos időpontról később tudok tájékoztatást adni. Szeretettel várok mindenkit!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala

Líra