„Walter a botjára támaszkodva kibicegett a kereszteződés közepére, nehézkesen letérdelt, és maga mellé fektette a botját. Mire a járőrkocsi lefékezett mellette, a feje fölé emelte a kezét. Már nem számított, hogy mit akar. Egy óra múlva halott lesz.”
J. D. Barker és James Patterson harmadik közös regénye ezúttal egyszerre idézi meg a True Detective és az X-akták hangulatát.
J. D. Barker az elmúlt tíz-tizenöt év egyik nagy felfedezettje, ami a krimi és a thriller műfaját illeti: 4MGy-trilógiája idehaza is töretlenül népszerű, jelen művében – az utolsó James Pattersonnal közös regényben – pedig épp e sorozathoz igyekszik közelíteni, ugyanakkor megidézi a Szíve helyén sötétség misztikumát is, amiből egy egészen különleges műfaji egyveleg születik.
A főszereplő, Walter O’Brian története a férfi vadászösztön csapdáját jeleníti meg, a fiatal rendőrt, aki tettre kész és bizonyítani akar, de ugyanakkor aki hűen követi a megérzéseit. O’Brian a lapokon a szemünk előtt válik újonc közrendőrből kitaszított zsoldossá, miközben Barker és Patterson váltott nézőpontban tárja elénk a különböző idősíkok össze-összecsengő borzalmait. A fekete özvegy halála ennek mentén az őrülettel vegyes megszállottság regénye, melyben folyton megkérdőjeleződik, hol húzódik a határ a valóság és ködös legendákban ismert természetfeletti közt.
Patterson és Barker harmadik közös történetében éppúgy jelen van a True Detective első évadának időkezelésre vonatkozó narratív technikája, ugyanakkor természetfeletti motívumaiban, az igazság és a valóság megkérdőjelezésében egyértelműen a 90-es évek egyik legnépszerűbb sorozatát, az X-aktákat idézi, miközben megtartja a Barkerre jól jellemzően pergő és csavaros cselekményszövést.
Fülszöveg
1986-bana 22 éves közrendőr, Walter O’Brian borzalmas tetthelyre érkezik Detroit egyik lepusztult negyedében. Egy fürdőszobában megbilincselt, sokkos állapotban lévő lány várja őt, aki egy óvatlan pillanatban önvédelemből végzett az erőszaktevőjével. Mielőtt azonban kihallgathatnák, a lány furcsa módon a kórházba szállítás közben megszökik, és nyomtalanul eltűnik.
Hat évvel később Walter O’Brian, mint a Detroiti Rendőrség egyik legfiatalabb nyomozója egy kegyetlen sorozatgyilkos nyomában jár. Az áldozatokban nem csupán hiányzó ujjaik közösek, de a halálnem is: az orvosszakértői jelentések szerint mindannyian természetes úton vesztették életüket. Walter nem hisz a véletlenekben: az a bizonyos 1986-os este azóta is kísérti, erre a lány épp az első holttest megtalálása előtt tűnik fel ismét az életében. Ráadásul mintha egyetlen napot sem öregedett volna.
James Patterson és J.D. Barker harmadik közös regénye egyszerre idézi meg a True Detective és az X-akták hangulatát, miközben elmosódik a határ valóság és fantázia, szenvedély és megszállottság közt.
A szerzőkről
James Patterson a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója. A kortárs írók közül az általa létrehozott képzeletbeli hősök bizonyultak a legmaradandóbbnak. Floridában él a családjával.
J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével, Daynával, és lányukkal, Emberrel.
Mások a kötetről és J. D. Barkerről
„Patterson és Barker valami egészen egyedit alkotott, számos műfaj hibridjét, ami mégis minden ízében működik.” – Book Reporter
„Készülj fel az év legkiválóbb és legsötétebb thrillerére, a Patterson-Barker All-Star csapat legújabb regényére!” – Unseen Library
„Elragadó elméjű, sötét tehetség.” – Jeffrey Deaver
„J. D. Barker arra született, hogy mesteri thrillereket írjon.” – The Real Book Spy
„J. D. Barker a thriller műfaj Mozartja.” – Goodreads
„J. D. Barker nem más, mint Thomas Harris második reinkarnációja. – Book Reporter
Idézetek a kötetből
„Walter a botjára támaszkodva kibicegett a kereszteződés közepére, nehézkesen letérdelt, és maga mellé fektette a botját. Mire a járőrkocsi lefékezett mellette, a feje fölé emelte a kezét. Már nem számított, hogy mit akar. Egy óra múlva halott lesz.”
„A sikátor végében lévő téglafalnál a nő megállt, megfordult, és kihívóan rámosolygott. A hátát a falnak támasztotta, és intett, hogy menjen közelebb. O’Brien engedelmeskedett, nem törődve a következményekkel. Megcsókolta a nő vállát, a nyakát és a fülét. Érezte, hogy átfogja a derekát az egyik lábával. – Nem akarsz megismerni engem, Walter. Nem vagyok hozzád való.”
„Brayman a tábla előtt állt a gyilkossági csoport irodájában. Walter az asztalánál ült, a székét megfordította, és a karja a háttámlán pihent összekulcsolva. Egy óra alatt csak két olyan következtetésre jutottak, amivel mind a ketten egyetértettek. Az első az volt, hogy a három áldozatban csupán a furcsa kéz-, illetve ujjlenyomatok közösek. A második pedig, hogy a boncolás eredménye szerint természetes úton haltak meg, nem csak látszólag.”
„Mindig megbízott az ösztöneiben, és még sohasem bánta meg. A tények alátámasztották az elméletét. Turgenyev. A prostituáltak hálózata. A holttestek közötti hasonlóság. Neki volt igaza. A többiek tévedtek.”
„A nő megfogta a kezét. Vagy ő fogta meg a nőét? Nem tudta biztosan, de az ujjaik összekulcsolódtak, érezte a testéből áradó meleget, és a néhány centis távolság hatalmas szakadéknak tűnt. Valószínűleg a nő is ezt érezte, mert közelebb húzódott hozzá, és a vállára hajtotta a fejét. Egy darabig így ültek egymás mellett, de a nőnek végül hamiskásan megcsillant a szeme, és rámosolygott.”
A könyvet itt tudjátok előjegyezni:
