A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ajánló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ajánló. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 1., kedd

Április 11-én jelenik meg Brett O'Conor legújabb thriller-krimi kötet, mely egy kis részlet kerül bemutatásra megjelenő könyvéből.

 


Ezt a könyvet nagyon várom A Mészárost.. Az előző A Vérengző sorozat folytatása mondhatni, Jim Donaghoue ügynökkel. 
Most egy kis részletet hozok nektek belőle az A Mészárosból.  

 

A részletet az író Brett O'Conor engedélyével osztom. A könyv április 11-én fog megjeleni e-könyv formájában. 

Brett O'Conor 
A Mészáros 

Tartalom 

Ezúttal az izgalmas Kentucky államba kalandozhattok el, a Bourbon, a bluegrass zene, Fort Knox és a világ leghosszabb barlangrendszerének hazájába.

Hardin megye kisvárosaiban különös halálesetek történnek és Jim Donaghue odautazik, hogy kiderítse mi is folyik ott valójában?!

A történet egy pontján, a helyi híres-neves utcabálba is elvetődik, ahol az alaphangulatot a már említett bluegrass zene, a házi ételek és a Bourbon adja. Az este folyamán ott lép fel, a helyi sztár-rock banda, a Kentucky Fright Chicken - Nem, nem elírás! Ők valóban a Kentucky "Rémületes" Csirke, tehát nem összekeverendő a gyorsétteremmel!

Engedéllyel 

Beleolvasó 

"- Miért szerelt le? 
- A magánszféra most jobban fizet. - Knox elgondolkodott, aztán mintha szükségét érezte volna, hogy beszéljen, folytatta. - Elég nehezen illeszkedtem vissza, de azért most már jó minden. Szépen alakul a karrierem is, úgyhogy nem panaszkodom. Amikor a sógorom meghalt, akkor még a tengeren túlon dolgoztam. Három hetem volt még ott, de megbeszéltem a céggel és hazajöttem, hogy Rosalind ne legyen egyedül. 
- Hol dolgozott? - kérdezte Donaghue, hogy húzza az időt, mert Hamilton még mindig nem került elő. 
- Londonban. A cégem elég kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik Angliában és két évre átküldtek. Részint tanulni, részint karriert építeni. 
- Nem is akar visszamenni? 
- Nem. Marasztaltak és hívtak azóta is de nekem elég volt. 
- Hogy-hogy? 
- Járt már odaát Donaghue ügynök? 
- Kétszer. Egyszer munkaügyben, egyszer turistaként. 
- Nos, akkor biztosan észrevette, hogy …hát, hogy az angolok olyan …nem is tudom mi a jó szó?! Furcsák. Semmi kreatív kerülőút a problémamegoldásban, semmi kezdeményezőkészség, semmi eltérés a jól bevált sablonoktól. Mindig az volt a benyomásom, hogy lefagy az agyuk, ha olyasmibe futnak bele, ami nem az általuk hozott szabályok szerint alakul. Inkább átlépik az adott helyzetet és visszatérnek az ismert úthoz és az alapokhoz még akkor is, ha azok nem működnek. 
Donaghue felnevetett, mert nagyon is értette, hogy a férfi mire utal. 
- Igen, sejtem miről beszél Mr. Knox! 
Wayne halványan elmosolyodott, aztán folytatta. 
- Ezzel még nem is lett volna gond mert én a magam ura voltam a munkahelyen de sajnos nem bírtam elengedni a bébikanál problémáját. 
- A mit? - kérdezte Donaghue, mert ezt viszont nem értette. 
- Volt odaát egy barátnőm és sokat összejártunk a bátyja családjával. Azoknak volt egy kisfia. Egyszer a barátnőm szülei egy csomag bébikanalat vittek nekik ajándékba. Teljesen odavoltak tőle, hogy az olyan kanál, ami megváltoztatja a színét, ha túl forró az étel. 
- És? 
- Biztosan szuper találmány, de nekem életre szóló törést okozott, hogy a kanál alaphelyzetben piros volt és kizöldült, amikor valami forró dologgal érintkezett. - Knox somolygott. - Érti, ugye? Fordítva lett volna logikus, mint annyi minden más odaát. Zöldnek kellett volna lennie, amikor oké a hőmérséklet és pirosnak, amikor 'ne edd meg, mert forró!" 

"Hamilton éppen eligazítást tartott három helyettesnek. Mikor végzett, kilépett utánuk és üdvözölte Donaghuet. 
- Jó napot, ügynök úr! 
- Magának is! Történt valami sheriff? 
- Mire gondol? 
- Előrelépés Colton Riley ügyében? 
- Még semmi! Az iménti három járőrt ideiglenesen kivontam a biztosítási feladatok alól és ráállítottam őket a keresésre. 
- Értem! Gondolom elég nagy a bolondok háza. 
- Az! A fesztivál idején mindig, de Riley eltűnése miatt most még inkább. 
- Bízzunk benne, hogy nem lesz gond! Van ötlete, hogy az Alabama testvérek miért nem jelentek meg az idézésre? 
Hamilton elcsodálkozott, aztán se szó, se beszéd kivágtatott az irodából és a gangról lekiabált Firs helyettesnek. 
- Szétrúgom a seggedet Firs! Miért nem szóltál, hogy az a két seggfej nem jött be? 
Donaghue nem hallotta a választ, de nem is volt rá szükség. Hamilton fél perc múlva már újra az íróasztala mögött ült. 
- Bocsásson meg Donaghue ügynök! Ezt elbasztuk! 
- Ezt is elbasztátok! - gondolta magában, aztán békülékeny hangon megszólalt. - Tulajdonképpen nincs nagy baj sheriff! Én is csak most értem ide. Feltételezem, az Alabama testvérek nem szöknek meg. 
- Dehogy! Valószínűleg, szokás szerint részegek voltak az este, aztán reggelre elfelejtették és elmentek dolgozni. 
- Remélem igaza van! Csak azért, mert Jack Burton délelőtt azt mondta, hogy ma nem dolgoznak, mert a testvéreknek valami dolguk van a városban. 
Donaghue később úgy gondolta, hogy Hamilton arcának a látványáért megérte az imént uralkodnia magán." 

Az író oldalát itt tudjátok bekövetni 

Ismétlődő eltévedés – Április elején megjelenik Ungár Péter első verseskötete!

 Ungár Péter

Ismétlődő eltévedés

Megjelenik április  elején!

Prae Kiadó


Prae Kiadó, 2025

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

 

Könyvbemutató április 8-án, kedden 19 órakor a budapesti Haikubárban

(Budapest VIII., Magdolna u. 3.)

Ungár Péterrel és Péczely Dóra szerkesztővel Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője beszélget.


Esemény


Ungár Péter


Nincsenek macskáim, nem szeretek főzni, viszont meggyőződésem, hogy versekkel egyedülállóan lehet valami mélyet közvetíteni a világról. Korábban a politikában azt mondtam, hogy neurotikus vagyok és zsidó, és ebben a kötetben megkíséreltem megfejteni mindkettőt egy kicsit jobban. 

 

Kulcsár Szabó Ernő ajánlója a kötetről


Ungár Péter kötete nem egykönnyen adja meg magát a gyors irányzati besorolhatóság igényeinek. Nem hivalkodik intertextuális műveltséganyaggal, nem szórja a rímek tűzijátékát, nem siratja az eredetiséget, és nem traumákat faggatva építi saját beszédének tétjeit. És a lehető legmesszebb van attól, amit közérzeti költészetnek vagy vallomáslírának nevezünk. Ezért aztán hiába tudjuk, hogy a távolról Ginsberg és Bukowski hagyományát idéző szabadversek döntően az újabb angolszász líra nyomvonalán járnak, az avantgardok közkinccsé lett képtechnikáinak feszültségteljes töredékessége itt nagyon másféle hangnemmel társul. Harsány szólamok és kihívó öntanúsítás helyett a világra felnyíló, abban megfeleléseket kereső beszédet hallunk.

Az Ismétlődő eltévedés útjai ezért nem a jelképek erdejébe vezetnek, hanem a humán rendezhetetlenség tapasztalatában végződnek. Ami a leginkább egyéníti a kötetet, az talán az a mód, ahogyan a világ darabjai – a Madách tértől Székelykocsárdon át egészen Sineár földjéig – bejutnak a mondás „terébe”. A dolgok és viszonyok sokféleségét olyan látásmód tartja ugyanis össze, amely a feladhatatlan Egész összetartozásának értékeiben van megalapozva. Ennek az összetettségnek az érzékeny hangoltsága teszi a könyvet az utóbbi évek egyik legrokonszenvesebb pályakezdésévé.


Beleolvasó


Hivatal

Elég hamar tudni lehetett,

körülbelül a második hónap után,

amikor fölnéztem az épület mellett

a fényszennyezéstől sötét égboltra,

hogy egyszer így fogom narrálni a fiatalságom,

egy szobányi kocsma előtti

lépcsőn.


Nálam idősebb,

hozzám hasonlatos,

gyakorlati értelmiségiekkel

értem neurotikus gyermekből

az alvásképtelenségbe belenyugodott férfivá,

ittam magam véresen gusztustalanná,

esett ki belőlem a gyermeki jóindulat,

csodálkoztam rá, hogy mindannyian

morózus zsidó medvék leszünk,

és próbálkozásaink egymásra helyezett

súlyával értjük meg, hogy

ami könnyedén megy, az nem a miénk,

ami a miénk, az bármikor elveszhet.

 

Lépcsőkön üldögélő,

történet szomjas médiaművészek

zárják körbe

kora nyári péntek estéimet,

vagy lehetőségek és mintázatok egyvelegével

kitöltött egyéjszakás ismeretségek,

a mindennap meghozott áldozatok,

oltár nélkül,

önmagam elviselésére.

 

Szürke lépcsőkön

üldögélve,

megdermedve ütött be végre, hogy

nem a folyamat kezdete,

hanem a dolog maga

lesz majd elmesélve,

összerakva,

végiggondolva,

meg-megértve.

 

Vers a szuburbanizációról

A viszony vége általában sok csend, kevés halál.

A közös idő műhelyében csiszolják finomszemcsére

takaróinkat, amelyeket egymásra rakunk a kanapén,

ha a másik részegen alszik el,

de nem, írni nem erről kell,

vezérmotívum a halál,

és az út a reggelizőből a tébolydáig tart.

 

Kanapéágy, üvegbe zárt éjszakák,

a kertes házak lakói életre kelnek,

nem értik meg a számos gyönyörű dolgot,

de ez marad,

ez az összes

gyönyörű dolog és alvadt vér,

a kerítés mögött

látni, ahogy mások élnek,

ez megtorlatlanul nem maradhat.

 

Jahrzeit

Trópusinak ható műanyag növények között

fáradt megértéssel mosolygó

rózsaszínbe öltözött nővérek

követnek protokollokat adnak

előre összetűzött papírokat

mutatnak kívülről záródó szobákra

kopasz nagy szemű orvosok

vörös led-lámpafényben

pepecselnek tégelyek fölött

áldoznak a részletekre bontott

megismerhetetlenségnek.

 

A hiány ismétlődésében megfáradt férfiak

e-mailjeik megválaszolásával töltik ki

a másfél órát

amire a kótyagos nők előkerülnek

drapp és fehér szobáikból

egy értesítésnyire

a reményvesztettség bizonyosságától.

 

Mindenhez lehet és kell alkalmazkodni

a napok eltelnek

a hetek váltják egymást

Facebookon megjelenő temetési értesítők

vízsugárral kilövellt hamvak

a hallotti tor

maradékát evő

TV-zajos öregek

keretezik az áldást

a várakozó férfiaknak

hogy megadatik a dicsőség

lesz ki tartsa a jahrzeitot

lesz ki mondja a kaddist

remegő hangon

az udvariasságból egybegyűltek előtt

megismételhetetlen jelentéktelenségben.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó


2025. március 29., szombat

Csordás Kata A TÉKOZLÁS ÖRÖME című kötetének bemutatója a Tavaszi Margón

 Csordás Kata A tékozlás öröme című kötetének bemutatója a Tavaszi Margón

Esemény

Időpont: Április 5., szombat 19.30

Helyszín: Kristály Színtér, Margitsziget, Hajó

A szerzővel Láng Orsolya beszélget.


A kötetről



Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna Clara Peeters Csendélet gyümölccsel, madártetetemekkel és egy majommal című képe felhasználásával


„Csordás Kata első kötete az apró, de meghatározó folyamatok ünneplése – költői figyelme az egyébként észrevétlent is láthatóvá teszi. A kötet verseiben finom, de mindvégig határozott erővel bontakozik ki előttünk az élet törékeny, állandóan ingó egyensúlya. A könyvben helyet kap a gyerekvállalás és annak testi valósága, a gyerekkor újrafelfedezése, valamint a felelősség és az elmúlás kérdései. Kritikusan és érzékenyen szólal meg, verseiben egyszerre van jelen a nyíltság és az intimitás. Élesen rajzolódnak ki az első barátság emlékei, a felnőttkor súlya, a mindennapjainkba beszivárgó társadalmi feszültségek. Mindez fényképszerűen éles képekben tárul elénk, a természet ritmusát követve, dagály és apály váltakozásában.” (Kállay Eszter)


Csordás Kata


A szerző fotóját Tóth László készítette.

 

Beleolvasó


Örök apály

 

Jó lenne úgy kikeveredni ebből az évszakból,

hogy nem okozok maradandó kárt.

Ha a világ kimozdítható, nem lesz semmi baj.

 

Tudom, hogy a fák kitesznek majd magukért,

a vizek pedig újra elcsendesednek,

a szárazföld visszaköveteli az elcsatolt területeket,

a homokban gyökeret ereszt a fű.

 

A dagály ellenem dolgozik,

de ha két áramlat kioltja egymást,

nyert ügyem van.

Egy sziklára állva jelölöm ki

az új földrajzi egység körvonalait:

ez tómeder lesz, ez tölgyerdő,

az meg ott szántóföld, legrosszabb

esetben hínárszagú mocsár.

 

Amerre nem látszik a tenger

 

Milyen tél az, ami után sosem jön nyár?

Két hosszú éjszaka közt lélegzetvételnyi nappal.

Mint az ügyetlen úszó, aki egy levegővel túl mélyre merül,

mindig rossz ütemben jövök a felszínre.

 

A sötétség nem múlik el, csak megkopik reggelre,

de hogy lehet délelőttnek hívni azt, ami épp csak dereng?

Ha innen nézem, három híd is a semmibe vész,

pedig állítólag a túlparton is laknak.

Akár egy videójátékban, már megvan minden

ott is, ahová nem megyek.

Én inkább arra fordulok, amerre nem látszik a tenger.

Megkapaszkodom abban, ami még ismerős.

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó