~~~ Recenzió ~~~
Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni A maffia végzete sorozatot, sajnos nagyon kevés ilyen féle könyvet olvastam, de Cora Reilly belopta magát a kedvenceim közé. Igazi szenvedélyes, tüzes történetet kaptam kézhez. Aria és Luca szuper páros a Becsület (a maffia végzete 1.) című könyvből.
Tartalom
Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…
Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.
Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.
A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.
Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.
Hát ez a könyv, nem semmi, imádtam! Luca és Aria kapcsolata nem zökkenőmentesen haladt az egyszer biztos. Nagyon lekötött, olvastatta magát a történet, fenntartotta az érdeklődésem. Nem volt egy perc sem, hogy azon gondolkodjak mi a fene történt, mert a következő oldalon újabb érdekes dolgok történnek.
Maffia az biztos, nem egy rózsaszín habos-babos banda... Maffiarománc történetet igazándiból egy kezemen megtudom számolni, hogy olvastam. De Cora kedvencemmé változtatta, elérte, hogy máskor olvashassam akár az ő történetét vagy másét. Elindított, hogy esélyt adjak az eféle maffiarománcoknak.
Viszont
volt egy két karakter akit nem bírtam, de inkább Aria testvére Gianna,
utálatosabb, irritálóbb személyt még nem olvastam. Komolyan, nyaklevest
érdemelt volna, annyit szájalt. Nem tudom, hogy lehet kibírni, csodáltam Luca-t,
hogy nem csapta agyon.
Még annyit fűznék, hogy furcsállottam, hogy nem váltott szemszögből íródott, kicsit hozzászoktam az ilyen mesélőmódhoz. Hiányzott ez a rész. De nem okozott gondot, hogy tovább olvassam, sőt. Kiváncsi Gianna és Matteo történetére. Vajon Matteo betöri végre?
Aztán
el kell, ismerjem, hogy jellemfejlődésük történet végére igencsak sokat
változott. Főleg Luca jelleme. Aria pedig kitartott mellette. Volt egy pont, amikor azt hittem,
hogy otthagyja... Mintsem von, le, hogy Aria teljesen tapasztalatlan.
Szeretném elképzelni, álmodozni, hogy valóságban a maffiózók nem annyira durvák és kemények. De tudjuk jól, hogy ez csak egy fantazmagória, viszont annak is a jó fajtája..
Ez az egész könyv, történet úgy tökéletes, ahogy van. Igazi modern maffiarománc, ízig-vérig kemény, szenvedélyes történet. Nem eresztett el, foglyul ejtett. Ráadásul, amit mindig is szeretek, az-az idézetek kigyűjtése, jesszus, mennyi lett belőle. Még jó, hogy itt a folytatása mellettem. Nem is tudom mi lett volna, ha nem lenne. Szóval jöjjön Dante és Valentina történetük.
Ezt a könyvet, sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik a maffiarománc zsánert, és nem zavar, hogy sorozatról van szó.
