Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Markovics Botond írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az író Brandon Hackett-ként ismerhetitek, akinek számos nagyszerű könyvek jelentek meg az Agave Könyveknél. Idén saját nevén jelentette meg Felfalt kozmosz címmel. Markovics Botond Zsoldos Péter díjjal tüntették ki.
Ezúton
is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.
A Felfalt kozmosz sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Történettől függően viszonylag sok kutatást végzek a regény jegyzetelése alatt is, és az írás közben is, részben azért is, mert az adott témákhoz kapcsolódó ismeretterjesztő könyvek, tudományos cikkek egyben újabb és újabb ötleteket, irányokat is tudnak adni. Viszont ami talán az egyik legnehezebb része is számomra az írásnak, hogy mindez nem mehet a történet, megértés kárára, ezért arra törekszem, hogy bármilyen tudományos részlet is kerül elő, azt mindig le tudjam képezni irodalmilag, érthető, befogadható formában. Ha ez sikerül, akkor többnyire azok számára is érthető, akik még sosem találkoztak az adott témával, miközben, aki mélyebben ismer egy adott tudományterületet, az pedig megtalálja azokat az apró morzsákat, ami alapján esetleg látja a mélyebb összefüggéseket.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Is-is. A regényeim alapvetően a jövőben játszódnak, kitalált vagy valószínűleg idővel majd megjelenő technológiák, meglévő vagy tovább gondolt, néha fiktív tudományos elméletek, jelenségek közepette. Azonban minden a jelenből indul ki, és a szöveg többnyire reagál, visszahat is jelenünkre a spekulatív fikció eszközei segítségével.
Pl. a Xeno című regényemben több idegen civilizáció és kultúra keveredik egymással, ami lehetőséget adott arra, hogy körüljárjam a rasszizmus, idegengyűlölet témakörét, és közben próbáltam egyedi idegen fajokat bemutatni, eljátszani a nyelvek és a megértés nehézségeivel, valamint azzal, hogy létezhet-e értelmes élet rajtunk kívül, és ha igen, miért nem találkoztunk még velük.
Míg a most megjelenő Felfalt kozmoszban egy más fizikai törvényeknek engedelmeskedő környezetet akartam megteremteni, ami részben fantázia, részben viszont az ismert fizikai törvények egy-egy elemének megváltoztatásából ered. Eközben pedig egy nem létező, fantáziámból táplálkozó fizikai jelenség kapcsán pl. a szabad akarat létezésének kérdését tudtam boncolgatni a történet és a szereplők sorsán keresztül.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nyolc éves koromban írtam le az első történeteimet, szóval, hosszú út vezetett idáig. Akkortájt már aktívan olvastam, képregényeket, és könyveket is, és rájöttem, hogy én is szeretek történeteket kitalálni, bármilyen formában. Próbálkoztam képregényrajzolással is, de aztán az írás mellett döntöttem, így tudtam a legjobban elmondani azokat a történeteket, amelyeket szerettem volna.
Eddig Brandon Hackett-ként ismertek az olvasók, idén saját neveden adod ki a Felfalt kozmosz könyved. Miért változtattad meg?
Amikor elkezdtem publikálni (2002-ben), a spekulatív fikciós zsánerekben (science fiction, fantasy, weird, horror) még mélyen élt az angolszász álnév használata, még az olvasók is szinte igényelték, és egy álneves könyv sokkal jobban fogyott még évekig, mint egy magyar írói névvel fémjelzett kötet. Ez még a 90-es évek eleji rendszerváltásból eredt, amikor betört hazánkba az angolszász zsánerirodalom, és a magyar íróknak muszáj volt angol álnevek mögé rejtőzniük, mert erre volt igény.
Ez mostanra már teljesen megváltozott. Régóta gondolkodtam már a váltáson, de egy időben úgy voltam vele, hogy talán már késő, az írói álnév túlságosan hozzám nőtt. Az utóbbi 4-5 évben viszont egyre többször kaptam olyan beszélgetésbe meghívást, vagy novella felkérést, ahol zavarni kezdett az álnév, több helyen el is hagytam inkább. Most pedig, ennél a regénynél már megszületett bennem a döntés, hogy ezt saját néven szeretném, és szerencsére az Agave kiadó is pont ugyanígy gondolkodott, kb. egyszerre dobtuk be az ötletet, szóval, ez egy gyors, közös elhatározás volt.
Persze, a Brandon Hackettet egyelőre még azért ott hagytuk a borítón, de idővel, néhány év múlva majd az is eltűnik.
A Felfalt kozmosz könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Persze, van egy sor jelenet, amit nagyon szerettem, rögtön például az első két fejezet, amely felvezeti a regény fő konfliktusát, fenyegetését, ami egyúttal oda vezet, hogy a három főszereplő testvér egy komoly személyes drámába csöppen. Szerettem a másik univerzumban játszódó részeket is, amelyeket azonban nehéz is volt megírni, és szerettem az apró karakterpillanatokat is, amikor a főhősök éppen nem a világ problémáinak megoldásán dolgoztak, hanem csak úgy éltek.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Elsőként a páromnak adom oda, aki szintén író, és vele aktívan beszélgetünk egymás szövegeiről írás közben is. Aztán van pár barát, ismerős, akinek adok a véleményére, és szerencsére meg is mondják kendőzetlenül, ha kell. És mivel a regényem első változatai még nem az igaziak, kellenek ezek a visszajelzések, hogy a lehető legjobbra csiszoljam a szöveget.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén. Azonban azért az év első felében írtam két novellát, az egyik a Hévízben jelent meg, és Neumann Jánosról és mesterséges intelligenciákról szól egy alternatív múltban, a másik pedig a Continental Magazine-ban olvasható, de az egyelőre csak angolul.
De akár még az is elképzelhető, hogy jövőre érkezik valami, novellánál hosszabb lélegzetű írás.
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
