Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Adriana Tanner írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Öt nap L. A.-ben c. könyve jelent meg eddig, amit a Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A polgári nevem Monostoriné Tanyik Adrienn. A családommal Nyíregyházán élek, vállalkozó vagyok. Van két kislányom, 7 és 11 évesek. Imádom a filmeket, szeretek sütiket sütni a gyerekekkel, van egy cicánk Drazsé, így éldegélünk öten.
Öt nap L. A. –ben c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Az alaptörténetet egy hét alatt írtam meg, de aztán persze még foltozgattam hetekig, mire elküldtem a kiadónak. A történet nem bonyolult, ezért nem igényelt sok kutatómunkát. Los Angelesről kellett információt gyűjtenem, ezt történetesen úgy, hogy még soha nem jártam ott. Képeket, videókat néztem, beszámolókat olvasgattam, így tudtam viszonylag valós képet festeni a városról és a tájról. De nagyon szeretném majd személyesen is lecsekkolni.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindkettő erősen jelen van. A történet teljesen kitalált, az a rész színtiszta mese. A szereplők között viszont van olyan, akit egy létező személyről mintáztam. Leopold Percyt, a hotel inasának karakterét egy bácsi ihlette, akivel egy lépcsőházban laktunk. Sarah személyisége pedig nagyon hasonlít az enyémre, talán őt kicsit a saját képemre formáltam; én is sokszor ügyetlen vagyok, nagyon szeretek nevetni, imádom a szép tájakat, tudok értékelni minden apróságot, amit az élettől kapok.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás igazából még 10-11 éves koromban kezdődött, akkoriban forgatókönyveket próbáltam írni, filmezni akartam volna. Mindig is szerettem ábrándozni, álmodozni. Elképzeltem, hogy „mi lenne ha.......” Aztán persze sosem az lett, amit akartam.
A főiskolán újságírást tanultam, persze az egy egészen más műfaj. Azután jött egy jó nagy szünet, majd berobbant az életünkbe a covid. Az első hullám alatt kezdtem el újra írni. Akkor írtam meg az első kéziratomat, a Szorongást, majd rá egy évre elkészült az 5 nap L.A.-ben.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Az első kéziratom a Szorongás, egy teljesen más műfaj. Krimi-thriller egyveleg, nem egy könnyű téma, egy csonkításos gyilkossággal indul a sztori. De úgy érzem, jobban megy nekem a romantikázás, úgyhogy maradok ezen az úton.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Úgy érzem, sosincs befejezve. Mindig eszembe jut valami, amivel még ki lehetne egészíteni. Az 5 nap már a nyomdában van, de még most is van olyan, amit bánok, hogy nem írtam bele. De természetesen egy nagyon szívmelengető és izgalmas érzés, amikor végleg lemented és átküldöd a kiadónak a kéziratot.
Miért pont ez az írói álneved?
Egy nagy dédelgetett álmom, hogy egyszer talán angolul is megjelenhet az 5 nap L.A.-ben, így egy olyan nevet akartam kitalálni, ami hangzásra hasonlít a sajátomra kicsit, de mégis könnyen kimondható angolul.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem tudatosan választom a műfajt, inkább sodor magával az ihlet. Minden történet egy ötlettel kezdődik, látok egy jelenetet filmszerűen magam előtt, amikor ez a bumm bekövetkezik, elkezd az ujjam önálló életet élni és járni kezd a billentyűzeten.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Az első könyvem épp a napokban fog megjelenni, május 20-án. Borzongatóan izgalmas érzés. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra, remélem, hogy tetszik majd az olvasóknak. Úgy gondolom, hogy egy nagyon kedves, könnyed történetet sikerült papírra vetni, ami igazán kellemes kikapcsolódást jelenthet a feszültséggel és stresszel teli hétköznapokban. Mindenkinek kell egy kis „énidő”, amikor elengedjük a gondokat, és csak lebegünk a gondtalanságban. Az 5 nap tökéletes eszköz ehhez.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Nem tervezett, csak akkor írok, amikor jön az ihlet. Egy látomás, egy álom formájában szokott érkezni a sugallat. Ebből indulok ki, és e köré fonom a cselekmény szálait. Minden jelenetet elképzelek, és filmszerűen látok magam előtt, aztán már csak el kell mesélnem, amit látok.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nagyon sok kedvenc jelenetem van az 5 napban. De nem akarom elmondani őket, mert akkor lelövöm a poént, inkább válassza ki mindenki a saját kedvencét.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mindig egy jelenetet látok meg először, álom vagy afféle látomásszerű kép formájában, ez az egy jelenet bevésődik az agyamba, és nem akar eltűnni. Innen kezdem el írni a történetet és haladok előre, vagy szükség esetén időrendben visszafelé is.
A legjobb barátnőm és anyukám
szokták elolvasni először. De az 5 napot anyukámnak még nem mertem odaadni. Nem
tudom mit fog szólni a sok szerelmes jelenethez, mondtam neki, hogy bejelölöm a
pikánsabbakat és azokon az oldalakon majd lapozzon tovább. Szívesen fogadok
minden jó tanácsot. Sokszor kívülről sokkal objektívebben látják az emberek a
dolgokat, ezért elfogadok minden segítő javaslatot. Lehet, hogy én észre sem
veszem a hibát, egy külső szemlélő viszont azonnal kiszúrja.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá. A szüleim és a testvérem nagyon büszkék, a férjem és a lányok mindenben támogatnak és segítenek az utamon. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen fantasztikus családom van.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is hálásan köszönöm, ha megveszik, olvassák a könyvemet. Remélem, okozok vele néhány kellemes pillanatot. Bízom benne, hogy sok példány elfogy majd az 5 napból, mert a laptopomon már ott várakozik a második része, és nagyon-nagyon szeretném azt is megjelentetni, talán még jobban szeretem, mint az első részt. Szóval köszönöm, ha megveszitek és ajánljátok másoknak a könyvemet! Mindenkinek szép nyarat, szerelmet, boldogságot kívánok!
