Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Milan Smoke írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A tükör két oldalán c. könyve jelent meg eddig, magánkiadásban. A Patreon oldalon e-könyvben formátumokban lehet beszerezni, ahol az első 4 fejezet a 19-ből kedvcsinálónak ingyen is letölthető. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
IT szakember voltam, a világ nyugati felének nagyvárosaiban éltem és dolgoztam. Jelenleg itthon, vidéken tanulgatom az önellátó gazdálkodás alapjait.
A tükör két oldalán c. könyved sok kutatómunkát igényelt?
Az iromány gerincét önéletrajzi elemek adják, tehát arról írok, amit ismerek, külön kutatómunkát nem igényelt. A környezetvédős, társadalomkritikai belső monológok pedig végülis a világért érzett aggodalmaim, és a problémák esetleges megoldásával kapcsolatos gondolataim összegzései. Tehát külön kutatómunkát az sem jelentett, de természetesen olvasmányok, dokumentumfilmek, podcastok adták a tényeket. Minden probléma, amiről írok, néhány kattintással megtalálható a neten, én csak igyekeztem őket összefoglalni, valamint az összefüggéseket kiemelni. A romantikus, erotikus részeket inkább nem magyarázom.
Meddig tartott az írás folyamata?
A konkrét írási folyamat kb. fél évig, de már évek óta érlelődött bennem.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történet és a karakterek jelentős része természetesen fantázia, a valósággal való esetleges egyezések a véletlennek köszönhetőek. De minden, ami tényként van megírva, az valóság, saját tapasztalatok, vagy tudományos, szociológiai, pszichológiai kutatások és adatok az alapjai.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már gyerekkoromban próbáltam írogatni, ahogy szerintem mindenki, aki szereti a könyveket, csak túl kritikus voltam önmagammal szemben, és úgy véltem, sem fogalmazásban, sem kreativitásban nem voltam képes egy Bulgakov Dosztojevszkij, Merle szintjét elérni, tehát gyorsan felhagytam vele. A korom, az azóta eltelt 20 év, és az életmódomban történt váltás adta meg számomra azt a szabadidőt, amit a fogalmazás csiszolására szánhattam, így ha természetesen nem is a fentebb említett írok szintjére, de végre talán olvashatóra tudtam egy szöveget formálni. Legalábbis remélem, mert én biztosan elfogult vagyok.
Nem tudom, nem hiszem.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Sosem érzem befejezettnek, de amikor azt realizálom, hogy inkább már csak rontok a szövegen és nem javítok rajta a csiszolgatásokkal, akkor kénytelen vagyok abbahagyni.
Egyébként minden -akár félig- összerakott fejezet egy hatalmas flash volt…
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Füst
Milán volt a legnagyobb hatással rám, amikor a felnőtté válás időszakán és
problémáin mentem át, mondhatni a gondolati útkeresési fázisomban. Leginkább az
Ez mind én voltam egykor… kötet, de
mondhatnám a Feleségem történetét is,
ami ugyanazt a témát fogalmazza meg, csak sokkal regényesebb formában. Az ő nevének angol fordítása az álnév,
amit használok.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem tervezett dolog volt, de kifejezetten szerettem Merle könyveit, amit egyes szám első személyben írt. Bár sokban korlátozza a szövegben a karakterfejlődési lehetőségeket, nekem ez állt a kezemre.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ijesztő
volt aktívvá tenni a Patreon profilt, mert onnantól bárki bepillantást
nyerhetett az elmémbe, a gondolataimba. Bár persze nem vagyok azonos a karakterekkel,
de ők is én vagyok, meg én is ők.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Határozottan impulzív, pedig egyébként kifejezetten tervezgetős fajta vagyok.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A női oldalt valamiért kifejezetten jó volt írni, remélem nem, tévedtem nagyokat… A tényszerű, “prédikálós” belső monológokat viszont nagyon nehéz volt koherensre, közérthetőre, valamint a legkevésbé nagyképűre és “tenyérbemászóra” írni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Jegyzeteket készítek a gondolataimról, a saját belső monológjaimról, ha és amikor egy érdekes témán agyalok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Család, barátok. Bármilyen kritikát szívesen fogadok, biztosan van létjogosultsága a negatívnak és a pozitívnak is. De beleszólás nincs, ezért nem is próbálkoztam meg egyetlen nagy könyvkiadóval sem, s pont ezért jelent meg ebben a formában a könyv…
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nem voltak hasra esve, pedig a könyvmolyság az nálunk családi vonás. Persze a téma, amiről írok, még családi körben is megosztó.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Tervezem
a folytatást, mivel télen ismét többet kényszerülök majd a szobába.Ugrunk
néhány évet az időben, és kicsit sötétebb lesz a hangvétel, de igyekszem a
romantikus/erotikus vonalat megtartani. A munkacím a Tükör száz szilánkján.
