Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a H. Fajth Evelin írónőt, hogy meséljen
kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az
interjúfelkérésemet. Az írónőnek A pokol
édenkertje c. könyve jelent meg eddig, amit Trivium
Egyesület oldalán lehet megrendelni. Illetve a könyv kapható Líránál és az írónő saját weboldalán
is H.Fajth Evelin
Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
31 éves, kétgyermekes családanya vagyok, Budapest mellett, egy nagyvárosban élünk. Jelenleg gyeden vagyok a legkisebbik lányommal, de szövegírással és honlap szerkesztéssel foglalkozom. Szabadidőmben olvasok, kirándulok, kalligráfiát tanulok és kísérletezem a konyhában a sütiket illetően.
A pokol édenkertje című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A pokol édenkertje című regényem két idősíkon játszódik, az egyik napjainkban, míg a másik történet a XIX. századi Magyarországon. Éppen ezért nagyon sok kutatómunkát igényelt, hiszen az 1800-as évek végét kellett korhűen bemutatnom. A történetet egy regényíró pályázaton írtam, ami fél évig tartott. Hétről hétre új fejezeteket kellett beküldenem, majd az utolsó fordulóban óriási örömmel fogadtam, hogy kiválasztásra került a könyvem, így megjelenhetett.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Egyenlő arányban van jelen a fantázia és a valóság a történeteimben, azonban ezek a megoszlások változhatnak a különböző szakaszokban, helyzetekben. A pokol édenkertje című regényben a múlthoz nyúlok vissza egy krimi erejéig, ahol valósnak vélt szereplőkkel, leírásokkal találkozhatnak az olvasók, ám teljes egészében a saját kitalációm a történet.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tanulmányaim befejezését követően szövegíróként kezdtem el dolgozni, így az írás már elég korán közel került hozzám. Miután megszületett a nagyobbik lányom, elkezdtem blogolni: az anyaságról, szülői létről írtam és posztoltam különböző témákban. Majd 2020-ban három különböző pályázatra is benyújtottam egy-egy művemet, és ezek mindhárom esetben pozitív végkifejlettel zárult: megjelenhettek a műveim. Az írás a szenvedélyem, ebben tudok abszolút kiteljesedni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igen, szeretnék egyszer a fantasy világba is belekóstolni, mert nagyon közel áll hozzám, ám a közeljövőben a továbbiakban is krimi vonalon áll szándékomban mozogni. Aztán meglátjuk, hogy hova sodor tovább az élet, nem vetem el annak a lehetőségét sem, hogy egyszer meseírásra adom a fejem, mert a lányaimnak előszeretettel találok ki különböző történeteket, amivel egy-egy fontosabb szituációt megoldunk.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Hatalmas kettősség volt bennem minden alkalommal, hiszen ez azt is jelentette, hogy valamit lezártam. Örültem, amikor leütöttem az utolsó betűket, és mérhetetlenül szomorú lettem, amikor rájöttem, hogy többet nem kell a szereplőimmel az izgalmak után kutatni, hiszen megfejtettük együtt a rejtélyt.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nem mondanám álnévnek, pusztán rövidítettem a férjezett nevemet. Nagyon különleges, közel áll hozzám, kimondottan szeretem a nevemet, de mivel elég nehéz leírni, ezért jobbnak láttam, ha kicsit lecsapok az elejéből, így lettem H. Fajth Evelin. Álnéven pedig nem gondolkodtam egy percig sem, a történeteim Magyarországon játszódnak, így nem láttam értelmét külföldi névnek. A jövőben pedig szintén ezen a területen szeretnék maradni, továbbra sem tartom fontosnak.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A családom, barátaim meglepődtek, amikor elmondtam nekik, hogy hamarosan megjelenik a könyvem, ám az igazi döbbenetet az okozta, amikor elmondtam, hogy krimit írtam. Hiszen a legtöbb női író romantikus, erotikus, mese vonalon mozog, én pedig gyerektémában blogoltam, a legtöbb esetben azt hitték, hogy egy mesével fogok előrukkolni. Ám a rejtélyes, csavaros történetek sokkal jobban érdekeltek, így fejest ugrottam ebbe a világba.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felbecsülhetetlen! Amikor házhoz hozták a saját példányaimat, vagy amikor a nagyobb webshopokban megláttam a regényemet, óriási boldogság fogott el! Az ember mindig csak álmodozik róla, hogy egyszer neki is megjelenhet a könyve, de amikor ez megvalósul, felemelő érzésben lesz része!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Előre elterveztem, hogy mikor ülök le írni, de maga a történet impulzív volt. Sokszor úgy éreztem, hogy maguk a szereplők átvették felettem a hatalmat és megpróbálnak irányítani, és bizony volt olyan, hogy egy teljes oldalt ki kellett törölnöm, mert teljesen más irányba vitték a történetet.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igen, mindkét esetre tudnék példát hozni. Nagyon szerettem írni az 1800-as években játszódó történetet, amiben volt egy nagyon finom, romantikus szál. Johanna és Gabriel kapcsolata nagyon közel áll hozzám, kifejezetten figyeltem a szópárbajukra és igyekeztem a kettejük között létrejött kapcsolatot is nagyon alaposan megírni. És sajnos volt olyan rész is, amit nagyon nehezen írtam meg, mert nekem is fájt. Régi emlékekből táplálkoztam, az ott megtapasztalt érzelmekhez nyúltam, amit bele ültettem a regényem szereplőibe és sokszor fájt feltépni a sebeket.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A legtöbb történet teljesen véletlenül pattan ki a fejemből átlagos cselekvés közben. Emlékszem, hogy A pokol édenkertjének az ötlete a kislányom öltöztetése közben ugrott be, egy illat hatására, és megkértem a férjemet, hogy öltöztesse fel a kislányt, mert eszembe jutott egy nagyon jó alap sztori. A férjem már megszokta az ilyen hóbortjaimat, és akkor is csak mosolyogva utamra bocsájtott. Miután papírra vetem ezeket az ötleteket, napról napra több dolgot tudok hozzáfűzni, a gondolataim között egyre gyakrabban szerepelnek, így könnyebben tudom felépíteni a világot és a karaktereket.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A pokol édenkertjének a kéziratát először a mentorom olvasta el, hiszen egy regényíró pályázaton vettem részt. Kiválasztás után pedig a szerkesztők dolgoztak rajta, a jövőben is hasonló elvek mentén szeretnék menni, a kéziratot csak a szerkesztőnek szeretném átadni. Nagyon fontos számomra a családom, barátaim véleménye, egy-egy résznél kértem segítséget a férjemtől, miképp lehetne egy cselekményt megoldani, de elolvasásra senkinek sem küldtem el.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket nemcsak biztatnak, de támogatnak is, hogy írok! Nagyon sokat köszönhetek nekik, igazán hálás vagyok, amiért ennyire mellettem állnak és segítenek! Mind a férjem, gyerekeim, szüleim, anyósomék remek emberek, és őszintén boldog vagyok, hogy kiállnak emellett a szenvedélyem mellett!
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Mivel szövegíróként is dolgozom, ezért nemrégiben igent mondtam egy nagyon kedves felkérésnek, amit most fogunk befejezni. Ebben a projektben íróként szerepelek, de szellemíróként: kalandregényt írtam az ügyfelem emlékeiből. Már csak egy utolsó átolvasásra vár, majd mehet a szerkesztőhöz. Szívesen mozognék a későbbiekben is ezen a vonalon, nagyon érdekesnek találtam az életútját, történetét, és igazi kihívás volt számomra, hogy az emlékeit összegyúrhattam a kreatív énemmel, és létre hozhattam egy olyan könyvet, amit ha a későbbiekben fellapoz, elmereng a múltján, és remélem, jóleső érzés fogja majd el. A későbbiekben pedig szeretnék nekiállni a harmadik regényemnek is, ami szintén krimi lesz.
A kép forrás: H.Fajth Evelin írónő oldala
A könyvet itt tudjátok megvenni:
