Forrás: Holtak világa hivatalos oldala |
Dávid, Richárd, kérlek, meséljetek magatokról? Mit tudhatunk meg rólatok? Hogyan kezdődött az ismeretség?
Mennyire nehéz közös regényt írni? Hogyan tudjátok összehangolni az írást? Hogyan képzeljük ezt el?
Dávid: A jóslatot volt a legegyszerűbb,
hiszen annál gyakorlatilag azt a regényt írtuk újra, amit 13 éves koromban
kezdtem, ám ezúttal kifejezetten kiadásra szánva, aktualizálva. Az eleje
akciódúsabb lett, a karakterek neveit és néhány kisebb jelenetet
megváltoztattunk. Maradt viszont a keretes szerkezet, a naplóbejegyzések ötlete
és a kulcs momentumok.
Richárd: Nos, itt jövök én a képbe és
árnyalom a helyzetet. Igen, az első résznél viszonylag teljes cselekményvázlat
segítette a dolgunkat, ugyanakkor életünk első regénye volt A jóslat. Ki
kellett dolgozni, hogy az ötleteink hogyan működhetnek regényformájában, mivel
gyökeresen más papírra dolgozni, mint mondjuk a filmvászonra. Menet közben
annyi mindent akartunk belevinni, hogy a fő részeket kitöltsük, hogy végül
elhatároztuk, hogy trilógia lesz a történetből.
Dávid: A Küzdelem esetében viszont már nem
tudtunk előre megírt cselekményre hivatkozni, csak azt tudtuk, hogy honnan
indulunk és végül hova kell eljutnunk. Az odáig vezető utat menet közben, a karaktereinkkel
együtt kellett kitalálnunk és végig járnunk. Most így visszagondolva érdekes
látni, hogy honnan indult, hogy nézett ki az első változata a Küzdelemnek, és
mi lett a végeredmény. Az egyetlen rész, ami érintetlen maradt a kezdetektől,
az epilógus második fele. Egyébként az lett legelőször megírva.
Richárd: Az eredeti kérdésre válaszolva,
szerintem a folytatást volt megírni nehezebb, mert ahogy Dávid is említette a
rengeteg ötletünk ellenére gyakorlatilag nulláról kellett építkezni a történettel.
Viszonylag tapasztalatlanabb írópalántákként azt sem volt egyszerű
megválasztani, hogy pontosan hol vegye fel a sztori a fonalat, ezért az elejét
többször is, azt hiszem négyszer is átírtuk, mire elkaptuk a ritmust. A bevált
recept itt is működött: ha írás közben a cselekmény valami jobban tetsző
lehetőséget felvillantott, általában éltünk vele és tettünk egy kisebb kanyart
az események sorában. Igaz sokat segített a rengeteg javító szándékú kritika,
amit az első regény kiadása után kaptunk, ezeket a tapasztalatokat pedig belevittük
a folytatásba.
Tudtommal rajtatok kívül
egy írónő írt zombis témában könyvet. Mit gondoltok, lehet ennek majd nagy
kultusza, mint odakint a The Walking Dead-nek? Jó, tudom sorozat is készült, de
előtte képregény volt. Ha jól emlékszem.
Dávid: Az élőhalottak, mint téma mindig
népszerű volt, ezért is lepett meg minket nagyon, amikor kiderült, hogy miénk
az első ízig-vérig magyar zombis könyv. Szerintem simán lehet oszladozó
barátainknak nagy kultusza, sőt van már magyar zombis képregény is, amihez
érkezik majd könyv is (Tóth Szilárd: Z napló). Nekünk a Holtak Világával nem
titkolt célunk, hogy egy egész univerzumot építsünk, hiszen nagyon sok
potenciál van benne.
Richárd: A történetet Magyarország első
zombis regényeként jegyzik. 2011-ben adtuk ki A jóslat első kiadását, azóta már
a második kiadást is megélte az első rész. Magyar és zombi, ez a szó sokaknak
furcsán hat. Örömmel tölt el, hogy utánunk mások is alkottak ebben a körben, én
a Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös novelláskötetet és Tolnai Panka
Zombifarmját ajánlanám. Nem titkolt célunk, hogy a Holtak Világa megérhessen
egy filmes/sorozatos adaptációt is, de persze akár videó játéknak is örülnénk.
Távlati terveink között van még a könyves vonalon, hogy az Univerzumba más
szerzők is bekapcsolódhassanak – mint pl. a Metro 2033-nál –, ezzel színesítve
a HV világát.
Hogyan jött az az ötlet, hogy közös könyvet írjatok. Melyikőtök találta
ki, és pont zombis történet legyen hazai helyszínként?
Dávid: Az alapötletet még 13 évesen kezdtem
el, akkor még csak saját részre. Akkoriban nagyon foglalkoztatott az a téma,
hogy vajon mi történne egy zombiapokalipszis esetén, az emberek hogyan
reagálhatnának, vajon én mit csinálnék. Ez egyfajta elmejáték volt a számomra,
egy elképzelt forgatókönyv egy képtelen helyzetre. Annyit agyaltam rajta, hogy
egy ponton úgy éreztem, muszáj kiírnom magamból az elképzelt helyzeteket egy
kerek egész történetté szőve.
Richárd: Dávid ezt a forgatókönyvet a saját
környezetére ültette rá, ezt pedig érdemesnek láttam megtartani. Pontosan azt
tartottam a koncepció erősségének, hogy a borzalmak itt nem ismeretlen, távoli
helyeken történnek meg. Los Angeles, a túrót! Sokkal hitelesebb, ha a zombik
már a spájzban vannak. A másik amit biztosan tudtunk, hogy a cselekményt
szándékosan nem a fővárosra tesszük, a vidék kevésbé népszerű az ilyesfajta
történetekben, de talán bebizonyítottuk, hogy rengeteg tartalék van Kiskőrösben,
Kiskunhalasban, Szegedben, Kecskemétben és így tovább folytathatnám a sort.
Meséljetek A jóslatról és a Küzdelemről, mit lehet tudni? Lesznek további kötetek?
Dávid: A jóslat elején a már megtörtént zombiapokalipszisben
egy csapat katona talál egy naplót, amit egy huszonéves srác írt. Ő még
régebben talált egy (egyébként létező) Nostradamus próféciát és úgy értelmezte,
hogy jön majd a zombiapokalipszis. A naplóját olvasva a katonák (és egyben az
olvasó) számára megelevenednek az események, hogy a fiú hogyan élte meg azt,
hogy a holtak életre kelnek, hogyan készült ellenük, illetve miken ment
keresztül. A regényhez kapcsolódva megjelent 2012-ben egy kiegészítő kötet is
Kozma András naplója címmel, ebben a regénybeli naplóbejegyzés részleteket
teljes terjedelmükben el lehet olvasni.
Richárd: A Küzdelemben a naplót megtaláló
katonákat követjük nyomon. Megismerhetjük azt a légibázist, ahonnan ők jöttek.
Sajátos problémák adódnak itt is, hiszen egy komplett menekülttábort
alakítottak ki a működő bázison belül, a konfliktus pedig borítékolható a két
csoport között. Az első részből megismert egyenruhásainknak, pedig személyre
szabott kihívásokkal kell megküzdeniük, pl. Andrássy Bálint a menekültekből
verbuvált csapatot kell kiképeznie és majd küldetésekre vinnie, Veszprémi
Gábornak pedig egy titkokkal övezett küldetésben kell helytállnia. És persze
nem csak az olvasót, hanem a katonáinkat is nagyon foglalkoztatja mi lett a
naplóban szereplő Kozma Andrással. Mindenképpen szeretnénk befejezni a
trilógiát, melynek alcíme Menedék lesz. Viszont tervezünk kiegészítő köteteket
is, hiszen a Holtak Világa hatalmas és sok különféle eseményt, emberi sorsot
lehet még benne megismerni. A mottó: mind egy világban élnek, a Holtak
Világában!
Van valami rituálétok írás előtt? Szoktatok zenét hallgatni?
Dávid: Inkább írás közbeni rituálénk van,
főleg amikor ugyanazon a helyszínen dolgozunk együtt: ez a jegeskávé-ivás.
Megfigyeltük, hogy olyankor mindig kreatívabbak vagyunk. A zenehallgatás is
segít, ráhangolódásban leginkább Breaking Benjamin – So cold, de én személy
szerint írás közben mostanában Nightcore számokat szoktam hallgatni.
Richárd: Jegeskávé az arcba, azt indulás a
harcba! Mármint a zombikkal. Ilyenkor szoktak jönni a hülyeségek, a rendezői
kommentek, a kifigurázott események, amiken jókat röhögünk. Ez segít ellazulni
és ráhangolódni a témára. Néha pedig egyik-másik agymenés annyira jóra
sikeredik, hogy bekerül a regénybe is (bár a hűtőből már-már magától kimászó romlott
löncshús nem ezek közé tartozik).
Zombis témában sokat kellett kutatnotok?
Dávid: A zombijaink alapját a popkulturális megjelenésük,
filmek, játékok adják. A történetünk szerinti pontos eredetüket még nem
fejtettük ki, ám ami késik, nem múlik. Ezzel kapcsolatban még régebben
folytattunk beszélgetéseket egy mikrobiológussal, de amikor eljön az idő, akkor
igyekezni fogunk minél tudományosabban, ugyanakkor a hétköznapi olvasó számára
is közérthetően megmagyarázni a létüket.
Richárd: A zombikra eddig leginkább rémisztő
bio-díszletekként gondoltunk: egyszerűek, ezért is a fókusz az általuk
megteremtett helyzeten van. A legtöbb kutatást, amit végeztünk a helyszínek
adták, így azok pontos leírása. A legtöbb regénybeli helyszínt élőben is
bejártuk. Ez legjobban a kiskőrösi helyszíneken érződhet, de a kecskeméti
repülőnapokra is elmentünk, hogy a bázist belülről megismerhessük. A másik
hangsúlyosabb kutatási terület a fegyverek és harci eszközök képességei volt,
ez persze érződik is a köteteken.
Mikor kezdődött nálatok az írás iránti szenvedélyetek?
Dávid: Nálam 9-10 évesen talán. A fantáziám
mindig élénk volt, illetve nem telt el úgy éjszaka, hogy ne álmodtam volna
valamit, ezek pedig szinte kivétel nélkül kerek, egész történetek voltak.
Ezeken kívül sokat inspirálódtam a számítógépes játékokból, az első megírt
sztorijaim konkrétan egy általam kitalált akciójáték pályáinak leírásai voltak
regény formában.
Richárd: Ahogy fent említettem, én inkább
filmes voltam, a regényírás szeretete "evés közben" jött meg. A Blair
Witch rajongók, most kicsit ne nézzenek ide: a filmkészítés drága és sok ember
munkája kell hozzá. Számomra, és persze ambiciózus író számára is, komplex
világokat felépíteni vagy akár lerombolni őket sokkal egyszerűbb egy
billentyűzet segítségével.
Milyen érzés volt számotokra, amikor kész lett a könyv?
Dávid: Nem hiszem, hogy pontosan szavakba
lehet önteni azokat az érzéseket. A jóslat esetében leginkább büszkeség,
elégedettség és a kiadás miatti izgalom jellemezte. Amikor pedig kész lett és a
futár meghozta a kiadótól a frissen nyomott könyveket és megláttam… Szó szerint
ugráltam örömömben, hiszen a gyermekem napvilágot látott, aznap le sem lehetett
lőni. A Küzdelemnél már – talán a hosszú írási idő miatt – inkább úgy éltem meg
a nyomdába küldést, mint amikor egy korszak lezárul. Az öröm és elégedettség
ekkor is megvolt, de már a következő korszak kezdetére összpontosítottam.
Richárd: Leírhatatlan érzés volt ott ülni a
legelső próbanyomással a kezemben Küzdelemből. Csak forgatgattam, nyitogattam,
bele-bele olvastam és közben mosolyogtam. Nehezen fogtam fel, hogy már tényleg
itt tartunk, hogy könyv lett a történetből. A jóslat esetében már nem tudom
ezeket jól felidézni, viszont arra tisztán emlékszem, hogy leesett az állam
amikor a saját grafikusunk, Sallai Péter megküldte a legelső verziót a borítóból.
Családotok, barátaitok mit szóltak, hogy zombis regényt írtok?
Dávid: Én a családomnak csak akkor árultam
el, hogy írtam egy könyvet, amikor mondtam nekik, hogy fel kell utaznom
Budapestre és kérdezték, hogy miért. Nagyon meglepődtek, hogy a szerződést
megyek aláírni a kiadóval. A barátaim közül csak egy szűk kör tudott a
dologról, de végig kíváncsiak voltak, mi sül ki belőle. Alapvetően mindenki
támogató, érdeklődő és bátorító, még a 90 éves nagymamáim is olvassák a
könyveket.
Richárd: Természetesen engem is támogatott a
családom, a kellő én-időt mindig megadták, hogy nyugodtan tudjak alkotni. Igaz
az alkotó munkába én sem vontam be őket, de a kész anyag tetszett nekik annak
ellenére, hogy szinte senki sem a horror műfaj rajongója nálunk.
Amikor kész lett a közösen írt történet, elmesélitek a folyamatát a
kezdéstől és a könyvformáig?
Dávid: A korábban említett oda-vissza
küldözgetéses javítás-csiszolás egészen addig tart, amíg mindketten el nem
fogadunk egy változatot az aktuális fejezetből. Előfordult, hogy egyetlen szó
vagy kifejezés volt, amin vitáztunk és az is elvitt 3-4 oda-visszaküldési kört.
Végül persze megtaláltuk a mindkettőnk számára megfelelő megoldást. Amikor a
regény teljes terjedelmére igaz, hogy megfelelőnek tartjuk és már nem
módosítanánk rajta egy betűt sem, akkor elmondhatjuk, hogy van egy
béta-verziónk.
Richárd: Azt a béta-verziót küldjük ki
tesztolvasóknak. Mindenki más szemmel nézi, ezért az általános olvasói
visszajelzéstől kezdve a részletekbe menő boncolgatáson át mindenfélét szoktunk
kapni. Mi pontosan ennek örülünk, hiszen csakis őszinte véleményt várunk. A
tervezőasztalra ha még kell visszatudjuk tenni a könyvet.
Dávid: A visszajelzéseket követően még
csiszolunk, javítunk a történeten, majd amikor ezzel is elkészültünk, kiküldjük
még egy körös tesztolvasásra, jellemzően friss embereknek, hátha akad még
valami, ami kimaradt. Itt már inkább az olvasói élményre vagyunk kíváncsiak, a
leendő fogadtatást igyekszünk felmérni, illetve a nagyobb ívű következetességi hibákat,
bár ennél a körnél nem szoktak nagyobb dolgok kiesni.
Richárd: Mint tudjuk egy regénynél soha sincs
olyan hogy "kész”. De ezen a ponton bátorságot kellett szívnunk magunkba
és elengedni a kezét, had induljon meg a nagyvilágba. Ezen a ponton Dávid
megigényli az ISBN számot. Régebben kiadóval dolgoztunk, mostanra viszont elég
tapasztalatot szereztünk, ezért a második kötetnél belevágtunk a magánkiadásba.
Dávid végzi a nyomdai előkészítést, amiből kiderül a könyv végleges terjedelme.
Ezek alapján árajánlatokat kérünk a nyomdáktól, a 2-3 legígéretesebbhez pedig
személyesen elmegyünk megtapasztalni minőséget.
Idén mi várható tőletek? Jönnek az újabb zombis könyvek? Mit terveztek
még?
Dávid: Részemről az idén több Holtak Világa
novella várható, illetve dolgozok egy kiegészítő regényen Bolyongás címmel, ami
a Küzdelem eseményeivel párhuzamosan játszódik. Nem garantálom, hogy idén
kijön, de szeretném minél előbb kihozni. Másik megkezdett kiegészítő kötetem, a
Nomád most kicsit fel lett függesztve, de azt is folytatni fogom, ha befejeztem
a Bolyongást. Vannak még zombis könyvek a tarsolyomban, ezekről majd a szerzői
Facebook oldalamon idejében be fogok számolni, ahogy a nem zombis projektekről
is (hiszen abból is van bőven). A Küzdelem folytatására, a Menedékre sajnos még
várni kell egy kicsit, a komolyabb közös írási munkát leghamarabb csak április
végén tudjuk elkezdeni.
Richárd: Ahogy említettem szeretném végig
írni a trilógiát. A munkát ismét az egyetemi tanulmányaim nehezítik, hiszen alapképzésre
épülő szakképzésre jelentkeztem, de szeretném majd a mesterképzést is
elvégezni. Addig is dolgozunk a Menedék cselekményvázlatán, körvonalazódnak a
részletek, megy a brainstorming.