V. E. Schwab:
A hatalom törékeny szálai
„Nem beszélte a bűvölések nyelvét; nem volt rá szüksége. Ő magának a
mágiának a nyelvét ismerte.”
Az Addie Larue láthatatlan élete és a Gallant szerzője visszatér A mágia árnyalatai világába egy önállóan is olvasható epikus történettel.
Megjelenés: november 28.
Fordító: Sárpátki Ádám
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 640 oldal
Fülszöveg
Egykor négy világ létezett, és úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a csodálatos hatalom, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London. A mágia azonban túl gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják a kapuikat egymás előtt. Az idők során aztán megritkult azon mágusok száma is, akik még képesek voltak kinyitni ezeket a kapukat.
Napjainkban már csak háromról van tudomásunk: Kell Mareshről Vörös Londonból, Szelina Bardról Szürke Londonból, és Holland Vosijkről Fehér Londonból. Megjelenik azonban Fehér Londonban egy új mágus, Kosika, és váratlanul elfoglalja a trónt. A fiatal királynő hajlandó vérrel táplálni a városát – még a sajátjával is –, ám ezzel olyan óriási erőt szabadít fel, amely felett nem biztos, hogy képes uralkodni.
Eközben Vörös London királyi családjának életét lázadók fenyegetik, akik a királyság intézményének ledöntésével akarják kiegyenlíteni a hatalmi viszonyokat. A régi barátok és új ellenségek szövedékében ráadásul felbukkan egy lány, aki egy rejtélyes szerkezet birtokába jut. A lányt Tesnek hívják, és szokatlan képességével az összes világot veszélybe sodorhatja.
V. E. Schwab, az Addie LaRue láthatatlan élete szerzőjének új könyve káprázatos és izgalmas epikus fantasy, amely visszatér A mágia árnyalatai világába, de az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen olvasható.
A szerzőről
V. E. Schwab több mint tíz regény szerzője, melyekkel többször is első volt a New York Times és a USA Today bestsellerlistáin. Leghíresebb műve az Addie LaRue láthatatlan élete, de már korábban is komoly sikereket ért el a Viszály című kötetével és A mágia árnyalatai- trilógiával. A könyveit több mint egy tucat nyelvre fordították le, és nem egynek elkeltek a megfilmesítési jogai. A The Independent korábban úgy jellemezte, hogy: „tehetsége irigylésre méltó, már-már gaimani módon képes dolgozni különböző stílusokkal, műfajokkal és hangnemekkel”.
Mások a kötetről
„Schwab visszatér az Egy sötétebb mágia káprázatos világába, hogy még többet adjon az olvasóknak abból, amit annyira szerettek a sorozatban: nem szokványos szereplőket, feszültséggel teli cselekményt, aprólékos világépítést és magával ragadó kapcsolatokat… Izgalmas fantasy, mely megáll a saját lábán is.” - Kirkus Reviews
„Schwab okosan építi tovább meglévő világait, új fenyegetéseket mutat be és kiterjeszti a mágiarendszert. Az új szereplők elragadóak, a fordulatok pedig döbbenetesek.” - Publishers Weekly
„Schwab csúcsformában van!” - Christina Orlando, Tor.com
Részlet a kötetből
„Maris Patrolnak kevés szenvedélye volt.
Szerette az ékszerfügéket és a selyem ágyneműket, a színtiszta aranyat és a titkokat. Meg a finom szeszt, amiből egy keveset minden este megengedett magának, de mindig csak mértékletesen. Elalvás előtt egy kis pohárnyi borostyánlángot szokott inni, hogy enyhítse öreg csontjainak sajgását, és lecsillapítsa az elméjét. Sosem annyit, hogy befolyásolja az egyensúlyát, vagy elhomályosítsa a gondolatait.
Szóval amikor keserű érzéssel ébredt a szájában, és a feje olyan volt, mint vihar után a zátony, tudta, hogy elkábították valamivel. A hajókabinja függönyeinek résén át keskeny fénypászma szökött be. Maris felült; az erőfeszítéstől remegni kezdtek a végtagjai. Öreg volt – a legtöbb embernél öregebb –, a ráncok mély redőket vájtak barna bőrébe, ám gyűrűvel teli keze még mindig nem reszketett, csontos hátát még mindig ki tudta húzni. Verejték ütközött ki a homlokán, ahogy megpróbált felállni, ám kudarcot vallott, és visszahuppant az ágy peremére.
– Sanct! – szitkozódott magában, és mivel váratlanul a nevén szólította, az a nagy kupac csont és bunda, ami kutyának merte nevezni magát, felnézett a közeli szőnyegről.
A hajó túloldaláról hangok sodródtak felé. Nem dühös szavakat hallott, de ez a Ferase Stras, és a falai nem titkolóztak előtte. A hangok közül kettő az unokaöccseitől származott, de a többi ismeretlennek tűnt. A saját elméjében egy kis hang azt súgta neki, hogy feküdjön vissza, pihenjen, hadd intézze Valick és Katros az ügyfeleket. Egy nap nekik kell majd vezetniük a piacot. Egy nap – ám még mindig Maris volt ennek a hajónak a kapitánya, és hiába felnőtt férfiak, még mindig fiatalok, még…
Kiáltás harsant, elkínzott ordítás hasította keresztül a levegőt, és Maris talpra ugrott. A térde majdnem megadta magát a hirtelen mozdulattól, de sikerült odaérnie az ajtó melletti szekrényhez, amelynek kihúzta egy nehéz fiókját, és addig kutakodott benne, amíg meg nem találta a fiolát, benne az olvadt gyöngynek tűnő folyadékkal. Kiitta, lenyelte fémes ízű tartalmát, ami jeget hagyott a nyomában. Kétségtelenül kellemetlen volt, de másodpercek múlva már nem reszkettek a végtagjai. Egyenletessé vált a légzése. A bőrén friss izzadság ütközött ki, de gyöngyházszerűen fénylett, mint a fiolában lévő kotyvalék, és ahogy letörölte a homlokáról, Maris érezte, hogy visszanyeri az érzékszervei feletti irányítást.
Lekapta a köntösét a közeli akasztóról, és még épp a válla köré húzta, amikor a Ferase Stras védővarázslatai szilánkokra törtek.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni
