Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Felvidéki magyar vagyok, egy Kassához közeli községben lakom, Tornán, amely egykoron Magyarország legkisebb vármegyéjének a székhelye volt. Gépészmérnöki diplomám van, viszont néhány éve a pedagóguspályát választottam. Emellett a helyi társadalmi életben is aktívan részt veszek, igyekszem a lehető legtöbbet megtenni a szlovákiai magyar kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Helytörténettel is foglalkozom, mert szerintem fontos visszahozni a jelenbe a múltban elfeledett dolgokat, és a jövő nemzedékre hagyni azokat; mindenkinek meg kellene fogadnia gróf Széchényi István szavait: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Az utazás szintén a szenvedélyeim közé tartozik, ennek köszönhetően tágul az ember látóköre, ráadásul inspirációt is gyűjthetünk általa; Mozart is megmondta: „Utazások nélkül, legalább is, ha az ember művész vagy tudós, csupán csekély értelmű teremtmények lennénk”. Végül szeretek festeni is (leginkább tájképeket viszek vászonra), túrázni, múzeumokat látogatni és természetesen olvasni. Sokoldalú ember vagyok, így megtörténhet, hogy a felsorolt kedvenc időtöltéseim közül esetleg kihagytam valamit.
A halál anatómiája című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A regényem misztikus
történelmi krimi, amely Kassán játszódik 1896-ban, amikor hazánkban a magyarok
Kárpát-medencébe való bejövetelének ezeréves évfordulóját ünnepelték. Ahhoz,
hogy hitelesen tudjam visszaadni a 19. századi Kassa hangulatát, számos
korabeli könyvet, fényképet, újságcikket és térképet kellett áttanulmányoznom.
Ezekből aztán megismerkedtem az akkori utcanevekkel, társadalmi élettel,
divattal, stb. Sőt, olyan apró részletekre is ügyeltem, mint Kassa korabeli időjárása,
amit a regényemben hitelesen írok le. Aztán természetesen el kellett látogatnom
a kassai városi levéltárba, ahol betekintést nyertem az akkori
rendőrkapitányság jegyzőkönyveibe és szolgálati jelentéseibe, melyekből aztán
megtudtam, milyen volt a rendőrök egyenruhája, hány osztályból állt a
kapitányság, milyen módszereket alkalmaztak a nyomozásnál, stb. A regényen
2014-ben kezdtem el dolgozni, majd 2019-ben fejeztem be. Azért tartott öt évig,
mert egyidejűleg folyt a szükséges kutatómunka is. És hát valljuk be: az első
könyv megírása a legnehezebb, az veszi igénybe a legtöbb időt, a következőkkel
már gyorsabban halad az író (és ezt most tapasztalatból írom).
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mivel a regény egy valós városban játszódik a 19. század végén, számos valós helyszínleírással és történelmi ténnyel fűszereztem meg a történetemet, mely azonban teljes mértékben kitalált. A könyvem utolsó lapjain lévő szerzői megjegyzésben elválasztom a tényeket a fikciótól, így az olvasó megtudja, mi alapszik az valóságon és mi volt kizárólag az én agyszüleményem. Például a regényem egyik fejezetében rövid időre egy hírneves személy is feltűnik, mégpedig Jászai Mari személyében, aki 1896 januárjában Kassára látogatott, ahol egy hét leforgása alatt összesen négy színdarabban lépett fel. Mivel a főhősnőm is színésznő, ezért Jászai Marit egy fejezet erejéig be tudtam építeni a történetbe, és így létrejött a fantázia és valóság ötvözete.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már gyermekkorom óta különféle történeteket vetettem papírra. Később a nagymamámtól egy klasszikus írógépet is kaptam, így azon pötyögtettem naphosszat. Már akkor is krimikkel próbálkoztam, de leginkább csak magamnak írtam, kedvtelésből – senkinek sem adtam oda elolvasni azokat. Viszont mindig is író szerettem volna lenni, most pedig egy régi álmom vált valóra.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre nem. A halál anatómiája ugyanis egy trilógia első része, ezért a két következő könyvem is történelmi krimi lesz. Igaz, kalandregény írásának gondolatával is játszadozom (van is néhány ötletem), de egyelőre ez még a jövő zenéje. Az olvasók jelenleg A halál anatómiájának folytatását várják. A következő könyvem befejezése is már hamarosan a végéhez közeledik, mindössze két fejezet megírása van hátra, és ha minden a tervek szerint halad, jövőre meg is jelenik.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Azt éreztem, amit általában akkor érzünk, ha befejezünk valamit, elvégezzük a munkánkat - örömöt elégedettséggel vegyítve. Bár tudtam, a neheze még hátra van, hiszen a hibákat ki kell javítani, a kéziratot ki kell adni, majd terjeszteni azt. Ez egy új tapasztalat volt a számomra, én pedig szeretem magamat kipróbálni minden téren, hogy jobban megismerhessem az erényeimet és hátrányaimat; egy régi közmondás ugyanis úgy tartja, hogy a békés tenger nem nevel ügyes hajósokat.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nincs írói álnevem, a sajátomat használom. Igaz, egyszer egy ismerősöm felvetette ezt a lehetőséget, de én elvetettem azt. Nem szívesen bújnék álnév mögé, no persze ez mindenkinek a személyes döntése.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Valójában igen. Már gyermekkorom óta szerettem a krimiket, leginkább Agatha Christie regényeit olvastam előszeretettel. Ugyanakkor rajongtam a misztikus történetekért is, ráadásul a történelem sem áll távol tőlem. Ezért úgy döntöttem, összekapcsolom a három műfajt, s így létrejött a misztikus elemekkel megfűszerezett történelmi krimi – A halál anatómiája. És a regény sikeressége alapján úgy gondolom, hogy nekem mindenképpen e zsáner felé kellett eveznem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Csak akkor tudok írni, ha elkap az ihlet, és persze akkor, amikor az időm engedi. Ez évszaktól is függ: leginkább ősszel és télen írok, nagy ritkán tavasszal; nyáron nem igazán tudom magamat hosszabb időre a számítógép elé ültetni. Impulzív módon még nem sikerült tehát írnom, noha szeretem a spontán dolgokat. Amikor valami eszembe jut, azonnal lejegyzem a mobiltelefonomba, majd később (amikor időm van rá) a számítógépben lévő kéziratba is átírom.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Természetesen vannak kedvenc jeleneteim, leginkább az akciójeleneteket szeretem; persze azokat talán a legnehezebb megírni, azért is hagyom őket többnyire a végére (és jó, ha az írásuknál a szerző kissé harcias kedvében van).
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Agatha Christie regényei inspiráltak leginkább, mindig is ő volt az egyik nagy kedvencem. Viszont én mindig is egy kicsit eltérőt, újat szerettem volna alkotni: egy olyan rejtélyes bűnügy köré akartam fonni a sztorit, amelynek a főhősök természetfölötti vonásokat tulajdonítanak. A regényemben leírt történet már nagyon régóta a fejemben volt, de úgy nyolc esztendeje szántam rá magamat, hogy papírra vessem azt. A kérdéses a helyszín volt, amelyikbe a történetet beépítem. Én úgy vélem, egy író írjon arról, amit ismer. És mivel Kassán végeztem a középiskolai és egyetemi tanulmányaimat – ebből kifolyólag a szívemhez nőtt a város –, úgy döntöttem, ebben a felvidéki városban fog játszódni a sztori. A második dolog, amin eltöprengtem, a kor volt, amelyikbe a történetet helyezem. A döntés a 19. századra esett, mégpedig 1896-ra, mivel nagyon sok adatom volt ebből az évből, ráadásul Magyarországon ekkor tartották a millenniumi ünnepségeket. Kassa a 19. század végén szabad királyi városként élénk társadalmi élettel bírt, már akkor is virágzott az ipar, tehát sok lehetőséget nyújtott úgy az ott élőknek, mint ahogyan az oda érkezőknek is.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Elsőként az édesanyám olvasta el, majd őt néhány kolléganőm, illetve ismerősöm követte (a nevük a könyv végén lévő köszönetnyilvánításban szerepel). Hálás vagyok nekik, mert figyelmeztettek a hibákra, amelyeket természetesen kijavítottam – mondhatni csiszolták a csiszolatlan gyémántot. A történetet nem kifogásolták, így azon semmit sem változtattam, de ha mégis megtették volna, meghallgattam volna a tanácsukat, mégiscsak az olvasóközönséget képviselték.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Csak nagyon kevesen tudtak róla, hogy könyvet írok; ezek a személyek mindvégig bátorítottak, hogy adjam ki a kéziratot. A többiek (családtagok, barátok, kollégák, ismerősök) természetesen meglepődtek, de nagyon pozitívan fogadták, mindenki el akarta olvasni.
Érdekességképp megemlítem, hogy a szülőközségemben vezetőségi tagja vagyok a Csemadok alapszervezetének, amely a szlovákiai magyar kultúra ápolásával foglalkozik; számos rendezvényt szervezünk a megemlékezésektől kezdve a különféle előadásokon át a honismereti kirándulásokig. A civilszervezetünk mellett ráadásul egy színjátszó csoport is működik Vár-lak névvel (mivel a községem fölött Torna várának romjai magasodnak) - ennek szintén a tagja vagyok. Visszatérve a Csemadokhoz: a kultúrtársaim annyira lelkesek voltak, amikor megjelent az első könyvem, hogy azonnal könyvbemutatót szerveztek nekem, hogy a szülőközségemben mutassam be elsőként. A szemükben öröm, büszkeség csillogott, amiért egy írót is maguk között tudhatnak. Viszont a tornai Csemadok tagjainak is nagy szerepük volt abban, hogy a könyv napvilágot látott, mivel minden téren rengeteget fejlődtem azóta, hogy közéjük tartozom.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Mivel A halál anatómiája még csak 2022 májusában jelent meg, idén kizárólag a köztudatba való bejuttatásával fogok foglalkozni. A könyvbemutatókon közvetlenebb kapcsolatba szeretnék kerülni az olvasókkal, elbeszélgetni velük a regény megírását megelőző kutatásról, Kassa történelméről.
Közben természetesen a második regény befejezésén fogok dolgozni, hogy jövőre megjelenhessen, mert az olvasók már most igénylik. Már említettem, hogy A halál anatómiája egy tervezett trilógia első részét képezi, és bár lezártam benne a bűnügyet, mégis hagytam egy nyitott ajtót a folytatásnak. Az szintén Kassán fog játszódni, 1896 májusában, amikor a városban a millenniumi ünnepségek zajlottak, így még több történelmi tény lesz benne.
Addig is azt üzenem az olvasóknak, hogy aki szereti a történelmi krimiket, akkor A halál anatómiája a megfelelő választás. Kellemes olvasást kívánok hozzá!
