„Figyelték a nőt, ahogy átvág a mezőn, átlép az alacsony kőfalon, és besétál a fák közé. Esetlen teremtésnek tűnt. Könnyű préda lesz. Nem siették el.”
A modern horror egyik legbrutálisabb története a szerző eredeti elképzelései szerint.
Megjelenés: április 18.
Fordító: Rusznyák Csaba
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 220 oldal
Leírás
Jack Ketchum már azon töprengett, maga mögött hagyja írói ambícióit, mikor a Ballantine Books rábólintott a kannibál Sawney Bean legendája inspirálta történet kiadására, azonban a történet rettenetes brutalitása miatt számos átírást és változtatást javasolt. Ketchum ezek egy részét elvégezte, néhány helyen azonban késhegyig menő vitákat folytatott, hogy a Holt idény végül megjelenhessen 1981-ben, erősen megváltoztatott formában.
A kötet persze még így is heves kritikai támadások alatt állt, amire végül a kiadó azzal reagált, hogy megvárva, míg az első kiadás elfogy a boltokból, leállíttatta a kötet terjesztését a szélsőséges reakciók miatt, és végül csak 1999-ben jelent meg újra. Ketchum az új kiadásokhoz visszatért eredeti elképzeléseihez, több dolgot megváltoztatott, többek közt a finálét is jóval komorabbra írt át. A magyarul először megjelenő verzió ezt az eredeti szerzői elképzelést tükrözi.
Jack Ketchum ezt a kiadást Stephen Kingnek ajánlotta, aki számtalanszor bábáskodott időről-időre látszólag megfeneklő karrierje felett, és aki ma is nagy Ketchum-rajongónak tartja magát. Szerző kollégájára sokszor úgy hivatkozott, mint „Amerika legfélelmetesebb fickójára”, a Holt idényről pedig azt írta „ha Hálaadáskor olvastad a Holt idényt, Karácsonyig garantáltan nem alszol.”
Fülszöveg
Valahol a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.
A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.
Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.
A szerzőről
Jack Ketchum volt az írói álneve Dallas William Mayrnek, aki bár dolgozott színészként, tanárként, irodalmi ügynökként és faanyag-kereskedőként is, végül a horror területén alkotott maradandót. Négyszer kapta meg a műfaj legnevesebb elismerését, a Bram Stoker-díjat, 2011-ben pedig a World Horror Convention a legnagyobb horrorszerzőknek járó irodalmi díjjal tüntette ki. Több művét is megfilmesítették. Mayr hetvenegy évesen, 2018 elején hunyt el.
Mások a kötetről
„Ha Hálaadáskor olvastad a Holt idényt, Karácsonyig garantáltan nem alszol.” – Stephen King
„A legbetegebb könyv, amit életemben olvastam.” – Horrorbound
„Hogy élveztem-e olvasni? Az „élvezni” erős szó. Lenyűgözött, elborzasztott, mégsem bírtam letenni.” – Nightworms
„Ha ezt elolvasod, garantálom, hogy jó ideig nem akarsz majd vidéki kirándulásra indulni. – SFSite
„Ketchum az emberi elme mestere: érti, hogyan kell szeretni, gyűlölni és pusztítani. – Lucas Milliron
„Koromsötét tükör egy világ előtt, melyben mindannyian élünk. – Horror Obsessive
Idézetek a kötetből
„Figyelték a nőt, ahogy átvág a mezőn, átlép az alacsony kőfalon, és besétál a fák közé. Esetlen teremtésnek tűnt. Könnyű préda lesz. Nem siették el.”
„Egy pillanatra ismét csak gyerekeket látott bennük, és zavartan bámulta a szakadt rongyokat meg zsákszöveteket, az elképesztően koszos arcokat, az üldözéstől élénk tekinteteket, a kis, feszes testeket, és arra gondolt, hogy ez nem lehet igaz, gyerekek nem viselkedhetnek így. Hogy ez csak valami vérrel és fájdalommal kibélelt rémálom. Aztán látta, ahogy megvetik a lábukat, és megfeszülnek, pálcáik felemelkednek, szemük összeszűkül, szájuk összepréselődik. Lehunyta a szemét.”
„Leült a padlón heverő tükörképe mellé, óvatosan a szem felé nyúlt, és ahogy gyengéden lezárta a szemhéjakat, a sajátja is megrebbent és lecsukódott. El tudta képzelni magát, ahogy ott ül a lépcső alján, és bár nagyon sötét volt, látta elsuhanni mellette az élő formákat.”
„A férfi a mezőn guggolt, várta, hogy a nő lefeküdjön aludni. Már nem tarthat soká. Nem folytatta az olvasást; közvetlenül az ablak előtt mosogatott. A férfi elmosolyodott. Alig három méterre volt tőle, a nő mégsem láthatta. Az éjszaka feketére festette vörös ingét.”
„Az úton visszafelé észrevettek a fák között egy baglyot. Némán kivárták, amíg levadászott magának egy nagy kecskebékát, amely a vízben gubbasztott, emberi szemnek csaknem láthatatlanul. Figyelték, ahogy a bagoly visszatér a fára a békával, és nekiáll széttépni. Aztán a csúnya bőrű fiú megdobta egy kővel. A találat a mellkasán érte a madarat, mire lezuhant egy szederbokorba. A kisebb gyerekek örömittasan felkiáltottak. A fiú azonban nem vacakolt a tetemmel. Túl sok tüskén kellett volna átküzdenie magát. Majd jön valami állat, ami könnyedén áttör a bozóton. Éjjel minden vadászik.”
