Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a N. Simon Barbara írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A szerelem üzlete (Érted 1.) és A szerelem ereje novellája (Érted 1,5) jelent meg illetve A szerelem ára (Érted 2.) novemberben, melyet az írónő N. Simon Barbara webshop oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Kétgyermekes anyuka vagyok, a romantika, a szerelem és a szenvedély megszállottja. Eredeti szakmám kereskedő. Szeretem a munkámat, legyen az eladó, író, marketinges, gyereknevelő. Elfogadó és nyitott személynek tartom magam, szeretem a legkülönbözőbb embertípusokat megismerni. Ha röviden össze kellene foglalnom, miért írok, akkor azt mondanám: azért alkotok, hogy adjak. Nevetést, megértést, elfogadást, támogatást.
A szerelem üzlete (Érted 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Soknak éreztem, de a második regényemnél rájöttem, hogy nem is volt annyira az. Főleg az ügyvéd vonallal kapcsolatban kellett nagyon sokat olvasnom.
Az írás az első betű leütésétől a megjelenésig három év volt, de én mindig két évet szoktam mondani, mert annyi volt igazából az intenzív munka.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Teljes mértékben kitalált szereplőkkel és élethelyzetekkel dolgozom.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tizenöt-tizenhat éves koromban kezdtem el írni. A legjobb barátnőmmel közösen írogattunk egymásnak történeteket, és innen indult a könyvek iránti szeretet, és az írás iránti szenvedély.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Ha az erotika-romantika vonalat nézzük, akkor azt semmiféleképpen nem hagynám el, de vannak olyan zsánerek ezen belül, amiket szívesen kipróbálnék. De ahhoz, hogy sztorit is írjak, először jó pár könyvet el kellene olvasnom azokban a zsánerekben.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Amikor az első verzió elkészül, mindig megkönnyebbülök egy kicsit, hogy sikerült befejeznem, megcsináltam. Aztán nagyon izgatott leszek, mert elküldöm a lektoromnak, aki ízekre fogja szedni, és kíváncsian várom mindig, hogy mennyit fejlődtem az előzőekhez képest, és mik lesznek azok a pontok a történetben, amiket majd át kell dolgoznom. Ilyenkor kezdődik az igazán élvezetes munka számomra.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A valódi nevemen írok, azzal a különbséggel, hogy van benne egy N betű, ami a saját nevemben nincs. Ezt egész pontosan ezért tettem bele, mert Simon Barbarából túl sok van, az olyan semmilyen, hétköznapi név, és szerettem volna, ha van mellette valami kis plusz. A párom vezetéknevének első betűjét tettem még hozzá.
A leges legelején egyébként írói álnéven szerettem volna írni, mert az angol név hangzatosabb, jobban fogynak úgy a könyvek stb. De aztán rájöttem, nem akarok más név mögé bújni, a saját nevemet akarom naggyá tenni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mondjuk úgy, hogy nem tudok nem romantikus-erotikus könyvet írni. Nem is próbáltam, és nem is szeretném. Magán a szórakoztató irodalmon, a romantikus irodalmon belül szeretnék más irányvonalakat kipróbálni, de alapvetően a romantika és én összetartozunk. Amikor nem romantikus könyvet olvasok, nagyon nehezen haladok vele, mert nem köt le. Nem tehetek róla, a szerelem a szenvedélyem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Brutális büszkeséggel töltött el, hogy igenis vettem a fáradtságot, nem álltam meg félúton, nem rakosgattam a fiókban a kéziratokat, hanem ezerszer felszívtam magam, és végül megcsináltam.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Számomra az írás munka. Nem hiszek az ihletben. Jobban mondva engem folyton elkap, és aztán lesz egy csomó elkezdett történetem, és természetesen a jó részek soha nem ahhoz jönnek, amit írnom kellene. Az ihlettel nem mindig lehet együtt dolgozni. Ezért muszáj néha az ihletet háttérbe szorítanom, és arra fókuszálni, amit épp csinálok, és be akarok fejezni. Ha pedig egyáltalán nincs ötletem, vagy lendületem, akkor is írok, dolgozok a kéziraton, mert a rész legalább le van írva, később pedig lehet rajta javítani. De ami nincs megírva, azon nem lehet dolgozni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A kedvenc jeleneteim azok, amiken sírni lehet. És van néhány olyan jelenetem, amit ha ezerszer elolvasok, akkor ezerszer elérzékenyülök rajta. Ilyen erős érzelmet emberekből kiváltani nagyon nehéz. Ezért mérhetetlenül büszke vagyok magamra, amiért ilyen jeleneteket alkottam meg, ezért ezek a kedvenceim.
Ha valami nehezen megy, akkor azok az akciósabb jelentek. Itt nagyon sok mindenre oda kell figyelni, hogy hiteles legyen. Nyilván nem fogok mindennap pisztolyt a kezembe, nem ugrálok le tetőkről, vagy nem száguldok kétszázzal az autóval, ezek nem csuklóból jönnek, ezeket alaposan át kell gondolni. Nehezebb ezek a megírása.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nagyon érdekesen születnek a történetek. Általában azzal kezdődik, hogy olvasni akarok valamilyen sztorit, és amikor elkezdek utánakeresni rájövök, hogy ilyet még nem írtak ( első könyvem - cipőboltos). Nehezebben ezeknek a megírása. Igyekszem olyat írni, amilyenről még nem olvastam, vagy nagyon ritkán fordult meg a kezemben.
Van, hogy megismerek egy nagyon érdekes embert, és alkotok neki egy történetet, meg akarom mutatni a világnak, hogy milyen különleges karakter (például a második könyvem főszereplői Péter és Karola).
De olyan is van, hogy egy problémát szeretnék megfogalmazni, és megoldást kínálni rá (ezen dolgozom most, elméletileg ez lesz majd a negyedik könyvem).
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A lektorom látja legelőször. Csak az ő szava számít. Utána a szerkesztő olvassa, és természetesen az ő szava is sokat jelent a számomra. Ők azok, akikben maximálisan megbízom, beleszólhatnak mindenbe, és én eldönthetem, hogy megfogadom a tanácsukat, vagy megyek a magam feje után.
Mivel a barátnőmön kívül soha senkit nem érdekelt, mit írok, nem vették a fáradtságot, hogy végigolvassák, vagy csak beleolvastak, ezért egy idő után már senkinek sem mutattam meg a történeteimet, csak magamnak írogattam.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Vegyes fogadtatást kaptam. Egy-két ember gratulált, a párom a kezdetektől fogva mindenben támogatott, ő volt és még most is ő a legerősebb támaszom. De a legtöbben inkább kétkedve álltak hozzám, egyáltalán nem gondolták olyan komolynak a dolgot, mint amilyennek én éltem meg.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Idén már csak egy regény jelenik meg novemberben, A szerelem ára.
Emellett egy barátnőmmel közösen Wattpadra hozunk majd egy fantasy történetet, de még csak most fogtunk bele, szóval meglátjuk mi lesz belőle.
