Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Péntek Tünde - ("A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Péntek Tünde írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő az Álomgyár Kiadó szerzője, eddig három romantikus regénye látott napvilágot. A könyvei a Csak még egy perc, a Bárhová mennél és a nemrég megjelent Hóesésben találkoztunk.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Talán azzal kezdeném, hogy tényleg Péntek Tünde vagyok, a saját nevemen írom a könyveimet. Valamiért ez a kérdés gyakran megtalál, hogy miért nem választottam egy szerzői álnevet magamnak, de az az igazság, hogy bennem ez egy pillanatig sem merült fel. Az írás mindig is az életem része volt, így íróként is szeretnék megmaradni ugyanannak a Péntek Tündének, aki egyébként is vagyok. És hogy kicsit magamról is meséljek, nagyon introvertált vagyok, szeretek olvasni, számomra a legjobb feltöltődés az utazás, és hiszek mindenek felett a sorsszerűségben. Ami azt illeti meglehetősen romantikus alkat vagyok.

 

Eddig három romantikus könyved jelent meg, sok kutatómunkát igényelt? 

Ami mindhárom regényemben közös vonás, hogy a főszereplő/főszereplők elutaznak valahová és a számukra idegen helyszínen történik velük valamilyen sorsfordító esemény – nyilván egy nagy szerelem. A történeteimben az adott város vagy ország is fontos szerepet játszik, tulajdonképpen mindig előbb megvan a helyszín, mint a cselekmény. Csak olyan helyekről írok, ahol én is jártam már, viszont a regényeim egyfajta útikalauzok is, és alaposan utána olvasok én is a legfontosabb tudnivalóknak, érdekességeknek, szokásoknak, látnivalóknak. Ez igényli a kutatómunkát, és még azelőtt megejtem, hogy a történetet összeraknám hozzá. Az csak ezek után jön, vagyis valahogy közben alakul ki, hogy mi is illene az adott helyhez. A gyönyörű Prágához például egy nagyívű szerelem, Írországhoz sok könny és szenvedés árán megszülető boldogság, Izlandhoz pedig egy különleges párost képzeltem el.

Meddig tartott az írás folyamata?

A Bárhová mennélen összesen egy teljes évet dolgoztam, számomra az az a történet, amire a legbüszkébb vagyok, amibe a legtöbbet beletettem magamból, az érzéseimből és pontosan olyan lett, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Lehet rajta nevetni, sírni, drukkolni a szerelmeseknek, kicsit magunkra ismerni, tanulni a főhősök hibájából és ad valami olyasmit, ami a könyv utolsó oldala után is az olvasóval marad. Szóval a Bárhová mennélben nagyon sok munkám volt, a Csak még egy perc és a Hóesésben találkoztunk viszont nagyjából 6-6 hónap alatt született meg. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

A Bárhová mennélben sokat merítettem önmagamból, az életem apró mozaikjai felfedezhetők benne, de a regény alapvetően fikció. A Csak még egy percben a főhősnőt ugyanolyan természettel és világnézettel ruháztam fel, ami nekem is van, úgyhogy azért abban is megbújok a sorok mögött valamennyire, habár a történetünk nyilvánvalóan más. A Hóesésben találkoztunk teljes mértékben fikció, és nagyon szerettem írni, mert nem kellett olyan mélyen magamba néznem hozzá, csak egyszerűen élveztem, hogy szárnyalni engedhettem a fantáziámat.

 Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban nagyon szerettem fogalmazásokat írni, ez megmaradt később is, és az egyetemen a kommunikáció szakon belül újságírásra specializálódtam, ezt a pályát képzeltem el magamnak. Az elképzelés szép volt, de a valóságban rájöttem, hogy nem könnyű újságíróként elhelyezkedni, és ha mélyen magamba nézek, nem is vagyok az a tipikus újságíró személyiség, akit ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon. Szóval évekig blogot írtam, ahol mindenféle kulturális témáról jelentek meg bejegyzéseim (filmekről, könyvekről, színházról, utazási élményekről). Egy idő után elkezdett foglalkoztatni a gondolat, vajon tudnék-e regényt írni, és végül a COVID alatt jutott arra időm, hogy kipróbáljam magam, menne-e nekem ilyesmi. Így kezdődött…

A regények mellett idén elkezdtem még novellákat is írni. Az első novellám címe Álmomban előbb szerettelek és egy felkavaró álomról szól, amelyből egy felismerés születik meg, és egy szerelem szökken szárba.  Ez a Mágikus szerelem című antológiában olvasható. A második novellám, a Kürtőskalács csupán pár hete látott napvilágot az Irodalmi Rádió téli kötetében, és a karácsonyi előtti utolsó munkanapról mesél, aminek a végén a gőzölgő kürtőskalács felett egy régóta vágyott csók is elcsattan. Ezzel a történetemmel harmadik helyezést értem el, ez volt életem első írói elismerése – úgyhogy ebben a műfajban is szeretnék még alkotni.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Érdekes, hogy többen ajánlgatták nekem, hogy írjak krimit. A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. Viszont nekem inkább az a nagy vágyam, hogy írjak egy történelmi időkben játszódó romantikus regényt. Úgy gondolom, az előbb meglesz, mint a krimi.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz. Ürességet érzek, hogy ki kell lépnem abból a világból, amiben annyi álmatlan éjszakát töltöttem és nem könnyű elengedni a történetet sem, hogy tényleg itt a vége, nem nyúlok már többet hozzá. Mindig szomorú vagyok, amikor elküldöm a kéziratot a kiadónak, majd kicsit megkönnyebbülök, miután az utolsó kérdést is tisztázzuk a szerkesztőmmel, aztán mire megszületik belőle a fizikai példány és végre a kezembe foghatom, már tényleg őszintén örülni tudok, hogy megcsináltam, egy álomból tényleg valóság lett.

 

Három könyved jelent meg, milyen érzés? Továbbra is romantikus könyveket írsz?

 

A Csak még egy perc megjelenésekor hihetetlen volt, hogy író lettem. A harmadik könyvnél már elhiszem, hogy tényleg az vagyok. Persze most is ugyanúgy imádom olvasni a visszajelzéseket a regényeimről, nagyon izgat, kinek mi tetszik bennük vagy éppen mi nem. És hát amikor először veszem kezembe a frissen megjelent könyvem, az még a harmadik alkalommal is leírhatatlan érzés. Csak most már az is foglalkoztat, hogyan tovább, mit lehet még kihozni ebből a dologból, hogyan tartsam meg az olvasóimat és miként juttassam el a történeteimet még többekhez. Úgy gondolom, a romantika minden szempontból az én utam, alapvetően szeretnék megmaradni ennél a műfajnál, legfeljebb csak kicsit kikacsintanék, vagy kísérleteznék valami mással is egyszer.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Mivel van egy hétköznapi foglalkozásom és az írással csak a szabadidőmben tudok foglalkozni, amiből egyébként nincs túl sok, így muszáj rendszert vinnem bele. Azt meg kell terveznem, mikor van időm írni és van a fejemben egy elképzelés is, hogy mit szeretnék írni, miről fog szólni a történet, adott nap meddig kellene eljutnom. Viszont hajlamos vagyok arra, hogy magával ragadjon a flow, és akkor történik meg, hogy hajnalig ébren vagyok és valami teljesen más születik meg, mint amit eredetileg kigondoltam. De szerintem ez így teljesen rendben is van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik regényemből van kedvenc jelenetem. A Csak még egy percben arra a fejezetre vagyok a legbüszkébb, amelyben a férfi főhős, Dominique nagymamája meséli el a titkát – és nagyon kedvelem azt a részt is utána, amikor ez az alfahím karakter ennek hatására elsírja magát. Elég katartikus lett szerintem. Úgy gondolom, aki olvasta a könyvem, pontosan tudja is, miről beszélek, annyira meghatározó volt benne ez a rész.

A Bárhová mennél utószavában is említettem, hogy akadt benne több olyan fejezet, amelyet nehezen tudtam megírni. A történet azzal indul, hogy a főszereplőmnek, Katie-nek van egy borzasztóan rossz munkahelye, ami felőrli az életét és kilátástalannak érzi a helyzetét. Én is voltam hozzá hasonló szituációban és fájó sebeket tépett fel, amikor erről írtam. Viszont, hogy a kedvenc jelenetemről is szót ejtsek, nagyon szeretem például azt a részt, amikor a hurrikán estéjén Conor bekopog Katie-hez.

A Hóesésben találkoztunkban már írás közben is nagyon jól szórakoztam Dr. Erik fejezetein, és akárhányszor olvasom, mindig nagyon jókat derülök azon a jeleneten, amikor a kórházban először találkozik Lilyvel és megvizsgálja őt a balesete után.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

A legnagyobb inspirációt számomra az utazási élményeim adják. Szoktam az adott helyszínen készült fényképeimet is nézegetni, amikor írok róla. És mindig az lesz a vége, hogy mire befejezem a történetet, ég bennem a vágy, hogy újra meglátogassam azt a bizonyos várost vagy országot. Prágával szerencsém volt, mert nincs túl messze, de Írországba és Izlandra még nem mentem vissza – de egyszer jó lenne. Egyébként az olvasóim is mondják mindegyik regényemnél, hogy kedvet kaptak élőben is megnézni a helyszíneket, úgyhogy őket is inspirálja, ami engem is inspirált.

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Elég határozott vagyok a saját alkotásaimmal kapcsolatban, úgyhogy beleszólni legfeljebb a szerkesztőm szólhat a történet alakulásába, mert neki ez is a dolga. De ugye ő is csak akkor, mikor az elkészült kéziratot már megkapta, az alkotói folyamatban valójában senki nincs jelen rajtam kívül. Viszont van egy kialakult előolvasói csapatom, akiknél megköröztetem az írásaimat és meghallgatom, mik a benyomásaik. Nagyon hasznos észrevételeik szoktak lenni, szoktam ezek alapján javítgatni az írásomat.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Természetesen nagyon büszkék rám. Már a legelső kéziratom is megmutattam nekik, amikor még szó sem volt róla, hogy valaha könyv lesz belőle – csak afféle hobbi volt. Szóval az nem volt meglepetés, hogy írogatok, mindig támogattak ebben és nagyon toleránsak a mai napig az írói elvonulásaimmal. Azt is együtt ünnepeltük meg, mikor kiderült, hogy a Csak még egy percből tényleg regény lesz. Emlékszem rá, mennyire meghitt pillanat volt, mikor otthon a konyhában összehívtam a családot és elmondtam nekik, hogy kaptam egy e-mailt az Álomgyártól…

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

 

Azt üzenem nekik, hogy egy kis türelmet kérek, mert most annyira beütött nálam az év végi hajrá, hogy nem tudok úgy haladni az írással, ahogy eredetileg terveztem. De jövőre mindenképpen szeretnék egy új regénnyel jelentkezni, ne aggódjanak.  Idén kezdtem el ugye novellákkal is foglalkozni, úgyhogy jövőre ezen a fronton is tervezek újdonsággal előrukkolni.

Péntek Tünde írói oldala

Álomgyár Kiadó

Anne L. Green: Eltitkolt múlt (Bővített kiadás) - ("A történet végére már potyogtak a könnyeim, annyira a lelkemig hatolt az ő történetük. Az ember képes elhinni, hogy ha ők túléltek mindent akkor mindenki más is. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Anne L. Green írónőnek és az Álomgyár Kiadónak, hogy a jubileumi kiadást kezembe vehettem és elolvashattam az Eltitkolt múlt című könyvet.

Ez egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Nagyon rég olvastam már Anne-től történetet. Jó volt újra kezembe venni.

Anne L. Green 

Eltitkolt múlt 

Tartalom 

Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?

Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

Véleményem 

5/5 

Ahogy fentebb írtam, igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Egyszerre nevettem, sírtam, voltam szomorú, izgatott és dühös is. Az érzelem széles skáláját éreztem olvasás közben. Döbbenet, hogy ennyi év után, néhány kötettel lemaradva, képes újra elvarázsolni. Alexander Cross kedvencem. Újra, és újra elcsavarta a fejem. Imádom.  

Ahogy az írónőt is. Olyan volt számomra, mintha hazaértem volna. Néha félretettem, néha kezembe volt és olvastam tovább. Sosem éreztem, hogy valahol lemaradtam volna. Bármikor visszatudtam zökkenni az olvasásban. Abszolúte nem okozott nehézséget. Ugyanolyan könnyed, szórakoztató volt számomra és izgalmas, két megsebzett, megtépázott lélek, hogyan tudd egymáshoz kapcsolódni.  

Aiden, cserfes kis legény, imádom. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol gyerek karakter is van benne. Olyankor jópofa, vicces történetek alakulnak.  

Jó volt újra olvasnom Mattről, Amyről, Adamről és Catről. Tejóég! Mennyire hiányoznak. Mintha, nem is tudom, valami valós személyek lennének. Régen olvastam már róluk, szerintem ideje lenne újra levennem a polcomról a könyvüket és elkezdeni. Sőt a többi Cross famíliát is érdemes lenne beszereznem.  

Szívből ajánlom Anne L. Green köteteit. Az Eltitkolt múlt egy nagyszerű történet, Lexie és Alex megtanulnak egymásban bízni és a szerelem erejével mindent képesek legyőzni. Olyannyira, hogy egymásért képesek feláldozni. Ők ketten a nagy betűs szerelmes párjai. Kedvencem.  

A történet végére már potyogtak a könnyeim, annyira a lelkemig hatolt az ő történetük. Az ember képes elhinni, hogy ha ők túléltek mindent akkor mindenki más is.  

A borítóról szeretnék pár szót mondani, csak annyit, hogy elképesztően gyönyörű. Nagyon ritkán szoktam dicsérni a borítókat, de ez nagyon szép lett, csodálatos. Félve fogtam a kezemben, annyira vigyáztam.  

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Kedvenc idézetek - Cora Reilly-től érkezik a Kötelék, sorozat második része.

Kedvenc idézetek rovatomban ezúttal, Cora Reilly második kötetéből mazsolázgattam a Kötelék című könyvéből, A maffia végzete sorozatának 2. része.

Ha kíváncsi vagy a többi idézetekre, akkor kövess be instagramon.

Cora Reilly

Kötelék

(A maffia végzete 2.)

Tartalom

Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?
A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében összetört lelkek forrnak egybe a vágy és szenvedély tüzében.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Kedvenc idézetek - Cora Reilly-től először olvastam maffiarománc zsánert, de nem az utolsó.

Érkezik is a következő ezúttal egy sorozatról lesz szó. Egy maffiarománc története, mely Cora Reilly írt, a sorozat címe: A maffia végzete, azon belül a Becsület címmel.  

A többi részekből is fogok hozni, mint pl Kötelék, Gyűlölet és a Kísértés. Illetve az utolsó rész a Bosszúból is majd.  

Nagy kedvencem lett ez a sorozat, és hozok is belőle jó pár kedvenc idézeteket is. Ha kíváncsi vagy többi idézetekre, akkor kövess be az instán. 

Cora Reilly

Becsület

(A maffia végzete 1.)

Tartalom

Modern maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző a bűn világába csábít minket, ahol a veszély és a szenvedély kéz a kézben jár. Vajon mit tartogat az olvasók számára ez a perzselő pillanatokkal és maffiózókkal teli könyvsorozat?

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Kedvenc idézetek - Abby Jimenez azaz írónő, akitől bármikor elolvasnék.

Jó ideje nem hoztam megint kedvenc idézeteket a blogomra, de hamarosan többet fogok hozni. Elsőként egy Álomgyár egyik siker szerzőjétől hoztam, mely számomra nagy kedvenc. Abby Jimenez, az Átkozottul szeretlek című könyvét olvastam el, és szemezgettem belőle. 

Ezúton is köszönöm az Álomgyár Kiadótól, hogy lehetőségem nyílt elolvasnom a könyvet, és idézetet szemezgethessek belőle. Sajnos nem tudok mindent megosztani, ezért, ha kíváncsi vagy a többire, akkor gyere az instámra. 

Abby Jimenez

Átkozottul szeretlek

Tartalom

Justint átok sújtja, és egy Reddit-posztnak köszönhetően már az egész internet tud róla. Minden nő, akivel randizik, azonnal megtalálja élete párját, miután szakítanak egymással. Amikor Emma üzenetet ír neki, hogy vele is ugyanez történik, kitalálnak egy tervet: egymással randiznak egy ideig, aztán szakítanak. Így a kettőjüket sújtó átok semlegesíti egymást, és végül mindketten megtalálják életük szerelmét. Képtelen ötlet… de talán működhet.

 

A kapcsolat csupán egy könnyű, nyári kalandnak indul. Amikor azonban felbukkan Emma toxikus anyja, Justinnak pedig gyámságot kell vállalnia három fiatalabb testvére fölött, hirtelen sokkal komolyabbra fordul a helyzet, mint amire számítottak. Ráadásul valódi érzéseket kezdenek táplálni egymás iránt.

 

Vajon a sors ezúttal a tökéletes párt hozta össze?

 

A USA Today és New York Times bestsellerszerző Abby Jimenez varázslatos története egy olyan kapcsolatról mesél, amelyben az érzelmi intimitás és az izzó kémia kart karba öltve jár. Minden perce kincs.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Interjú Anne L. Green írónővel, akinek 31 könyve és 17 novellája jelent meg, Álomgyár egyik legsikeresebb írónője.

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Green írónőnek, hogy elkészülhetett ez az interjú. Anne L. Green írónőtől számos romantikus könyvet olvastam már és vannak kedvenceim is. Jelenleg 31 könyve jelent meg és 17 novellája az Álomgyár Kiadó gondozásában, nekem jelenleg 13 van összesen, de ami késik… Tudjátok... Illetve, nemrég ékezett hozzám új kiadásban, új borítóként az Eltitkolt múlt és Toszkán sorozatból a Toszkán borbáró címmel.

Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan köszönöm lehetőségéért.

Forrás :Anne L. Green oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam, majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél követeléskezelőként, azaz behajtóként.

Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább csapatmunka. 

Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig kibontakozni.

Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella jelent meg?

Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.

Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok, hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő években változtatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami minden könyvemben jelen van.

Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események ihlették.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában. Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom, és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit szólnak hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem olyan régen beszélgettem valakiről, erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű, amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége. Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés. Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra várva, hogy elölről kezd az egészet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt. És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a valóságot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az érzés minden író életében különleges, semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.

A remény hajnalát a kezemben tartani olyan volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valójában mindkettő. Habár szívből írok és hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés is. Anélkül nem állna össze a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban), amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.  

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális probléma. Széles tárházból válogathatok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a könyv segítőnek születik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.

Amikor megszületett az első regényem, a családom tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.

Mára viszont olyan családom van, akik támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.

Az évnek azonban még nincs vége. November 04-én két könyvem is egyszerre debütál.

Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a Lapokba zárt titkok.

 Anne L. Green írói oldala

Álomgyár Kiadó