Brett O’Conor írónak A Mészáros című könyve után, újabb kötet fog megjelenni májusban. Az előző könyv folytatása lesz, mely Azután I. - Fej vagy írás után érkezik az Azután II. – Dupla vagy semmi címmel. Én nagyon várom ezt a könyvet is, hisz az első részét olvasom, merem ajánlani, aki szereti az akciót, posztapokaliptikus világot.
Brett O’Conor
Azután II.
Dupla vagy semmi
Tartalom
Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.
Egy új fenyegetés, bevetések és az egykori országokon átívelő akciók sora. Új parancs és egy újabb halálos veszedelem.
Jeff Winter őrnagy és harcedzett katonái szinte még ki sem pihenhették előző bevetésük sérüléseit, máris újabb feladattal bízzák meg őket.
Miután a kommandó megakadályozta a támadást, amely végleg kipusztíthatta volna a maradék emberiséget, túlélők egy csoportja felveszi a kapcsolatot a Zónával. Egyezséget ajánlanak. Egyezséget, amelynek azonban ára van.
Ha vállalják a feladatot, egy időre háttérbe kell szorítaniuk saját érdekeiket, viszont minden perc késlekedés végzetes lehet. Mert az Öreg-kontinens túlélői közül, nem minden csoport nézi jó szemmel a ténykedésüket. És mindeközben az áruló sem tétlenkedik. Lehet-e választani, amikor a tétlenség eredménye a lehetséges rossz, de a cselekvés sem hoz egyértelműen jót?
ENGEDÉLLYEL
Beleolvasó
„...szóval nem tetszik az egész és ha hozzáveszem, hogy minden Grey tábornoktól jön, akkor talán érdemes lenne egy kicsit körbenézni a háza tájékán!
- Értelek! Más?
- Még annyit, hogy ha eddig mindenkit szó nélkül le kellett vadásznunk, akkor most mivégre ez a nagy információ-éhség a Külső Műveletek Parancsnoksága részéről? Ejtsünk egy foglyot és kérdezzük ki? Ez valami új, és meglehetősen fura!
- Oké! Paul?
- Engem két dolog zavar. Az első, és ez a kisebb, hogy miként lehetséges az, hogy a tábornok hosszú hetek alatt, a vezérkart megkerülve, titokban felhalmoz nekünk annyi fegyvert, amennyi annak idején egy latin-amerikai országban elég volt egy katonai puccshoz, utána meg gondol egyet és az egészet odaadja egy olyan gárdának, akik két hónapja még minket lőttek?!
- Ha ez a kisebb gond, akkor mi lehet a nagyobb? – gondolta magában Jeff.
- Szóval – folytatta a fiú. –, ennek nincs értelme, hacsak nem így akarta átjátszani valakinek a fegyvereket. Ekkorát nem lehet bakizni! Főleg úgy, hogy itt voltunk neki kéznél, hogy megóvjuk a szállítmányt!
- És a másik gond?
- Az is érdekes kérdés! Hosszú hónapok alatt kicsikarja a vezérkarból, hogy létrehozhasson minket. Mikor megkapja az engedélyt, mindent megkapunk, amit csak akarunk. Annyi kaját, amennyit az Oostendi kikötő teljes állománya kapott hat hónapra. Fegyver, lőszer, benzin, semmi nem számít. Most csak az arányokról beszélek. Kiképeznek bennünket, hogy felderítő akciókat hajtsunk végre olyan helyeken, ahol senki nem járt a kurva járvány és a háború óta. Így van?
- Igen.
- Eltakarítottunk az útból egy kurvapecért, kinyírtunk egy rakás rosszfiút, aztán ültünk a kispadon. El kellene mennünk egy akcióra, de azt elhalasztják, mert fontosabb, hogy ti három hétig nyaraljatok azoknál, akik, lásd, mint fent, két hónapja még lőttek ránk! Aztán végül elküldenek kérdezősködni. Négy hónap után, egy olyan bandát keresünk, akik valahonnan, ki tudja milyen módon értesülve rólunk és az útvonalunkról, három kocsival megtámadtak minket menekülés közben.
- És? Hol itt a gond? – kérdezte Jeff, noha tudta a választ.
- Hol a gond? Ha mi vagyunk a Zóna szupertitkos felderítő kommandója, akiknek ez a specialitása, akkor ki a franc hozott adatokat a fejeseknek, annak a tábornak a feltételezett helyéről?”
„- Érdekes lenne, ha újra láthatnék egy kis világot. Amennyire szerencsésnek tartom magam azért, hogy élek és hogy itt élek, ellentétben magával, annyira szerencsétlen is ez a dolog. Ellentétben magával! Ért engem, őrnagy?
- Nem igazán. – Jeff valóban nem értette ezt az okfejtést, de most már kíváncsi volt. – Mire gondol?
- Én szerencsés vagyok, mert itthon vagyok. Nem úgy, mint maga, aki idegen földön rekedt és fogalma sincs róla, mit találna otthon. Ugyanakkor ez pontosan akkora teher is, mert nap mint nap látnom kell, hogy milyen kietlen és sivár lett a hazám. Így már érti?
- Igen. Van családja?
- Már nincs. A feleségem, a lányom és a fiaim is meghaltak.
- Sajnálom!
- Köszönöm! A nagyobbik fiam kivételével, mindegyikük a betegség áldozata lett.
- És a fia?
- Ő az offenzíva alatt esett el. Katona volt.
- Ő is harckocsizó volt?
- Á, hallani sem akart róla! – nevetett fel az ezredes, ami valami szép emlékre utalhatott. – Mindig azzal bosszantott engem, hogy csak a beszariak bújnak el egy hetven tonnás konzervdobozba. Ejtőernyős volt. Abban az évben végzett a tiszti iskolán, amikor a betegség elszabadult. A zavargásokat követő harcokban ölték meg, valahol Veendam környékén. Magának van családja?
- Csak a szüleim, bár nem hiszem, hogy túlélték.
- Feleség?
- Nem volt rá időm.
Az ezredes újra felnevetett.
- Hát, lehet, hogy a mi városunkban talál valami szemrevaló asszonyt. Most már talán több ideje van, ha maguknál is olyan lassan vánszorog az idő, mint nálunk!
Jeff is felnevetett de az ezredes máris folytatta.
- Én meg elveszem a törzsőrmester asszonyt a szakaszából! Nekem adja, őrnagy? – vigyorgott Jeffre. – Férjnél van?
- Én? – kérdezte döbbenten Jeff.
- A törzsőrmester asszony. – felelte türelmesen az ezredes vigyorral a szája sarkában.
- Már nincs.
- Akkor jók az esélyeim.
- Nem igazán. Nem az a barátkozós fajta. Ellenben meglehetősen agresszív. Főleg, ha a személyes szférájába hatolnak.
- Tipikus francia.
- Félig spanyol.
- Annál jobb!
Jeff kötelességszerűen felnevetett.
- Maga még nem próbálkozott nála? - faggatta tovább az ezredes Jeffet.
- Nem. Az alárendeltem.
- Nekem nem.
- Sok sikert!
Újabb cigarettát húzott elő, de most nem kínálta meg a másik tisztet.
- Maga hány éves őrnagy?
- Negyvenöt.
- Már betöltötte?
- Ma töltöm.
Az ezredes csodálkozva meredt rá.
- Szép kis születésnapi buli.
- Nem számít! Nem szoktam magam ünnepeltetni.
- Azért majd kérjen valami kis apróságot ajándékba a tábornoktól! – vigyorodott el a holland.
- Jó! Elkérem azt a zsákmányolt UZI-t, a hat tele tárral. Már régen szerettem volna egyet.
Az ezredes arcáról leolvadt a vigyor.„
Friss infó a könyvvel/könyvekkel kapcsolatban itt találsz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése