John Scalzi őrült új regényében sajttá változik a Hold, és felborítja az életet a Földön - Világpremier

 John Scalzi: 

Csak a Hold az égen

„A Föld legközelebbi szomszédja az űrben, és a legfényesebb dolog az éjszakai égbolton… de van ám még más érdekesség is a Holddal kapcsolatban.”

John Scalzi őrült új regényében sajttá változik a Hold, és felborítja az életet a Földön - Világpremier

Megjelenés: március 25.
Fordító: Sárpátki Ádám, Farkas István, Pék Zoltán, Tót Barbara
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

John Scalzi már 2019-es első magyarországi látogatása idején szívébe zárta a magyar olvasóit, de mióta őt választották a 2023-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének, rajongva szereti az országunkat, minden könyve megjelenésekor személyes üzenetet kapunk tőle, ami egy az ő státuszában álló nemzetközi hírű szerzőtől meglehetős ritkaságnak számít.

Persze, mi magyarok is szeretjük Scalzit, és rettenetesen szórakoztató regényeit, őrült és bizarr ötleteit, melyeket legújabb regényében új szintre emel. A Csak a Hold az égen az eddigi talán legképtelenebb alapötletéből indul – bizony, sajttá változik a Hold – ellenben a következményeket egy csipetnyi humorral fűszerezve, de mégis komolyan véve, átfogó képet rajzol a társadalom különböző rétegeinek reakcióiról.

Scalzi rajongva írt saját blogján a magyar címválasztásról is, számunkra pedig óriási öröm, hogy miután tavaly októberben kizárólag Magyarországon jelent meg nyomtatásban Az irányító című kisregénytrilógiája, idén új kötetét a világpremierrel azonos napon hozhatjuk el az olvasóknak. És ez még semmi, hiszen Scalzi közben visszatért a kultikus Vének háborúja-világába, melynek új kötetét ősszel a kezünkbe vehetjük majd. Addig is azonban itt van nekünk a Hold, és az általa okozott földi bonyodalmak.

Fülszöveg

A ​Hold sajttá változott.

Az emberiségnek pedig ezt most fel kéne dolgoznia.

Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.

Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.

John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!

A szerzőről

John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi-írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát, írt filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket is. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, az univerzuma a későbbiekben öt további kötettel bővült. A 2012-es Vörösingesek című regényéért elnyerte a Hugo-díjat, Az összeomló birodalom pedig Locus-díjat kapott 2019-ben. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

Mások a szerzőről

"Scalzi stílusa könnyed és szórakoztató, miközben mély társadalmi kérdéseket feszeget." – The Washington Post

"Scalzi írásai frissességet és új perspektívát hoznak a sci-fi világába." – The Independent

"Scalzi a modern sci-fi mestere, aki lenyűgöző világokat és karaktereket teremt." – The Guardian

Részlet a kötetből

„– Majd én válaszolok – szólt dr. Miriam Golden a Nemzeti Tudományos Alaptól. Mindenki ránézett. – A Hold átmérője tegnaphoz képest kilencszázhatvan kilométerrel szélesebb, ám a tömege legjobb tudomásunk szerint nem változott. Ha nem így lenne, máris tapasztalnánk a hatását. Például magasabb lenne a tengerjárás. Ha a Hold nagyobb, de a tömege ugyanakkora, akkor akármiből áll is, az kevésbé sűrű, mint az általunk ismert Holdat alkotó bazalt és egyéb anyagok.

– Jól van – mondta Heffernan. – És mi volna ez az új, rejtélyes anyag, ami most a Holdat alkotja?

Dixon alig hallhatóan ismét felnyikkant.

– Hagyja abba! – csattant fel Heffernan. Visszanézett Goldenre. – Tudja a választ?

– Jelenleg még vizsgáljuk ezt is – felelte a nő. – Egyelőre semmit sem tudunk megerősíteni. De tegnap, nagyjából ugyanakkor, amikor eltűntek a holdfelszíni tükrök, a Houstoni Űrközpont jelentette, hogy gondjuk adódott a holdanyagmintáikkal. Először lopásra gondoltunk, de aztán az Egyesült Államok többi holdkőzetet tároló helye is ugyanezt a gondot jelentette. A minták minden esetben eltűntek, a helyükre pedig olyan tárgyak kerültek, amelyeket valami egészen más alkot.

– Miféle anyag? – kérdezte Heffernan.

Golden a Fehér Ház kabinetfőnökének szemébe nézett, és higgadtan, rezzenéstelen arccal azt mondta:

– Sajt.

Dixon ismét felnyikkant.

Heffernan hangos hahotában tört ki, ami jó sok ideig tartott, aztán abbahagyta, amikor észrevette, hogy az asztalnál ülők még csak nem is mosolyognak.

– Ez csak valami vicc – mondta. – Más nem is lehet.

Senki sem reagált.

– Maguk csak szórakoznak velem, ugye? – kérdezte tőlük Heffernan. – A tudományos és hírszerzői közösségünk képviselőinek társaságában ülök, és maguk mind azt állítják, hogy a Holdat, az egész kibaszott Holdat sajttá változtatta valami.

– Így van – felelte Golden. Egy pillanatra sem vette le a pillantását a kabinetfőnökről.

– Baromság! – vágta rá Heffernan. – Nem lehetséges.

– Nem lehetséges – bólintott Axel. – Jelenleg mégis ez a legjobb tippünk.”

Előrendelhető