Érkezik a World Fantasy-díjas horrorantológia várva várt második része

 Szerk.: James D. Jenkins és Ryan Cagle: 

A borzalmak hívása

Rémtörténetek a világ minden tájáról

„Ha az első kötet után még kérdéses lenne, hogy a horror tényleg univerzális jelenség-e, majd ez a könyv eloszlat minden kételyt.”

Érkezik a World Fantasy-díjas horrorantológia várva várt második része

Megjelenés: február 25.
Fordító: Ballai Mária, Bogár Levente, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kéri Andrea, Kleinheicz Csilla, Kolb Krisztina, Molnár Berta Eleonória, Sárpátki Ádám, Sepsi László, Tót Barbara
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, élfestett, 320 oldal

Leírás

Szinte napra pontosan két évvel az első kötet megjelenése, és zajos hazai sikere után végre folytatódik a World Fantasy-díjas Valancourt-horrorantológia egy legalább oly nagy gonddal válogatott második kötettel, mint amit A sötétség szavainál tapasztaltunk. Az első gyűjtemény sikerére építve a második rész még szélesebb spektrumot ölel fel mind földrajzilag, mind kulturálisan. Míg A sötétség szavai főként európai és latin-amerikai szerzőkre koncentrált, addig a második kötetben nagyobb hangsúlyt kapnak az ázsiai és Kelet-Európai írók művei. Összesen húsz ország huszonegy története szerepel a gyűjteményben, amelyek tizenhat különböző nyelven íródtak eredetileg. A szerkesztők igyekeztek elkerülni az ismétléseket az első kötethez képest, így újabb nemzetek irodalmát ismerhetjük meg.

A borzalmak hívása antológia nem csupán a horror rajongóinak nyújt izgalmas olvasmányt, de azok számára is, akik egyszerűen csak érdeklődnek a kortárs világirodalom iránt, és belekóstolnának azokba a kulturálisan sajátságos témákba, melyeket az egyes országok irodalma nyújthat. Jenkins és Cagle egyértelmű célja, hogy hidat építsen a különböző kultúrák között, és bemutassa a horror műfajának univerzális vonzerejét és sokszínűségét. Bátran mondhatjuk, hogy A borzalmak hívása nagyszerűen teszi magáévá A sötétség szavai örökségét, és magával ragadó módon terjeszti ki azt.

Fülszöveg

A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia második kötete ismét széles körű és különleges horrorválogatás, mely országok határait átlépve feszegeti a zsáner kereteit.

Egy befolyásos görög család hátborzongató hagyományokat őriz; egy észt falu gabonaszárítója rettenetesebb tragédiát rejt a vártnál; egy francia kislány megégeti magát, majd megszállottja lesz annak, amit a lángokban látott; egy haiti politikus, aki a hatalomért bármit és bárkit hajlandó feláldozni. A Valancourt Books szerkesztői újra világkörüli felfedezőútra indultak, hogy felkutassák különböző országok legkiválóbb írásait.

A kötetben helyet kapott a horror iránti rajongásáról hagyományosan híres Japán és Dél-Korea, valamint olyan, számunkra kevésbé ismert országok irodalma, mint Puerto Rico és India, illetve Indrek Hargla és Steinar Bragi személyében már itthon is komolyabb népszerűségnek örvendő szerzők műveit is olvashatjuk.

A szerkesztőkről

James D. Jenkins és Ryan Cagle 2004-ben alapította a Valancourt Booksot, és azóta több mint 500 elveszett vagy figyelmen kívül hagyott írást adtak ki újra, elsősorban a gótikus, természetfeletti és horrorirodalom berkeiből, abból a célból, hogy a modern olvasó számára is elérhetővé és megfizethetővé tegyék ezeket a műveket.

Mások a kötetekről

„A nagyvilág kortárs horrortörténeteinek ez az antológiája cáfolhatatlanul bizonyítja a műfaj nemzetközi népszerűségét az irodalmi önkifejezés terén. […] Ez a könyv kötelező olvasmány a horror rajongóinak.” – Publishers Weekly

„Ez a gyűjtemény az elejétől a végéig kiemelkedő. […] Alapos kutatómunkának és fordításoknak az eredménye, különböző nézőpontokból megírt történeteket mutat be öt kontinensről, az elbeszélő stílusok és költői képek széles választékát képviseli a szerzők nemzetiségétől függetlenül.” – Library Journal

„Elképesztő teljesítmény! Ebben az antológiában nagyon sok minden van, aminek örülök: sajátosan bizarr és sötét történetek kiemelkedő fordításban. Ez a könyv annak szól, aki a horror műfajának a színe-javára vágyik. Én mindenképpen a magaménak érzem!” – Ann VanderMeer

„Ez a könyv egy ajándék. Bár a horror nyelve univerzális, a kifejezésmódja kultúráról kultúrára változik. Ez a gyűjtemény kiemelkedő szerzők történeteit mutatja be a világ minden részéről. A novellák egyszerre nyugtalanítóak, erőszakosak, különösek és gyönyörűek – a jó horrorsztorik összes elemét tartalmazzák olyan hangoktól és nézőpontokból, amelyeket túl sok ideig kellett nélkülöznünk.” – Nathan Ballingrud

„A horrordiaszpóra teljes, dicsőséges megjelenítése, amely a globális szerzők olyan csapatát mutatja be, melynek tagjai bármikor versenyre kelhetnek az angol nyelvterületen dolgozó riválisaikkal. Példátlan és szemléletformáló, vérfagyasztó csemege.” – Michael Kelly

Idézetek a kötetből

„Óvatosan leválasztja kulcscsontját a bal válláról, majd átadja a férjének. Éles csattanás hallatszik, amikor a csont elválik a szomszédjától. Érzi, ahogy a metsző szél behatol ezen az új nyíláson, és átsöpör a testén, akár egy örvény. Reszket, és nekidől a hideg falnak. A férje szeme megcsillan, miközben ezt a ragyogó csontot nézegeti.”

„Milyen hang? Valamiféle üvöltés, egy kutya vagy farkas vonyítása, egy gyászos hang, ami mély morgással kezdődött, majd fokozatosan egyre hangosabbá és élesebbé vált, amíg a házak fölé nem emelkedett, fel nem ült a szellő hátára, és be nem jött az ablakomon, hogy addig dagadjon, amíg teljesen be nem tölti a szobámat. Ez a vonyítás elviselhetetlenül szomorúan csengett, és ember adta ki.”

„A fiú, aki eddig a nadrágjában tartotta a kezét, magát kényeztetve, most előveszi a hímvesszőjét, amelyet megjelenése, hossza és kerülete alapján „lényegében tökéletesnek” írtak le az internetes felhasználók. A lány megsimogatja, és a szájához húzza. Vízesésként zúdulnak a kommentek. Vadak, izgatottak, tébolyultak. Később látni fogjuk őket a visszajátszásban, miután a felvételből vírusvideó lesz, majd a hatóságok betiltják, de mindhiába.”

„Az egész város tudta a vén uzsorásról, hogy gonosz. Nem csupán a foglalkozása miatt terjedt el a híre, habár előbb vagy utóbb mindenki üzletelt vele, tehát tartozott neki pénzzel. Nem, a gonoszság valójában érzékelhető homályként vette körül, mintha sötét erő fészkelte volna magát a testébe, és nem bírt volna megmaradni a bőrében.”

„Régebben megöltem valakit – kezdte a férfi. – Tizenöt éves voltam. Csak úgy, a móka kedvéért belopóztam egy középkorú nő házába. Egyedül lakott. Nem pénzt akartam. Le akartam feküdni vele. A konyhába rohant, és felkapott egy konyhakést. Lelöktem a földre, és ráültem. Azt hittem, le fog nyugodni, de nem így történt. Nekem támadt a késsel, és megvágta a hasamat. Elsötétült előttem minden, de nem ájultam el. A nő kimenekült a házból, én meg követtem. Átbotladoztam a mezőn a tengerpartra. Még mindig a kezében szorongatta a kést. Felkaptam egy követ a padkáról, utolértem a nőt, és lesújtottam rá a kővel. A földre zuhant. Újra meg újra megütöttem, úgy éreztem, mintha egy visszatérő álomban volnék. Egy idő után nem mozdult többet. Kibújtam az összekaszabolt, véres pólóból, levettem a nő blúzát, és azt vettem fel helyette. A tengerig vonszoltam a testét, és arccal lefelé lefektettem. Hazaosontam, szodzsut locsoltam a sebre, és pamutcérnával összevarrtam. A futonomig vonszoltam magamat, aztán csak vergődtem fájdalmamban. A szüleimnek azt mondtam, megfáztam. Amíg én napokig a futonomon feküdtem, a seb elfertőződött. Belázasodtam, és elvesztettem az eszméletemet.”

Agave Könyvek