Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Orsolya .("A zene a legnagyobb inspirációm, de jártamban-keltemben előfordul, hogy eszembe jut egy jó mondat vagy kifejezés, és akkor gyorsan beírom a telefonom jegyzeteibe.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Varga Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek március 15-én jelenik az első történelmi romantikus regénye a NewLine Kiadó gondozásában, A szabadság virágai címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jogász vagyok, két gyermek édesanyja. Gyakorlatilag ez a két legmeghatározóbb pont az életemben. Az egyetemi záróvizsgák után volt egy hosszabb időszak, amikor képtelen voltam könyvet olvasni, nem viseltem el semmilyen hosszabb szöveget magam körül. Szerencsére sikerült újra visszatalálnom az olvasás szeretetéhez, és azóta igyekszem havonta legalább 2-3 könyvet kiolvasni. Nem könnyű összeegyeztetni az írással, de nem lehetetlen.

A szabadság virágai c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kutatás és az írás majdnem egy teljes évet felölelt. Helytörténeti kutatásaim még ennél is többet, ugyanis néhány éves családfakutatás eredménye a regény. Miután kiolvastam az összes helyi érintettségű, 1848–1849. évi szabadságharcról szóló szakirodalmat, rájöttem, hogy ennél több dolog érdekelne, olyan részletek, amelyeket nem fogok megtalálni ezekben a könyvekben. Ezen a ponton kerestem fel Süli Attila hadtörténészt, aki az erdélyi szabadságharc szakértője. Nagyon örültem, amikor elvállalta, hogy válaszol a kérdéseimre, lektorál, segít megtartani a regény hitelességét. Vannak történetek, amelyek szinte kérik, hogy megszülethessenek. Ez pontosan egy ilyen történet...

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A romantikus szál fikció, amelyet egy – a kutatásaim során fellelt – anyakönyvi bejegyzés ihletett. A történeti rész mondhatni percre pontos. A csapatmozgások, a harctéren lévő számok, az időrendiség, sőt még az időjárás is a lejegyzetteknek megfelelő. Igyekeztem a lehető leghitelesebben megjeleníteni mindent. Ezen túlmenően valós történelmi alakok is feltűnnek a regényben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már a gimnáziumi éveim alatt is írogattam, persze ennek megfelelően álnéven vagy a fióknak. Hosszú ideig aztán a kreativitás nem volt az életem része, és sok időbe telt míg felszínre bukott, hogy ennek az energiának a kicsatornázására elemi szintű szükségem van. Ekkor született meg egy terápiás citromfáról szóló „novella”. Azt talán kevesen tudják, hogy bár A szabadság virágai az első regényem, de nem az első könyvem. A gyerekeimnek szóló „anya mesélj fejből” történetekből tavaly megszületett a Leló mesék című mesekönyv, szintén a NewLine Kiadó gondozásában.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A történelmi-romantikus vonaltól egyelőre nem hiszem, hogy elrugaszkodnék, ugyanis imádom a történelmet, de szívesen vinnék bele a jövőben egy csepp krimit vagy thrillert. Meglátjuk, nyitott vagyok mindenféle inspirációra.  

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sosem éreztem még úgy, hogy igazán vége lenne. Az utómunkák, a szerkesztés nem is ad erre lehetőséget. Talán a nyomdába kerülés az a pont, amikor tudatosul. Sosincs bennem az, hogy de jó, hogy vége. A szereplők kezét nehéz elengedni. Olvasóként például nehezen élem meg, hogy végre megszeretem a szereplőket, és jóformán vége is a történetnek. Ott szó szerint kell néhány nap elgyászolni a befejezést.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem merült fel bennem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Már a mesekönyves „múltamban” ott motoszkált bennem, hogy szeretném magam kipróbálni mélyebb témákban is. Érdekel az emberi psziché, meddig lehet elmenni, tologatni a határokat. A történelmi érdeklődés pedig elég jó háttéranyagot nyújt, így adta magát a dolog.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felfoghatatlan, hogy a fejemben létező, formálódó történetek mások számára is kézzel foghatóvá válnak. Azt viszont már most tudom, hogy ez a mostani megjelenéssel sem lesz másképp.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A történelmi vonal miatt komolyabb tervezésre volt szükség. Ahhoz, hogy átlássam a seregek mozgását, ki, mikor, hol volt, Mihály mikor lehetett Zabolán, mennyi időre volt akkoriban szükség A-ból B-be jutni... ehhez idővonalat rajzoltam magamnak. Minden más impulzívabban készült, hagytam, hogy jöjjenek maguktól a szálak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Eleinte nehezen találtam meg Mihály hangját, sokkal kevesebb lehetősége volt kibontakozni. A csaták leírása is először kihívást jelentett, bele kellett jönnöm... nem a vér, inkább a meglévő és lejegyzett adatok, események keretbe foglalása, mindezt Mihály szemszögéből láttatni. Kevernem kellett a valóságot és a fikciót, na de hol húzzam meg a határt?

A kedvenc jelenetem talán a rozmaringhoz köthető (többet nem mondhatok spoilerezés nélkül), ez az elsőként megírt jelenetek egyike volt. A történetben megjelenő virágok szimbolikája sem véletlenszerű. Szerkesztőm javaslatára került be végül Mihály kocsmai jelenete, kifejezetten szórakoztató volt ekkor a karakter fejébe látni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenhonnan megtalálnak az ötletek. Egy mondatból, egy álomból, gyakorlatilag bármiből képes vagyok egy komplett történetet „levetíteni” magamnak. Lehet, hogy furcsa, de vezetés közben szoktam „írni”: inspiráló zene feltekerve, és a reggeli csúcsforgalomban 10-15 perc alatt felrakok egy jelenetet, sőt volt, hogy egy fejezetet is. A zene a legnagyobb inspirációm, de jártamban-keltemben előfordul, hogy eszembe jut egy jó mondat vagy kifejezés, és akkor gyorsan beírom a telefonom jegyzeteibe.

 Varga Orsolya szerzői oldal

Előrendelhető

NewLine Kiadó