Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kate Pilloy - ("Mindig azt gondoltam, hogy a novella egy regény epizódja. Azonban ráébredtem, hogyha azt szeretném, hogy az olvasók és az írótársak megismerjenek, rövidebb írásokkal kell, megjelenjek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Kate Pilloy írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és az írásairól. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Neon Books Kiadó pályázatán, a Felnőttmesék téli estékre című kötetben fog megjelenni hamarosan a harmadik novellája Karácsonyi lázadás címmel és tavasszal szeretné megjelentetni az Örökölt élet című regényét.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad

Mióta írni tudok, történeteket írok, de már előtte is velem voltak a láthatatlan barátaim, akikkel nagyon jól elszórakozom egész kicsi korom óta. Gyermekként valahogy jobban kijöttem velük és jobban is szórakoztattak, mint az óvodás vagy az iskolás társaim. Nem tudtam sokáig, hogy az, amit írok, mást is érdekel, szórakoztat, de aztán édesanyám, a családtagok, a tanáraim megerősítettek abban, hogy szórakoztató írásaim értékesek. Egyre jobban megfogalmazódott bennem a vágy, hogy írásaimat eljuttassam az olvasókhoz, de nem voltam elég nyitott ahhoz, hogy kopogtassak vele idegenek (kiadók, nyomdák) ajtaján. Így inkább csak magamnak írtam, a szomszédoknak, a barátoknak, munkatársaknak, majd egy Amatőr írók csoportja nevű internetes csapatnak. Igazából ők voltak az első „szakemberek”, akik biztattak, sőt segítettek tanácsaikkal. Az ő segítségükkel jelent meg az első regényem 2013-ban Hazug igazságok címmel, majd biztatásukra az Érem mindkét oldala című kisregény.

Két könyved jelent meg eddig kiadásban. Nem hallottam róluk.

Ez így van, alig néhányan ismerték meg az írásaimat. Nem foglalkoztam a marketinggel. Azt gondoltam, a könyvek eladják magukat. Nem így történt. Ma már egyik sem kapható, de mindkettőt szeretném újra megjelentetni, picit átszerkesztve, egy jó szerkesztő közreműködésével, új, egységes borítókkal. És most már a marketingre is figyelek. Életkörülményeim megváltoztak, a gyerekek felnőttek, van már időm tanulni a különböző social media oldalak használatát, így megjelentem az Instagram és a Tiktok oldalán is. A Facebookon és a saját blogomon (katepilloy.blog.hu) korábban is jelen voltam, de az elmúlt egy évben aktívabban, mert elkezdtem novellákat írni és a rövidebb írásokkal könnyebb megjelenni.

És így jutunk el a Karácsonyi lázadásig…

Igen, a novella egy új műfaj számomra. Mindig azt gondoltam, hogy a novella egy regény epizódja. Azonban ráébredtem, hogyha azt szeretném, hogy az olvasók és az írótársak megismerjenek, rövidebb írásokkal kell megjelenjek. Korábban két pályázaton nyert novellám, a Rettegés hajnala és az Ébredés című antológiákba, ezért bátrabban nyitottam a Neon Books kiadó pályázatára. Azonban a Karácsonyi lázadásra is úgy gondolok, mint egy nagyszerű téma, a fejemben forognak a gondolatok, a párbeszédek, előbb-utóbb regény lesz belőle.   

Meddig tart az írás folyamata nálad?

Nálam nagyon rövid ez az idő, mert ha beindul a fantáziám, néhány héten belül már egyben látom a könyvet, és csak le kell ülnöm, írni. Ilyenkor a „civil” munka után egyfolytában verem a billentyűzetet, kiírom azt, ami a fejemben van, sőt azt is, amiről nem is tudom, hogy ott van. Sokszor rácsodálkozom, amikor visszaolvasom, hogy egy szereplő, honnan került a sztoriba, miért mentek ők most be abba a lakásba stb.? De engedem, hogy folyjon a történet a fejemből, hiszen így lesz teljes a kész novella vagy regény.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Fantáziálok, egyértelmű, ám ha a valóságban is megtalálható a helyszín, esemény, annak utána járok. Például a Hazug igazságokban bejártam Miskolc és Székesfehérvár utcáit, a rendőrség, az ügyészség épületét, láttam azokat a helyszíneket, ahol megfordultak a szereplőim. Az Örökölt élet és az Érem mindkét oldala regények Debrecenben játszódnak, könnyebb dolgom volt, hiszen ott éltem harminc évig. Ettől függetlenül végigjártam a terepet, informálódtam például az Egyetem épületéről, vagy a ketrecharcosok tetteiről.

A témák pedig mindig ott hevernek előttem. Ha a hagyaték témájában írok, akkor elém kerül egy részletes cikk erről, de ha egy alapítvány működése jelenik meg a fejemben, nemsokára valaki elkezd beszélni egy hasonló alapítványról és annak működéséről. Minden téma, ami érdekel, a megfelelő időben és formában elém kerül. Sokan kérdezik is, hogy érthetek ennyi mindenhez. Azonban erről szó sincs, csak az írás forgatagában elém perdülnek a szükséges információk valamilyen formában.

Milyen zsánerekben írsz?

Nehéz ezt behatárolni, többen azt mondták, bűnügyi-romantikus zsáner jellemző a Hazug igazságokra, de aztán belépett az erotika, majd a spiritualitás is. Szeretem keverni a zsánereket.  De ilyen az élet is, nem? Hol szeretők vagyunk, hol robotoló munkások, vagy szülők, sportolók, haverok. Van egy kéziratom, ami nemrég készült, spirituális szál keveredik a fantasztikummal, de akár kriminek is nevezhető, abban a szerelem éppen csak jelen van. Angliában és Nepálban játszódik. Mivel buddhista vagyok, közel áll hozzám ez a téma, és jártam már Nepálban is évekkel ezelőtt. Ám ez a történet most került elő a fejemből, most íródott meg, úgy tűnik, erre most értem meg. A kéziratot benyújtottam most egy kiadó pályázatára, meglátjuk, megszeretik e úgy a történetet, ahogy én.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szörnyű. Olyan, mint amikor a barátaim összepakolnak és hazautaznak, engem pedig egyedül hagynak az emlékeimmel. Nagyon szomorú és levert vagyok napokig. Van egy kéziratom, amit annyira nem tudtam befejezni, hogy három részes lett. Még ma sem érzem késznek arra, hogy kiadjam a kezemből, de talán csak azért, mert nem bírom a szereplőket elengedni. Ha nincs éppen forgószél állapotban a fejem és nem kényszerít az írás a gép elé, akkor azt a háromrészes kötetet javítgatom. Egy nap elengedem, de most még az a menedék, amikor más könyvet ki kell adnom a kezemből. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy ők a családtagjaim, akik velem maradnak, miközben a többi barátom elmegy, amikor leírom az aktuális regény végére, hogy „VÉGE”.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Azért Kate Pilloy mert egyszerűbb, mint a polgári nevem. Egy éjszaka, amikor fájt az epém és veszettül szenvedtem, a fantáziám világába menekültem és akkor beugrott ez a név. Ez talán 100 éve történt? Mindenesetre nagyon régen, de én hűséges típus vagyok, velem maradt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív egyértelműen. Semmit nem tervezek el előre, nem is vagyok rá képes. Próbáltam, mert azt mondják sokan, hogy úgy kell. Nekem ez nem megy, abból a próbálkozásból nem lett érdekes regény. Ha pedig nekem unalmas, másnak hogyan ajánlhatnám olvasásra? Nem érdekel, hogy hányas lába van a főszereplőnek és mi volt az óvodai jele, főleg akkor nem, ha mondjuk, egy drogbáró akarja a családját kinyírni, vagy féltékeny anya bosszút állva akarja megvédeni a fiát.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Itt van minden körülöttem. Meglátom, meghallom, beindít és beszélgetni kezd bennem. Ha napokig megy bennem a párbeszéd, regény lesz, ha nem, egy szórakoztató epizód magamnak. Az élet inspirálja a fantáziámat és abból születik a regény.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Csak akkor adom ki a kezemből, ha készen van, így a történetbe nagyon senki nem szól bele. Édesanyám az első és a férjem. Utána a barátok, kollégák, akik kérik. Nem sokszor mondanak olyat, hogy ezt vagy azt hagyjam ki, elgondolkozom azon, ha valaki mond ilyet, de nem mindig hallgatok rá. Volt már, hogy egy barátnő rákérdezett valami részletre, és jelezte, nem érti, akkor hozzá nyúltam a kézirathoz. De valójában én csak leírom, ami történik, nem összerakom, ezért, ha valaki azt mondja például, hogy az a szereplő nem illik oda, csak annyit válaszolok: De ott volt, láttam, hallottam, a történet része.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel gyermekkorom óta írok, nem újdonság ez senkinek, viszont nem egy könyvolvasó családból származom, így nagyon nem is érdekli őket édesanyámon kívül. Az ismerőseim viszont nagyon támogatnak, segítenek, bíztatnak. Egy átírt éjszaka után, ha kávéval fogadnak reggel a kollégáim, elönt egy olyan érzés, amit hálának tudok csak nevezni és megkérdezem magamtól: megérdemlem én ezt? Amikor látják, hogy gondolatban egész máshol járok türelmesek és most együtt izgulunk azon, mikor jelenik már meg a novellás kötet. Jó emberek vannak körülöttem, és ez csodálatos érzés.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Sokan A/4-es papíron olvasták már a kézirataimat. Nekik azt üzenem, mindent megteszek, hogy könyv formájában is kezükbe vehessék. Azoknak, akik nem ismerik az írásaimat, és nem ismernek engem, azoktól azt kérném, legyenek nyitottak, és ha tetszik egy blogbejegyzésem vagy facebook bejegyzésem, akkor adjanak egy esélyt a regényeimnek is. Persze tudom, hogy nem szeretheti mindenki az én írásaimat, de ha pár embert elvarázsol, boldoggá tesz a történetem, ha kikapcsolja a mindennapi mókuskerékből és erőt nyújt neki a folytatáshoz, akkor az azért igazán csodálatos dolog, nem gondolod?

Weboldal

Facebook 

TikTok 

Instagram 

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Neon Books