2024. szeptember 18., szerda

Szergej Tyimofejev: Replika – A szerző a PesText vendége!

Szergej Tyimofejev




 A szerző a PesText vendége!


 

Szergej Tyimofejevet szeptember 28-án, szombaton 19 és 20 óra között Terék Anna költő, műfordító kérdezi a Három Hollóban.

A beszélgetés nyelve angol, magyar tolmácsolással. Tolmácsgépet biztosítanak.

A helyszínen a Replika című kötete megvásárolható, a program után Szergej Tyimofejev 21.30-tól 22 óráig dedikálja kötetét.

 

Szeptember 28-án 20:20-21:30-ig részt vesz a V4 Költészeti Esten.

https://www.facebook.com/events/2317730438570843/

(Videoművészet, versfelolvasás).

 

 

Prae Kiadó, 2024

Fordította: Vass Annamária

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

A kötetről

 

replika több jelentéssel is bír: elsősorban válasz, ami párbeszédet feltételez, a zenében egy dallam megismétlését, a képzőművészetben utánzatot vagy másolatot jelent. Szergej Tyimofejev verseskötetében a lírai beszéd folyamatos áramlásának vagyunk tanúi, amelyben  a jelen pillanat egyszerre idézi fel a múltat, ami szervesen velünk él, és vetíti előre a jövőt, amely a változatlanság nyomasztó hatalmával dacol. A győzelmek, a kudarcok, az öröm és a fájdalom szorongató keverékében megelevenednek az elmúlt évtizedek és a jelenkor egymásra rakodó rétegei, a valóság fikcióvá, a fikció pedig valósággá válik. Csingacsguk, Vadölő és Robin Hood a legközelebbi könyvtárat keresi, gyermekien dörömböl egy rakéta-sorozatvető, a szerelem legpraktikusabb megvallása pedig egy jó hagymás gombaragu. Olykor ugyan elvesznek a körvonalak, máskor azonban le kell porolni a dolgokat, hogy megértsük, mi a helyük és értelmük a világban.

A ráismerés szavak és dolgok helyzetére Tyimofejev lírájának egyik legfontosabb tapasztalata, ami egyúttal a költészet szakadatlan próbatétele. Hiszen ahogy mondja, „minden egyes új kötet valójában csak egy replika, melyet újabb szerzők újabb megszólalásai követnek”. 

 

A szerzőről


A szerző fotóját Maris Morkans készítette.

 

Szergej Tyimofejev (1970) Lettországban élő orosz költő, író, médiaművész. Az „Orbita” nevű ismert rigai csoport alapító tagjaként a különböző kreatív műfajok és médiumok, így például a szöveg, zene, videó vagy fotó közötti párbeszéd megteremtését tűzte ki célul. Rendszeres résztvevője nemzetközi költészeti fesztiváloknak, műveit mások mellett angol, német, olasz, svéd és ukrán nyelvre fordították. A Replika a harmadik, Lettországban megjelent verseskötete.

 

Versek a kötetből

 

Reggel az introvertáltak országában

 

A kutya kicsit megugatja

az elhaladó kerékpárost.

visszafogottan romlik az időjárás

és dől össze a pajta.

Az éjjeli baglyok kritikusan szemlélik

a reggel csodáit.

A nap nem emlékszik,

meddig is emelkedett tegnap,

és most nem tör olyan magasra.

A gyerekek mindenkinél előbb ébrednek,

olvasgatják a könyvüket,

hogy fel ne keltsék a felnőtteket.

A víz szolidan csordogál a csapból,

nem fröcsköl, és szinte azonnal el is tűnik a lefolyóban.

Alig-alig rezdül az örökzöldek árnya.

valaki vékony vajréteget ken egy szelet kenyérre.

A „Klasszika” rádióban interjút ad egy zongorista,

aki mindenre „igennel” vagy „nemmel” felel.

De nagyon pontosan játszik

apró, magabiztos szünetekkel.

 

Olajkitermelő nő

 

Térde kalácsából olaj fakad,

térdéből szivárog az olaj.

Jobb napokon meg lehet vele tölteni

egy félliteres üveget,

peremén, ha végigsiklatja a bőrén,

össze tudja gyűjteni az olajos cseppeket.

Mit lehet tenni ez ellen?

Az orvosok csak konzíliumokat tartanak,

szerencsére nem kürtölték szét a sajtóban.

A családja már hozzászokott,

hogy mindenhova fekete tapadós

cicanaciban mászkál, amiben speckó

térdbetétek szívják fel a keletkező cseppeket.

Az olaj nála a napi rutin része,

még az árfolyamot is követi,

úgy ingadozik, mint másnak a pulzusa szokott,

kissé heves, csapongó, élénk és kiszámíthatatlan. Mostanában

úgy érzi magát, mintha valóságos olajkitermelő ország lenne.

Egy állam, amely meg van győződve önnön jelentőségéről.

Nézzék csak, hogy kel át az utcán,

hogy nevetgél, hogy vásárolgat.

Hiába szabadul meg az olajtól

a fürdőszobában, újra meg újra lemosva a súlyos

fekete cseppeket. Neki kőolaja van

ebben az életben. Hát nektek mi jutott?

 

Előrejelzés

 

Én már tíz évvel ezelőtt megmondtam neked,

hogy ez örökké így lesz – ezek a fák, ezek a mezők,

ezek a kudarcok,

ezek a szolid, ingatag győzelmek,

ezek az út menti kávézók, ahol üres levegőt árulnak

és ezeréves zene megy,

ezek a napok, mikor a szülők először hozzák gyerekeiket

az iskolába,

a szorongás és öröm fájó keverékét élve át,

ezek az almák, ez a köd a völgyben reggelente,

ez a konzervborsó, ami az ország

legfőbb salátáját díszíti.

Te pedig bevásárlóközpontokról beszéltél, hogy majd innen

egészen a láthatárig,

fényes magazinok halmairól a küszöbön,

hatsávos végtelen autópályákról,

melyek egyenesen a tengerre visznek,

éjjelekről, melyek nappalba folynak át,

mint egyik kemény valuta a másikba.

És hol van mindez? Kérdezem én

a buszmegállóban,

melynek éke egy szerény hirdetés

arról, hogy eltűnt két feketeszín tacskó lánykutya.

Tegnapelőtt

nyomtathatták.

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése