Ebben
a témában szeretnék kicsit bővebben írni, elmondani mit ad nekem az olvasás.
Legfőképpen miért fontos az irodalom szabadsága...
Mint tudjátok,
két fülemre hallókészüléket hordok pár éve, de gyerekként csak egyet, a jobb
fülben. Gyerekkoromban nem az elfogadáson volt a hangsúly, mint manapság. Csúfoltak,
bántottak és kirekesztettek. A készülékemet rádiónak mondták, holott nem az volt.
Barátok
és segítség híján a könyvekbe menekültem. Az olvasás volt a menedékem. Könyvek
voltak a barátaim, vidám, és szomorú napokon. Az olvasás mindig is fontos volt
számomra. Kikapcsolt, szórakoztatott, hol nevettem, sírtam és lettem
szomorú. Az olvasás volt nekem a hajnalig tartó buli, barátkozós napjaim. Az
olvasás volt nekem a film és a sorozat.
Lehettem
hercegnő, királynő, kém, akcióhős, egy bakfis szerelmes asszony esetleg, ezer
és ezer karakter bőrében bújhattam. E karakterben éreztem, hogy tökéletes
vagyok, egészséges és szép. Nem vagyok sérült, fogyatékkal élő, hogy bármit
megtehetek. Amikor leveszel egy könyvet a polcról, vagy könyvtárból kihozol, ki
tudja, hol kötsz ki. Milyen karakterekbe bújsz. Ez itt a lényeg. Ez a fontos.
Élhetsz sok száz, ezernyi életet.
Nemcsak
szórakoztat az olvasás, hanem tanít is. De azt nagyon. Ilyenkor elgondolkodom,
hogy egyes szerzők/írók honnan merítik ezeket a csodás gondolatokat, hogy az
olvasó, vagyis én megálljak egy percre és elgondolkodjak. Tanít arra, hogyan
fejezzük ki magunkat, hogyan tudjuk elfogadni magunkat és másokat. Tanít
az életre, a gondolkodásra, elfogadásra.
Ezért
kell, hogy szabad maradjon az irodalom, az olvasás, a döntés joga és a választásé.
Irodalom, művészet és az olvasás szabadnak kell, hogy legyen. Mi fog történni,
ha már ez sem lesz szabad? Mi lesz majd? Égetés, szégyenérzet?
Az olvasás által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. A hallássérülésem által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. Szeretném mindenkinek, a világnak megmutatni, hogy lehetek könyvblogger/tartalomgyártó, olvasó és hallássérült fogyatékkal élő, mindez egy személyben. Nem fogom megtagadni ami vagyok, miért is tenném? Jó célt szolgálok, többet is egyszerre.. Ez vagyok én. Sokáig tartott elfogadnom magam, de most már ott tartok, hogy ki merem tenni a készülékem a könyv mellé, az olvasást népszerűsítve egyben. Szerintem mindkettő elfér egymás mellett.
Bár az elmúlt években sok
bántást kaptam. Ilyen pl: Az a blogger akarok lenni, aki tele van hibákkal...
Miért kell tökéletesnek lenni? Hibázok? Igen, ki nem hibázik? Nem lehetek
tökéletes, hisz nem is érzem magam annak. Úgy meg nincs értelme annak látszani.
Az olvasás mellett sokat
fektettem abba, hogy hallássérültként jelenjek meg social media felületen.
Elfogadtassam azt, ami vagyok. Nem volt könnyű.
Szerettem
volna egy könyv mellett a készülékemet fotózni, de sajnos valakinek nem
tetszett. Kaptam is üzenetet ezzel kapcsán, és úgy érzem, még mindig nem
tartunk ott, hogy elfogadjuk a másikat, olyannak amilyen.
Ha szemüveg lenne ott, nyilván nem kapnék levelet. Ugyebár.
Az olvasás segített számomra,
hogy elfogadjam magam, hogy nem vagyok rossz, csak más. Olvasás mindennapi
életem része volt és lesz is a jövőben. A készülékem, másik könyvvel lesz
feltéve. Ezek után is, hisz ez vagyok én. Mindent IS népszerűsítem. Népszerűsítem
az olvasást, a hazai írókat, a fogyatékkal élő bloggert/tartalomgyártót azaz
magamat.
Olvasás
erőt, szabadságot, bátorságot és kikapcsolódást ad. Barátom, helyett barátom
lett. Buli helyett buli lett az olvasás. Ne tiltsuk az olvasást, ne legyen,
megszabva mit olvassuk. Adjuk meg az esélyt.
Egy
nagyon szuper idézetet hoznék.
Tomor Anitától a Nyolc éjszakából.
"A könyvek nem bántanak, nem hagynak
ott, nem csalnak meg és nem okoznak csalódást. Megéri szeretni őket."
Ez
nagyon igaz. Tényleg megéri szeretni őket. Megéri kitartani emellett.
Ezért is lettem Nagykövet. Hogy támogassam, beszélhessek róla. Te is csatlakozz, mondd el!
Nagyon jó lett ez a bejegyzés.
VálaszTörlésAz olvasás és a könyvek nagyon sokat tudnak adni, olyan világokba tudunk belépni, amelyekbe könyvek nélkül soha. És igen, az irodalom szabadsága nagyon fontos.
Köszönöm.
TörlésEgyetértek.
Gyerekként a legjobb helyre menekültél, ahová csak lehet. Még sok-sok szuper könyves élményt kívánok neked❣️
VálaszTörlésSzia!
TörlésIgen, a legjobb helyre. Szerencsés vagyok. ☺️
Köszönöm! ❤️
Még sok könyves élményt kívánok! 🥰 Szeretem ezeket a bejegyzéseket a olvasni. 🙂🥰
VálaszTörlésNagyon jó bejegyzés lett. Szuper gondolatokkal. Az olvasás élmény és egy életérzés is egyben. Szerintem nincsbis tökéletes ember. Minenki úgy jó, ahogy van. Csak el kell fogadnunk egymást. Szuperek ezek a könyves idézetek is.
VálaszTörlésNagyon jó személyes bejegyzés lett 😊 Nyugodtan mutasd meg ki vagy, hiszen csak ez számít. Én nagyon szeretem olvasni a posztjaidat és az idézet aaaa imádom 🥰🙏
VálaszTörlésÍróként és olvasóként én is nagyon sok további könyvélményt kívánok neked. Az idézet pedig úgy tökéletes, ahogy van, tetkóra vele! :D Világéletemben az olvasás egy olyan hobbi volt, amit mindig élvezettel műveltem. Az ilyen bejegyzések, mint most a tiéd, csak jobban megerősítenek benne.
VálaszTörlésSoha ne szégyeld azt, aki vagy! Aki bántja a másikat, az az ő szegénységi bizonyítványa!
VálaszTörlésEgy szuper könyv mindig nagy segítség számomra is, hiszen, ahogyan írtad, azok lehetünk, akik szeretnénk! Nagyon jól megfogalmaztad ezt a bejegyzést! ❤️
Nagyon jó és hasznos poszt lett, arról, hogyan látod a világot. Teljesen jogos amit írtál. Senki sem tökéletes és én azt gondolom hogy az olvasás a lehető legjobb dolog hiszen fejleszti a kreativitást a szókincset és nem mellesleg el kalauzol minket, a fantáziánkat más tájakra, érdekes történetekbe. Én emiatt is írok 10 -12 éves korom óta, mert elég nagy a kreativitásom és azt valahol ki kell élnem 😃
VálaszTörlésNagyon jo bejegyzés lett :) örülök, hogy az olvasásban megtaláltad önmagad - ezzel én is így vagyok, kb 6 éves korom ota falom a könyveket (szüleim már suli előtt tanítgattak olvasni) és azota sem megyek sehova nélkülük :)
VálaszTörlésHello, Sorstárs! :) Nagyon jó poszt lett! :) Teljesen igazad van az egésszel kapcsolatosan és az idézet amit megosztottál még igazabb! Fel kéne rakni a falra mindenkinek! ^^ Én jó magam is szeretek olvasni, szeretem a könyveket és annak a világát. Én elég sokára lettem könyvmoly és szerettem meg a könyveket. Én is hallássérült vagyok gyerekkoromtól fogva és régebben én is abszolút szégyelltem a készülékeimet, de már jó régóta pedig elfogadtam magamat olyannak aki és ami vagyok! :) Én is kiraktam már nem is egyszer a készülékeimet a blogomra vagy akár a instagramomra, ha esetleg ez adna egy kis bátorítás neked és erőt ahhoz, hogy továbbra is oszd meg a készülékes tartalmaidat, akár könyvekkel vagy anélkül! :)
VálaszTörlésVárom a további bejegyzéseidet!
Engem szerintem megviccelt a szolgáltató, mert hogy ide kommenteltem, de úgy látszik nem jelenik meg. Szóval én is csatlakoznék a többiekhez, szuper poszt lett és örülök, hogy sikerült az olvasásban "kiteljesedni". 🥰
VálaszTörlés