Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Kovács Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrégiben jelent meg Ad Librum Kiadónál az Éjstötét horizont című kötete.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
1981 október 12-én születtem Zalaegerszegen és itt is végeztem tanulmányaimat. Bár huszonévesen elkerültem Zalaegerszegről, mégis ragaszkodom hozzá, elsősorban szüleim, testvéreim és gyerekkori ismerőseim miatt. Testvéreim között én vagyok a legkisebb, s talán a legkreatívabb is. Sok minden tudott és tud érdekelni. Ezek egyrészét bátyámtól vettem át, hiszen ő volt számomra a példakép, ám az örök hobbik, mint az írás, vagy fotózás önmaguktól született kedvtelések voltak mindig. Mindig is hajlottam a művészet irányába, ezek közül az írás, mely legrégebb óta az életem része.
Éjsötét horizont c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem tudom, s nem is akarom azt mondani, hogy jelentős kutatómunkát igényelt volna meg a könyv megírása, merthogy minden, ami valóságos benne, az csupán a helyszínek és néhány apró részlet, ezeknek pedig régóta szerelmesük vagyok. Kiváltképp a Magas Tátrának és Bábel tornyának, melyek a könyv egy igen jelentős elemei. Ami meg ezeken kívül esik, fikciók csupán és nem volt nehéz megszülni őket.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Szeretem a fantáziát vegyíteni a valóság elemeivel, így az ember valahogy jobban bele tudja magát élni. Ha valóságot írnék, az történelem lenne, viszont, ha adok hozzá kis fikciót, jobban meg tudja mozgatni az emberek képzelőerejét.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tizenéves koromban fogtam először tollat azzal a céllal, hogy komplett történeteket írjak le. Hazudnék viszont, ha azt mondanám, hogy pont a könyvek inspiráltak. Az én esetemben az írást, a történetalkotást a filmesadaptációk hozták ki belőlem, merthogy gyerekkoromban megnéztem minden horrorfilmet, ami fellelhető volt a videótékákban. Vitathatatlan viszont, hogy a Stephen King filmek és a nagy klasszikusok tettem rám a legnagyobb hatást, mint például a Hellraiser és a Halloween.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A horror, főként a klasszikus horror áll hozzám a legközelebb, így nehéz lenne elszakadni ettől a műfajtól, viszont megfordult a fejemben, hogy írok egy mesekönyvet is, csak úgy próbaként. A romantikus, szerelmi irányzattal viszont ennél tovább jutottam, merthogy pár hónapja megírtam egy vázlatot. A kérdés csak az, hogy leszek-e olyan érzelmiszinten, hogy meg is valósítsam, merthogy minden író arról ír, amit ismer.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Az érzés nagyon jó volt, mégse éreztem teljesnek. Úgy érzem a mai napig, hogy valami hiányzik belőle, de bizonyára ez így lesz majd 10 év múlva is. Mindezek ellenére igyekszem valahogy ezt a hiányt csillapítani, s megírni a könyv előzményét, ami számos választ megad az Éjsötét Horizonttal kapcsolatos kérdésekre.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Nagyon sokáig gondolkodtam rajta. Úgy gondoltam, s gondolom ma is, hogy az emberek szívesebben vesznek le a könyvespolcról egy angol nevű szerző könyvét, végül aztán mégis elvetettem ezt az ötletet. Szerettem volna nyomatékosítani, hogy igen is, ez az én alkotásom. Erre ösztönöznék más írótársamat, hogy vállalják fel nyíltan önmagukat.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, főként, mert ez a világ vett körbe mindig is. Számtalan horror, fantasy film és könyv lakja be a szobámat, s korai éveimben igencsak beleástam magamat az okkult világba, melyek tartópillére minden írásomnak.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felemelő volt, főként, mert számos dicséretet kapok. Még olyan emberektől is, akikkel évek óta nem beszéltem. Viszont még teljesebb örömöt az fog okozni, ha elismert könyv lesz és lesz, aki az Éjsötét Horizont után azonosít be.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Az a fajta ember vagyok, akinek folyamatosan jár az agya, nem tudom kikapcsolni. Sokszor van, hogy a fürdőkádban is jegyzetelek a telefonomba és felhasználom később. Ilyenkor a legkönnyebb írni. A tudatos írás valahol nehezebb. Kijelölni az időt, hogy mikor, s mit írok, számomra megvalósíthatatlan, merthogy többnyire csak egyhelyben toporgok. Szóval igen, impulzív vagyok. Van, hogy csak egy mondatért előveszem a számítógépemet, majd miután leírtam a gondolatom, le is csukom.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A Mr. Végzet egyik kedvenc jelenetem. Főként, mert könnyen megírtam, s szerintem tükrözi a könyv egész hangulatát. Szomorúság, bizonytalanság és egy kis vér. Ami nagy nehézséget okozott, hogy miként gyúrjam egybe a különböző idősávokat és helyeket. Könyvem végén, több helyszínen is végig kalauzolja a főszereplő az olvasót.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Ez lehet, egy kicsit furán hangzik, de sokszor elég egyetlen filmkocka az életemből, s máris megindul a történet a fejemben. Az alap történetek, történések maguktól születnek, a többit már csak később toldom hozzá. Az Éjsötét Horizont csupán egyetlen történésből, mégpedig a természeti katasztrófából született meg.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Párom volt az egyetlen, akinek engedtem, hogy az egészbe beletekintsen, viszont az elfogultsága miatt lehet jobb lett volna másokat is megkérni, hogy olvassák el az egészet az elejétől a végéig.
A történetek alakulásába senki nem szólt bele, nem is engedném. Ez olyan, mintha feladnám önmagam. Viszont meghallgatom azokat, akik véleményt formálnak róla.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mindig tudták, hogy írogatok, így nem lepődtek meg. Viszont, hogy meg is jelent, hozzám hasonlóan örültek neki. Súlyát és értékét azonban csak érezheti meg, aki már megélte. Eljutni az első szótól az utolsóig, vagy épp megtervezni a borítót külön öröm volt.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Még az Éjsötét Horizont megjelenése elött bele fogtam egy új könyv megírásába, mely valójában egy novelláskötet lesz. Ennek kiadását viszont csak jövőre tervezem, merthogy szeretném, ha lenne ideje kiforrnia az első művemnek. Azoknak pedig, akik elolvasták első könyvemet, csak annyit hagynék itt végezetül, hogy az előzményére sajnos még várni kell, mert a korábban említett novelláskötet következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése