Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan köszönöm lehetőségéért.
 |
| Forrás :Anne L. Green oldala |
| Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? |
Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam, majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél követeléskezelőként, azaz behajtóként.
Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább csapatmunka.
Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig kibontakozni.
Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella jelent meg?
Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.
Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok, hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő években változtatni.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor
elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim
nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami
minden könyvemben jelen van.
Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események ihlették.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában. Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom, és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit szólnak hozzá.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem olyan régen beszélgettem valakiről, erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű, amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége. Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés. Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra várva, hogy elölről kezd az egészet.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt. És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a valóságot.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ez az érzés minden író életében különleges,
semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy
megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a
munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.
A remény hajnalát a kezemben tartani olyan volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Valójában mindkettő. Habár szívből írok és hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés is. Anélkül nem állna össze a történet.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban), amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális probléma. Széles tárházból válogathatok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a könyv segítőnek születik.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy
elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.
Amikor megszületett az első regényem, a családom
tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy
ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.
Mára viszont olyan családom van, akik támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.
| Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? |
Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd
sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt
újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.
Az évnek azonban még nincs vége. November
04-én két könyvem is egyszerre debütál.
Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a
Lapokba zárt titkok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése