Könyvjelzők 1. (Ingyen letölthető könyvjelzők)

Könyvjelzők sorozatot fogok indítani a blogomban. A könyvjelzőket #szabadirodalmat mozgalomnak és mindenki másnak ingyen ajánlom fel.

Bízom benne, hogy mindenkinek nagyon tetszik fog az ingyen könyvjelzők.

A Könyvjelzők sorozatban sok félét fogok készíteni, lesznek olyanok is, ami más témában, eseményhez lesz kötve.

Csak annyi kérésem lenne, hogy jelöljétek a forrást. Mást nem kérek.

Használjátok egészséggel!

Elsőként a #szabadirodalmat jelzésű könyvjelzőket hozom.

Ha tetszett, vagy igény van rá, akkor jelezzétek e poszt alatt.  Kérlek forrást jelöljétek, hogy honnan van, ha viszitek. 

Oto Horvat: Éjszakai vetítés – Megjelent!

 Oto Horvat

Éjszakai vetítés

Megjelent!

Éjszakai vetítés – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Prae Kiadó (Magyarország), Akademska Knjiga (Szerbia), 2024

Fordította: Beszédes István

Szerkesztette: Ladányi István

A borítóterv Oto Horvat alkotásának felhasználásával készült.

Könyvbemutató a Nyitott Műhelyben

Időpont: november 2-án 19 órakor

Helyszín: Budapest XII., Ráth György u. 4.

A bemutatón vendégünk a szerző.

Fülszöveg

Mint mikor egy lelkes archeológus töredékekből rekonstruál egy korszakot, Oto Horvat szuggesztíven és meggyőzően, visszafogott prózai eszközökkel építi fel az Éjszakai vetítés Firenzéből Újvidékre hazalátogató hősének személyes történetét és privát szféráját, ami nem csupán az övé, mert közösen birtokolják a várossal. A főhős múltbeli életének rekonstrukciója, annak megbízható tényekkel való alátámasztása az Éjszakai vetítés című regényben fokozatosan fordul át a származásról, a családról, az egyes szereplők sorsáról és történelmi viszontagságok közötti megpróbáltatásairól, az elvándorlásról és az otthon maradásról szóló elbeszélésbe, egy olyan családtörténetbe, ami magába foglalja a nyomasztó felnőtté válás, a másság és a különbözőség, az elhallgatott családi mesék és rejtélyek témáit is, miközben társadalmi és történelmi kalauzunk marad Újvidék megéléséhez, a város traumáinak, fényes és sötét korszakainak jobb értéséhez is.

Franja Petrinović

 

A szerzőről

Horváth Ottó (szerzői nevén Oto Horvat) 1967-ben szü letett Újvidéken. A gimnáziumot Karlócán, egyetemi tanulmányait Újvidéken, Erlangenben és Berlinben végezte. Firenzében él és alkot.

Verseskötetei: Gde nestaje šuma (1987), Gorki lis to vi (1990), Zgrušavanje (1990), Fotografije (1996), Dozvola za boravak (2002), Putovati u Olmo (2008, magyar fordítása 2010-ben jelent meg Olmóba menet címmel), Izabrane & nove pesme (2009). Regénye: Sabo je stao (2014, magyar fordításban 2023-ban jelent meg, Szabó megállt címmel). Elbeszélések: Kao Celanovi ljubavnici (2016). Fordítások: Pilinszky János, Krater (1992); Fenyvesi Ottó, Anđeo haosa (2009); Hans Magnus Enzensberger, Poslednji pozdrav astronautima (2010).

A fordító, Beszédes István 1961-ben született Zentán, ahol most is él. Költő, műfordító, a zEtna internetes irodalmi folyóirat alapító-szerkesztője. Önálló fordításkötetei: Citadella.doc – Három négykezes (Zenta, 2003); Boško Krstić: A vadgesztenyék utcájának nyomában (Szabadka, 2007); Oto Horvat: Olmóba menet (Zenta, 2010); Boško Krstić: Az azúr őrzőinek legendája (Pécs, 2012); Oto Horvat: Szabó megállt (Újvidék, 2023).

Részlet a kötetből

Késő tavasz tombolt a hosszú fasorban.

Pár pillanatig lenyűgözve szemléltem a sötétített üvegű ablak mögül, majd sietős léptekkel a repülőtér épületének kijárata felé vettem az irányt. Kinn váratlanul ért, hogy a déli verőfény milyen erős és brutális. Akár egy pöröly. Hátizsákom elülső zsebéből elővettem a napszemüveget, s amint a látásomat visszanyertem, a nevemet kezdtem keresni az autójuknak támaszkodó taxisofőrök kezében lévő papír- és kartonlapokon. Egy alacsonyabb, kissé köpcös, krémszínű zakót és farmernadrágot viselő fiatalembernél találtam meg, aki a kocsisor végén parkoló, fényesre suvickolt, fekete autója előtt állt. Jó érzéssel töltött el, hogy az utazás a tervek szerint halad. Késés és várakozás nélkül. Minden nehézség nélkül. A rend kedvéért intettem neki. Amikor felé indultam, megfordult a fejemben, akadhat esetleg másvalaki is az utasok között, akinek szintén ez a vezetékneve. És hogy az a valaki is tarthatna éppen Újvidékre. Lassítottam, és elbizonytalanodva néztem körül. De senki nem igyekezett, és senki se tekintett abba az irányba. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt nem sajnáltam kicsit.

A szél erőteljesen szította a zöld tüzet a lombok között. Egyre melegebb lett. A hátizsák meg vágta a vállam. Megkönnyebbüléssel adtam át a taxisnak. A hátsó ülésre helyezte, hogy a kezem ügyében legyen, bár amikor erre kértem, egy pillanatig habozott. A gépkocsi, amibe beültem, új Mercedes volt, C osztály. Meglepett, hogy hosszabb útra ilyen modellt alkalmaznak, mert már hozzászoktam a jóval szerényebb típusokhoz. Belül  még minden patyolattiszta volt, a korábbi utasok és az élettörténetük még nem hagyott szagot. Szerencsémre légfrissítő sem volt a kocsiban, mert attól hányingert és fejfájást kapok.

Ezeket az olcsó parfümöket ugyanolyan nehezem viselem, mint az áporodott víz szagát a fonnyadt (a nagyapa kertjében szedett) orgonával teli vázában, vagy a lepusztult balkáni metropoliszokat összekötő autópályák vendéglátóhelyein a mosdók mindig egyforma bűzét, illetve a katonai hálótermek áporodott levegőjét, amelyekben valamikor régen, szakaszvezetőként, nem minden szadista hajlam nélkül ordítoztam a méltóságukat vesztett és koszos újoncok fülébe: Ébresztő, bakák! És valamivel ritkábban, hogy Riadó, kopaszok! A frissen nyírt és számomra, az egykori hippi számára túlzottan is rövid hajú taxisofőr, nyakán fehér, napot nem látott bőrsávval, szótlanul tette a dolgát. Átfutott az agyamon, hogy minden apropó nélkül, csak úgy, megszokásból vagy kíváncsiságból beszélgetést próbál majd kezdeményezni, de legnagyobb örömömre nem tette.

Így, csöndben, gondoltam, sokkal kellemesebb utazni. Csöndben, miközben, ha akarom, hallgathatom a motor zúgását és a papírcsörgést a sofőr keze nyomán, miközben zakója zsebében cukorkák után kutat. Az, hogy nem vettek körül idegen szagok és idegen élettörténetek, és elmaradt a sofőr udvarias érdeklődése is, valamiféle gyermeki izgalommal töltött el. Ígéretes előjele ez, gondoltam, az előttem álló újvidéki hétnek.

Azon tűnődtem, hogy a tudatosan vagy öntudatlanul identitásomba szőtt családi történetek és gyermekkori legendák között minden bizonnyal vannak hamisak, eltúlzottak és elferdítettek is. Már hónapok óta azt éreztem, elérkezett a nagytakarítás és a történetek rekonstrukciójának a pillanata. Hogy ez eddig váratott magára, nem csupán a lustaságnak tudható be, hanem a félelemnek is, hogy mindez lelki kellemetlenségekkel és váratlan következményekkel járhat. Kétségem sem volt afelől, hogy sem Firenzében, sem bármelyik másik városban sem tudom elvégezni ezt a szembesítést és önvizsgálatot. Igaz, ezek a helyek valami módon óvnának az igazsággal való közvetlen szembesüléstől, de vajon sikerülhet-e az igazság egyetlen kis szilánkját is megtalálni és megragadni kívül azon a városon, ahol a történések megestek. Csakis Újvidéken győződhettem meg mindazoknak az örömteli vagy tragikus eseményeknek a hiteléről, amelyekről hallottam, vagy amelyeket közvetlenül vagy közvetetten megéltem.

Firenzében, az utazásra való készülődés során jutott eszembe, hogy mint egy banális és átlátszó krimiben, én magam vagyok a nyomozásom tárgya, és a családra vonatkozó kérdésekkel csak áltatom magam. Az igazi indítékot nem lehetne-e az ismert imperatívusszal leírni: Tudd meg, értsd meg és ne feledd, ki voltál és mit akartál!?

A felszállás előtt, a becsekkolók sorában állva még ebben sem voltam biztos, a repülés előtti idegesség és pánik teljesen leblokkolt és összezavart, az ítélőképességem nullára csökkent.

Amikor felhajtottunk az autópályára, felriadtam gondolataimból. A sietve gyülekező, mogorva felhőket néztem. Erőteljesen magasodtak a síkság fölé; legyőzhetetlen és kímáletlen lovashadsereg.

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Éjszakai vetítés – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Interjú Anne L. Green írónővel, akinek 31 könyve és 17 novellája jelent meg, Álomgyár egyik legsikeresebb írónője.

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Green írónőnek, hogy elkészülhetett ez az interjú. Anne L. Green írónőtől számos romantikus könyvet olvastam már és vannak kedvenceim is. Jelenleg 31 könyve jelent meg és 17 novellája az Álomgyár Kiadó gondozásában, nekem jelenleg 13 van összesen, de ami késik… Tudjátok... Illetve, nemrég ékezett hozzám új kiadásban, új borítóként az Eltitkolt múlt és Toszkán sorozatból a Toszkán borbáró címmel.

Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan köszönöm lehetőségéért.

Forrás :Anne L. Green oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam, majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél követeléskezelőként, azaz behajtóként.

Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább csapatmunka. 

Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig kibontakozni.

Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella jelent meg?

Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.

Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok, hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő években változtatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami minden könyvemben jelen van.

Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események ihlették.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában. Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom, és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit szólnak hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem olyan régen beszélgettem valakiről, erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű, amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége. Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés. Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra várva, hogy elölről kezd az egészet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt. És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a valóságot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az érzés minden író életében különleges, semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.

A remény hajnalát a kezemben tartani olyan volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valójában mindkettő. Habár szívből írok és hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés is. Anélkül nem állna össze a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban), amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.  

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális probléma. Széles tárházból válogathatok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a könyv segítőnek születik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.

Amikor megszületett az első regényem, a családom tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.

Mára viszont olyan családom van, akik támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.

Az évnek azonban még nincs vége. November 04-én két könyvem is egyszerre debütál.

Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a Lapokba zárt titkok.

 Anne L. Green írói oldala

Álomgyár Kiadó

Megjelent Gréger Csaba: Epica - ("Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.")

Gréger Csaba harmadik kötete is megjelent az Epica (Álmodók 1.) (Halhatatlanok). Mely eddig wattpadon lehetett olvasni, de most nyomtatott formában is beszerezhető lett.

Gréger Csaba

Epica

(Álmodók 1.) (Halhatatlanok)

Tartalom

„Egy ​kém és egy testőr.
Két ellenséges világ.
Egy halálra ítélt szerelem.
És egy lehetetlen küldetés.”

Tia a Birodalmi Kémhálózat fiatal reménysége. Árvaként nőtt fel, az elmúlt huszonhárom év minden percét a kiképzésének és a szolgálatnak szenteli. A lány sziklaszilárdnak hitt világa azonban egyik pillanatról a másikra kifordul magából, amikor megismerkedik egy titokzatos férfival, akibe első látásra beleszeret. A sors fintora, hogy ez a férfi nem más, mint az ellenség egyik katonája, a leigázott nép bujdosó vezérének testőrparancsnoka.
Tia kénytelen meghozni egy lehetetlennek tűnő döntést, aminek hatására még a saját hűsége is megkérdőjeleződik. A szív szavára hallgatva veszélyes küldetésre indul, hogy felkutassa a férfit, aki azóta is uralja az álmait, és akihez olyan erős kötelék fűzi, ami túlmutat a józan gondolkodás – sőt talán még a valóság határain is.
De lehet-e közös jövője két háborúban álló hadsereg katonájának? Mi az erősebb, a hűségeskü a nemzetedhez, vagy a szerelem hívása? És ha már minden összeomlott körülöttünk, meddig vagyunk hajlandóak elmenni a boldogság pislákoló reményét üldözve?

Gréger Csaba könyve egy igazi modern eposz, egy fantasy kalandregénybe öntött, nagyívű szerelmi történet, mely ugyanúgy szól a felnőttekhez és az éppen felnőtté válókhoz is. Egy utazás, ami átrepíti az olvasót ismeretlen világokon, sőt végül még az idő törékeny egyensúlyát is felrúgja. Egy kihagyhatatlan könyvélmény, mert egyszerre dolgoztatja meg az elménket és a szívünket is.
Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Írj velem egykönyvet – Epica 

Álomgyár Kiadó

Libri

A Prae Kiadó a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

 Dedikálások a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

a Prae Kiadó B43-as standjánál

Szerzők Dedikálnak

Idén is érdemes felkeresni a Prae Kiadó standját a Millenárison. 

Verseskötet, tanulmánykötet, prózakötet is szerepel a kiadó friss kínálatában.

A Prae Kiadó újdonságai elérhetőek a kiadó webshopjában: 

Dedikálások 

Szeptember 27., péntek

15.00: Ingo Schulze

17.00: Locker Dávid

Szeptember 28., szombat

11.00: Tallér Edina

14.00: Pólik József

16.00: Nyerges Gábor Ádám

Szeptember 29., vasárnap

14.00: Pál Dániel Levente

15.00: Szirák Péter

J.D. Barker a Marczibányi téren, Fiona McPhillips a Három Hollóban várja az olvasókat jövő hétvégén

J. D. Barker a Marczibányi téren, Fiona McPhillips a Három Hollóban várja az olvasókat jövő hétvégén

Akárcsak tavaly, idén is két külföldi vendéggel készülünk kedveskedni az olvasóknak a Könyvfesztiválon. J. D. Barkert vélhetően keveseknek kell bemutatni, a modern krimi és thriller fenegyereke első alkalommal érkezik Magyarországra, ahol szeptember 27-én, pénteken, 18 órától pódiumbeszélgetésen vesz részt a Marczibányi téri Művelődési Házban, majd ezt követően dedikál, másnap, szombaton pedig a sajtó képviselőivel találkozik. A meghívást, a PesText Fesztivállal közösen szervezi az Agave Könyvek.

Szintén a PesText együttműködés keretében érkezik hozzánk a kortárs ír irodalom egyik legizgalmasabb új hangja, Fiona McPhillips, akivel szeptember 28-án, szombaton, 18 órától lehet találkozni a Három Hollóban egy pódiumbeszélgetésen, és az azt követő dedikáláson. Fiona természetesen előző nap, szeptember 27-én, a sajtó képviselőivel is találkozik majd. Első regényét, A hallgatás sebeit nem csupán a szexuális abúzus témája teszi fontos olvasmánnyá, de Dennis Lehane-re hajazó stílusa is kiemeli a tömegből, nem véletlenül, hogy Stephen King figyelmét is felkeltette, aki a X-en (korábban Twitter) dicsérte a regényt.

J. D. Barker: Zárt ajtók mögött

Képes lennél megölni valakit, hogy megmentsd, akit szeretsz?

Egy új app, az Édes vagy Pikáns őrült sebességgel hódítja meg a világot. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.

J.D. Barker legújabb regénye fülledt légkörű, sötét thriller, melyben az Elemi ösztön találkozik David Fincher Játsz/májával.

 

Fiona McPhillips: A hallgatás sebei

A ​nem nemet jelent.

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Fiona McPhillips bemutatkozó regényében semmi sem hangosabb a bosszúvágynál és az igazság követelésénél. A hallgatás sebei tragikus látlelet egy olyan jelenségről, mely mindmáig sok fiatalt érint, miközben a prózája a Dennis Lehane-i neonoir legjobb elemeiből táplálkozik.

Agave Könyvek

Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland – Vendégünk a szerző a Margó Irodalmi Fesztiválon – Könyvbemutató október 12-én

 Egill Bjarnason

A megkerülhetetlen Izland

Hogyan változtatta meg egy kis sziget a világ történelmét

 (How Iceland Changed The World. The Big History of a Small Island)

 

Könyvbemutató és dedikálás az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon

Esemény 

Október 12-én, szombaton 15-16 óráig a Nemzeti Táncszínház (Millenáris Park) Könyves Magazin Színpadán

 

A szerzővel, Egill Bjarnasonnal Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő, író beszélget angolul, szinkrontolmácsolással.

A könyvből Csákvári Krisztián színművész olvas fel részleteket.

A kötetről

Libri

Bookline 

Figura Könyvkiadó, 2023

 

Fordította: Fejérvári Boldizsár

Főszerkesztő: dr. Dávid Gyula

Borító és kötésterv: Kiss Barnabás

 

Kötelező olvasmány mindenkinek, aki arról álmodik, hogy Izlandra utazzon.

 

Fülszöveg

 

Izland története 1200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kiábrándult viking kapitány és haszontalan navigátora zátonyra futott az Atlanti-óceán északi részén. Ettől kezdve a sziget már nem csak a sarkvidéki madarak fészkelőhelye volt. Egy olyan nemzet otthona lett, amely csendesen, ám kulcsszerepet játszott az általunk ismert világ alakításában. Kezdve azzal, nem Kolumbusz, hanem az izlandiak fedezték fel először Amerikát, de túl szerények ahhoz, hogy beszéljenek róla. Ha nincs Izland, az ember nem tette volna be a lábát a Holdra, és Tolkien soha nem írta volna meg A Gyűrűk Urát. Ez a könyv történelmi körútra vezeti az olvasókat, bemutatva, hogy Izland milyen döntő szerepet játszott olyan változatos eseményekben, mint a francia forradalom, Izrael állam megalapítása vagy a női egyenjogúság kivívása. Ez a szerény nép újra meg újra a történelmi események frontvonalában találta magát és formálta az általunk ismert világot.

 

Ajánlások

 

„Egill Bjarnason Izlandot helyezi mindennek a középpontjába, és története nem csak szórakoztat, hanem megvilágosít és váratlan összefüggéseket tár fel.”

– Andri Snær Magnason, az Időről és a vízről szerzője

 

„Figyelmeztetés: lehet, hogy az olvasók azt kívánják, bárcsak ők is izlandiak lennének!”

– Helen Russell, az Egy év a világ legboldogabb országában – Hogyan éljünk dán módra című könyv szerzője

 

Egill Bjarnason és a pillangó-effektus

 

Izland történelme és kultúrája számtalan módon alakította a nyugati világot, bizonyos szempontból Izland az északi pillangóhatás.

Egill Bjarnason nagy hírnevet szerzett magának újságíróként, olyan lapoknak ír, mint a New York Times, az Al Jazeera, az Associated Press és a Lonely Planet. Részmunkaidőben médiát és politológiát tanít az Izlandi Egyetemen. How Iceland Changed The World című könyvét a Penguin Random House adta ki, majd az angol kiadást bolgár, cseh, észt, francia, lengyel, német, orosz, szlovák fordítások követték.

„Írtam három fejezetet, és küldtem néhány hideg e-mailt az Egyesült Államok irodalmi ügynökeinek” – magyarázta Egill, amikor arról kérdezték, hogyan került a világ legnagyobb kiadójához. A könyv olvasását követően persze nem meglepő, hogy ez a kiadó vette meg – tulajdonképpen aukciót rendeztek a kiadási jogért –, a kötet szellemes és nagyon élvezetes olvasmány.

A szerző portréját Hafthor Hreida készítette.

 

Egill mindent leír egy izlandi (eredetileg norvég) vikingtől, Leifur „A szerencsés” Eiríkssontól, Észak-Amerika felfedezésétől és újra elvesztésétől kezdve. A könyvet olvasva megismerhetünk egy történetet arról, hogy egy fiatal izlandi nő, Arndís Þorbjarnardóttir hogyan befolyásolta Tolkient, amikor beszélt neki az izlandi népmesékről, amelynek motívumait egyértelműen felismerik az izlandiak, amikor A Gyűrűk Urát olvassák (vagy nézik). Megtudhatjuk, más nemzetek milyen felbecsülhetetlen értékű tanulságokat vonhatnak le Izland a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó reformjaiból.

 

Könyvében Egill elmagyarázza, hogy egy izlandi vulkán hogyan váltotta ki az éghajlatváltozást a 18. század végén, ami valószínűleg hozzájárult a francia forradalomhoz, s ezáltal a modern köztársasághoz. És persze megismerhetünk egy érdekes történetet arról, hogy Izland milyen nagy szerepet játszott az Egyesült Államok űrkutatásában. Egill emlékeztet a kis sziget és Izrael közötti különös kötelékre. Izland ENSZ-nagykövete vezette azt a bizottságot, amely benyújtotta az új izraeli állam létrehozásáról szóló határozati javaslatot.

 

Mivel az izlandiak időnként nagyon egocentrikusak, fontos kérdés, hogyan reagált a világ a könyvre. „Meglepő módon még a kiadót is váratlanul érte az érdeklődés” – nyilatkozta Egill szerényen. Bevallotta, nem számított arra, hogy bárkit is érdekelhet ez az apró kis sziget és hosszú története. A New York Times és a Wall Street Journal is írt a kötetről, és jelenleg ez a skandináv történelemről szóló legnépszerűbb könyv az Amazonon.

 

Részlet a könyv bevezetőjéből

 

„Ez a könyv úgy beszéli el Izland történetét, hogy a nyugati történetírás kánonját is újra megvizsgálja. Ránézésre merész gondolat lehet globális történelemalakító jelentőséget tulajdonítani Izlandnak. Elvégre sosem rendelkezett hadsereggel. Egyszer sem lőtt rá másik országra. Sosem szőtt összeesküvést külföldi vezetők ellen, nem viselt proxyháborút, és semmiféle hegemón hatalomra sem formált jogot. Akkor mégis hogy hagyhatta rajta kézjegyét a nyugati történelmen? Ha az izlandiak nem lennének, senki sem jegyezte volna le az északi mitológiát és a skandináv királyok középkori történetét. Izland nélkül az egész világ – Angliától Egyiptomig – megúszta volna a történelem egyik legpusztítóbb éhínségét, és a kényes egyensúly sem borult volna fel, elhozván a francia forradalmat. Az imperializmus elleni küzdelem egyik leghősiesebb bajnoka sem jött volna világra. Neil Armstrong nem gyakorolhatta volna földi keretek közt a holdra szállást. Nem kerülhetett volna sor a hidegháború egyik meghatározó sakkmérkőzésére. Sok évet kellett volna még várnunk arra, hogy valamelyik országban végre női államfőt válasszanak. Sőt, nem kizárt, hogy az észak-atlanti térség is a nácik kezére került volna a II. világháború folyamán, aminek lehetséges következményeit aligha kell itt ecsetelnünk.

Új szemszögből mutatom tehát be Izland történetét, kitérve a híres és névtelen izlandiak hosszú sorára. A legfrissebb kutatásokból éppúgy merítek, mint az eddig figyelmen kívül hagyott narratívákból. A fejezetek egymásutánja elbeszéli Izland egészen rendkívüli történetét, amely ezerkétszáz évvel ezelőtt egy frusztrált viking kapitány letelepedésével indult, aki tehetségtelen navigátorának köszönhetően az Északi-Atlanti-óceán kellős közepén sodródott partra. Innentől fogva Izland már nem csupán a sarki csér költőhelye volt többé. Diplomaták és muzsikusok, tengerészek és harcosok nemzete sarjadt ki a telepesekből, akikre egyszeriben hatalmas felelősség is hárult – és akik suttyomban örökre megváltoztatták a földgolyó arculatát.”

Részlet a kötet 9. fejezetéből

 

Nemi egyenlőség

Izland 1972-től napjainkig

„Nem szoptatni akarom az izlandi nemzetet, hanem vezetni.” (Vigdís Finnbogadóttir egy kampánygyűlésen, amikor megkérdezték tőle, hogy befolyásolja-e elnöki alkalmasságát a rákkezelés miatt elveszített egyik melle.)

„Eljön az én időm.” (Jóhanna Sigurðardóttir a választási vereségét elismerő beszédben, két évtizeddel azelőtt, hogy a világ első nyíltan meleg miniszterelnöke lett.)

Két izlandi besétál egy londoni kocsmába. A nyolcvanas években járunk, Izlandon még mindig tilos a sör, így természetesen két sört rendelnek – gondolom én. A történet részletei kissé homályosak. Glutty, glutty, glutty! Jöhet még egy kör, és már kezdődhet is a többi fizetővendég gyorstalpalója Izlandról, hiszen Skandinávián kívül mi, izlandiak előszeretettel terjesztjük az igét.

Milyenek az izlandi nők? Hát, ők a legszebbek a világon! Bizonyíték: Izland nyerte a Miss World szépségversenyt 1985-ben és 1988-ban is, amikor Hólmfríður Karlsdóttirt, illetve Linda Pétursdóttirt koronázták meg a „világ legszebb hölgyeiként”. És a férfiak? Nincs náluk erősebb! Nemzeti sportunk a világ legerősebb embere verseny. Az meg mi? Egy nemzetközi megmérettetés – igen, olyan, mint az olimpia, csak a fárasztó doppingtesztek nélkül –, ahol a résztvevők görög szobornyi méretű sziklákat emelnek fel és autóbuszokat huzigálnak kötelekkel. Az izlandi Jón Páll Sigmarsson rekordot jelentő négy alkalommal nyerte el a világ legerősebb embere címet, és még egy szállóige is fűződik a nevéhez, amit akkor mondunk, ha valami nehéz feladatot teljesítettünk: „Ekkert mál fyrir Jón Páll” – „Jón Pállnak nem gond!” Az egyik versenyen egy néző eszkimónak nevezte. Mire ő: „Nem vagyok eszkimó. Viking vagyok!” – azzal megemelt egy féltonnás kocsit.

Közeledik a kocsmában a záróra. Kifizetik az utolsó kört, egymás vállát lapogatják az újdonsült ismerősök. Valaki szóba hozza Margaret Thatchert. Á, a politika! Hallottatok már a mi vezetőnkről, Vigdís elnök asszonyról? Szingli anyuka, van egy örökbefogadott gyereke, no meg irdatlan a hatalma, ráadásul ő a világ első női elnöke. Az már valami, nem igaz? Elhangzott az utolsó szó, az izlandiak elégedetten dőlnek hátra: vége a különórának.

Vigdís Finnbogadóttir volt a világon az első nő, akit közvetlen szavazással államfővé választottak, vagyis nem pártelnökként vagy parlamenti szavazással nyerte el a posztját. A nép választotta őt vezetőnek. Egy iszákos tengerésznemzet, amely sajátos lelkesedéssel övezi a legerősebb férfiak és a legszebb nők versenyét, politikai támogatását egy egyedülálló, elvált, munkanélküli anyának szentelte.

Az említett választás eredményét 1980. június 30-án reggel hat óra körül hirdették ki. Aznap délelőtt, pár óra alvással a háta mögött, Vigdís gyapjúpulóvert húzott, és kilépett a csendes Aragatára néző erkélyére. Dübörgő taps fogadta. Hatalmas tömeg gyűlt a háza köré.

„A szavak az egyetlen fegyverünk” – mondta a tömegnek. – „De ezekkel a szavakkal rengeteg mondanivalónk lehet.”

A tömeg éljenzett: „Elnök Asszony!” Ez a két szó a demokrácia történetében közvetlen választások után még sohasem hangzott el ebben a kombinációban. Az egyik operatőr a kamerától elfordulva törölgette a könnyeit. Akik szemtanúi voltak e pillanatnak azon a csendes izlandi utcán, a politikai változás ritka példáját láthatták. Még a gyapjúpulóver sem volt mellékes. Egy észak-izlandi támogató kötötte kézzel, Vigdís pedig hálából megígérte, hogy győzelme esetén fel fogja venni.

„Remélem, lát a televízióban” – mondta Vigdís a beszédet követően a DV délutáni lapnak adott interjúban a pulóvert kötő támogatójáról. Az öltözködését illető kérdés az elsők között volt, és az újság címlapsztorijának negyedik bekezdésében jelent meg. Elvégre 1980-at írtak. Aznap reggel, amikor Vigdís a háza előtt lelkesítette a tömeget, a legendás rikkancs, Óli, aki negyven éven át a belváros legforgalmasabb utcasarkán dolgozva tett szert össznemzeti hírnévre, így kiáltotta világgá a nap főcímét: „Egyedülálló nő a Bessastaðir rezidencián! Egyedülálló nő a Bessastaðir rezidencián!”

Vigdís mindössze 1911 szavazattöbbséggel írt történelmet.

Kapható az ország könyvkereskedelmi hálózataiban:

Libri

Bookline