Boritóleleplezés: Lana V. Asol: A folyó túloldalán

Borítóleleplezés újra a blogomon, ezúttal Lana V. Asol írónő kötetének a borítóját fogom majd bemutatni szeptemberben.

A folyó túloldalán című regény második kiadása jelenik nyomtatott illetve ebook formában is, mely a Helma Kiadó oldalán lesz beszerezhető. A linkeket és további infókat hamarosan megosztom veletek.

 Lana V. Asol

Lana V. Asol

A folyó túl oldalán 1. rész

Tartalom 

Stella, tündöklő neve ellenére, majd a fél életét az utcán, a tolvajok között élte. Csupán két dologban különbözött társaitól: hogy lány volt, és hogy különös módon vonzotta a folyó.

Az a hely, amitől világ életében óvták, amiről mindenki azt tartotta, hogy veszélyes, bűvös lények birodalmát határolja. Ezért több ezer éve senki sem látta a túlpartját. Leszámítva őt, akit egy keserű véletlen, a mesék démonjainak világába sodort.

A Négy varázs birodalom komor urának palotájába kerül, könyörületből rejtegetik, ám bezárva, titokban kell élnie – halandó lévén, egy percig sem tartózkodhatna az elvinek földjén.

A palotában Stella rájön, hogy nem csupán az őt körülvevő világot nem ismeri, de saját magáról is sokkal kevesebbet tud, mint hitte.

Te félnél egyedül egy idegen birodalomban? Lenne erőd mindent feladni, hogy új életet kezdj? Volna merszed harcolni a szerelemért?

Lana V. Asol

A folyó túl oldalán 2. rész

Tartalom

Miután Stella elhagyja a Palotát és vele együtt Razelt, újrakezdés reményében Rivellbe – a kerubok égi városába – költözik. Miközben próbálja előcsalogatni a rejtett képességeit és igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez, a nyugati negyed törvényen kívüli ura szembe állítja a múltbéli tolvaj önmagával is.

Stella úgy érzi, hogy az elvinek között egyre több titokba bonyolódik, mígnem arra eszmél, hogyha meg akarja védeni a szerelmét, versenyt kell futnia az idővel.

Vajon sikerülhet a küldetése?

Demszky Gábor: A visszakapcsolt diktafon - Életútinterjú. Megjelenik szeptember 20-án!

Demszky GáborA visszakapcsolt diktafon

Életútinterjú

Megjelenik szeptember 20-án!

Multiverzum Kiadó

Libri

Líra

Multiverzum Kiadó, 2024

Az interjúkat készítették: Maróti Zsolt és Dr. Szőts Zoltán Oszkár

Fotók:Csalavári László, Jávor István, Müller László és Demszky Gábor

A kötetet szerkesztette: Péczely Dóra, Tarcsa Zoltán

Fülszöveg

Kiadónknál szeptember végén megjelenik Demszky Gábor legújabb kötete, A visszakapcsolt diktafon. Életútinterjú a szerzővel, Budapest egykori főpolgármesterével, az SZDSZ volt elnökével, a ma is aktív liberális politikussal. A könyvben felmenőiről is mesél, apai nagyapja és nagybátyja történetén keresztül bemutatva a XX. század eleji baloldali illúziók szertefoszlását. Részletesen taglalja és összegzi a Kádár-rendszer ellenzékeként „belső disszidensként” megélt ifjúkori éveinek eseményeit, a későbbi politikusi pályáját meghatározó eszméinek és motivációinak kialakulását. A történet végigkíséri polgármesteri éveit, de kitér a 2010 óta eltelt időszak politikai és személyes eseményeire is. Új munkájával kiegészíti a több mint egy évtizede megjelent könyveit, írásait, az eltelt idő távlatából újraértékelve a korábban publikáltakat, valamint reagál a magyar politikai élet legfrissebb változásaira is.

A gazdag képanyaggal ellátott kötetet – az ifjabb olvasókra is gondolva – az egyes történelmi eseményeket röviden bemutató „szövegdobozok” és a „főbb szereplőkről” tájékoztatást nyújtó névmutató egészíti ki.

Könyvbemutató és dedikálás a Magvető

Caféban

(Budapest VII., Dohány u. 13.)

Október 2-án, szerdán 18-20 óráig

Demszky Gáborral Betlen János újságíró beszélget.

Trombitán játszik Hargitay Péter.

A kötet a helyszínen kedvezménnyel megvásárolható.

Könyvbemutató és dedikálás az őszi Margó

Irodalmi Fesztiválon

Október 13-án, vasárnap 14.00–14.45-ig a Nemzeti

Táncszínház (Millenáris Park) Kávézó Színpadán.

Résztvevők:

Demszky Gábor, a kötet szerzője

Iványi Gábor, a A Magyarországi  Evangéliumi

Testvérközösség vezető lelkésze

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere

Moderátor: Mink András történész, archivista, Blinken OSA

Archivum, Közép-európai Egyetem

Dedikálás a Láng Tékában

(Budapest XIII., Pozsonyi út 5.)

Október 15-én, kedden 16.30-tól

Ajánlások

„Demszky Gábor egész életútja a szabadság gyakorlatias

szeretetéről és a szolidaritás érvényesítéséről szólt. Budapest, ha

akarna sem tudna nem szabad vagy nem szolidáris lenni, mert

akkor megszűnne Budapestnek lenni. A szabadság és a

szolidaritás egyik legfontosabb záloga pedig a szabad fővárosi

önkormányzat, amelynek megteremtése és két évtizedes

működtetése miatt Budapest örökké hálás lesz Demszky

Gábornak.”

Karácsony Gergely

 

„Jancsó Miklós megkérte Demszky Gábort, beszéljen az életéről.

A filmrendező rákérdezett a családra, a nagyszülőkre,

dédszülőkre, akik a soknemzetiségű Magyarországon éltek.

Jancsó jó kapcsolatban volt Nyikita Mihalkovval, és javasolta

neki, hogy filmesítse meg ezt a történetet. Sajnos a film nem

készült el, de a magnóra vett elbeszélés megmaradt, könyv lett

belőle, amelyet csak azért nem lehet kalandregénynek nevezni,

mert a történet minden részlete igaz.”

Kőszeg Ferenc

 

„Demszky Gábor a XX. század második felétől napjainkig terjedő

időszak egyik kiemelkedő magyar közéleti szereplője, gyorsan

elfutott szépséges életünk egyik fontos, megkerülhetetlen

egyénisége. Jó szívvel ajánlom kötetét, amelyben személyes

emlékeit szedte csokorba. Hálásak vagyunk azért, hogy nemcsak

politikusként, hanem élete föltárásával is nekünk szentelte

magát.”

Iványi Gábor

A szerzőről

Demszky Gábor portréját Magyar Bálint készítette.

Félelem és üdvözülés

Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy nem ismerem a félelmet. Ellenzéki tevékenységem radikalizmusának magyarázatául írtam le ezt a mintegy általános magyarázatul szolgáló mondatot. Röviden: el mertem menni a falig. Egy évtizeden át rendszeresen elmentem a falig, vállaltam a házkutatást, verést, elzárást, utazási korlátozásokat, hisz még a szocialista országokba szóló útlevelemet is bevonták. Annál rosszabb nekik, gondoltam, és még keményebben folytattam. Ám most mással szeretném folytatni.

Az egzisztenciális félelmet sem ismertem soha. Akkor sem féltem, amikor elvesztettem a hivatalos megélhetési forrásaimat, mert minden honnan kirúgtak. Nem azért, mert fatalista lettem volna, hanem azért, mert hittem magamban, és hittem a piac, akkoriban a „feketepiac" hatékonyságában, tudtam, hogy jogosítványommal vagy egyszerűen a kétkezi munkámból meg tudok élni, és ez sikerült is. Amikor kirúgtak az egyetemről, taxisofőrként kerestem a kenyeremet. Amikor publikációs tilalom alá kerültünk, megcsináltuk barátaimmal a szamizdatot. (Nem tettem meg azt a szívességet a rezsim általam lenézett és semmibe vett nacsalnyikjainak, hogy féljek tőlük.) Amikor 2010 után itthon nem jutottam munkalehetőséghez, öt éven át pályáztam külföldön ösztöndíjakra. Sikerrel jártam, s ezekből még két gyermekem továbbtanulásának költségeit is elő tudtam teremteni.(Hollandiában,majd egy éven át Amerikában.) Amúgy azoknak, akiknek egzisztenciális vagy egyéb félelmeik vannak, a jelenlegi autokratikus rendszer keretei között azt tanácsolom, hogy inkább ne menjenek a politikába, keressenek más megélhetést, mert ha nem mernek állásukat, képviselőségüket kockáztatva elmenni a falig és ezáltal radikálisan ütközni a rezsimmel, soha nem lehet belőlük hatékony, eredményes, változást generáló vezető. Ám nem erről akarok igazán írni, hanem a félelem és a halál témaköréről.

Három éven át éltem Amerikában, ahol azt tapasztaltam, hogy az amerikaiak többség képtelen szembenézni a halál és az elmúlás gondolatával, egyszerűen azzal a ténnyel, hogy halandóak vagyunk. Ennek enyhébb megfogalmazása az, hogy gondolkodásukat bizonyos apátia jellemzi. Pedig a halál, minden élő szervezet számára olyan természetes vég, amit egyszerűen el kell fogadni. Pedig fel kell tennünk a kérdést: félelem, hol és miben rejlik a te hatalmad?Halál, honnan a te fullánkod, mely félelem eszközével teszi tönkre az ember életét? Mert a halál teljesen normális, emberi bizonyosság. És ha még hozzá kívánunk tenni valamit, akkor azt is el kell mondanunk, hogy az egész euroatlanti civilizációban folyamatosan nő a várható emberi élettartam. Ezzel pedig megnő a teljes emberi élet megélésének lehetősége is. Ráadásul azok a nagy gondolkodók, mint Kant, Marx, Freud, Einstein vagy Kepler, akik egész életüket a munkának szentelve utódaikra és az emberiségre, életünk és az univerzum értelmezésére alkalmas, hatalmas tudást hagytak, az élet minőségén is javítottak, mert tágították a megértett és megélt univerzum kereteit. Számomra is így van ez, rengeteget tanultam tőlük és általuk. A reneszánsz ember az ideálom, az az archetípus, aki kilépett a kereszténység nagy mítoszának keretei közül, és nem hisz az üdvözülésben, mennyben és pokolban, túlvilági létben. Itt és most, a földi valóság korlátait feszegetve keresi és keresem én is a közjó megvalósításának lehetőségeit.

Demszky Gábor

Részlet a kötetből

2006–2010

Ördögikörben

- Hogyan látod főpolgármesteri tevékenységed utolsó ciklusát? Tudtad, hogy az lesz az utolsó?

- Az utolsó ciklus ördögi körré vált: bárhol igyekeztem kitörni belőle, újabb problémahalmaz, konfliktusok újabb darázsfészke várt. Az öt ciklus közül ez volt önkormányzati szempontból is a legkomplikáltabb, a leginkább átpolitizált; az utolsó évben pedig egyenesen kriminalizált vált. Ami a kérdés másik felét illeti: húsz év bőven elég a főpolgármesteri szerepből - két évtized nagyon hosszú idő. Leköszönő liberális városvezetőként nyugodt szívvel hagytam el a posztomat. Elkészült Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a csepeli szennyvíztisztító, megépült a 4-es metró első szakasza. Budapest kapuinál hatalmas raktárbázisok, hipermarketek épültek, amelyeket lehet szidni, nem szeretni, de nélkülözni alig. Ugyancsak nélkülözhetetlen az M0-s északi Duna-hídja, amelyet egy magazin, különleges látványa miatt, a modern világ katedrálisának nevezett, miközben az internetes szavazók azt vitatták, kiről legyen elnevezve: Chuck Norrisról, Stephen Colbertről, netán Zrínyi Miklósról; végül aztán a Földrajzinév-bízott a Megyeri híd elnevezést fogadta el.

Ezt a húsz évet, amelyet magam mögött hagytam, egyelőre csak a publicisták és a politikusok nevezik Demszky-korszaknak. Hogy történelmi viszonylatban pozitív jelentéstartalmat kap-e később ez a kifejezés, mint Örkény híres egyperces novellájában a "magyar" szó, amely igévé változva jelentette mindazt, amire vágyunk, az talán majd csak újabb húsz szabad év múltán dől el.

- 2006 őszét Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde tette emlékezetessé. Rád hogyan hatott? Egyáltalán hogyan szereztél tudomást róla?

- Emlékeim szerint Molnár Gyulával karikáztunk egy tandemen az Andrássy úton, közben megállítottak kamerákkal, hogy mit szólok hozzá, hogyan kommentálnám. Akkor hallottam róla először. Abban a helyzetben még nem lát világosan, de azt tudtam, azonnal éreztem, hogy itt valami alapvetőfordulat lesz, hogy ezután nem lehet ugyanúgy politizálni, ugyanúgy kormányozni, mint addig. Ez volt számomra az a pillanat, amikor megértettem, hogy most egy új korszak jön.

- Milyen értelemben?

- Tudtam, hogy ez mindent meg fog változtatni: elszabadulnak az indulatok, a szélsőjobboldal teret nyer, az ellenzék kezébe olyan fegyver kerül, amihez fogható nem lesz a másik oldalon. Gyurcsány beszédét én magam is ambivalensen ítéltem meg: saját tapasztalatomból tudtam, mekkora feladat egy reformidegen frakcióval elfogadtatni a megszorításokat, csak nagyon kemény kiállással lehet - ha szemléletüket nem is – legalább pillanatnyi érdekviszonyaikat befolyásolni. Miniszterelnök azonban nyilvánosság előtt így nem beszélhet - még egy korlátozott nyilvánosság előtt sem, akkor sem, ha meg sem fordul a fejében, hogy a zárt ülésről szavai (talán épp saját ellenlábasai révén) kikerülnek. Volt egy tucatnyi olyan kijelentése, amely - bármennyire is világos szándékkal hangzott el, s bármennyire is jól mérte fel Gyurcsány, hogy a szocialista frakcióval csak annak saját nyelvén lehet beszélni - a nyilvános beszéd politikai és erkölcsi normáinak gyökeresen ellentmondott. Őszödön Gyurcsány brutális őszinteséggel beszélt a reformok elmaradásáról azzal a szándékkal, hogy előkészítse a fájdalmas megszorításokat. Valójában az őszödi helyzetértékelés, a politikában abszolút megengedhetetlen szófordulataival, csak arra világított rá, ami addig tabunak számított A túlköltekezés következményeire és az addigi retorika és a valóság közötti félelmetes távolságra. Ha Gyurcsány következetes lett volna, akkor a "hazudtunk reggel, éjjel meg este" elhangzása pillanatában azonnal visszaadja mandátumát a frakciójával együtt. Ezt azonban nyilvánvalóan nem tehette meg, hiszen ez a választók kétszeres becsapása, a felelősség kétszeres elhárítása lett volna. Bár azt is hozzátenném, hogy véleményem szerint már az is őrültség, hogy valaki azt gondolja, ha 170 ember előtt elmond egy beszédet, az titokban marad. Így nem lehet titkot tartani. Én konspiráltam, és volt egy alapelvem: ha két ember tud valamit, az már nem titok.

-Úgy érezted, ez végzetes hatással lesz az önkormányzati választásokra?

-Azt sejtettem, hogy az őszödi beszéd a helyhatósági választásokon Budapestet nem rendíti meg, de a "billegő" körzeteket a szocialisták is, a liberálisok is elveszíthetik. Arra az erőszakhullámra azonban, amelyet a beszéd elindított, illetve amely a beszéd ürügyén felszínre tört, nem számítottam. A tévéostrom még csak megdöbbentett az értelmetlen agresszióval, az október 23-ai brutalitás azonban már arról győzött meg, hogy az elszabadult indulatok olyan megrendült politikai bizalmat jeleznek, ami ellenkezőjére fordítja az addigi folyamatokat.

- Ezt elmondtad párton belül vagy valamilyen fórumon valakinek, aki döntéshozó helyzetben van, megosztottad az aggályaidat?

- Igen, és nem voltam ezzel egyedül. Szerintem annak, hogy az SZDSZ kiszállt két év múlva, köze volt ehhez, az egy folyamat része volt.

- És miért csak két év múlva szállt vajon ki az SZDSZ?

- Hát ez jó kérdés. Talán addigra vált tarthatatlanná a helyzet.

- Nem célunk részletesen felidézni az eseményeket, de nem kerülhetjük meg az MTV-székház ostromát. Szeptember 18-án egy tízezer fős tömeg vonult a székházhoz, amelynek tagjai közül egy kemény mag összecsapott a székház védelmére kirendelt rendőrökkel. A kialakult csetepaté nem nyújtott hízelgő képet a kivezényelt rendőrökről és az irányításukról.

A Magyar Televízió ostromának másnapján

- Gyalázat, ami ott történt. A televízió épületét egy konszolidált rezsim,

amelyik rendelkezik megfelelő roham-, készenléti rendőrséggel és minden egyébbel, meg kell tudja védeni. Itt olyan közrendőröket vetett be, akik, nem voltak erre felkészítve, nem erre valók, nem erre voltak kiképezve. Gyakorlatilag nekem úgy tűnt, hogy mintha nem akarnák megvédeni a

televíziót. A tévét elfoglalták, és méghozzá úgy, hogy brutálisan megvertek rendőröket. Ez azon múlott, hogy nem volt ott, a helyszínen megfelelő rendőri készültség. Nem vezényelték oda azonnal őket, mert akkor 10 perc alatt odaértek volna. A tévészékházat meg kellett volna védeni. Nincs

hiteles válasz mindmáig arra, miért nem sikerült megvédeni az MTV székházát.

A kötet előrendelhető a kiadó webáruházában és a kereskedelmi hálózatokban:

Multiverzum Kiadó

Libri

Líra

Beleolvasó: Haffner Orsolya:Tükörtó - ("Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. ")

Újabb részletet hoztam nektek Haffner Orsolya: Tükörtó című könyvből. A könyvet Smaragd Kiadó illetve webshop oldalán.  Jó olvasást!

Haffner Orsolya

Tükörtó

Tartalom

„Elza ​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

A TÜKÖRTÓ

RÉSZLETEK

1. Fejezet

West Stratford, 1950

  Megint azt képzelte, hogy ez csak játék. Karen, az anyja sokszor tanácsolta ezt neki, amikor időnként megjelentek náluk ezek a furcsa emberek. Ne féljen, tegyen úgy, mintha mesejáték lenne, akkor hamarabb véget ér. Ezúttal azonban Anya szokatlanul viselkedett. Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. Tekintete végül az egyszerű nappali túlsó sarkában álló, ruhákkal teli szennyeskosáron állapodott meg.

– Szívecském, játssz bújócskát! Bújj be a ruhák közé, és ne gyere elő! – suttogta sürgetően.

   Megérezve a közelgő veszedelmet, a kislány félénken bólintott, és a kosár felé szaladt. A puha pulóverek és nadrágok átölelték kis alakját, miközben befurakodott, szíve pedig úgy vert, mint egy csapdába esett madárnak. Anya sietve elrendezte a ruhákat, hogy elrejtse a lányát, majd lecsukta a szennyesláda tetejét. Az oldalán lévő nyílások épp akkorák voltak, hogy a kislány kiláthasson, mégis észrevétlen maradjon. A kopogás egyre hangosabbá és erősebbé vált. Mielőtt Anya elfordult a kosártól, pillantása elidőzött egy alig észrevehető mozdulaton, amint a lány a ruhája ujját a szeme elé húzza. Ekkorra Trevis, az apja is előkerült, és kinyitotta az ajtót.

   A sötét ruhás férfiak ijesztőbbek voltak, mint máskor, hangosan beszéltek, és füstszagot árasztottak. Egyikük kiabált. Erős, nyers hangja bántotta a fülét, ezért a kislány kissé összébb húzódott. Nagyon mérges, de kire haragszik?

   Ahogy jobban kilesett, kis híján felsikoltott. Rémülten vette észre, hogy Apa felemeli a kezét. Meg akarta ütni az egyik férfit, ez azonban nem sikerült neki, mert az éberebb volt, és gyorsabban mozdult. Mire a kislány észrevehette volna, a két másik fekete ruhás egy szempillantás alatt odaugrott, és lefogta Apát. Egyikük hátrafeszítette a kezét, mialatt a másik gyakorlott mozdulattal összekötözte a csuklóját.

– Gyerünk, most velünk jöttök! – mondta egyikük.

    Várni fog, mert hamarosan jön érte valaki.

  Hogy ki, arról fogalma sem volt. Remélte, hogy nem tart sokáig, mert nagyon régóta kucorog a szennyeskosárban, és a lába is elgémberedett. Úgy tűnt, az ijesztő alakok látogatása véget ért, Anyát és Apát magukkal vitték. Az imént még tele volt a szoba emberekkel, most pedig már üres. Csak ő maradt itt, a ruhák között gubbasztva. Ahogy a szülei kifelé tartottak, hallotta, hogy Anya Apa nevét kiáltja. Anya sírt, csúnya szavakat mondott, de a fekete ruhások nem törődtek vele. Miért nem mehetett oda hozzájuk? Nem merte megkérdezni, az a magas férfi nagyon sietett. Apa ordítani kezdett, majd amikor ráeszmélt, hogy hasztalan, abbahagyta. A kislány felemelte a kosár fedelét, hogy jobban kikukucskálhasson, és kedveszegetten nézett a szülei után. Előfordult ilyen máskor is, erre nagyon jól emlékezett, igaz, még sohasem vitték el Anyát és Apát egyszerre.

  A kislány eltűnődött a maga gyerekes módján, hová mehettek. Lehet, hogy egyenesen a börtönbe, vagy talán szólnak a rendőrségnek. Még csak ötéves volt, csakhogy ezek a szavak már ismerősen csengtek a számára. Bár tudná, mikor jönnek vissza! Az is lehet, hogy valaki más jön érte. Halvány sejtelme sem volt, ki fog róla gondoskodni, mert nem ismert senkit az anyján és az apján kívül.

  Nem bírt tovább a rejtekhelyén kuporogni.

Folyt.Köv.

Cora Reilly:Kötelék (A maffia végzete 2.) - ("Ez a könyv letehetetlen, kikapcsol, elvarázsol és könnyekig hat. Imádom.")

~~~ Recenzió ~~~

Meg is hoztam a Maffia végzete  sorozat második kötét a Cora Reilly: Kötelék (A maffia végzete 2.)  címmel, ezúton is hálásan köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam. Igencsak meglepődtem, hogy második résszel nem ült le a sztori. Sőt a   kedvencem lett Dante és Val története.

Cora Reilly

Kötelék

(A maffia végzete 2.)

Tartalom

Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?
A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében összetört lelkek forrnak egybe a vágy és szenvedély tüzében.

Véleményem

5/5

Óriási volt ez a történet is. Alig másfél nap alatt olvastam ki. Igaz, volt előtte pici szünet, de ahogy elkezdtem olvasni/folytatni alig bírtam letenni.

Dante és Valentina története jobban megfogott, mint Luca és Aria története. Nagyon örültem, hogy ők is benne voltak, Gianna még mindig nem tudom túltenni. Komolyan, ez a lány... Hehe, szegény Matteo... Alig várom, hogy az ö történetüket is elolvashassam. 

 De most Dante és Valentina van/volt a soron. Dante egy hideg, jégszívű ember. Nagyon, nagyon lassan engedett fel és ezt tetszett, Valentina, bolond az aki nem jön rá, hogy mennyire ártatlan. Az egész, hogy lassan jöttek rá mit is éreznek egymás iránt, és, hogyan alakul ez a kapcsolat sokat elmond. Ahogy az első részben itt is van jellemfejlődés, bár inkább Dante oldalán némileg.

Örülök, hogy Luca és Aria is benne volt, még ha csak egy kis rész erejéig. Sorozatokat mindig fenntartásokkal fogadom. szeretek első résszel kezdeni és úgy folytatni. Mindig meg tud lepni, hogy a második rész mennyire feldobja az elsőt. Ezután már kíváncsian várom, hogy többi résszel mi lesz.

Most akkor jöjjön harmadik rész Gianni és Matteo. Már várom, hogy mi lesz velük.

Ajánlom az olyan olvasóknak, akik szeretik a maffia történeteket, és nem zavar, ha románc is van benne. Ez a könyv letehetetlen, kikapcsol, elvarázsol és könnyekig hat. Imádom.

Álomgyár Kiadó

Cora Reilly. Becsület (A maffia végzete 1.) - ("Ez az egész könyv, történet úgy tökéletes, ahogy van. Igazi modern maffiarománc, ízig-vérig kemény, szenvedélyes történet. Nem eresztett el, foglyul ejtett. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni A  maffia végzete  sorozatot, sajnos nagyon kevés ilyen féle könyvet olvastam, de Cora Reilly belopta magát a kedvenceim közé. Igazi szenvedélyes, tüzes történetet kaptam kézhez. Aria és Luca szuper páros a Becsület (a  maffia végzete 1.) című könyvből.

Cora Reilly

Becsület

(A maffia végzete 1.)

Tartalom

 Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Véleményem

5/5

Hát ez a könyv, nem semmi, imádtam! Luca és Aria kapcsolata nem zökkenőmentesen haladt az egyszer biztos. Nagyon lekötött, olvastatta magát a történet, fenntartotta az érdeklődésem. Nem volt egy perc sem, hogy azon gondolkodjak mi a fene történt, mert a következő oldalon újabb érdekes dolgok történnek. 

Maffia az biztos, nem egy rózsaszín habos-babos banda... Maffiarománc történetet igazándiból egy kezemen megtudom számolni, hogy olvastam. De Cora kedvencemmé változtatta, elérte, hogy máskor olvashassam akár az ő történetét vagy másét. Elindított, hogy esélyt adjak az eféle maffiarománcoknak.

Viszont volt egy két karakter akit nem bírtam, de inkább Aria testvére Gianna, utálatosabb, irritálóbb személyt még nem olvastam. Komolyan, nyaklevest érdemelt volna, annyit szájalt. Nem tudom, hogy lehet kibírni, csodáltam Luca-t, hogy nem csapta agyon. 

Még annyit fűznék, hogy furcsállottam, hogy nem váltott szemszögből íródott, kicsit hozzászoktam az ilyen mesélőmódhoz. Hiányzott ez a rész. De nem okozott gondot, hogy tovább olvassam, sőt. Kiváncsi Gianna és Matteo történetére. Vajon Matteo betöri végre?

Aztán el kell, ismerjem, hogy jellemfejlődésük történet végére igencsak sokat változott. Főleg Luca jelleme. Aria pedig kitartott mellette. Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy otthagyja... Mintsem von, le, hogy Aria teljesen tapasztalatlan.

Szeretném elképzelni, álmodozni, hogy valóságban a maffiózók nem annyira durvák és kemények. De tudjuk jól, hogy ez csak egy fantazmagória, viszont annak is a jó fajtája..

Ez az egész könyv, történet úgy tökéletes, ahogy van. Igazi modern maffiarománc, ízig-vérig kemény, szenvedélyes történet. Nem eresztett el, foglyul ejtett. Ráadásul, amit mindig is szeretek, az-az idézetek kigyűjtése, jesszus, mennyi lett belőle. Még jó, hogy itt a folytatása mellettem. Nem is tudom mi lett volna, ha nem lenne. Szóval jöjjön Dante és Valentina  történetük.

Ezt a könyvet, sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik a maffiarománc zsánert, és nem zavar, hogy sorozatról van szó. 

A könyvet itt tudjátok beszerezeni

Álomgyár Kiadó

Beleolvasó:Haffner Orsolya: Tükörtó - " Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem."

Jó régen hoztam bejegyzést a Beleolvasó rovatban, de most leporolom és elkezdem. Haffner Orsolya írónő elküldött egy részletet a Tükörtó című könyvéből. Több részletben fogom hozni nektek a történetet. Bízom, hogy kedvet csinálok a történet további olvasására.

Haffner Orsolya

Tükörtó

Tartalom

„Elza​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

A TÜKÖRTÓ

RÉSZLETEK

PROLÓGUS

Sokáig várakoztam.

Időnként lefeküdtem a fűbe, néztem az eget, és a fűszálakat tépkedtem. Néha felálltam, hogy járkáljak egy kicsit, ezzel próbáltam csillapítani lábaim remegését. Egészen addig kettős életet éltem, de most már tudtam, ki vagyok valójában, és azt is, hogy mit kell tennem.

  Láthatatlan akartam maradni az őszi alkony szürkületében, ezért egy terebélyes tölgyfa mögé húzódtam. Éreztem a nyirkos moha és a lehullott levelek földes illatát, a csendet pedig csak egy távoli bagoly huhogása törte meg. Kissé messzebb egy tó üveges csillogását vettem ki, amely a felbukkanó félhold gyér fényét tükrözte vissza. A part mentén nádas állt, karcsú formái, mint holmi őrszemek, lágyan ringatóztak a szélben. Időnként néhány ezüstös hal csobbanása zavarta meg a víz felszínét, odébb madarak köröztek élelmet keresve.

  Várakozás közben egyszer csak hangok szálltak felém, talán emberek kiabáltak valahol. Kinéztem a rejtekhelyemről, füleltem, és a zaj forrása felé indultam. Pár pillanatig semmi nem történt, ezért közelebb merészkedtem. A kimerültség ránehezedett a vállamra, miközben a sűrű aljnövényzetben araszoltam, a lábam sajgott a több napos könyörtelen üldözéstől. Egyre csak azon jártak a gondolataim, mibe keveredhettem. Izgatottságomban, hogy most végre felfedhetem az igazságot, gyorsabban szedtem a levegőt, és az adrenalin, ami egyre jobban elárasztotta a testemet, legyőzte a fáradtságomat. Amint a tó mentén haladtam, a domb túloldalán egy romos építményt vettem észre.

   Megtorpantam, hogy átgondoljam a következő lépésemet, de ekkor mozgást vettem észre a szemem sarkából. Két alak emelkedett ki az árnyékból, aztán mindketten sietve futásnak eredtek a tó felé. Messze voltam, így nem tudtam kivenni, kik lehettek. Valami arra késztette őket, hogy meneküljenek. Mi történhetett, amíg várakoztam?

     A menekülők nem sok időt hagytak a töprengésre.

  Amikor az elöl szaladó alak a tóhoz ért, bemászott egy ott veszteglő csónakba, és ellökte magát a parttól. A mögötte lévő rohant utána, de aztán váratlanul megállt, mintha azon gondolkozna, mitévő legyen. Végül a vízbe ugrott, és úszni kezdett a csónak felé.

  Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem.

  Ahogy a parthoz értem, alig hittem a szememnek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Haffner Orsolya írói oldala

Borítóleleplezés: Sárközi Erika Nella: Carpe Noctem - Ragadd meg az éj!

Hát el jött a nagy nap, leleplezem az új borítót a blogomon. Sárközi Erika Nella: Carpe Noctem - Ragadd meg az éj! címmel. A könyv Skarlát Kiadó gondozásában jelenik meg.
Borító pedig, ahogy eddig is nagyon fantasztikusra sikeredett. Gratulálok!
Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem. 

 Fülszöveg:

Tizenkét csillagkép és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb csatája az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberek világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzedelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.

Veszély és varázslat.

Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik.

Regénymegjelenés dátuma: 2024. november!

Skarlát Kiadó

Plusz infó:

Személyesen is találkozhattok Skarlát Kiadó íróival a Bookaholic Könyvnapon!

A regény exkluzív beleolvasóját a Bookaholic Könyvnapon szerezheted be tőlünk ingyen! Élőben is megcsodálhatod a borítót.

Dátum: 2024.08.24

Helyszín: 1072. Budapest, Klauzál utca 10. (Doboz bár )

Kapunyitás: 10:00

Álljunk ki közösen a Magyar Irodalomért! - #szabadirodalmat

Forrás: Így neveld a regényed facebook oldal, ahol itt tudjátok elérni.

Így neveld a regényed

A Könyvhéten pár nap alatt közel 30 szerző és több stand csatlakozott a #szabadirodalmat mozgalomhoz.

A Könyvfesztiválra tervezett megmozdulásban pedig szeretnénk, ha még többen részt vennétek, és közösen állnánk ki az írókért, a kiadókért és az irodalom szabadságáért!

Kiknek a jelentkezését várjuk elsősorban:

szerzőkét, akik valószínűleg kint lesznek a Könyvfesztiválon,

kiadókét és a Könyvfesztiválon standdal rendelkező cégekét,

könyves tartalomgyártókét, akik szívügyüknek érzik az olvasás szabadságát, és segítenének abban, hogy az összefogás híre minél többekhez eljusson.

A jelentkezéshez privát üzenetben vedd fel velem a kapcsolatot, vagy keresd fel a szabadirodalmat.mailerpage.io oldalt, és ott töltsd ki az űrlapot!

Emellett ha támogatni akarod az összefogást, a legtöbbet azzal segítesz, ha megosztod ezt a bejegyzést, felhívod rá a figyelmét azoknak, akiket érdekelhet!

A könyvheti megmozdulás azért volt sikeres, mert írók szóltak róla egymásnak, kiadók felajánlották a lehetőséget a szerzőiknek, és könyves közösségekben beszéltek róla.

Az utóbbi időben az itthoni könyvkiadásban dolgozóknak és a szerzőknek is egyre nehezebb. Mutassuk meg, hogy mellettük állunk, és támogatjuk őket!

Tudtad-e? Virág Gábor

Tudtad-e? rovatomban Virág Gábor író hét érdekességet osztott meg, mely a nemrég jelent meg Bukásra ítélve címmel, könyvéről hozott hét érdekes dolgokat nekünk.

Jó olvasást!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gazdag Tamás Dávid - ("Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gazdag Tamás Dávid írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben jelent meg Amíg a ház aludt című könyve, a Garbo Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget! Gazdag Tamás Dávid vagyok, decemberben leszek 30 éves. Ezt az életkort még nekem is szoknom kell, mert nem érzem magam ennyinek.

2018-ban költöztem Budapestre. Jelenleg tanítóként dolgozom egy általános iskolában. A tanítás mellett, a gyerekek mindennapi életét is egyengetem.

Kiskorom óta közel éreztem magamhoz a könyveket és az irodalmat. Igazi könyvmollyá 14 éves koromban váltam. Akkoriban legjobban a fantasy vonzott, de mindig szerettem a lélektani kérdésekkel foglalkozó könyveket és a krimiket is.

Amíg a ház aludt c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet magja egyszer csak kipattant a fejemből. Közel egy évig írtam a regényt, és a kutatómunka folyamatosan zajlott. Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában. Édesapám segítségét is kértem, aki rendőrként dolgozik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy érdekes kérdés, mert kezdetben azt hittem, hogy a fantázia és a valóság egyenlő arányban oszlik el történeteimben, de amikor “olvasóként tértem vissza” a kézirathoz, rájöttem, hogy bizony több a valóságból kiragadott elem, mint előtte gondoltam. Azt mondanám, hogy az arány 40-60%, a valóság javára.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenhat évesen kezdtem történeteket írni. Először csak az asztalfióknak, A5-ös méretű vonalas füzetekbe. Ezek elsősorban fanfiction-ök voltak kedvenc tévésorozatok mintájára, amik aztán idővel kinőtték magukat. Írtam például egy „6 évados”, tinédzserekről szóló sorozatot, ami a Beverly Hills, 90210 világában játszódik. Egy-két füzet még a mai napig megvan, de ezeket titkos helyen őrzöm. Néha nosztalgiázom velük. 

Ezt követően hosszú időre felhagytam az írással, de három-négy éve újra fellángolt ez a szenvedély. A kidolgozás alapja ugyanaz maradt, mint kamaszkoromban. Először mindig kézzel írom meg a fejezeteket (most már A4-es füzetekbe), s utána viszem gépre, ha kész vagyok eggyel. Így mire gépre kerül, már egyszer átdolgozom az adott jelenetet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen szeretnék a lélektani, pszichológiai thriller vonalon maradni. De ki tudja? Vannak ötletek a fejemben más zsánert illetően is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Euforikus és felemelő. Megsirattam azt a bűvös négy betűs szót, amikor leírtam, hogy “Vége”. Két napig három méterrel a föld fölött lebegtem. Tudtam, hogy ez még csak az út kezdete, de bárki életében nagy dolog befejezni egy könyvet. Főleg, ha az illető első könyvéről van szó.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a saját nevem, bár a Dávidot nem sűrűn használom. Régen nagyon hosszúnak találtam, főleg az írásbeli érettséginél, amikor a feladatsor minden oldalára fel kellett írni a teljes nevemet. Azonban, mielőtt elküldtem a kéziratot a kiadónak, jött egy sugallat, hogy a teljes nevemmel szeretnék szerepelni a könyvek borítóján. Álnéven nem gondolkodtam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Amikor írni kezdtem még nem gondolkodtam kimondottan zsánerekben. Viszont minden írásomban megjelent a lélektani vonal, így tudat alatt kicsit mégiscsak erre indultam már a kezdet kezdetén.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Már a kézirat tervezési fázisánál fontos tudnom, hogy honnan hova szeretnék eljutni. Kibővített vázlatot írok a történetről, kidolgozom a fejezeteket, szereplőket. Mindig adok nekik mozgásteret, hogy kicsit feszegethessék a határaikat, de mivel hajlamosak „elindulni a saját útjukon”, így gyakran kell visszaterelnem őket az általam kijelölt útra. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc jelenetem is van a könyvben. Itt sem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem azt a fejezetet, amit először írtam – A legsötétebb éjszaka címet viseli –, kezdetben ezt szántam az első fejezetnek, de a történet közepére került. Van egy jó zsaru, rossz zsaru jelenet, ami a fanyar humorossága miatt áll közel a szívemhez, valamint az utolsó fejezet is nagy kedvenc.

Természetesen akad olyan jelenet is, aminek írása közben egy kis időre le kellett tennem a tollat, mert megviselt lelkileg. Ez főleg az erős érzelmi részeknél van így. Írás közben együtt lélegzem a szereplőimmel. Azt érzem, amit ők éreznek. Ott vannak a fejemben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az emberi sorsok nagyon meg tudnak érinteni, ezáltal inspirálnak is. Részben az élet adja az ihletet, de különböző dalok, idézetek, könyvek, filmek és a sorozatok is jótékony hatással vannak a képzeletemre.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelső olvasóm anyukám volt, aki két nap alatt olvasta el a történet első változatát.

Mellette a barátaimat szoktam még bombázni egy-egy fejezetrészlettel, vagy fejezettel. A kész kéziratot is megmutattam nekik.

El kell mondanom, hogy nekem vannak a legszuperebb barátaim. Elmondták a véleményüket a történetről, karakterekről, a cselekmény hangulatáról, és a bennük kiváltott érzésekről. Az egyik nagyon jó barátom fejezetről fejezetre elemezte a történetszálakat, és folyamatosan írta a véleményét, ahogy haladt előre a cselekményben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom tagjai nagyon támogatók voltak, amikor megtudták, hogy írok. Izgatottan várták, hogy kezükbe vehessék a regényt.

Az egyik legmeghatóbb élmény a testvéremhez köthető. Ő köztudottan nem szeret olvasni. Ennek ellenére, miután megkapta a könyvet, nem tudta letenni, és tippelgetett, hogy mi fog történni a következő fejezetekben. Elmondta, hogy kit látna szívesen a megfilmesített változatban.  

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és olvassák a regényemet, mellyel az volt a célom, hogy gondolkodásra késztessem az embereket, és olyan történetet hozzak létre, ami akár a szomszédban is játszódhatna.

A jövőt illetően annyit elárulhatok, hogy gőzerővel dolgozom a következő kéziraton. Legkésőbb novemberre szeretnék elkészülni vele. Szintén lélektani témákat boncolgat, de egy egészen más környezetbe kalauzolja el az olvasókat. Meg sem állunk Hollywoodig!

Szeptemberben 28-án pedig dedikálni fogok a Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pontos időpontról később tudok tájékoztatást adni. Szeretettel várok mindenkit!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala

Líra