Orosz Krisztián: Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) - ("Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből.

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Orosz Krisztián írónak, hogy elolvashattam a Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) című könyvét. Tudom, elég rendesen lemaradtam vele az olvasással, de meg volt rá az okom. Bővebben a lent véleménynél olvasható.

Orosz Krisztián

Sodródás

(Sodródó lelkek trilógia 1.)

Tartalom

Lehetséges-e ​egy elveszített múltat, vagy egy sohasem létezett jövőt visszakapni a lehetőségekkel teli jelenben? Vajon a halál és az élet határai elmosódhatnak-e a modern technológia segítségével? Mit találunk az űrben a látóhatáron túl? Vajon képesek lehetünk-e a szeszélyes univerzum szabályai szerint játszani? Képesek vagyunk-e megváltozni, vagy pontosan ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk?

Négy főszereplő, négy egyedi életút, amelyek mégiscsak szoros összefüggésekkel keresztezik egymást. Az űr sötét mélységeiben a megválaszolandó kérdésekre keresik a megnyugvást jelentő válaszokat, de vajon akkor is szeretnék-e tudni őket, ha a megoldás keserédes és fakó árnyalatban tetszeleg?

Egy igencsak egyedi útra invitállak téged, kedves olvasó, amiben a kozmosz végtelensége, a múlt lélekölő tragédiái és a megtépázott, szívbe maró, múlhatatlan szerelem egyedisége mind-mind megjelenik, tökéletes harmóniát alkotva. A sodródás téged is vár. Feni rád a fogát, hogy megkaparintson a lelked húrjainál fogva. Ki tudja hol kötsz ki végül, ha engedsz hívó szavának…

„Csupán az a tragédia, amit annak tekintünk,

Rajtunk múlik, mekkora hatalma van felettünk.”

Véleményem

5/5

Nos, ahogy fentebb írtam igencsak lemaradtam vele. Őszintén megmondom, néha félretettem a könyvet, mert nem éreztem, hogy el kellene olvasnom. Nem találtam meg a hangot a történet és én köztem. Tudom, furcsa, de ez így van. Ha nem érzem, hogy ez engem megszólít, nem erőltettem az olvasást. Így félre raktam. Vártam vele. Aztán nemrég éreztem, hogy akkor el kellene olvasnom. Most megszólított.

Hát elkezdtem. Jól is tettem, hogy vártam vele. Mert ez a történet nagyon komoly dolgokról íródott. Szinte filozofikus utalásokat találtam benne, amit nagyon szeretek. Elgondolkodtatott az egész, hogy mennyire etikus, erkölcsös azt tenni, amit tett a negatív karakter.

„Felejtsd el a harcot a mindenkinek megfelelésért,

Felesleges és időrabló foglalatosság az,

Mert ami neked jó, az másnak biztos, hogy rossz,

Minden megítélése csupán egyedi nézőponton kérdése.

A kocka s lehet gömb és a gömb is lehet kocka.”

Jól tettem, hogy vártam vele, mert lehet, hogy nem tudtam") volna kellően jól értékelni ezt a könyvet. Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből. Én nem érzem, hogy sok mindent akarna beletenni. Sőt, inkább olvasás közben mindig eszembe jutott egy színész, aki egy érdekes űrbéli filmben játszott. De abszolút nem is ehhez a történethez van köze. Csak simán eszembe jutott.  

Sokszor elcsodálkozom, hogy honnan ez az ismeret a világegyetemről, a történetről az egész, amit leírt. Annyira valós, elgondolkodtató történet ez.

„Elértem-e már ezt a célt, vagy a közelében sem volta? (…) Mi volt az a cél, amit elérhettem ebben a helyzetben? Elegendő lett volna-e nekem annyi, amennyit maximálisan kihozhattam belőle? Mivé is váltam azért, hogy idáig eljuthassak, mit áldoztam fel érte?”

Ez a kérdés/kérdések tökéletesen példázza a történet alakulását. Az író nemcsak a pozitív főhős gondolatait lehet megismerni, hanem a negatív hősét. S ez nagyon jó. Mindkét felet meglehet érteni vagy sem. Mindkét oldalt megismerhetjük a tetteik következményeit.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fi történeteket, és nem zavar, hogy kissé sok minden történik benne. És kicsit elgondolkodtat is.

Orosz Krisztián írói oldala

E-könyv

Nyomtatott