Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi műve kitaposta az utat Colson Whitehead előtt - ("„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző")

 Octavia E. Butler: 

Rokonok

„Az utolsó hazaúton egy kart vesztettem. A bal karomat. És elvesztettem nagyjából egy évet az életemből.”

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi művét ma már gimnáziumi és főiskolai kurzusok elemzik, és kitaposta az utat Colson Whitehead előtt

 

Megjelenés: július 23.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Octavia E. Butlert manapság széleskörben a sci-fi egyik legnagyobb csillagaként tisztelik, aki afféle átmenetet is képez a műfaj klasszikus és a modern felfogása közt. Lenyűgöző ötleteivel egy olyan korban emelkedett a műfaj csúcsára afro-amerikai nőként, amikor a tudományos-fantasztikum leginkább fehér férfiak műveitől volt hangos. És bár legtöbb művében szerephez jut saját származása, a kisebbségekkel szembeni bánásmód, és a rasszizmus, talán sehol sem jelenik meg olyan komplex formában, mint egyetlen szépirodalmi művében, az eredetileg 1979-ben megjelent Rokonokban, mely csupán minimálisan használja fel a sci-fi eszköztárát.

Butler művének érdekessége, hogy a XIX. század közepi rabszolgaság dinamikáját és dilemmáját egy XX. század végén élő nő szemszögéből és megéléséből kutatja, olyan érzékenységgel és összetettséggel, melynek köszönhetően még Butler életében közép- és főiskolai kurzusok tananyagává minősítették. A kritikusok szerint párba állítható többek közt olyan klasszikusokkal, mint William Styrontól a Nat Turner vallomásai, valamint úgy vélik, egyértelműen kikövezte az utat az olyan műveknek, mint Colson Whitehead Pulitzer-díjat nyert A föld alatti vasút című regénye.

Olyan fontos témákat jár körbe, mint az amerikai történelmi emlékezet kritikája, vagy épp egy népcsoport kollektív traumájának kapcsolata e történelmi emlékezettel, vagy ahogy némely elemzés fogalmaz: a történelmi amnéziával. Ezen túl foglalkozik a feminizmussal, a női emancipációval – melyek más műveiben sem idegenek Butlertől – és épp e szerteágazó témák miatt olyan nehéz kategorizálni is a Rokonokat. Akárhogy is, a regény 450 ezer példányban kelt el, és olyanok váltak feltétlen rajongóivá, mint Harlan Ellison vagy Walter Mosley. A Rokonok most először lesz olvasható magyar nyelven.

Fülszöveg

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

A szerzőről

Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Mások a kötetről

„Megrázó mű.” - Los Angeles Herald-Examiner

„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző

„Butler a spekulatív irodalom egyik legrégibb toposzát tölti fel maradandó mélységgel és erővel, olyan kortárs rabszolga-narratívák számára taposva ki az utat, mint Colson Whitehead A föld alatti vasútja vagy Ta-Nehisi Coates A korsótáncos című regénye. Dana nem csupán a saját bőrén tapasztalja meg a rabszolgaságot, de megtanulja elfogadni jelenkori létezését korlátozó tényezőként is. Míg az amerikai rabszolgaságról szóló történetek gyakorta öncélúak, és a borzalmakat a nyers erőszak és brutalitás képeire szűkítik le, addig a Rokonság szövege visszafogott és pontos.” - The New York Times

Részlet a kötetből

„Ismét rohantam, ezúttal a fák felé. Nem tudtam, hova tartok, de a férfi csapta zajok hallatán tovább cikáztam. Most már vágytam a sötétebb, sűrűbb erdőre, amelyben elveszhetek.

A férfi elkapott és a földre vitt, ami fájt. Először csak kábán feküdtem, képtelen voltam mozogni vagy megvédeni magamat, amikor elkezdett ököllel ütni. Még soha nem vert meg senki így korábban – sosem gondoltam, hogy elbírok ennyi büntetést anélkül, hogy elveszíteném az eszméletemet.

Amikor megpróbáltam eliszkolni, visszarántott. Amikor megpróbáltam ellökni, alig vette észre. Egy alkalommal mégis sikerült megragadnom a figyelmét. Közel hajolt, leszorított, a hátam a földre szorult. Fölemeltem a kezemet az arcához, ujjaim félig takarták a szemét. Abban a pillanatban tudtam, hogy megállíthatnám, megcsonkíthatnám, és ebben a primitív korban ez felérne az elpusztításával.

A szeme.

Csak egy kicsit kellett volna odébb mozdítanom az ujjaimat, és belefúrnom a puha szövetekbe, kikaparhattam volna a szemét, és nagyobb kínt okoztam volna neki, mint ő nekem.

De képtelen voltam rá. A gondolattól is rosszul lettem, a kezem megdermedt. Meg kellett tennem! De nem tudtam…

A férfi ellökte a kezemet az arca elől, és hátrahúzódott tőlem – én pedig átkoztam magam mélységes ostobaságom miatt. A lehetőség elúszott, és nem tettem semmit. A viszolygásom egy másik korba tartozott, de magammal hoztam ide. Most pedig eladnak rabszolgának, mert nem volt gyomrom a leghatékonyabb módon megvédeni magamat. Rabszolgaság! De volt egy közelebbi veszély is.

A férfi nem ütött tovább. Most már csak szorosan fogott és nézett. Láttam, hogy néhány helyen megkarmoltam az arcát. Felületes, jelentéktelen karcolások. A férfi megdörgölte a sebeket, lenézett a vérre, aztán rám.

– Ugye, tudod, hogy ezért meg fogsz fizetni? – kérdezte.”

Agave Könyvek