Bookmate ajánlói 3.rész - (" Izgalom, kaland, szerelem.")

Bookmate appból újabb három könyvet ajánlok nektek. E három kötet fantasy, krimi és romantikus történetből áll. Mind a három kötet hazai szerzői alkották. Alyona Crower, Réti László és Anne L. Green.

Most ebben az ajánlóban ezt a három könyvet választottam. Mely bízok benne, hogy tetszeni fog nektek. Bookmate apphoz van nektek promóciós kód, mely a blog felső részén találhatjátok.

Anne L. Green

Remény hajnala

Tartalom

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak?

És a múlt engedi-e a felejtést?

Alyona Crower

Árnyak és csillagok

Tartalom

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egycsapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.
Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

Réti László

A kandahári fogoly

Tartalom

Carmine Grimaldi hétköznapi ember. Az életében nincs semmi különös, s ez így is maradna, ám a cége tönkrement, és az állástalan padovai építész a feleségével Pakisztánba tart. Az asszony művészettörténészként dolgozik a pesavari múzeumban – műkincsbecsléssel foglalkozik. Amikor Chiara tudomására jut, hogy a kabuli múzeumból műkincsek tűntek el, expedíciót szervez a felkutatásukra. Carmine elkíséri a feleségét, s a vakmerő vállalkozás a háború dúlta Afganisztán vad hegyei közé vezeti őket. Az út során a kissé puhány Grimaldi csapdába kerül, és választania kell: vagy felveszi a kesztyűt, és küzd, vagy meghal. Az ízig-vérig városi ember az idegen környezetben rettenetes testi-lelki megpróbáltatásokon megy keresztül, és soha nem lehet biztos benne, ki a barát, és ki az ellenség.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szabó Hetty - ("A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Szabó Hetty írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent Helma Kiadó gondozásában Te vagy a sorsom című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kisiskolás korom óta írok. Sok történet volt a fejemben, amit néhány osztálytársamnak elmeséltem, és ők buzdítottak, hogy írjam le (talán azért, mert nem akartak már hallgatni). Édesanyám elhunyt kilenc éves koromban, azután kezdtem papírra vetni prózákat, verseket, ami éppen kikívánkozott. Ezzel ellensúlyoztam, mennyire nehéznek tűnt a valóság, viszont a történeteimben minden úgy alakult, ahogyan én akartam.

Tizenhat évesen próbálkoztam először pályázaton, de a megjelenéshez való hozzájárulást nem tudtam finanszírozni, így elúszott ez a lehetőség, továbbra is a fióknak írtam.

2010-ben megjelent egy regényem, de annyira kudarcnak éreztem az egész kiadást, ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogyan tudnám marketingelni magam, hogy abbahagytam az írást.

2018-ban egy film adott újra ihletet, így visszatértem a régi hobbimhoz. Elkezdtem komolyabban foglalkozni az írással, írástechnikát tanultam, tanfolyamon vettem részt, rengeteget gyakoroltam, és pályázatokon próbálkoztam. Volt néhány online megjelenésem, pár antológiába is bekerültem. 2023 karácsonykor első helyezést értem el az Irodalmi Rádió pályázatán, és ezt egy jelnek vettem, hogy van helyem az írók között, még akkor is, ha csupán hobbi szinten űzöm tovább.

Te vagy a sorsom című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2021-es NaNoWriMo idején kezdtem el ezt a történetet. Előtte alaposan felkészültem gyógynövényekből, a Wicca boszorkányságból, hiszen a regényben leírt szerelmi kötés menetét abból merítettem. Az átjavítás során is szükségem volt némi kutatómunkára, hogy érdekességeket tudjak belecsempészni a magyar helyszínekről.

A nyers kézirat nyolc hónap alatt készült el. Ezt három javítási kör követte, mielőtt elküldtem a kiadóhoz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Általában mindkettő jelen van. A Te vagy a sorsom egy romantikus urban fantasy, ahol a boszorkányság mellett hétköznapi problémák is előkerülnek. Mint például, hogy a mennyire fontos a gyermek életében az első két év. A férfi karakter apja és nevelőanyja távolságtartó volt vele, ezért alakult ki benne is az, hogy falakat emeljen maga köré, amit senki sem bonthat le. Bizalmatlan másokkal, és saját magával szemben is emiatt.

Jelenleg egy saját világú fantasyn dolgozom. Ez eléggé elrugaszkodik a jelen világtól minden tekintetben, hiszen képzeletbeli világban játszódik. Ugyanakkor a valóságból merített társadalomkritika kap helyet benne.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kilenc évesen kezdtem el írni, eleinte terápiás jelleggel. Akkoriban nem szerettem olvasni, ezért olyan történeteket vetettem papírra, amelyek az én ízlésemnek megfeleltek. Szerettem elmerülni a saját fantáziámban, mert akkor bármi megtörténhetett, ezzel kiragadva a hétköznapok egyhangúságából.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Novellákban már mindenféle zsánerben kipróbáltam magam, de a sci-fi és horror továbbra is a gyengéim közé tartozik, abban még erősítenem kell.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és lelombozó egyszerre. Amikor kiírom, hogy vége, jó érzés, hogy befejeztem, de szomorúsággal tölt el, hogy el kell engednem a történetet és a karaktereket (kivéve, ha folytatásos). Általában minden projektem végül a szívemhez nő, így nehezen megy ez a fajta búcsú, és általában pár nap melankólia követi.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Írói álnevet használok, habár könnyen beazonosítható, hiszen magyar névnél maradtam, és eredeti nevemből ered. Azért döntöttem így, mert gyakran játszódnak Magyarországon a történeteim.

A vezetéknevemet megtartottam, és Szabó Magda után büszkén viselem. A Hetty egy régi sorozatból származik, a Váratlan utazásból, mert sokszor csúfoltak, hogy olyan vagyok, mint a sorozatban Hetty néni. Mikor komolyabban kezdtem karakteralkotással foglalkozni, rájöttem, hogy mennyi hasonlóság van. Ezután már nem zavart a régi gúnyolódást. Így alakult ki ez a név.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Számomra a fantasy az, amely igazán ki tud ragadni a hétköznapok egyhangúságából. Olvasni is leginkább ilyet szeretek. Ugyanakkor a romantika is állandó nálam, miután romantikus lélek vagyok. A lassan kibontakozó románc a regényeimben szinte minden esetben fellelhető.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos. Nagyon boldog voltam, amikor megjelent, és kézbe foghattam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív volt, most már abszolút tudatos. A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. Mióta komolyabban beleástam magam a történetalkotásban, már nem is menne másképp.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim. Miután eléggé romantikus alkat vagyok, általában a főhősök közeledése ilyen, az első csók. Igyekszem úgy megírni a párbeszédeket is, hogy abból érződjön, mennyire fontosak egymásnak, hogy összetartoznak.

Olyan is volt, amelyeket nehezen tudtam megírni. Van egy ifjúsági romantikus regényem (kivételesen nem fantasy), amelyben az egyik főhős nehéz sorsa miatt keveredtek el a szereplők. Amikor kiderül, mi volt a kiváltó ok – jelen esetben egy családi tragédia –, azt nagyon nehezen tudtam megírni. Néhol meg is könnyeztem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek egy-egy apró momentumból fakadnak, amelyek lehetnek filmekből, animékből, vagy épp egyetlen, hétköznapi szituációból. Ez az ihlet eléggé megragad, és utána hamar kialakul a többi részlet. Így elég sok történetvázlatom van már a fiókban, ami csupán kidolgozásra vár.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Sajnos nincsenek sok szabadidővel rendelkező írós barátaim, ezért általában Wattpadra szoktam feltölteni a történeteimet. Van néhány követőm, akik elolvassák és véleményezik, ami számomra sokat jelent. Jelenleg már rendelkezem annyi tudással, hogy megvan, kihez mivel fordulhatok, így ha újabb kiadásra szánnám el magam, előtte mindenképp hozzá fogok fordulni szakmai segítségért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem a legfőbb támogatóm ebben a tekintetben. A testvérem is rájött, mennyire fontos ez nekem, így néha már elolvassa az irományaim, annak ellenére, hogy nem szereti a fantasyt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Wattpadon olvasható az a saját világú fantasym, amin épp dolgozom. Szeretném, ha legalább ebookként megjelenne, de a szabadidőm véges, így az idén kétlem, hogy lesz belőle valami. Gőzerővel dolgozok rajta, és szeretnék majd még feltűnni egy-két történettel, ha megfelelő szintre sikerül hozni őket.

Szabó Hetty írói oldala

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi műve kitaposta az utat Colson Whitehead előtt - ("„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző")

 Octavia E. Butler: 

Rokonok

„Az utolsó hazaúton egy kart vesztettem. A bal karomat. És elvesztettem nagyjából egy évet az életemből.”

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi művét ma már gimnáziumi és főiskolai kurzusok elemzik, és kitaposta az utat Colson Whitehead előtt

 

Megjelenés: július 23.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Octavia E. Butlert manapság széleskörben a sci-fi egyik legnagyobb csillagaként tisztelik, aki afféle átmenetet is képez a műfaj klasszikus és a modern felfogása közt. Lenyűgöző ötleteivel egy olyan korban emelkedett a műfaj csúcsára afro-amerikai nőként, amikor a tudományos-fantasztikum leginkább fehér férfiak műveitől volt hangos. És bár legtöbb művében szerephez jut saját származása, a kisebbségekkel szembeni bánásmód, és a rasszizmus, talán sehol sem jelenik meg olyan komplex formában, mint egyetlen szépirodalmi művében, az eredetileg 1979-ben megjelent Rokonokban, mely csupán minimálisan használja fel a sci-fi eszköztárát.

Butler művének érdekessége, hogy a XIX. század közepi rabszolgaság dinamikáját és dilemmáját egy XX. század végén élő nő szemszögéből és megéléséből kutatja, olyan érzékenységgel és összetettséggel, melynek köszönhetően még Butler életében közép- és főiskolai kurzusok tananyagává minősítették. A kritikusok szerint párba állítható többek közt olyan klasszikusokkal, mint William Styrontól a Nat Turner vallomásai, valamint úgy vélik, egyértelműen kikövezte az utat az olyan műveknek, mint Colson Whitehead Pulitzer-díjat nyert A föld alatti vasút című regénye.

Olyan fontos témákat jár körbe, mint az amerikai történelmi emlékezet kritikája, vagy épp egy népcsoport kollektív traumájának kapcsolata e történelmi emlékezettel, vagy ahogy némely elemzés fogalmaz: a történelmi amnéziával. Ezen túl foglalkozik a feminizmussal, a női emancipációval – melyek más műveiben sem idegenek Butlertől – és épp e szerteágazó témák miatt olyan nehéz kategorizálni is a Rokonokat. Akárhogy is, a regény 450 ezer példányban kelt el, és olyanok váltak feltétlen rajongóivá, mint Harlan Ellison vagy Walter Mosley. A Rokonok most először lesz olvasható magyar nyelven.

Fülszöveg

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

A szerzőről

Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Mások a kötetről

„Megrázó mű.” - Los Angeles Herald-Examiner

„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző

„Butler a spekulatív irodalom egyik legrégibb toposzát tölti fel maradandó mélységgel és erővel, olyan kortárs rabszolga-narratívák számára taposva ki az utat, mint Colson Whitehead A föld alatti vasútja vagy Ta-Nehisi Coates A korsótáncos című regénye. Dana nem csupán a saját bőrén tapasztalja meg a rabszolgaságot, de megtanulja elfogadni jelenkori létezését korlátozó tényezőként is. Míg az amerikai rabszolgaságról szóló történetek gyakorta öncélúak, és a borzalmakat a nyers erőszak és brutalitás képeire szűkítik le, addig a Rokonság szövege visszafogott és pontos.” - The New York Times

Részlet a kötetből

„Ismét rohantam, ezúttal a fák felé. Nem tudtam, hova tartok, de a férfi csapta zajok hallatán tovább cikáztam. Most már vágytam a sötétebb, sűrűbb erdőre, amelyben elveszhetek.

A férfi elkapott és a földre vitt, ami fájt. Először csak kábán feküdtem, képtelen voltam mozogni vagy megvédeni magamat, amikor elkezdett ököllel ütni. Még soha nem vert meg senki így korábban – sosem gondoltam, hogy elbírok ennyi büntetést anélkül, hogy elveszíteném az eszméletemet.

Amikor megpróbáltam eliszkolni, visszarántott. Amikor megpróbáltam ellökni, alig vette észre. Egy alkalommal mégis sikerült megragadnom a figyelmét. Közel hajolt, leszorított, a hátam a földre szorult. Fölemeltem a kezemet az arcához, ujjaim félig takarták a szemét. Abban a pillanatban tudtam, hogy megállíthatnám, megcsonkíthatnám, és ebben a primitív korban ez felérne az elpusztításával.

A szeme.

Csak egy kicsit kellett volna odébb mozdítanom az ujjaimat, és belefúrnom a puha szövetekbe, kikaparhattam volna a szemét, és nagyobb kínt okoztam volna neki, mint ő nekem.

De képtelen voltam rá. A gondolattól is rosszul lettem, a kezem megdermedt. Meg kellett tennem! De nem tudtam…

A férfi ellökte a kezemet az arca elől, és hátrahúzódott tőlem – én pedig átkoztam magam mélységes ostobaságom miatt. A lehetőség elúszott, és nem tettem semmit. A viszolygásom egy másik korba tartozott, de magammal hoztam ide. Most pedig eladnak rabszolgának, mert nem volt gyomrom a leghatékonyabb módon megvédeni magamat. Rabszolgaság! De volt egy közelebbi veszély is.

A férfi nem ütött tovább. Most már csak szorosan fogott és nézett. Láttam, hogy néhány helyen megkarmoltam az arcát. Felületes, jelentéktelen karcolások. A férfi megdörgölte a sebeket, lenézett a vérre, aztán rám.

– Ugye, tudod, hogy ezért meg fogsz fizetni? – kérdezte.”

Agave Könyvek