Elhunyt C.J. Sansom, a Shardlake-regények díjnyertes szerzője

Elhunyt C. J. Sansom

Szomorúan számolunk be róla, hogy szombaton, életének 71. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt C.J. Sansom, a Shardlake-regények díjnyertes szerzője. A hír különösen sokkoló annak fényében, hogy a múlt héten adtuk le a Kard által című regényét a nyomdába, és szerdától látható a belőle készült sorozat.

C.J. Sansom ügyvédből lett regényíró, és meglehetősen későn vált sikeressé: 51 éves volt, mikor megjelent a Kard által című első műve, melynek főhőse, Matthew Shardlake a VIII. Henrik kori Angliában old meg különböző gyilkossági ügyeket politikai és vallási intrikák közepette. Hat további folytatás íródott hozzá, és Sansom több fontos díjat is nyert velük. A legtöbb könyve a sikerlisták élén nyitott a megjelenésükkor, és sokan Sansomot tartották a történelmi krimi műfaj egyik legnagyobb modern kori alkotójának.

Nyugodjék békében.

Brutális zárásához érkezik Shelley Parker-Chan A nappá vált lány-duológiája

Shelley Parker-Chan:

A sötétségbe fojtott világ

„Mennyit áldoznál fel azért, hogy megszerezd a világot?”

Brutális zárásához érkezik Shelley Parker-Chan A nappá vált lány-duológiája

Megjelenés: május 7.

Fordító: Sárpátki Ádám

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 576 oldal

Leírás

A mongol uralom alatti Kínában nagy technológiai fejlődés ment végbe, ahogy a művészet is virágzott. Az egymást váltó császárok mégis destabilizálták az országot, rendkívül rosszul kormányoztak, az infláció pedig pusztító mértékűvé erősödött. A könyv az 1340-es években kezdődik, amikor Kína középső részét természeti katasztrófák sújtották. A kormányzat képtelennek bizonyult, hogy kezelje a helyzetet, ez pedig helyi szinten az irányítás teljes összeomlásához vezetett. Ezt a hatalmi űrt gyorsan betöltötték a hadurak, a szektavezérek, az útonállók és a parasztlázadások. Így kezdődött a vég a Jüan mongol uralkodói számára. A vereségük és 1368-as Kínából való kiűzetésük után beköszöntött a Ming-dinasztia kora: a 275 éven át tartó, helyi kínai uralom ideje, mielőtt Kína ismét elesett volna az északi megszállók előtt.

Parker-Chan duológiája követi a történelmi eseményeket, és számos olyan embert bemutat, akik ebben az időben éltek. Ennek ellenére a történet szinte mindenben eltér a valóságtól – valahogy úgy, mint a rendkívüli függőséget okozó, kínai kosztümös drámák, amelyek inspirálták.

Shelley Parker-Chan duológiájának mindkét kötete komoly szakmai és közönségsikert aratott megjelenését követően angolszász nyelvterületen, a megjelenés jogait pedig közel két tucat országba adták el. Vonzerejét adja fordulatos és epikus cselekményszövése mellett a tény, hogy egy a legtöbbek által viszonylag kevésbé ismert történelmi korba kalauzolja az olvasót.

Aki kedvelte a Mulan, az Achilleusz dala, a Kirké, a Mákháború, vagy a Bronzváros történelmi regénnyel közös fantasy vonalát, az garantáltan megtalálja számításait Parker-Chan második regényében is. Ahogy a szerző fogalmazott az 1749.hu-nak az első kötet megjelenése kapcsán adott interjújában: „Az alternatív történelem mindig párbeszédben áll a valós történelemmel, így hasznos eszköznek bizonyul, amikor tükröt szeretnénk tartani a társadalom azon döntései elé, melyek oda vezettek, ahol ma tartunk. Az alternatív történelem nem pusztán azt kutatja, „mi lett volna, ha” a történelem máshogy alakul, és egy másfajta realitást eredményez, mint amit ismerünk. Felteszi azt a kérdést is, hogy ha el tudunk képzelni egy másfajta valóságot, akkor mi akadályoz meg bennünket abban, hogy ezt létre is hozzuk? Már ha éppen ezt akarjuk.”

Fülszöveg

Csu Jüancsang, a Fénylő Király, csodálatos győzelmet aratott, amikor elszakította Kína déli részét mongol uraiktól. Most új vágytól ég: meg akarja szerezni a trónt, és császárrá akarja koronázni magát.

Nem ő azonban az egyetlen, akit efféle becsvágy hajt. Déli szomszédja, Csang asszony, a kurtizán, a férjének akarja megszerezni a trónt – és elég erős hozzá, hogy eltörölje Csút a Föld színéről. Ahhoz, hogy játékban maradjon, a fiatal nőnek kockára kell tennie mindent, és szövetségre kell lépnie egy régi ellenségével, a tehetséges, ám kiszámíthatatlan eunuchhal, Oujang tábornokkal, aki már mindent feladott azért, hogy bosszút állhasson apja gyilkosán, a nagykánon.

A déliek tudtán kívül egy új szereplő még közelebb került a trónhoz. A lenézett tudós, Vang Paohsziang addig mesterkedett, amíg el nem jutott a fővárosba, és most halálos udvari játékai azzal fenyegetnek, hogy térdre kényszerítik a birodalmat. Paohsziang ugyanis szintén bosszúra éhezik: ő akar lenni a történelem legelfajzottabb nagykánja, hogy ezzel űzzön gúnyt az értékekből, amelyeket mongol harcosokból álló családja jobban szeretett nála.

A trónkövetelők eltökélték, hogy bármit megtesznek a győzelemért. Csakhogy amikor az ember vágyának tárgya az egész világ, az még a legkegyetlenebbek számára is túl sokba kerülhet…

A szerzőről

Az ázsiai-ausztrál származású Shelley Parker-Chan az írás előtt közel egy évtizedig diplomataként dolgozott Délkelet-Ázsia számos országában az alapvető emberi jogok, a nemek közti egyenlőség és az LMBTQ emberek jogegyenlőségének biztosításáért. A keresztnevét Mary Shelley romantikus költő után kapta a szüleitől, akik hatására rengeteget olvasott görög mitológiát, az Artúr-mondakört, valamint kínai meséket szenvedésről és tragikus szerelmekről. A nappá vált lány című első regényét saját elmondása szerint ezen olvasmányai ihlették. A könyv hatalmas nemzetközi sikert aratott, és a British Fantasy-díjátadón elnyerte a legjobb fantasynek és a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Robert Holdstock- és Sydney J. Bounds-díjakat, illetve a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Astounding-díjat. Ezeken kívül Parker-Chant jelölték a Hugóra is, ami ausztrál írónak korábban még nem sikerült.

Mások a kötetről

„Minden tekintetben pompás.” – Samantha Shannon

„Rendkívüli, tragikus és gyönyörű. Tönkre fog tenni, és hálás leszel érte.” - Alix E. Harrow

„Megragadó mese hatalomra jutásról, sorsról és árulásról, valamint a dinasztiák véres kezdeteiről és befejezéseiről. Szívszaggató, felkavaró, keserédes.” - Aliette de Bodard

„Gyönyörű és burjánzó mestermű a történelmi fantasyk között.” - BuzzFeed

„Shelley Parker-Chan hangulatos és szívszaggató regénye háborúról, szerelemről és identitásról szóló, költői mestermű.” – S. A. Chakraborty

„Parker-Chan debütálása erős, magával ragadó, és felejthetetlen.” - Library Journal

Részlet a kötetből

„A síkság, amelyre jó kilátás nyílt a dombról, még a tengertől ilyen messze is fehéren izzott a sótól, mintha a nő királyságának vagyona akadálytalanul túlcsordult volna. A déli nyár utolsó, forró időszaka eltüntette a sekély tavat, amely általában itt, a két terület határán húzódott. A seregek fölötti élénk lobogók színes tükörképei vetültek a tájra. A Fénylő Király lázadóseregének zászlajai sárgában pompáztak, zöldben pedig a Csang kereskedőcsaládé, a Nagy Jüan birodalmának egykori híveié, akik ezen a tavaszon végre szakítottak mongol uralkodóikkal, és kijelentették, hogy ők uralják a sót és a keleti partvonal hajózási útvonalait.

Csu Jüancsang, akinek aranyló királyi páncélja és aranyozott fakeze jól illett a lova patái alatt növő fűhöz, látta, hogy az ellenséges seregek tábornokai kimért udvariassággal tartanak egymás felé. Apró, déli árnyékaik belehasítottak a lépteik nyomán szétrepedő sókéregbe.

A hétköznapi megfigyelő nem sok különbséget láthatott a tábornokok között. Két nanzsen stílusú, szárnyas sisak; két lamellás páncél, amelyek sötét bőre beszívta a napfényt, míg a vállukon viselt, oroszlánfej alakú fémdudor tükörjelekként verte vissza azt. Csu azonban, aki vérrokonságon kívül mindenben a fivérének tartotta a tábornokát, olyan könnyen meg tudta különböztetni a két embert, akár két arcot. Az ott Hszü Ta szerzeteshez nem illő, magas alakja, örömteli léptei olyan fiatalemberről árulkodtak, aki alig várta, hogy megízlelje a világot. A másik, Csang tábornok, alacsonyabb és zömökebb testalkatú volt, ám egy olyan férfi visszafogott magabiztosságával mozgott, aki annyi élettapasztalattal rendelkezett, mint Csu és a tábornoka együttvéve. A Fénylő Király pontosan tudta, Csang tábornok milyen gyorsan cselekedett, miután a családja elszakadt a Jüantól. Néhány hónap alatt elfoglalta a Nagy-csatorna déli vidéke mentén megmaradt városokat, és áthelyezte családja fővárosát a Taj-tó keleti partján álló Pingcsiangba. Most a keleti Csangokat Csu nyugati királyságától csupán egy keskeny alföld választotta el a pompás Jangce folyó ívében, ahogy az a tenger felé kanyarodott.

– Adja meg magát nekem! – mondta a függöny mögül a nő. Rekedtesen szólt, mélyen és kacéran. Zárt szobába illő hangon beszélt, bársonyossá tette a sugallat, miszerint bár csak most találkoztak, talán pillanatokon belül olyan jól megismerik egymást, ahogy arra csak két test képes. Ez a fajta taktika csupán abban az esetben működött, ha a mögötte meghúzódó számítás feltűnésmentes maradt. Csu, aki nemcsak hogy észlelte e szándékot, magát pedig általánosságban is érzéketlennek tartotta a testi vággyal szemben, érdeklődve tapasztalta, hogy a csábítástól kissé megdobbant a szíve. Mivel ő maga nem sok nőiességgel bírt, sosem jutott eszébe, hogy azt akár fegyverként is fel lehet használni. Legalább annyira szórakoztatta, mint amennyire lenyűgözte, hogy ellene fordították ezt a fegyvert.

U

A síkságon a két tábornok tiszteletteljesen fejet hajtott egymás előtt; átadták egymásnak a hivatalos kapitulációs üzenetet, majd visszavonultak. Zúzódásos, kék nyomokat hagytak maguk mögött.

Csu végül a tárgyalópartneréhez fordult.

– Üdvözlöm a megbecsült Csang asszonyt!

– Látom, visszautasítja a címemet – jegyezte meg pajkosan a nő.

– Miért ne tenném, ha ön is visszautasítja az enyémet? – felelte Csu.”

A könyvet itt lehet előrendelni.

Agave Könyvek

Interjú Zaryntia B.Sky írónővel, akinek hamarosan megjelenik a második kötete a Birodalmak szövetsége címmel.

Zaryntia B. Sky írónőnek e hónap április végén fog megjelenni következő kötete a NewLine Kiadó gondozásában. A kötet egy fantasy sorozata lesz, melynek Birodalmak szövetsége (A hatalom egyensúlya I.) címmel. Ehhez és sok máshoz is van kérdésem az írónőhöz. Fogadjátok sok szeretettel!

Zaryntia kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Mióta írsz?

Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm az interjút, igazán megtisztelő és nagyon örülök neki.

 

Mit is mondhatnék magamról? Tízéves korom óta írok: eleinte kisebb történeteket, majd novellákat és verseket, végül regényeket. Amikor csak időm engedte, írtam: reggel az iskolába menet, délután hazafelé a buszon, vagy éppen a tanórákon is képes voltam jeleneteken gondolkodni, egy-egy részletet leírni…A magyar órákon, fogalmazások alkalmával is bontogattam a szárnyaimat, ahol több tanárom is megdicsért, és nyolcadik osztályban javasolta az akkori tanárnőm, hogy foglalkozzak tovább az írással, mert szerinte érdemes. Természetesen nagyon boldog voltam az elismeréstől, főleg tőle, hiszen szigorú volt, és ki más lehetne hitelesebb egy tanulónak, mint a tanára? Így írtam tovább, de még a fióknak.

Eleinte a középkorban játszódó történeteket vetettem papírra, utána átváltottam a jelen korra, akkor készült a már kiadott Elkerülhetetlenül című regényem első változata is. Míg nem rátaláltam a fantasy műfajára. Ahol nincsenek kötöttségek, és szabadon alakíthatom a világot, amelyben alkotok. Akkor kezdtem el megépíteni a Hatalom Egyensúlya című, több kötetesre tervezett regényem világát, amely hosszú évek alatt nyerte el a végleges formáját, és a mai napig alakítom.

 

Egy saját idézettel tudnám a legjobban leírni azt, hogy számomra mit jelent az alkotás folyamata:

„Írni fantasztikus élmény…

Megálmodni a cselekményt, megalkotni a karaktereket, izgalmas.

Az ő szemükön keresztül átélni a történéseket, reagálni a helyzetekre, különleges.

Sorsokat alkotni, életek felett dönteni, felelősség.

Mindezt jól megírni és átadni úgy, ahogyan szeretném, kihívás.”

A Hatalom Egyensúlya I. részéről, a Birodalmak szövetsége című fantasy történetedről, mesélnél? Úgy tudom 15 évig vagy 15 évvel ezelőtt írtad, miért tartott sokáig?

Több mint 15 évig írtam, igen. Nos, hogy mi tartott ilyen sokáig, annak több oka is van.

Az első, az időtényező. Dolgozom, ahogyan a legtöbben, így csak a hosszabb szabadidőmben tudok írni, ami a hétvégéket és szabadságokat jelenti. Amelyek nem teljes időben értendőek, hiszen közbejön a szórakozás barátokkal, a családi ünnepek, egy-egy utazás, vagy olyan hétköznapi kötelezettségek, mint a házimunka, főzés, takarítás…

A másik része, hogy ez a könyv nem egy egyszerű olvasmány. Egy általam alkotott fantasy világban játszódik: saját teremtéstörténete, hitvilága és történelme van. Öt különböző Birodalom eseményeit öleli fel, több szereplő nézőpontját is megjeleníti, szóval elég összetett, és… kimondom, bonyolult történetről van szó.

Ennek tudatában rengeteget gondolkodtam rajta, hogyan oldjam meg, hogy minél érthetőbb és olvashatóbb legyen, mígnem a szerkesztőm megadta a választ: „a történet nagyon olvasmányosan van megírva, amely viszi előre az olvasót, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, és hidd el, aki olvas, kellően intelligens ahhoz, hogy megértse, ha több szálon fut egyszerre a történet.”

Erre a megerősítésre rájött még, hogy például egy Gyűrűk ura, vagy Tűz és Jég dala szerintem bonyolultabb olvasmány, így végül nem szedtem darabokra, tehát például Birodalmakra, hanem egy regénybe tettem az öt Birodalom eseményeit. Szerintem azért is jobb így, sőt szükséges, mert egy időben játszódik a történet, amelyek összefüggésben vannak egymással.

Mindezek után bizonyára érthető, hogy egyrészt kitalálni, másrészt megírni is nagyon nehéz volt, igazi kihívás, amihez bizony idő kell. Nagyon sok idő…

Emellett volt, hogy 1-1 évet kihagytam, és később vettem elő, akkor pedig újrakezdtem. Továbbá egyszer tönkrement a számítógépem, és nem tudtam visszahozni, emiatt egy teljes éves munkám elveszett – azóta folyamatosan lementem több pendrive-ra is.

Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy a regény második része is nagyrészt megvan már, szóval összesen telt ilyen sok időbe. Viszont az a fele is nagyjából 700 oldal lesz, emiatt választottam ketté, mert túl sok és túl vastag lett volna egy könyvben.

 

Mennyire volt nehéz megírnod ezt a könyvet?

Több szálat kezelni egyszerre, eleve nem könnyű feladat. Mivel a történet öt Birodalomban játszódik, egy külön excel táblázatban vezetem, hogy milyen sorrendben következnek az események. Hiszen attól, hogy fantasy, még nagyon figyelni kell, nehogy időben logikátlan legyen.

Az írásban elég maximalista vagyok, ezért sosem éreztem tökéletesnek, és számtalanszor átdolgoztam a regényt. Így szinte mindegyik jelenetnek külön dokumentuma van, amelyekben a korábbi verziókat tárolom, és előfordult, hogy egy korábbi verzióhoz nyúltam vissza. Több olyan jelenet is akad, amelynek az előzményeihosszabbak, mint maga a regény…

Összesítve tehát nehéz volt megírni, ugyanakkor minden pillanatát élveztem, ami szerintem a legfontosabb.

Szoktál olvasni fantasy könyveket? Ha igen, van kedvenced?

Igen, többet is olvastam már és bizonyára fogok is. Vavyan Fable-től olvastam először fantasy könyveket, és nagyon szerettem őket. Ide sorolhatom a már említett George R. R. Martintól a Tűz és jég dala regényeket, vagy akár a J. K. Rowlingtól a Harry Pottert is vagy Stephen King regényeit. Hogy pár ismertebb írót említsek még, akiktől szintén sokat olvastam, bár nem fantasy írók: Danielle Steel, Robin Cook, Leslie L. Lawrence, valamint Dan Brown. Mindegyiket szerettem, mindegyikben más tetszett, kifejezetten kedvencem éppen ezért nincsen.

Honnan merítesz ihletet, inspirációt?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, egy barátnőm is megkérdezte nemrég ugyanezt. Neked is azt válaszolom, amit neki: van egy világ, amit az évek során kialakítottam… középkori alapokra épít, innen nézve a középkor ihletett meg. Ugyanakkor van olyan eleme, amely a Star Wars egyik fontos alap pillére, szóval onnan is merítettem ihletet. A már többször említett Tűz és jég dala c. regényből láttam, hogy például nem tabu téma az erotika a fantasyban sem, illetve igenis lehet egy regény bonyolult, sok névvel, szállal, ahol a főszereplők is meghalhatnak, és bizony innen is merítettem. A könyvben szereplő színvilág pedig az általam egyik legkedveltebb fantasy festőtől, Christian Riese Lassentől származik. Gyönyörű, élénk színeket használ, több puzzle is van az ő festményeinek a képeivel kint a lakásom falán, sőt a nappaliban egy óriás poszter díszíti szinte a teljes falat, amely szintén az ő festményének a reprodukciója.

Valójában még sorolhatnám, hiszen igazából nagyon sok minden megihletett, ötletet adott – nemcsak könyvek, festmények, de akár épületek, képek, ruhák, vagy akár megtörtént események is. Szerintem minden írót, maga a világ, az élet ihlet meg: amiket látunk, olvasunk, átélünk… a tapasztalásainkból merítünk, de persze nem egy az egyben kerül a regénybe, hanem módosítva vagy részleteiben a saját fantáziánk és stílusunk szerint alakítva.

Mikor volt az a pillanat, hogy te írni fogsz? Amikor úgy érezted, hogy eljött az a pont, hogy na, már most írni fogok.

Nem emlékszem arra, hogy volt ilyen tudatos pont. Egyszerűen csak írtam, mert bennem volt egy történet, amit le szerettem volna írni és megtettem. A többi már jött magától. Az a pont viszont, hogy ki akarom adni, tehát a nagyvilág elé tárni, nagyjából akkor jött el, amikor ez a fantasy regény kezdett kikerekedni, és elkezdtem megmutatni a barátoknak, akik el akarták olvasni, és tetszett nekik, majd egyre többen dicsérték. Ott kezdtem büszke lenni rá, és másnak is meg mertem, meg akartam mutatni.

A hatalom egyensúlya sorozatként indul, hány részesre tervezed?

A második része nagyrészt már megvan, de szeretnék egy előzményt és egy folytatást is írni. Hogy melyik lesz előbb és utána mennyi lesz összesen, még nem tudom. Mindenesetre, mivel már megvan a világ, és az alaptörténet, rövidebb időbe telik majd, legalábbis nagyon remélem.

Honnan jött a lépés, hogy fantasy történetet írsz?

Írtam már a valós világról, a középkorról, és mindegyiknél ugyanaz zavart: a kötöttségek, amiket nem szeretek. Ahhoz, hogy hiteles maradj, utána kell olvasnod a kornak, amelyben alkotsz, és annak megfelelően „korlátok közé vagy szorítva”. A fantasy ezzel szemben teret enged arra, hogy én alakítsam a világot, amelyben a történet játszódik, ugyanakkor az ott megalkotott logikát és törvényszerűségeket követnem kell ahhoz, hogy hiteles maradjak. Mégis sokkal szabadabbnak érzem magam, mint egy valós világban vagy középkorban játszódó történetnél.

Van olyan karaktered, szereplő, akiről mintáztad? Vagy esetleg kedvenced?

Szándékosan nincsen. Igyekeztem színesen megalkotni a karaktereket, tehát hogy különbözőek legyenek, ugyanakkor figyeltem arra, hogy mindegyikben legyen pozitív és negatív tulajdonság is, egyik sem tisztán jó vagy rossz. Ettől még vannak olyanok, akiket jobban szeretek, mint másokat, tehát mondhatni, hogy kedvencek, de belőlük több is van, nem tudok egyet kiragadni. Ahogyan az ellenszenves karakterekből is több akad.

A Hatalom Egyensúlya sorozat következő része mikor várható, tudom most fog megjelenni, illetve hány részesre tervezed?

Remélem, hogy egy évnél nem kell többet várni a második részre, legalábbis igyekszem.

Mit gondolsz, ma a fantasy zsáner mennyire felkapott? Mennyire lett divat a hazai íróknál?

Úgy gondolom, hogy felkapott zsáner, de kevesebb van belőle, mint pl. romantikus, sci-fi vagy krimi regényből. Ismerek több magyar fantasy írót, de romantikus regényírókat még többet világviszonylatban viszont nagyon sok a fantasy író.

Egy utolsó kérdés. Miért Zaryntia B. Sky lett az írói álneved? Nem gondoltál arra, hogy saját néven publikálj?

Elég sokat gondolkodtam azon, hog y legyen írói álnevem, vagy sem… az első könyvem megjelenése előtt tudtam, hogy leginkább fantasy zsánerben fogok alkotni, ahhoz pedig úgy gondolom, hogy egy különlegesebb, mondhatni fantázia név jobban hangzik. Emellett egyedit szerettem volna, és innen jött az ötlet az álnévre, amely valójában nagyjából a saját nevem anagrammája. Két „i” betűt változtattam „y”-ra és egy „t” betűt vettem ki, de amúgy a nevem betűit kevertem össze.

Úgy gondolom, elég egyedi lett, ahol a „Sky” szónak, mint „égbolt”, egyéb rejtett jelentései is vannak, például a szabadság, vagy akár, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, mint maga az univerzum…

Zaryntia B. Sky hivatalos szerzői oldala

Szöges Emese: Alattunk a Föld aluszik - ("Egy szóval zseniális lett, megdöbbentett engem, hogy második regénnyel nyerjen meg az írónő. Szöges Emese, köszönöm a fantasztikus élményt, és ami még hátravan. Köszönöm, hogy esélyt adtam, hogy elolvassam.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Szöges Emesének és NewLine Kiadónak, hogy elolvashattam Alattunk a Föld aluszik könyvét. El kell, hogy mondjam nem ez az első könyv az írónőtől, amit olvastam, az első könyve sajnos nem tetszett. Adtam esélyt az új könyvének, ez viszont felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon is. Kellemes meglepetés volt számomra. Ez a könyv szuper lett.

Szöges Emese

Alattunk a Föld aluszik

Tartalom

2081-et írunk, az emberiség pedig elérte a Föld teljesítőképességének határait. A túlnépesedés és a környezetszennyezés új megoldásokat sürget.

A tizennyolc éves Josephine és Jules is egy ilyen megoldásban – a Mars kolonizálását célzó űrprogramban – vesznek részt, hogy sok év után végre száz százalékos készültségűvé tegyék a Mars-bázist és teszteljék annak rendszereit a jövő telepesei számára.

A küldetés előrehaladtával azonban Jules nemcsak Josephine-hez, hanem egy nyugtalanító felismeréshez is közelebb kerül: a Jubilant fedélzetén talán az emberek és a dolgok nem azok, aminek mutatják magukat…

Véleményem

5/5

Nem gondoltam volna, hogy olyan könyvet fogok olvasni, amelynek az első kötete nem jött be, de a második nagyon. Ez történt most velem. 

Nagyon jó ez a történet, annyira könnyű olvasni, rövidek a fejezetek, így haladós volt. Jó, tudom megint kifutottam az időmből. De mentségemre legyen mondva, ez a könyv valami eszméletlen. Nem volt unalmas, semmi sallang, kitöltött felesleges részek sem. Dominic-et szerettem a maga módján. Jules és Josephien párost nagyon szeretem. Olyan cukik, édesek.

Szerintem illene az írónőhöz ez a zsáner, nagyon élveztem az egészet.. Nekem nem okozott gondot, hogy nincs űrcsata. Egy kicsit olyan, mint Marsi, Matt Damon-nal. Szeretem az ilyen sci fi történeteket.

Még van pár oldal ebből, könyvből, bízom benne, hogy lesz még több írása az írónőnek, szívesen olvasnék még ebben a zsánerben.

Egy szóval zseniális lett, megdöbbentett engem, hogy második regénnyel nyerjen meg az írónő. Szöges Emese, köszönöm a fantasztikus élményt, és ami még hátravan. Köszönöm, hogy esélyt adtam, hogy elolvassam.

A könyvet itt szerezhetitek be:

Szöges Emese  szerzői oldala

NewLine Kiadó

Heteira: Tündéralku - ("Nem tudok megszólalni. Olyan, mintha kitépték volna belőlem valamit. Magával ragadt ez a történet.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Könyvmolyképző Kiadónak és Heteira írónőnek, hogy elolvashattam nem mindennapi történetet, a Tündéralkut. Ennél gyönyörűbb szerelmi történetet aligha olvastam mostanság. 

Heteirától már volt szerencsém olvasni Hold vonzását. Már akkor tudtam, hogy bármikor olvasnék az írónőtől könyvet. Farkasosat, tündéreset.

Heteira:

Tündéralku

Tartalom

 A ​tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre – beteljesülhet a szerelmük?

Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel, azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát. Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik, ódzkodik a tündérektől…

Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát, amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin, várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát. Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér. Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával? Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat, és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut. Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?

Heteira humorral átszőtt, érzelmekkel teli, érzéki fantasyregénye gyönyörű történet szerelemről, bizalomról és.

Lépj be egy új világba, és hagyd, hogy elvarázsoljon ez a szenvedélyes történet!

Véleményem

5/5

Nem tudok megszólalni. Olyan, mintha kitépték volna belőlem valamit. Magával ragadt ez a történet. Rikke és Delvin. Mennyi mindenen mentek keresztül. 

Rikke fájdalma, Devlin kétségbeesése, jóvátétele. Ez a szerelem. Annyira igazi, élő, erős.. Ez a szerelem semmihez sem fogható. Egyszerre éreztem boldogságot, szomorúságot, fájdalmat és keserűséget. Elképesztő érzelmi hullámot éreztem magamban, amikor ezt olvastam. Sokan mondták nekem, hogy ez a könyv nagyon jó.

Nem gondoltam volna, hogy, lehet ilyen gyönyörű, izgalmas, szépséges ez a szerelem. Hol összeszorult a szívem, hol sírhatnékom volt, hol mosolyogtam.

Heteira egy csodás könyvet írt. Egy olyan történetet írt, amivel magával ragad. A borítóról nem is beszélve. Nagyon imádom. Számomra olyan volt, mintha egy filmet néznék. Szemem előtt történik minden.

Hold vonzása után kíváncsi voltam, miféle könyvvel rukkol majd elő. Kedvencem lett ez a kötet és a Tündéralku is. Egyedi történet, olyan értelemben, hogy ez fejlődéstörténet. Tudnak változni, érzelmileg. Nem tudom lehet-e még überelni ezt a történetet.

Rikke és Delvin, kedvenc párosom. Annak ellenére, hogy Rikkét feltudtam volna pofozni. De teljesen megértem a tetteit, döntéseit. Delvin pedig, ahogy küzd a szerelméért, küzd, hogy együtt lehessenek. Képes áldozatot hozni, hát mi, ha ez nem sírig tartó szerelem.Szerettem volna még olvasni, továbbra is kíváncsian várom az írónő következő regényét.

Szívből ajánlom, akik szeretik a gyönyörű, értékes szerelmi történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Könyvmolyképző Kiadó

Biheguan Zhuren: Új korszak - A világ, amit Kína diktál

 „Kínának jogában áll Magyországot egyedül is megvédenie.”

Biheguan Zhuren

Új korszak – A világ, amit Kína diktál

Retrofuturista Könyvek 3.

Megjelenik május 6-án!

https://multiverzumkiado.hu/book/biheguan-zhuren_uj-korszak

Új korszak [előrendelhető] (lira.hu)

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Tokaji Zsolt

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Felelős szerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv és sorozatterv: Bukodi Attila

A kötetről

Kiadónk egy különleges műre bukkant, amikor retrofuturista sorozatához a science-fiction irodalom gazdag múltjának kincseskamrájában kutatott. Biheguan Zhuren Új korszak című könyve a sanghaji Xiaoshuolin Kiadó gondozásában jelent meg „Guangxu császár uralkodása 34. évének második holdhónapjában”, vagyis 1908 márciusában. Az 1999-ben játszódó történetben a hatalmas katonai erővel rendelkező Kína és a Nyugat háborújáról olvashatunk, amelyet a Magyarország fölötti befolyásért vívnak. Bár ezek a sorok úgy hangozhatnak, mintha a kiadó tréfát űzne, erről szó sincs! Kevesek ismerik, de az európai értelemben vett fantasztikus irodalomnak Kínában is voltak előzményei. Az utolsó kínai császári dinasztia 1911-es bukását követően bekövetkezett változások az irodalomra is hatottak, s a korábban a csodásat, különöset és misztikust középpontba állító fantasztikus műveket felváltotta az európai értelemben vett  tudományos-fantasztikus irodalom. Az Új korszak lapjain csak úgy hemzsegnek a „modern tudomány” által előállított (ma már persze bájosan naivnak ható) pusztító fegyverek: krokodilok vontatta tengeralattjárók, páncélos csatahajók és különleges vízen járó eszközök, fénybombák, gázágyúk, robbanóelegyek és felfegyverzett léghajók. A mű különleges báját olyan érdekes áthallások is fokozzák, mint a hun gyökereire hivatkozva ázsiai szövetségeseket kereső, Európa által kirekesztett és Európától elforduló, társadalmilag megosztott magyarság, a nyugati világot domináló Francia-Német Dualista Monarchia szerepe vagy éppen Kína törekvése egy új világrend megteremtésére.  

A kötetet a fordító, Tokaji Zsolt, izgalmas háttérinformációval szolgáló tanulmánya egészíti ki, amelyből a kínai tudományos-fantasztikus irodalom gyökereiről és kezdeteiről tudhat meg többet az érdeklődő olvasó.

Fülszöveg

Ez az 1908-ban megjelent regény nem csupán azért különleges, mert egyike a legkorábbi kínai tudományos-fantasztikus műveknek, hanem azért is, mert hazánk, Magyarország kitüntetett szerepet kap benne. Az 1999-ben játszódó történetben a hun gyökerekkel bíró Magyarország súlyos konfliktusba kerül a nyugati világgal, s csak abban bízhat, hogy a rokon népek lakta Kína a segítségére siet. A kínai császár útnak indítja a világ legfejlettebb és legpusztítóbb flottáját, majd hamarosan a szárazföldön, a tengeren és a levegőben is dúl a civilizációk közötti háború. De vajon ez az olykor „csodafegyverekkel” megvívott küzdelem elhozza-e az új korszakot, és sikerül-e Kínának megvédenie Magyarországot?

Ennek a sokáig Kínában is elfeledett regénynek ez az első idegen nyelvű fordítása, amely Tokaji Zsolt sinológus, műfordító munkáját dicséri.

Rövid idézetek a kötetből

„Azon a napon, amikor is a képviselők megkapták a magyar király rendeletét, mindannyian megjelentek a parlamentben, ahol a képviselőház elnöke ismételten kihirdette őfelsége akaratát, majd a képviselők egymás között, mintegy fél napig tárgyalva fejtették ki véleményüket. A sárga fajhoz tartozó képviselők többsége azt javasolta, hogy a magyar király írjon egy levelet a kínai császárhoz, amelyben kinyilvánítja, hogy hajlandó áttérni a Sárga Császár naptárának használatára, valamint kérje meg a kínai császárt, hogy bármikor legyen kész megvédeni Magyarországot, s ne engedje, hogy más államok megalázzák. A fehér fajhoz tartozó képviselők azonban más javaslattal álltak elő. Arra kérték a magyar királyt, hogy tartsa magát a Világbéke Konferencián megbeszélt kilencedik cikkely rendelkezéseihez, így biztosítva örökre a nép békéjét és az ország biztonságát. Végül aztán a magyar király és a miniszterelnök megvizsgálták mindkét faj képviselőinek javaslatát, s úgy találták, hogy többségben vannak azok, akik a Sárga Császár időszámítására felszólító kínai rendelet kapcsán az engedelmességet szorgalmazzák.”

„Az igazat megvallva mi egyszerű halásznépek vagyunk, s itt, Borneó szigete körül élünk az óceán színe alatt már több mint tíz éve. Mivel meglehetősen sokan vagyunk, elnököt választottunk, hogy irányítson minket. Házaink és minden más épületünk is a felszín alatt talál-

ható, ahol mindenünk megvan, semmiben nem szenvedünk hiányt. Ebben az emberektől elzárt világban valóságos paradicsomban élhetünk.”

„Már épp átszállt volna a búvárhajóra, amikor egyszer csak a fedélzeten lévő katonák lármázására figyelt fel. Egyre olyasmit kiáltoztak, hogy valami tüzet látnak a tengeren. Gyorsan a jelzett irányba pillantott, s látta, hogy a tenger felszíne északnyugati irányban lángokban áll. Úgy tűnt, mintha a víz hatalmas lángokkal és füsttel égne, akárha kiömlött petróleumot gyújtottak volna be. Már a hajók páncélja is kezdett átforrósodni, a fém vörösen izzott. Elképzelni sem tudta, hogy keletkezett ez a tűz, s egyáltalán miféle lehet, hiszen csakugyan a víz felszíne égett. Miközben csak állt ott a döbbenettől bénultan, a tűz egyre terjedt, újabb és újabb területeken lángolt fel, sorra gyújtva meg a flottája hajóit, amelyeknek fegyver- és lőszerraktárai hatalmas dörrenéssel robbantak fel. A felrobbanó hajókról katonák zuhantak a lángoló tengerbe. Rosen tengernagy ennek láttán a rémülettől üvöltve tépte fel a búvárhajója felső ajtaját, beugrott, bezárta maga mögött az ajtót, s már merült is alá a mélybe.”

„Van a birtokomban valami igazán különleges kincs, amit „lélekűző homoknak” neveztem el. Ez egy optikus féltve őrzött, titkos kincse volt, aki ötféle fém sugarát ötvözte benne. Elkészítéséhez az ötletet egy Röntgen nevű német vegyész mintegy száz évvel ezelőtti munkája adta. Röntgennek sikerült összegyűjtenie és egy kölesszem nagyságúra koncentrálnia azt a fényanyagot, amellyel ha rávilágítottak egy kísérleti patkányra, az három nap múlva kimúlt. Ez a sugárzás hosszú éveken át sem veszít az erejéből, és sokkal, de sokkal vakítóbb, mint a gáz- vagy az elektromos lámpák. Én alaposan áttanulmányoztam ezt a technológiát, mígnem kifejlesztettem ezt a különlegességet, amit „lélekűző homoknak” neveztem el. Ha ezzel harcolnánk, nem csupán elvakítanánk az ellenséget, de mivel ez a sugárzás semmiben sem különbözik a Röntgen-sugárzástól, és ugyanúgy képes áthatolni az anyagon, alighanem pusztító csapást mérhetnénk rájuk.”

 

„A békefeltételeket illetően a kínai nagy császár mindenekelőtt konzultált Jin Zuoli miniszterelnökkel és a miniszterekkel, majd táviratban felkérte a volt miniszterelnököt, Ren Qijiant, hogy legyen a kínai tárgyalódelegáció teljes hatáskörrel felruházott vezetője. Mellé helyettesként a diplomáciában jártas és nagy tapasztalattal rendelkező He Guoxinget nevezte ki. Ren Qijian nem utasíthatta vissza a megtisztelő felkérést, így aztán azonnal vonatra szállt és a fővárosba utazott. A nagy császár személyesen fogadta őt, kifejezte háláját és nagyrabecsülését, majd arra utasította a minisztereket és a kabinet tagjait, hogy állítsák össze a békeszerződés tervezetét, amely tartalmazza a kárpótlások mértékét is.”

 

Előrendelhető  kiadónk webáruházában:

Multiverzum Kiadó

Új korszak [előrendelhető] (lira.hu)

Donna Tartt-hoz hasonlítják a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai érkező nagyregényét

Rebecca Makkai:

Lenne pár kérdésem

„Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.”

Érkezik a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai új nagyregénye

Megjelenés: május 7.
Fordító: Heinisch Mónika
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 544 oldal

Leírás

Amikor e-mailt váltasz vele, magyarul köszön be és köszön el, ami egy nemzetközi hírű amerikai szerzőtől meglehetősen szokatlan. Rebecca Makkai azonban büszke magyar gyökereire, és többször megfordult hazánkban. A néhány éve Pulitzer-díjra is jelölt írót új nagyregénye kapcsán már Donna Tartt-hoz hasonlítják, és valóban, a legújabb, Lenne pár kérdésem című műve nem csupán témájában (campuszregény), hanem komplexitásában is a sokszorosan díjazott, köztudottan rejtőzködő kultszerzőt idézi.

Makkai új regénye a krimi eszköztárát emeli be a szépirodalmi keretek közé, és kever belőle magával ragadó koktélt egy múltbéli bűnügy felelevenítése kapcsán, melyben bőven van tere, hogy a hatalomhoz, a rasszokhoz, a nemek közti különbségekhez, és a #metoo-hoz, és a hasonló polgárjogi mozgalmakhoz való viszonyunkat elemezze több nézőpontból is.

A Lenne pár kérdésem bizonyos pontjain már-már James Ellroy műveinek feszes prózáját juttatja eszünkbe, végletekig feszített helyzeteitől pedig hiába olvasunk szépirodalmat, szinte egy thrillerben érezzük magunkat. Egyedi és felejthetetlen utazás lett tehát Makkai új regénye, melynek cselekménye és mondanivalója is meglehetősen globálisan értelmezhető, emiatt mi itt, Magyarországon éppúgy magunkénak érezhetjük.

Fülszöveg

A sikeres egyetemi tanár és podcaster Bodie Kane készen áll maga mögött hagyni múltját: a családi tragédiát, amely rányomta bélyegét egész kamaszkorára; a New Hampshire-i bentlakásos iskolában eltöltött, javarészt nyomorúságos négy évet; és a negyedik év végén történt gyilkosságot, amelynek áldozata korábbi szobatársa, Thalia Keith volt. Bár az interneten heves vita zajlik Thalia halálának körülményeiről és az elítélt, Omar Evans segédedző bűnösségéről, Bodie jobbnak látja nem feszegetni a dolgokat.

De amikor egy kurzus erejéig visszahívják tanítani a Granby Gimnáziumba, Bodie ellenállhatatlan késztetést érez az ügy feltárására és a hibák leleplezésére. Lehet, hogy az iskola vezetői és a rendőrök, akik kapkodva igyekeztek rács mögé juttatni Omart, más gyanúsítottakat figyelmen kívül hagytak? Elképzelhető, hogy az igazi gyilkos még szabadon van? Bodie végül fejest ugrik abba a nyúlüregbe, amelyet addig elszántan került, és kénytelen átértékelni, tényleg annyira kívülálló volt-e a Granbyben, mint hitte, vagy már 1995-ben is tudott valamit, ami a megoldás kulcsát jelentette volna a perben?

A szerzőről

Rebecca Makkai a Lenne pár kérdésem című regény szerzője, mely több hétig szerepelt a New York Times sikerlistáján, és számos év végi toplistára is felkerült. Az előző, Négy betű című könyvét jelölték Pulitzer-díjra és a Nemzeti Könyvdíjra, valamint Carnegie Medalt kapott érte és elnyerte az LA Times Könyvdíját. Makkai az írás mellett a Northwestern Egyetemen és a Nevadai Egyetemen tanít, illetve művészeti igazgatója a StoryStudio Chicagónak. Jelenleg Chicagóban és Vermontban él. Apja magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált az USA-ba, apai nagyanyja pedig Ignácz Rózsa, a múlt század egyik ismert magyar színésznője, írója.

 

A könyvről mondták

„Bravúros alkotás… Makkai prózája szikár, mégis buja, tele van rövid varázsige-fejezetekkel és zongorahúrszerűen feszes mondatokkal.” - New York Times Book Review

„Lebilincselő… Fordulatokban gazdag, kifejező képi világú mű.” - Wall Street Journal

„Kimagasló teljesítmény. A Lenne pár kérdésem egyszerre kampuszregény, mélyenszántó merengés a valódi krimi műfajának értékein és etikáján, illetve egy „me too” elszámoltatás. Ráadásul a legerősebben magába szippantó szöveg, amelyet az utóbbi években olvastam… Példásan adagolja a feszültséget.” - Priscilla Gilman, The Boston Globe

„Fergeteges… sűrű cselekményű, karaktervezérelt krimi, ugyanakkor stílusosan öntudatos eszmeregény… Makkai Poe-hoz méltó fordulatokkal sugallja, hogy az igazság önmagában nem szabadít fel és nem nyugtatja meg a lelket.” - Maureen Corrigan, az NPR „Fresh Air” című műsorában

„A Lenne pár kérdésem újraértelmezi az emlékeinkhez és a hatalomhoz való viszonyunkat, és átértékelteti velünk a rasszokhoz, nemekhez és társadalmi osztályokhoz való hozzáállásunkat.” - Time

„Ez a modern kampuszregény A titkos történet és a Serial podcastsorozat szerelemgyereke…” - Lit Hub

„Briliáns, eredeti módon tárja fel a tudományos körök sötét arcát és Amerika állapotát.” - Daily Mail

„Makkai remekművére egyaránt jellemző az okos történetmesélés és olyan témák boncolgatása, mint a konszenzus, a hatalom és az emlékezet… kielégítő és rafináltan többrétegű… a fondorlatos irodalmi fikció és az izgalmas detektívregény keveréke a bentlakásos iskolákban játszódó drámák legjavával fűszerezve.” - Financial Times (London)

 

Részlet a kötetből

„– Biztos hallott róla – bátorítom. A szálloda bárjában mellettem ülő nő, akiről kiderül, hogy fogorvos, meggondolatlanul beszélgetést kezdeményezett velem, de hamar kifogyott a gyerekeimről szóló kérdésekből, és rólam faggatózott.

Néha egyből rátapintanak. Máskor kérdezősködnek:

– Nem az, akit a pasija a pincébe zárva tartott?

Nem! Nem. Nem az.

Nem az, akit leszúrtak egy…? Nem. Nem is az, aki beszállt a taxiba egy…? Az más volt. Nem az, akit egy gimis kanbulin…? Akkor akit bottal ütlegelt…? Hát? Akit kalapáccsal? Az a lány, aki az elvonón találkozott a párjával, aztán…? Nem. Az, akit egy kukkoló figyelt kocogás közben mindennap? Aki azzal bőszítette fel a férfit, hogy nem jött meg neki? Akinek a nagybátyja? Vagy a másik nagybácsis?

Nem. A medencés eset. Amikor alkoholt találtak a… és a hajszálait mindenfelé. Á, amikor a fazon vallomást tett… igen. Az.

Ilyenkor megnyugodva bólintanak. De mi ebben a megnyugtató?

A szomszédos bárszéken ülő nő kiveszi a zellerszárat a Bloody Maryjéből, és elropogtatja. Öblítsen, szól a fogorvos. Szájak öblítik ki magukból az emléket, a lány nevét.

– Igen, arról hallottam – mondják ilyenkor.

Hallottak, mert ma már csak egy történet, többé-kevésbé ismerős, töredékes emlék, amelynek teljes megértéséhez ajánlott bonyolult térképeket és eseménysorokat bemagolni.

– A bentlakásos iskola! – vágják rá. – Emlékszem a videóra. Maga ismerte azt a lányt?

Ha rákeresünk a New Hampshire-i gyilkosság kifejezésre, a metamfetamintól megvadult bűnözők rendőrségi arcképfotói mellett az ő neve is felbukkan. A kattintásvadászok általában ugyanazt a képet használják: ahol titkos szomorúságot sejtetve csak a szájával mosolyog, a szemével nem. A teniszcsapat tagjai közül vágták ki, az iskolai évkönyvből, és Thalia ismerősei jól tudják, hogy nem volt szomorú, csak fotózáskor mosolygott kényszeredetten.

Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.

Az, amelyikre mindenki felkapta a fejét a fiatal, fehér, szép és gazdag áldozat miatt.

Amikor olyan zöldfülűek voltunk, hogy az okosabbaktól vártuk a megoldást.

Amiben talán a legnagyobbat tévedtünk.

Talán akkor követtük el együtt a hatalmas hibát, amelynek súlyát egyénenként alig éreztük a vállunkon.”

A könyvet itt tudjátol előrendelni

Agave Könyvek

Borítóleleplezés: Alba Ferro: Tiktok boszorkány (" Borító megfogott!")

Tyűha, jobbnál jobb borítókat mutat be FairBooks Kiadó. Most Alba Ferro új könyvének a borítója lelepleződött, mely címe Tiktok boszorkány. Már a címe is igencsak érdekes lehet, hát engem megvett, nagyon klassz. Ezt a könyvet is szintén április 15-én lehet előrendelni FairBooks Kiadó oldalán

Alba Ferro

Tiktok boszorkány

Tartalom

Mit tennél, ha az eldugott hegyi falu, ahol eddig biztonságban érezted magad, többé már nem védene meg a távoli, változó világtól?

Jenna mágiaforrásként csupán játszadozik az erejével. TikTokon követi a mágiagyakorló influenszereket, bele-bele kóstol a boszorkányságba, de attól tart, az ilyesmi csak bajt hozhat a fejére. Aztán megjelenik egy párduc bőrforgató a színen, Jenna bajsejtelmei pedig beigazolódni látszanak.

De vajon mik a jóképű idegen szándékai? Segíteni Jennát vagy épp ellenkezőleg, az életére törni? És meddig rejtőzködhet Jenna, miközben a boszorkányházak hatalma folyamatosan nő és egyre szaporodnak a bőrfogatók által elkövetett bűncselekmények?

Jenna lassan már azt sem tudja, ki a barát és ki az ellenség, csak egyvalami biztos: az életben maradáshoz olyan energiákat kell megmozgatnia, melyek létezéséről eddig fogalma sem volt.

Megjelenés

2024.június 10.

FairBooks Kiadó

Előolvasás:Jud Meyrin:A Kristály Villa titka (Rózsakői rejtélyek 3.) - ("Jud Meyrin mesterien adagolja az izgalmat, a rejtélyt, a kíváncsiságot. Ráadásul mire végére értem, eléggé megbonyolította a dolgokat vagy mégsem? Ki tudja...")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Jud Meyrin írónőnek, hogy újabb könyvét olvashattam el megjelenés előtt. Anyám, mióta vártam már, hogy legyen külön történetük nekik is. Újvári Péter és Rádai Emma, mindig is kíváncsi voltam rájuk.

FairBooks Kiadó gondozásában jelenik meg A Kristály Villa titka (Rózsakői rejtélyek 3.) címmel. A könyvet április 15-én lehet előrendelni.

Jud Meyrin

A Kristály Villa titka

(Rózsakői rejtélyek 3.)

Tartalom

Ha ​csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…

Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.

Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.

Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?

Vélemémyem

5/5

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a gondolataimat összeszedni és megírnom a véleményem. Az egyszer biztos, hogy szinte faltam a betűket. Lehetetlen volt. Nagyon régóta vártam, hogy Újvári Péter is kapjon külön könyvet. Ráadásul Emmával. Nem hiába mondják, hogy a gyűlölet és a szerelem közti határ eléggé vékony. Egy tőröl fakad ez a két érzelem. Vajon melyik érzés fog győzedelmeskedni?

Jud Meyrin mesterien adagolja az izgalmat, a rejtélyt, a kíváncsiságot. Ráadásul mire végére értem, eléggé megbonyolította a dolgokat vagy mégsem?  Ki tudja...

Először volt ilyen, hogy egy mellékszereplőt fejbe tudnám csapni, Annamarit nem bírtam, rettenetesen irritáló személynek tartom, fene, tudja kire gondolt az írónő, miközben ezt a karakter kitalálta. Nem mondom, hogy végére megkedveltem volna.

Az egész történet kicsit sokkolt, pláne a gyilkosság módja... Jesszus, nem emlékszem, hogy volt valaha is ilyen durva írónő eddigi történeteiben.

Kristály Villa titka egy igazi vérbeli krimi, egy kis romantikával megfűszerezve. De még mekkora romantikával... Nem hiába olvas az írónő saját zsánerében is. Tudja kamatoztatni az olvasásait. Egyik borzasztó titok derül a másik után, csak kapkodtam. Régi és új szereplők is felbukkannak, Pipi a kislány eszméletlen szövegei van.  

Egyébként Újvárit Stohl Andrást képzeltem. Tudom, tudom, lehet, másoknak nem jön be. De amikor kézhez kaptam, és elkezdtem azon nyomban olvasni, egyből ő jutott eszembe. A hangja, mozdulatai...Csak Stohl!

Nem tudom lehet-e ilyet mondani, de ezt feltette az I-re a pontot. Ez a könyv fantasztikus volt. Csak azt sajnáltam, hogy baromira végére értem. Remélem nem lesz vége ennek a sorozatnak.

Még egyszer köszönöm Jud Meyrin írónőnek, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet.

FairBooks Kiadó oldalán lehet majd előrendeli.