Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta
között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos
Lászlónak, akinek A hidegháború és
még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.
De
mi is a marketing? Mire jó?
Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként,
kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing,
reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett
reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása,
csoportot/oldalt hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek
között. Szervezhetsz író-olvasó találkozót. Sok mindent lehet,
igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet
túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.
Jó magam több platformon fent vagyok. Insta,
Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a
megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza
elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert
előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.
Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak
mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket,
amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen
új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót
osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.
Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az
instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót
feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom
és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma
folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.
Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.
Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?
Néztem
YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás
utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás
után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új
könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több
sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és
televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé
vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem
egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy
el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója.
De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt
értelemben).
Én a Smaragd
Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy
amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50%
lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még
mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod
a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a
meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon
pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha
nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból
a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem
tudtuk eladni”.
Mik a jó
utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre
lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv
blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál
harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell
működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális
kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból
élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban
vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai
vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya
konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik
magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy
könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én
Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.
Emellett
vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az
íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy
agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek
rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos
példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások:
írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond
semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk
tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én
történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de
legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása
megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a
kiadóknak és az olvasóknak is.
Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.
Link Napi.hu oldal
Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?
A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.
Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?
Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.
Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?
Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is
megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak.
Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a
hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a
sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes
méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.
Hogy mennyire
kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az
íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is
összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az
ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre
pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar
könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új
igényeket teremteni a vásárlókban.
Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.
A könyvet itt lehet beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése