Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hatala Csenge - ("Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Hatala Csenge írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Hírzárlat, Requiem és Úton c. könyvei jelentek meg. Mivel én először olvastam írónőtől, az Úton című könyve jelent meg a Tarandus Kiadónál.  Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Fotó: Széles Laura

Úton c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Egyesült Államokba jegyzetfüzetekkel érkeztem. Mivel nem tudtam, mi vár rám, nem vittem a laptopomat, kézzel jegyzeteltem le minden éjjel a nap történéseit. Az anyag alapját 45 nap utazás, majdnem ugyanennyi város és 10 ezer megtett kilométer jelentette – autóval. Ez a sodrás, a minden percben valami más történik, szinte csak kapkodom a fejem érzése megjelenik a regényben is. Miután visszatértem Magyarországra, begépeltem a szöveget, először vázlatként, majd mondatokká formáltam ezeket a vázlatokat és az írási folyamat csak ezután kezdődhetett. Kutatómunkára is szükség volt, még akkor is, ha a történetek nagy részét odakint hallottam.

Hatala Csenge weboldal  (amit itt látsz kép, itt valóban az USA-regény jegyzetei között fekszem) 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően a dokumentumregények és dokumentumfilmek világából jövök. Ezeknél kötelező jelleggel az igazságot tárjuk fel. Igaz történeten alapuló játékfilmeknél vagy regényeknél azonban megesik, hogy különféle okok miatt fikciós elemekkel is dolgozunk. Az Úton című könyvem rengeteg ponton hasonlít a korábbi munkáimhoz, hiszen útinaplóról, korrajzról, valamilyen szinten az amerikai élmények dokumentációjáról van szó, de ahogy azt a bevezetőben is jelzem, „Ez egy igaz történet. Kivéve a kitalált részeket.”

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolában írogattam, az első könyvem (Hírzárlat) anyagát 14 évesen kezdtem el összerakni. A magyartanáraim folyamatos támogatását élveztem, amiért nem győzök elég hálás lenni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Azt hiszem, az alkotók tipikus problémája engem is elkísér, azaz, hogy nem fejezek be kéziratot, csak abbahagyok. Van az a megmagyarázhatatlan belső fék, amikor úgy érzem, ha most tovább írok, akkor nem építem, hanem elrontom a szöveget. Ilyenkor szoktam abbahagyni. Aztán leteszem hetekre, hónapokra, hogy más perspektívából tudjak utána ránézni az adott írásra, de attól tartok, ha nem lennének ezek a belső fékek, (vagy a határidők) a végtelenségig írnék.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyszerre tűnt nem eviláginak és nagyon ismerősnek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettőre volt már példa, de azt hiszem az impulzív alkotás egy kicsit közelebb áll hozzám, olyankor más mélységei tárulnak fel a léleknek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Hírzárlat és a Requiem írása közben végig valamiféle súly nehezedett rám. Ha először hoz nyilvánosságra valamit az ember, főleg, ha egy tragédiáról van szó, az azért sok szempontból megterhelő tud lenni.

A kedvenc jeleneteim kérdéskör kicsit más, mert az Útonnál saját élményeket vettem alapul, és azokat újraélni mindig boldogsággal töltött el. Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Olyan témákról írok, amik magukkal ragadnak. Mindig azt mondom, hogy vagy szerelemmel dolgozom, vagy sehogy. Ez a regényeimre is igaz. A Hírzárlatnál szinte adott volt a téma. Balassagyarmatiként az ottani túszdráma története elég mélyen hatott rám. A Requiemnél már évtizedek óta jártam Karthago koncertekre. Az Úton pedig személyes ihletésű volt.

Minden alkotófolyamatomnál elmondható, hogy rengeteget inspirálódom más művészeti ágakból, mint a zene vagy a színház. Az Útonnál a fő sodor a Red Hot Chili Peppers zenéje és Orbán Józsi (100 Folk Celsius) volt, de rengeteg más művészt is megemlítek, Bródytól kezdve a P. Mobilon át Molnár Tomiig, de a teljesség igénye nélkül, idézek például ifj. Vidnyánszky Attilától is.  

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak mentoraim, akik a legtöbb írásomat ismerik, akár olyanokat is, amik végül a fiókban maradtak. Ők kíméletlenül őszinték velem, sokszor kemény kritikát is megfogalmaznak, így rengeteget tanulhatok tőlük és fejlődhetek általuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelentek?

Szerencsés vagyok, hogy egy támogató családból származom, így nemcsak együtt örültek velem, hanem fuvarral és biztatással is segítettek, mikor melyiket kívánta meg az adott helyzet.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Útonnal szeretnék minél több olvasót elérni, és minél több rendezvényen találkozni is velük, személyesen. Az érdeklődőket kérem, hogy figyeljék az oldalaimat, mert rengeteg meglepetéssel készülök. 

Hatala Csenge írói oldala